A tárgyban említett vad, a puna minden veszélyessége mellett nagyon kedves és becses állatka. Forró égöv alatt, dombos szakadékos helyen él. Fiatal korában egy kis forrás tövében lapul, késõbb bozót nõ körülötte. A puna kifejlõdési ideje 15-18 év. Alakjára a tudósok nem tudnak megegyezni, mert szem csak ritkán látja, olyan rejtetten él. Szõrméje különbözõ színû lehet: világos vagy sötét, szõke, barna esetleg vörös. A fekete puna a legvérmesebb. Az ápolt punának sajátságos illata van. A kifejlett példányok néha vért köpnek, ilyenkor vadászat tilalom van rá. Egyébiránt természete odaadó. Kizárólag húsevõ. Bár fogazata nem fejlõdött ki, a csontkeménységû húst szereti. Ha hozzájut, boldog, lélegzete eláll, levegõ után kapkod, néha harap. A puna igen elterjedt, értékes állatka. Szegény és gazdag egyforma hévvel vadászik rá. A szegények vagyoni helyzetüknél fogva csak egy punát tartanak, és azt lövöldözgetik tehetségük szerint. Egyesek külön erre a célra berendezett punalövöldébe járnak, ahol belépõdíjat fizetnek. A puna vadászata igen veszélyes sport, ezért óvatos vadászok gumipáncéllal védekeznek. A punának egy-két lövés meg se kottyan, ellentétben a többi ragadozóval, sõt, élvezettel tûri. A puska láttán nem menekül el, azt bevárja és le is fekszik elõtte. Különösen kedveli a nagy kaliberû lõfegyvert. A punát nem lesbõl, hanem egészen közelrõl lövik. Legmegszokottabb a fekvõ helyzetbõl való lövés. Az állva lövést is gyakorolják, de nem különösebben ajánlatos, mert a vadász lába hamar elfárad. Fiatal vadászok ismétlõpuskát használnak, nem ritka esetleg egy alkalommal a három – négy lövés sem. Idõsebb sporttársak már egy, maximum két lövéssel beérik. Elöregedett vadászok annyira megbarátkoznak a punával, hogy már nem is lõnek rá, csak cirógatják, nyalják-falják ..