– Hercegnő? A mosdóvize kész van. – A szolga alázatosan meghajolt, s kiment. A szobába helyette nővére lépett be, aki mint ahogyan a szokás diktálta, a házasságkötés előtt jó tanácsokkal akarta ellátni húgát.
– Hazare, kérlek ne tégy semmi meggondolatlanságot sem, amivel felbosszanthatod a nagyurat! Tudod jól, milyen lobbanékony a
természete…
– Ne félts engem, nővérkém, képes vagyok megoldani a feladatot! –
mosolygott rá a fiatal nő, s közben megoldotta szoknyáján a kendők csomóit, majd a felsőtestét borító fátylat is levette. A hatalmas dézsaszerű üsthöz lépett, s megkeverte ujjaival a vizet.
– Nem állsz még készen egy férfi elbűvölésére! – tördelte kezét nővére.
– Ebben tévedsz nővérkém. – mosolyodott el a lány, s közben belelépett a vízbe, melynek tetején olajfoltok táncoltak a fényben. Illatos gőz töltött be a szobát.
Keleti pompa. A szobát ez jellemezte, a hercegnő minden kényét-kedvét kielégíthette a szoba berendezése, az ékszeres ládákban megbújó drágakövekből álló diadémok és nyakékek, a földön szanaszét heverő párnákba töltött virágok illata elkábíthatták, a szolgák minden vágyát lesték.
De neki több kellett. A kegyetlen úr első felesége akart lenni, a hárem királynője. Meg akarta mutatni, hogy igenis, neki megvannak a képességei mindehhez.
– Hogy érted, hogy tévedek? – kérdezte Mezerinne, és letérdelt egy párnára a kád mellé.
– Jártam a Vörös Fátylasokhoz tanulni.
– Te megőrültél? Hogy jutott eszedbe?! Ha ezt megtudja apánk! – Mezerinne felháborodottan kiáltott fel, a kádban Hazare összerezzent.
– Nem értem, mi a problémád! Nem tettek velem semmit, csak megtanítottak, hogyan kell egy férfit rabul ejteni! Várj, elmesélem…
Éjszaka szöktem át hozzájuk. Nem volt könnyű, mert köpenybe kellett burkolóznom, és a palotából is ki kellett jutnom, kijátszva az őrséget, ám az őrök sokszor néhány arany fejében elnézték, ha elsétálok mellettük. Mindig egy férfi várt a palota mellett lévő utcába, egy herélt hím, hogy elvezessen a Vörös Fátylasokhoz.
Hatalmas, szinte már palotának mondható épületben van a székhelyük. Több száz férfi fordul meg egy éjszaka náluk! Az épület gazdagon díszített, van saját fürdője, és sok-sok hálószoba. A vezető, Leila találta ki, hogyan tanuljak.
Bevezetett egy kicsike kis szobába, egy folyosószerű, hosszan elnyúló, titkos épületrészbe. A hálószobák mellett húzódott, erre magamtól is rájöttem. Minden szobánál kémlelőnyílás látszott, hogy onnan figyelhessék a lányok teljesítményét, a vendégek elégedettségét. A folyosó legvégére vezetett, és leültetett egy zsámolyra, hogy onnan figyeljem meg, mi is történik, amikor egy férfi és egy nő együtt tölti az éjszakát.
Nem kellett sokat várnom, egy lengéden öltözött, magas és eszméletlenül karcsú nő lépett be, arca áttetsző kendővel volt eltakarva, s maga után húzott egy fiatal férfit. A nő ruházata alig takart valamit. Felsőtestén nem volt semmi, melleinél festések díszítették bőrét, szoknyaként néhány kendő volt derekára csavarva, egy széles övvel, amiről lelógtak érmék, amik csilingeltek minden mozdulatnál.
A férfi nekiesett a nőnek. Csókolta, és melleit markolászta egyik kezével, másikkal pedig a nő combja között matatott. Sosem láttam ilyen hevességet, nagyon ledöbbentem. Fogalmam sem volt még akkor, hogy mit csinált a nő combjai között, miért markolászta a melleit… de a nő nem hagyta magát. Ellökte magától a férfit, az az ágyra esett. A nő lassú mozdulatokkal kezdett el táncolni. Csípője mozgott, fenekét és felsőtestét rázta, nagyon erotikus volt. Ahogyan körbe- körbe forgott, figyeltem hasa mozgását, köldöke köré festett motívum izgatóan érintette a férfit, de engem is.
Amikor a nő abbahagyta a táncot, már nem volt rajta ruha. A férfi felé lépdelt kecsesen, s gyakorlott mozdulatokkal lemeztelenítette. Végigcsókolta a férfi testét, és szájába vette annak ágaskodó férfiasságát. Akkor még nem tudtam, mi az, de éreztem valahol itt belül, hogy ez örömet okoz a hímneműeknek… Néha kiengedte ajkai közül, néha nyaldosta, de látszott, hogy gúnyosan, felsőbbrendűen élvezi, hogy kezében tartja a férfit, mert az felszisszent, morgott, ahogyan a nő váltogatta a nyelvmozgásait.
A férfi azonban nem akarta, hogy ez legyen, hanem szinte magára rántotta a nőt, ahogyan felült. Az dorombolva simult mellkasához, melleit hozzápasszírozva szinte a másik nem tagjához, megőrjítve őt ezzel. A nő megemelte csípőjét, és magába fogadta a férfiasságot.
Sosem hittem volna, hogy ezt jelenti nőnek lenni. A táncosnő csak előre, hátra, fel, le mozgott a férfit teljesen uralma alá hajtva, kénye-kedve szerint játszott vele. Arcán látszott, hogy ő is élvezi, amit csinál. Talán nem a teste élvezte, hanem a lelke: a férfi irányítható szerv, hatalma van felette.
A férfi üvöltött egyet, izmai megmerevedtek egy pillanatra, aztán felgyorsította mozgását, ahogyan a nő is. Sóhajtva élveztek el mindketten. A férfi a nő melleit csókolgatta végül, de aztán hátrafeküdt az ágyon, és felszólította a nőt, hogy újra játsszon férfiasságával. A táncosnő persze eleget tett a kérésnek, és hamarosan újra szeretkezni kezdtek, de most más pozitúrában. A nő volt alul, a férfi felül.
Engem is magával ragadott már ez. Nem tudtam semminek sem a nevét, nem tudtam semminek sem az okát, de úgy éreztem, hogy érezhetem ugyanazt, mint az a gyönyörű táncosnő. A köpenyem megoldottam, az alatta lévő ruháim alá csúsztattam kezem. Megérintettem saját melleimet, és azok elkezdtek keményedni, jó érzés volt, ahogyan ujjaimmal játszva a bőrön egyre többet érzek minden apró kis mozdulatból. Elkezdtem morzsolgatni a mellbimbómat, ahogyan a férfitől láttam. Rettentő jó érzés volt. A másik kezem a combjaim közé csúszott… nem tudtam, mit kell tennem, mert ezt nem láttam a nő lábától, de azt hiszem, mindenki azzal születik, hogy érzi, mi okoz neki jót. Forró volt a combom és a köze, és valami furcsa nedvességet éreztem ujjaimon, amikor a liliom szirmai közé dugtam ujjaim. Bizsergő érzés töltött le, és ujjaim maguktól, követelőzve kezdték el simogatni a liliom szirmait, és rátaláltam egy pontra, ahol nagyon kellemes volt az érintés.
A pár bent tovább mozgott, és én odaképzeltem a táncosnőt közvetlen mellém, éreztem, amit ő érzett, hallottam nyöszörgését, és éreztem a kéjét… ahogyan ujjaim táncoltak, a testem elkezdett hullámozni. Eltűnt a fal, eltűnt a táncosnő, a férfi felettem mozgott, bennem… ujjaim követték a fantáziám, és a soha nem érintett helyre kerültek. Lassan csúsztak fel, oly nagy gyönyört okozva nekem…
A férfi állatian hörgött, a nő nyöszörgött és sóhajtozott, én pedig megpróbáltam elfojtani a hangom, de kiszakadt belőlem egy apró sikoly, mikor izmaim összerándultak, és összehúzódtak. A testemet forróság öntött el, az agyamra néhány pillanatig mámor szállt, lassan tisztult csak fel. A kémlelőlyukhoz szorítottam arcom, és láttam, hogy a pár is végzett, kielégültek.
Azon az egy éjszakán a táncosnőt követtem szobáról- szobára, kémlelőhelyről- kémlelőhelyre, és még kétszer képzeltem magam mellé. Teljesen lenyűgözött az új érzés, amit magamnak okoztam.
Hajnalban a vezető nő jött értem, és kikísért. Nem szólt semmit, és nem is kérdezett semmit sem. A kapuban már várt a herélt eunuch, és hazakísért.
Másnap éjszaka újra elmentem…
Hazare élvezte saját szavainak hatását nővére arckifejezését látva. A fürdőolajtól illatos víz tetején habok úszkáltak, eltakarva testét. Most már mindennek tudta a nevét, tudta, minek mi a jó… ujjai játékosan simogatták bőrét, s közben belekezdett a második éjszaka történetébe.
A fürdővíz kezdett kicsit kihűlni, az illóolaj már teljesen beitta magát a bőrébe, de a lány nem zavartatta magát: csak mesélt újra nővérének.
– A Második éjszaka… – kezdett bele, de nővére pofon csapta.
– Hogy képzelhettél ilyet? Te, a legutolsó kéjencnek sem kellesz már, ha nem vagy érintetlen! Te bolond! – sipította, és kirohant Hazare szobájából. – Örülj, hogy nem mondom el apánknak! – Kiáltotta vissza a dühtől eltorzult arccal az ajtóból, aztán végleg eltűnt.
Hazare hitetlenkedve érintette vizes ujjait az égő arcához. Legördült egy könnycsepp, s a kád szélére hajtotta fejét.
– Nem vagyok bolond, nővérkém… – szipogta, s behunyta gyönyörűen ívelt szemeit.
Vissza, vissza az emlékek közé! Akarja azt az érzést, akarja azt az éjszakát, újra, és újra, csak átélni… az emlékképek kirajzolódtak, s a lány már az egész történetet újrakezdte magában, mint az utóbbi napokban oly sokszor tette…
Aznap éjjel is ugyanaz az eunuch várt rá, a bordélyban pedig ugyanúgy az Úrnő.
– A kis fürdőbe menjen ma… – utasította Leila, s intett az eunuchnak, kísérje őt oda. A lány csak bólintott, s némán követte, de belül égette a vágy: mit talált ki ma éjszakára a nő, miért nem a kémlelőfolyosóra vitette? Akarta látni újra a titokzatos gyönyörű táncosnőt, akarta újra látni, hogyan őrjít meg, és hogyan von igába egy férfit.
A fürdőnek vastag fa ajtaja volt, s az eunuch kinyitotta, majd be is csukta a lány mögött. A fürdő a földbe volt süllyesztve, a víz felett párapamacsok lebegtek, a felszínén pedig rózsaszirmok alkottak összefüggő szőnyeget.
A vizet hirtelen egy felbukkanó fej törte át. Hazare felsikkantott, és rémülten ajkai elé emelte ujjait. Nem hitt a szemének: a táncosnő volt az, felismerte rögtön. A nő csak rámosolygott, s közben kecsesen elkezdett kilépdelni a lépcsőn, a meztelen testéből egyre több- és több részlet villant ki, s végül ott állt előtte, életnagyságban.
– Tehát téged kell tanítani… – mondta, s választ sem várva megcsókolta a lányt.
Hazare ruháin keresztül is érezte a nő kemény mellbimbóját, a feszes bőrén végigfutó cseppek izgató táncát, de mindezt a csók tette teljessé: az ajkai szétfeszültek, a nő nyelve lassan térképezte fel a hercegnő ajkát, aki behunyva szemét próbálta az ösztöneiből viszonozni a kutakodást, de jócskán alul maradt.
A táncosnő hirtelen hagyta abba a csókot, s csak rámosolygott a lányra.
– Ennek a neve, a csók. – mondta, s megfordult, s a medence szélén ledobott ruháihoz lépett, s felkötötte derekára a kendőit, s mellére most egy hímzett melltartót csatolt. – A nevem Kiresha, és ma megmutatom neked, milyen érzés nőnek lenni. – gúnyos mosolya volt, s Hazare pironkodva felszegte a fejét.
– Tudom jól, milyen érzés! – kiáltotta ellenszegülve a nő fölényének, de az csak legyintett, és mosolyát már idegesítő, lenéző vigyor váltotta fel.
– Nem tudsz csókolni, és a tested rögtön válaszolt nekem. Nézz csak magadra: az ajkaid megduzzadtak, a tested remeg, kívánja, hogy hozzáérjek… semmit sem tudsz még te… nem az én dolgom megtudni, miért akartad, hogy tanítsunk, de én megmutatom neked, hogy semmit sem tudsz. – vészjósló hangja elrémítette a lányt, de újabb dühöt is csikart ki belőle. Hazare keze ökölbe szorult, és gyorsan cselekedett: megfogta a táncosnő kezét, és magához rántotta, s felágaskodva megcsókolta a nőt. Kiresha egy fejjel magasabb volt nála, s erősebb is volt nála: nem kellett sok erő, hogy ellökje magától a lányt. Hazare rálépett hosszú kendőjének aljára, s hátraesett, de nem volt ideje felkelni: Kiresha lángoló szemekkel már ott ült a csípőjén, a kezeit leszorítva a feje mellé.
– Te csak ne akarj engem kioktatni, te kis senkiházi! – sziszegte gyilkos hangon, s a nő kezeit csuklóban megfogta egy kézzel a hercegnő feje felett, a másikkal a kendőket kezdte el bontani. A szoknyaként hordott anyagok ellazultak, s csak lágy redőkkel omlottak már a lány combjaira, de Kiresha nem érte be ezzel, és a felsőruha fűzőjét is megoldotta. Hazare szíve a torkában dobogott. Már félt ettől a nőtől, kimondottan rettegett attól, hogy tényleg néhány mozdulattal az el tudja érni, hogy megadóan kövessen minden parancsot.
Kiresha megcsókolta újra a lányt, miközben szabad kezével az egyik mellét kezdte el morzsolgatni. A hercegnő mellbimbója rögtön megkeményedett, s ágaskodva követelt több törődést, de közben a nő áttért a másikra is, ami hasonlóan válaszolt.
– Erről beszéltem. – mosolygott a nő, s elengedte a lány kezeit. A nő a lány combjai közé kuporodott, végigcsúsztatva azokon hosszú ujjait, egyre csak felfelé futva, a comb belső ívén, majd megérintette ujjaival a liliom szirmait.
– Nagyon is vágyik már a tested erre… – mosolygott gúnyosan, de Hazare minden erejét lekötötte az, hogy ne adja ki a kitörni vágyó hangokat, így nem tudott mit visszavágni.
Kiresha ujjai szétnyitották a liliom ajkait, s hideg ujjai végigsimítottak a teljes kelyhen.
– Ezek itt a szeméremajkak… ezek pedig a kisajkak… – mondta, s közben ujjaival a megfelelő helyen járt. – ez pedig a csikló. – és ahogyan ideért, a hercegnő ajkait elhagyta egy halk kis kéjes nyögés.
– Igen, ez a legjobb… – vigyorgott a lány, s odahajtotta fejét a lány combjaihoz, s egészen a térdtől felfelé haladva végignyílta a jobb comb ívét, fel a szeméremig, majd abba is belenyalt.
Hazare ujjai görcsbe rándultak, a combjai megremegtek, a hasában pedig elkezdtek a pillangók táncolni. Érezte, ahogyan a nő nyelve végigsiklik az előbb megnevezett helyeken, ahogyan ajkai közé vette a már nevet kapó csiklót, ahogyan megszívta…
Kis sikoly hagyta el újra ajkait, s már meg sem próbálta titkolni, mennyire élvezi. Kiresha nyelvével megőrjítette teljesen: nyalt, szívott, lefetyelt. Egyik kezével a comb alatt átkarolva a lány lábát tárta még nagyobbra a terpeszt, a másik keze a lány hasán táncolt: ujjai simogatták, cirógatták, kényeztették a lány bőrét.
Hazare beharapta ajkát, ahogyan valami forróságot kezdett el érezni, ami kiindult onnan a liliomok közül, Kiresha nyelvének munkája nyomán… A forróság lüktetett, dobokat hallott a fülében, és ez semmi sem volt ahhoz képest, amit maga idézett elő. Ez még őrjítőbb, még vadítóbb érzés volt…
Apró nyögései átcsaptok hangos sikolyokká, ahogyan megnyílt előtte a gyönyör kapuja: Kiresha nyelve táncolt a szemérmek között, a csiklón, oly nagy kéjt biztosítva ezzel a hercegnőnek. A lányra löketekben, hullámokban tört rá az orgazmus, lihegve kaparta a földet, ahogyan háta ívben megfeszült, izmai összerándultak görcsösen, ő maga pedig rendszertelenül kapott levegőt.
A táncosnő abbahagyta, amikor elült az első orgazmus, és újra a lány fölé hajolt, megcsókolva őt. Hazare valami különös ízt érzett most a csókban.
– Ez a te ízed. – suttogta a nő a csók után. – mindenkinek van egy saját íze. A tied nagyon finom. – mosolygott, s újra megcsókolta a lányt.
Hazare teste most is megrándult még a kádban, ahogyan visszaemlékezett. Az a csók olyan vad, olyan szenvedélyes volt, érezte rajta saját és a nő akaratát is… hátborzongató és félelmetes volt, ahogyan a táncosnő átvette a hatalmat a teste felett. A hercegnő nagyot sóhajtott, s kiszállt a kádból. Ijedten vette észre, hogy mellei újra kemények, a bőre libabőrös, lenézve pedig látta, hogy nagyajkai újra szétnyíltak.
– Kiresha… – suttogta a csendes szobába: az a nő őrjítette meg ennyire.