Szextörténetek – Oldal 51 – Szex történetek, és pornó mesék

A nyitott házasság

Gyermekünk még nincs és ameddig kettesben vagyunk, szeretnénk minél jobban kiélvezni az életet. A nyitott házasság számunkra nem azt jelenti, hogy külön utakat járunk, hanem inkább másokat is próbálunk beszervezni erotikus játékainkba. Jelenleg is tart gyümölcsöző kapcsolatunk egy közelben lakó korunkbeli házaspárral. Egy társasutazáson ismertük meg őket. Fogalmunk sem volt róla, hogy két – három saroknyira laknak tőlünk.

Az üdülés alatt nem alakult ki semmiféle szexuális kapcsolat közöttünk. Egyszerűen jóléreztük együtt magunkat. Sokat beszélgettünk, szórakoztunk, de szó sem esett a testiségről. Megfogadtuk, hogy tartjuk a kapcsolatot hazatértünk után is. Így is lett. Eljárogattunk szórakozni, vacsorázni. Egyre jobban összeismerkedtünk. Rájöttünk, hogy nagyon is sok a közös bennünk és lassan – lassan a szex is terítékre került. Eleinte egymás előtt szeretkeztünk, ami mondhatom, sokkal izgalmasabbá tette együttléteinket. Majd megtörtént a párcsere is. Mostanra eléggé összeszokott négyesfogatot alkotunk. Nem is terveztük mások beavatását kis körünkbe. Sok dolgot együtt éltünk át először, illetve sok élményt csak együtt tudunk átélni. Innen indul rövid kis történetünk.
Nem tartom magam gátlásosnak, sem szégyenlősnek, de korábban még nem vitt be a lélek szexshopba. Pornófilmet is csak bátorító konyak után szoktam kikölcsönözni, de ilyen bolt előtt minden bátorságom és magabiztosságom elhagy. A feleségem szülinapjára pedig ígértem valami pajzán eszközt, de akkor nem is gondoltam, milyen nehezen tudom majd kivitelezni a dolgot. Csak álltam a szexbolt előtt, jobban mondva a harmadik kirakatnyira onnan és vártam, hogy visszaszálljon belém a lélek. Már közeledett a zárás és én még mindig kint voltam. Vettem egy nagy levegőt és lassú léptekkel odasétáltam az ajtóig majd hirtelen benyitottam. Nem történt semmi olyasmi, amitől korábban tartottam. Egy fiatal hölgy volt az eladó, aki azonnal nagyon udvariasan megkérdezte, hogy segíthet – e valamiben. Hebegtem, de végül kinyögtem, hogy a műkukik érdekelnének. Amikor megkérdezte, hogy saját részemre veszem – e, azt hittem kandikameráznak, de nem. Ránéztem és teljesen komolynak tűnt. Mondtam, hogy a feleségemet szeretném meglepni vele. Végigmutogatta a kínálatot, végül nagy dilemma után egy 40 centis duplavégű szerszámnál maradtam. Picit vastagabb volt az enyémnél és hasonlított az igazira. Szépen becsomagoltattam és alig vártam, hogy átadhassam kedvesemnek Anikónak. Szinte futva tettem meg az utat a metrótól hazáig. Majdnem megfeledkeztem a virágról. Végül minden együtt volt. Becsengettem.
Anikó sütött főzött otthon, mivel estére vendégeket vártunk. Ugye mondanom se kell, hogy kiket. Megcsókoltam és fülig érő szájjal adtam át szerzeményemet. Ő izgatottan bontogatta, majd meglepetten nézett rám. Nem gondolta volna, hogy valóban megveszem. Égtem a vágytól, hogy kipróbálhassuk. Ölembe kaptam hát asszonykámat és irány a hálószoba. Remegő kézzel próbáltam megszabadítani, amúgy sem túl sok ruhájától. A nagy igyekezetben a kis sütő – főző köténykéjét összecsombékoltam. Az nem is jött le, de nem is bántam, mert azon kívül minden ruhája a földre csúszott. Sőt, még izgató is volt rajta az a kis fehér ruhadarab, ami inkább kívánatosabbá tette csinos testét, mintsem eltakart volna belőle fontos részleteket.
Hanyatt fektettem Anikót és melleit a kötény pántjai mellett kiszabadítottam és élvezettel láttam hozzá a már meredt bimbók kényeztetéséhez. Egyik kezemmel bűvészi ügyességgel a feneke alá nyúltam és a punciját kezdtem simogatni, ellenőrizve, hogy mikor lesz már elég nedves. Nem akartam ajtóstól rontani a házba, de nem sok időnk volt míg a vendégeink megérkeznek. Nem is kellett sokat dolgoznom, mert a heves lerohanásom meghozta az eredményét. Ha pinácskájának lucskossága nem is árulta volna el, mennyire izgatott a drágám, akkor is meghallottam volna egyre zihálóbb lélegzetvételeiből és apróbb nyögéseiből. Egy ujjal már a csiklóját izgattam, ami keményen ágaskodott ki rejtekéből. Elérkezettnek láttam a pillanatot ajándékom felavatására.
Elővettem hát a műkukit. Anikó játékosan bekapta az egyik végét, szopást imitálva. Alig fért el a szájában a makk. Elég termetes jószág volt, a boltban nem tűnt ekkorának. Én bekaptam a másik végét, amin jót nevettünk mindketten. Majd megfogtam “segítőtársamat” és kedvesem puncijához közeledtem. Nem tudtam megállni, hogy ne nyaljak bele mélyen a vágatba, mert annyira imádom a szépen nyírt cuncusát. A nedvei már szüntelenül áramlottak, így mikor odaérintettem a kukit, hamar síkos lett a vége.
Köröztem a puncijánál, de nem akartam elsietni. Anikó a csípőjét megemelve próbált volna rácsúszni, de én még nem akartam. Inkább végigsimogattam az egész kukit a pinusán, egyre jobban benedvezve az oldalát is. Már a popsinyílásáig folytak nedvei, így oda is lecsúsztattam a kukit. Sohasem próbáltuk még az anális szexet, nem is forszíroztam, mert Anikó idegenkedett tőle. Most is rándult egyet, mikor odaértem, de inkább a meglepetéstől, mint attól, hogy kellemetlen lett volna. Ekkor elérkezettnek láttam az időt, hogy megnézzem befér – e a nagy műdorong. Kedvesem lucskos puncijához érintettem a makkot és óvatosan nyomtam előre. Lélegzete szaggatott lett és kicsiket sikkantott is, de lassan haladt befelé a játékszer. Amikor a makk eltűnt Anikóban, kicsit megálltam. Ő remegett a kéjtől és amolyan “abba ne hagyd!” pillantást vetett rám. Aprókat mozgatva haladtam befelé, amikor sistergést hallottunk a konyha felől. A feleségem kicsit megrándult, amikor eljutott tudatáig a felismerés, hogy félbehagyta a sütést és már ki tudja mióta és mi történik a konyhában. Próbált felkelni, de a méretes dorong nem engedte. Kelletlenül kihúztam belőle a műkukit és hagytam felkelni. Egy csókot nyomott az arcomra és mondta, hogy itt folytatjuk. Én már nem nagyon bíztam a dologban.
Nemsokára visszatért a konyhából, de gondterhelt arca elárulta, hogy nem az előbb félbehagyott ügyünk miatt érkezett vissza.
– Elromlott a sütő – mondta kissé ingerült hangon.
Tudtam, hogy nem rám mérges, de akkor is le voltam lombozva. Sajnos ilyen szerelések szempontjából nem vagyok az az “igazi férfi” típus. Sohasem érdekeltek igazán a hasonló szerelvények és például az autók sem. Hirtelen eszembe jutott a szomszédunk, aki segített már egy pár dologban, hátha ő ért a gáztűzhelyekhez is. Felhívtam, hogy lenne – e olyan kedves megnézni. Nemsokára csengetett is.
Ahogy beengedtem, nem értettem, miért bámulja annyira Anikót. Szerintem a kedvesem is elég későn kapcsolt, mert én is akkor döbbentem rá, hogy továbbra is csak a semmit nem takaró kötény van rajta. Kissé szégyenkező arccal elment magára kapni valamit. A szomszédunk, Józsi egy tapasztalt 45 év körüli férfi, így nemsokára rá is jött, az volt a gond, hogy kifutott a tepsiből az éppen sülő étel szaftja és az folyt bele a fúvókába. Azt mondta, hogy várni kell amíg lehűl, mert akkor tudja majd kitisztítani.
Közben befutottak vendégeink is, a közös nyaraláson megismert Attila és neje, Dóra. Először meg voltak lepődve, hogy kettő helyett hárman vagyunk, de hamar átlátták a helyzetet. Leültettük őket és Anikó inni hozott mindnyájunknak. Józsi is szívesen fogadta az italt. A feleségem bevezette vendégeinket a nappaliba. Én inkább udvariasságból, mint kíváncsiságból Józsival maradtam a konyhában. A fúvóka lehűlt, Józsi elkezdte a kipucolását egy drótkefével. Közben érdeklődő arccal figyeltem, ő pedig szakértő módon magyarázta a gáztűzhely működését. Ekkor kissé meg is feledkeztem vendégeinkről. Mikor újra égett a tűzhely, gondoltam szólok Anikónak, hogy folytathatja a félbehagyott sütést. Az első szólításomra nem jött válasz, a másodikra se. Nem szeretek ordítozni a lakásban, ezért inkább utánanéztem, miért is nem hallja a feleségem, hogy hívom.
Bementem a nappaliba, de egy teremtett lelket nem találtam ott. Az üres poharaik az asztalon, de ők sehol. Nem túl nagy a lakásunk, ezért sok gondolkodást nem igényelt, merre lehetnek. Benyitottam a hálószobába és egy gyönyörű kép fogadott. Attila a műkukival kényeztette a két lányt. A lábaim között azonnal élet jelentkezett, de próbáltam visszafogni magam, mert nem feledkeztem meg Józsiról, akit a konyhában hagytam. Szóltam Anikónak, hogy kész a tűzhely. Ő egy bosszús, de játékos pillantás kíséretében feltápászkodott. Ekkor láttam, hogy átnéz a vállam fölött. Megfordultam, és észrevettem, hogy Józsi az előszobából figyel minket. Rögtön eszembe ötlött, hogy vajon mit láthatott abból, amit én is láttam az előbb. Zavartan visszamentem a konyhába, ahová kis ruhaigazgatás után Anikó is követett. Ő is megkapta az instrukciókat Józsitól, hogy ezentúl hogyan tegye be a tepsit. Közben szomszédunkat kínálni se nagyon kellett az italból, töltött magának.
A sütésből nem sok volt hátra, így pár percen belül finom illatok terjengtek a konyha felől. Anikó, szerintem csak udvariasságból megkérdezte Józsit, hogy van – e kedve velünk vacsorázni. Gondolom a válasz után azonnal meg is bánta, hogy ilyen jólnevelten viselkedett. Józsi szívest örömest igent mondott. Megterítettünk hát öt személyre és asztalhoz hívtuk vendégeinket is.
Lehet, hogy az ital okozta, de az asztalnál szinte végig Józsi beszélt. Rengeteg disznó viccet sütött el, amivel én úgy éreztem, hogy az előbb látottakra próbál utalni. Dícsérte a lányokat, hogy milyen szépek és csinosak, és bárcsak fiatalabb lenne pár évvel. Ekkor a kissé becsípett Dóra megjegyezte, hogy nem olyan öreg ő még, hogy ilyeneket mondjon. Erre a kedves megjegyzésre hálából Józsi végigsimította Dóra combját. Dóra kissé zavartan mosolygott, de nem szólt semmit. Kissé már bántam, hogy áthívtam, de mit tehettem volna?
Minél többet ivott, annál közelebb húzódott Dórához. Nemsokára észrevettem, amit rajtam kívül más nem láthatott, hogy Józsi keze Attila feleségének combját simogatja, és már egy pillanatra se veszi el onnan. Dóra eleinte idegesen pislogott körbe, de amint látta, hogy senki nem figyeli, hagyta neki, hagy csináljon amit akar. A beszélgetés evés után is folytatódott. Szerintem már mindenki Józsi távozására várt, de ő még csak egy fél mozdulatot sem tett az ajtó felé. Sőt, egyre feljebb haladt Dóra combján és már az amúgy se hosszú ruháját is felhajtotta egy kicsit. A combja belső részén nyugtatta a kezét, majd a bugyi felé közelített. Ekkor szántam el magam, hogy beinvitálom a társaságot a nappaliba. Mondanom sem kell, hogy Józsi úgy jött, mint akinek kötelező. Befelé jövet mind Anikó, mind Dóra fenekére rápaskolt egy kicsit.
Egyre szemtelenebbül célozgatott a hálószobában történtekre, de mivel mindannyiunk elengedte a füle mellett, abbahagyta a dolgot. Egyszer csak gondolt egyet és elköszönt tőlünk. Fellélegeztem. Azt mondta, ne kísérjük ki, hát nem kísértük.
Ekkor végre a tárgyra térhettünk.
– Láttam, hogy megmutattad nekik az ajándékodat. – kezdtem.
– Igen, már alig várom, hogy folytassuk, mert az nem járja, hogy az ember lányát saját szülinapján kétszer is félbeszakítsák! – mondta Anikó tréfásan, és azzal az egyik válláról hagyta lecsúszni a ruhája pántját.
Mögé álltam és simogatni kezdtem meztelen vállát, minden mozdulatomnál kicsivel lejjebb húzva a ruhát. Nemsokára már egyik mellét is kiszabadítottam és azt markolásztam nagy élvezettel. Attila elkezdte ugyanezt Dórával. Mindnyájan izgalomban voltunk, lehet, hogy a várakozás miatt is, vagy a helyzet hozta, de nem is törődtünk a külvilággal. Figyeltük egymást, ami csak fokozta az izgalmakat. Mintha tükör előtt álltunk volna, úgy nézhettünk ki. Amit egyikünk csinált a feleségével, azt csinálta a másikunk is. A lányok arca sugárzott a boldogságtól. Kisvártatva mindketten meztelenül álltak előttünk, a mi nadrágjainkban pedig egyre jobban feszült az izgalom.
Anikó hátranyúlt és megmarkolta a farkam, majd minden átmenet nélkül megfordult és térdre ereszkedve szabadította ki a sliccemből. Amikor ott meredezett előtte a szerszámom, hátra nézett Dórára, hogy tartja – e vele a lépést. Tartotta, kezében pedig Attila dorongja lüktetett. Mindketten szopni kezdték az előttük álló faszokat. Már nagyon vártam azt a nedves forró érzést, amit feleségem szájában éreztem. Ütemesen mozogtam, löktem a szájába magam. Ha sokáig így folytatódik, gyorsan a végére értem volna, de nem akartam még. Felhúztam magamhoz Anikót és megcsókoltam. Aztán ölben vittem a hálószobába. Utánunk jött Dóra és Attila is. Az ágyon még ott hevert a műkuki. Kezembe vettem és a sajátom mellé tettem, úgy fogva, mintha megnyúlt volna az enyém. Anikó hanyatt dobta magát és akkorára terpesztette combjait, mint még soha. Puncija nedvesen csillogott, nem is volt szükség síkosításra. Letettem a műfaszt az ágyra és óvatosan a sajátomat nyomtam tövig a puncijába. Nagy sóhajjal fogadott magába, majd még néhányszor mélyen belemerültem. Azzal kihúztam a farkam Anikóból és újra kézbe vettem a műfütyit. Attiláékra pillantva láttuk, hogy nagy 69 – ben vannak elfoglalva. Amint észrevették, hogy nézzük őket, abbahagyták. Nem mintha zavarban lettek volna, de tudták ők is, hogy ma valami előnyt élvez. És ez a valami Anikó ajándéka volt.
A műfasz egyik végét könnyedén becsúsztattam a feleségem puncijába. Ekkor Dóra is közelebb feküdt, így a másik vége az övébe került. Próbáltam ide – oda húzgálni, de nem volt az igazi. Ekkor bekövetkezett, amire egyikünk sem számított. Az ajtóból belépett Józsi, kezében a farkával, amelyen látszott, hogy nem most vette elő.
– Majd én megmutatom, hogy is kéne ezt – mondta borízű hangon.
Mindnyájan megrettentünk kissé. Visszajött? Vagy el sem ment? Mostmár mindegy, mert itt van. Nem akartam jelenetet rendezni, ezért feleségemre bíztam, hogy mit is teszünk. Józsi semmit sem vett észre pillanatnyi dilemmámból, hanem Dórát térdre segítette, majd Anikóval is ugyanezt tette. Négykézlábra állította őket, úgy hogy a fenekük tíz centire lehetett egymástól. Majd megmarkolta a műfaszt és ívben meghajlította. Odahelyezte a lányok puncijához és hagyta, hogy a begörbített műdorong lassan kírúgja magát. Így mélyen belebújt mindkét lány pinusába. Ekkor már biztos voltam benne, hogy Anikó annyira izgatott, hogy nem érdekli, ki és hogyan, de dugja már meg az ajándék fasszal. Józsi megfogta a kimaradó részét és húzogatni kezdte a fenekük között. A lányok egyre hangosabban sóhajtoztak. Nem bírtam tovább, annyira be voltam indulva, hogy már nem feszélyezett Józsi jelenléte sem, így Anikó szájába adtam a farkam, amit ő őrült tempóban szopni kezdett. Attila is követte a példámat. Józsi pedig egyik kezével a műbránert huzigálta, a másikkal hol a sajátját, hogy a lányok fenekét fogdosta. Néha a popsilyukaikat is megcélozta, amire mindig egy kisebb nemtetszést kifejező rándulás volt a válasz.
A műkuki már tocsogó hangokat adott ki, annyira nedves volt a lányoktól. Egyszer észrevettem, hogy szomszédom nemsokára elélvez. Egyre gyorsabban ráncigálta lüktető szerszámát, majd lassított. Farka hegyét Dóra fenekére irányította és egy adag gecit lőtt rá. A második löket Anikó popóján landolt és így váltogatta amíg csak egy csepp is jött belőle. Végül a farkával kente szét a fenekükön. A lányok mozgásából is arra következtettem, hogy nemsokára eljön a vég számukra is. Viszont Attila gyorsabb volt. Kirántotta faszát felesége szájából, de már nem tudta irányítani az első sugarat, mert az Dóra hajába ment. A többi pedig az arcára. Itt már én sem állhattam meg. Ki sem húztam a faszom Anikó szájából, hanem a torkára eresztettem bő táramat. Próbálta lenyelni amennyit csak tudott, de jutott az arcára is belőle.
Ekkor Józsi már csak a műkukival foglalkozott, mivel a sajátját már kifacsarta. Növelte az iramot. Egyszercsak Dóra háta elkezdett hullámzani és nagyokat nyögve élvezett. Rázkódott tőle az ágy. Ilyenkor nagyon közel nyomta a popsiját a kedveseméhez, amitől a műfasz nagy mélységekbe merült pináikban. Anikót is elérte a szülinapi orgazmusa. A popsinyílásának összehúzódásaiból láttam, hogy mindjárt robban. Szinte kiabált, dobálta magát. Gyönyöre nem akart szűnni. Közben Józsi gecijétől síkos popsiját markolásztam és a hátát simogattam. Mindkét lány kipirulva pihegett előttünk. Tudtam, hogy még nincs vége ennek az estének. Nem is tévedtem, hatalmas szexbuli volt.

Mindenki macskája

– Aztán jó zalai nohát kaptál-e a szilvapálinka előtt? Tudod, olyan rózsaszínes, schillerest, kaparóst, vastag, fehér, gömbölyű üvegpohárban.
– Előtte, Tóni bácsi? Meg utána, meg közben! Csak épp a pohárban nem keverték össze, és a vőlegénynek mindenkivel koccintania kellett. Rettenetes volt!
– Bizony, az úgy szokás arrafelé. Egyetlen ellenszere van, jó, faggyús, büdös birkapörkölttel megágyazni neki. Akkor aztán mindegy mit iszol és mennyit.
– Egy idő után így is mindegy volt. A menyasszonytáncnál már a seprű támasztotta őt a falhoz. – nevetett Edit.
– El is lopták Editet, ami a népi folklór szerint nagy szégyen. – fűztem hozzá bűnbánóan.
– Gyerekkori barátaim tréfáltak meg. – szúrta közbe gyorsan újdonsült feleségem.
– Mit nem hallok Editke? Aztán legalább rendesen megtiszteltek azok a gyerekkori barátok?
– No de Tóni bácsi! – jött zavarba Edit.
– Ismerlek én téged. No meg a jó falusi lakodalmakat is, amikor idegen legény akar benősülni egy házhoz. – mosolygott Tóni bácsi mindentudóan.
Nem fogtam fel mondatainak súlyát, hiszen mit tudtam én még akkor Editről.
Számomra ő hosszú combú, alma mellű, csodás barna szépség volt, aki körül vibrált a levegő. Aki, bár távoli zalai faluból került a főiskolára, cseppnyi elfogódottság nélkül állt szóba bárkivel, és könnyed, táncos lábakkal lépdelt a pesti éjszakában. Szemének vidám szikráit pedig semmilyen éjszakázás nem tudta megtörni, a sötét karikák, a duzzadt, kiharapott ajkak csak karakterisztikusabbá, végzetesebbé tették az arcát. A fiúk cinkos pillantásait elismerésnek vélve kihúztam magam mellette, és büszkén hagytam, hogy Edit hozzám simítsa csípőjét.
Csak néha gyötörtek homályos sejtések, amikor zárva találtam ajtaját a koleszban, vagy csak egy cédula várt, két sorban odavetett mentegetőzéssel. De hát a lepke sem tudja, hogy a lámpa nem csak ragyogó, fényes, de éget is. Fenntartások nélkül örültem Edit vad és korlátlan szabadságának, izgalmas, színes ismeretségi körének. Szédülten hagytam, hogy magával vonjon kielégíthetetlen kíváncsisága féktelen játékaiba, és meg kell mondanom, soha nem csalódtam benne. Egyszerű szülei számára diplomás, egyetlen lányuk volt, minden büszkeségük tárgya és forrása, aki jó állást, lakást, férjet is talált a távoli Pesten, ahol ők életükben tán egyszer, ha jártak. Az otthon tyúkokat etető, tehenet fejő Editet valószínűleg meg sem ismerték volna az éjszakai 100 évesben, vagy a Bukarest szálló bárjában. De azt én sem sejtettem, hogy Editben nem két, hanem három lélek lakozik.
A kortalan – öreg Tóni bácsi, akinek beszámoltunk falusi lakodalmunk hányattatásairól, jobban tájékozott volt. Annál is inkább, mert ő is Edit különös – excentrikus baráti köréhez tartozott. Vagy inkább fordítva, Edit volt nagy becsben tartott virága Tóni bácsi gonddal ápolt rózsakertjének. Mert Tóni bácsi úgy volt a nőkkel, mint kertész a virágjaival. Soha nem tudott betelni illatukkal, mindig az új és új formák, színek, alakzatok kötötték le figyelmét. A hamvas szirmú, alig bimbózó gyereklányoktól, a lángolóan szétnyílt, régi bájukat hallatlan önfegyelemmel őrző, végzetes, vörös rózsa szépasszonyokig. Sőt, néha még egy-egy gyorsan elvirágzó, vadrózsa-cigánylány is feltűnt a villa kertjének bokrai között. Senki nem tudta, hogy Tóni bácsi honnan jött, miért nincs családja, vannak-e rokonai, miből él, és mivel üti agyon az időt naphosszat. Délutánonként angolra, franciára, olaszra oktatta különböző külkereskedelmi vállalatok hőn áhított álláshelyeit már elnyert, de épp elkötelezettségük okán többnyire csak oroszul beszélő kádereit. No meg előrelátó, gondoskodó szülők gimnazista gyermekeit.
– Erre parancsoljon! – hajolt meg könnyedén Tóni bácsi a 15 éves, farmeros gyereklánynak, és tökéletes úriemberként vezette be a szalonba, amelynek bútorai, szőnyegei halványan őrizték még a villa nappalijának régi fényét. Tanítványai a grammatikai szabályokon túl kultúrát, viselkedést, stílust, eleganciát is tanultak tőle. Esetleg mást is, mert a rossznyelvek szerint Tóni bácsi néha nem elégedett meg a szívéhez közel álló rózsák illatával. Ám én azt hiszem, inkább csak gyönyörködött bennük.
Akkoriban, a 70-es évek végén a Piért-boltok kirakatainak félreeső zugaiban már fel-feltűntek az első rózsaszín-szemérmes aktnaptárok. A Filmmúzeum már játszotta a Dekameront és a Canterbury meséket, de a cenzúra meg a mozigépész ollója nyomán többnyire csak az eszmei mondanivaló maradt a vetített kópián. Tudtuk, hogy létezik videomagnó, de a többség, még csak a Dániából csempészett Super 8-as pornófilm tekercsekhez juthatott hozzá. S persze ez a többség is szűk és nagyon zárt baráti köröket jelentett. Hát persze, hogy osztatlan elismerést keltettek Tóni bácsi 30-as, 50-es évekbeli fényképei és amatőr filmjei. El sem tudtuk képzelni ki és hogyan készíthetett ilyen felvételeket a sötét 50-es években. De Tóni bácsi csak mosolygott: “Az érzékeket nem lehet betiltani, és minél jobban elnyomják őket, annál erősebben dolgoznak.” – mondta.
Áhítatos rajongói voltunk Tóni bácsi titokzatos forrásokból táplálkozó régi és újabb gyűjteményének. A hatalmas kert, és a közepén álló villa pedig számos eldugott zugot kínált felajzott érzékeink kielégítésére, amit Tóni bácsi cinkos mosollyal még bátorított is.
De a tabuk nélküli, szabad beszélgetés, a legújabb, itthon még meg sem jelent regények, a bennfentes politikai pletykák, a pikáns viccek legalább olyan csábítóak voltak, mint a szex. Tóni bácsi villája intézmény volt a kiválasztott kevesek számára.
Neki számoltunk be az elkövetkezendő életünktől oly távoli és egzotikus paraszt lagzinkról, ahová igazi barátaink nem voltak, talán nem is lehettek volna hivatalosak. Úgy gondoltuk, nekik majd idehaza tartunk egy nagyobb méretű házibulit, “hivatalossá téve” előttük is egymáshoz tartozásunkat. De Tóni bácsi kitalálta gondolatunkat.
– No és mit szólnátok, ha …
Igaz, hogy második lakodalmunkra nem volt hivatalos a fél falu, és nem a hegyesre pödört bajszú, pirospozsgás násznagy rigmusai szabták meg a teendők és az ételek szigorú rendjét, de a nők körülményes készülődése egy cseppet sem volt rövidebb. Vali, Edit, Andrea és Tünde már délben felverték Tóni bácsi villájának csendjét, meg a rendjét is, lehet, az öreg már rég megbánta, hogy kedvenc rózsájának lakodalmat kívánt rendezni. Mi ugyan csak hatra voltunk odarendelve, de a lányok még csak akkor vonultak el öltözködni, és ez legalább másfél órát tartott. A háziasszonyi teendőket Tóni bácsi kérésére ellátó Vali időnként kijött, ellátott minket szendvicsekkel, aztán gondosan becsukva maga után az ajtót, újra eltűnt.
– Türelem, addig foglaljátok el magatokat! – mondta mindannyiszor.
Azért a különbség szembeötlő volt, a házi főzésű szilvapálinka helyett fekete és piros címkéjű cseresznyés üvegek sorakoztak az asztalon. A hűtőben szépen egymásra tárazott Sztalicsnaják lapultak, a kancsókban pedig Tóni bácsi Eger környéki pincékből beszerzett Medoc-ja és Leánykája piroslott meg sápadozott. Annyi pia volt összekészítve, mintha legalábbis legénybúcsút tartanánk, azt is három napost. Pedig tudtam, valójában inkább Edit leánybúcsúja ez, a társaság az övé, s én még igazán nem váltottam meg a belépőjegyet a villába.
Hát elfoglaltuk magunkat, amíg a lányok készülődtek, közben kezdtem magam úgy érezni, mint a zalai lakodalomban, nem tudtam már, a fejem zsibbad-e jobban vagy a lábam. De a többiekben is emelkedett a nyomás, mert Laci és Tamás mindenáron meg akarták kukkolni a menyasszony öltöztetését. Ezért felmásztak az ablak előtti cseresznyefára, mi pedig fogadtunk, hogy melyikük esik le előbb. Látni ugyan nem sokat láthattak, mert amikor cseresznyemagokkal kezdték lődözni az ablakot, a lányok rögtön behúzták a függönyt. Ráadásul a bevonulásról is lekéstek, mert tényleg nem tudtak lemászni a fáról.
Sokáig készülődtek, de az eredmény minden várakozást felülmúlt. A villa nappaliba vezető széles lépcsőjén először Vali jelent meg. A jó harmincas asszonyon, már akadt néhány felesleges kiló, de tagadhatatlanul a legjobb helyeken volt kipárnázva. Ő azonban csak bejelentette a menyasszonyt, lakonikus tömörséggel:
– Na, akkor most fogjátok meg az állatokat, nehogy leessen!
Leesett, mert Edit helyett megjelent Tünde, Tóni bácsi legújabb, 17 éves, még gimnazista tanítványa.
Besütött szőke hajjal, rózsaszín selyemben, koszorúslányként virágot hintve, legfeljebb 15-nek látszott.
Pimasz mosollyal pukedlizett, mint egy rosszcsont angyalka, és leszaladt a lépcsőn Tóni bácsi karjaiba, hisz Edit másként amúgy sem fért volna el a lépcsőn. Edit szélesen terülő, hófehér tüll szoknyája teljesen betöltötte a lépcső szélességét. Titok volt, honnan szerezték a ruhát. A széles szoknya felett dereka különösen vékonynak, megroppanthatónak tűnt. Az elől dúsan hímzett selyem felsőrész áttetsző tüllben folytatódott, ami a nyakán záródott, de vállait, karját szabadon hagyta. Kezén könyékig érő fehér csipkekesztyű, fényes, barna haján apró gyöngyökkel ékesített ezüst fejék. Az tartotta a hosszú, derekáig lógó fátylat. Az utána lépő Andrea még eligazgatta a ruha alját, aztán a királynő levonult.
Ma sem tudnám eldönteni, melyik volt az igazi esküvőnk, a zalai, vagy a pesti. Mindkettő tartogatott meglepetéseket. De akkor, Tóni bácsi szertartásos köszöntését hallgatva, úgy éreztem, ez az igazi.
Azért persze, itt Pesten is végig csinálták velünk az összes elképzelhető játékot, amit magyar lakodalmakon valaha kitaláltak. Az egy pohárból ivástól, az egy kanállal evésen keresztül az egy cipőbe bújásig, no meg a menyasszonyi torta szeleteléséig. De itt nem feszélyeztek a játékok, a vaskos tréfák és anekdoták a nászéjszakáról. A társalgás pedig az idő előrehaladtával amúgy is egyre felszabadultabb lett, már mindenki ugratott mindenkit, amikor Vali szót kért.
– Éjfél elmúlt, ideje, hogy menyecske legyen a menyasszonyból.
– Még mit nem, hogy most megint eltűnjetek másfél órára, mi!? – tiltakozott Kálmán.
– És a menyasszonytánc hol marad? – kérdezte Imre, mint egyetlen, a szükséges formaságokon már átesett házasember a társaságban.
– Engem táncoltass, ne a menyasszonyt! – feleselt vele Vali, a felesége.
– Nem mentek sehova! Tessék itt átöltözni! – élénkült meg Laci, aki eddig nagyon mély letargiában iddogált.
– Átöltözni, átöltözni! Lássuk a menyecskét, lássuk a menyecskét! – skandálták kórusban a férfiak, örülve, hogy a kifogyott tréfák után végre megint történik valami.
Tóni bácsi sejtelmes mosollyal, hajolt Vali füléhez, aki eltűnt, majd hamarosan egy ki tudja honnan előhalászott szakadozott zsomborral tért vissza, és harsány hangon jelentette be.
– Eladó a menyasszony! Eladó a menyasszony! – de zenét nem tett fel hozzá, hát a nappali közepére penderített Edit is csak állt, nem tudván, hogy is lesz ez most, de Vali helyesbített.
– Eladó a menyasszony, ruhája!
Meg volt-e előre beszélve ez a sajátos menyasszonytánc, nem tudom, Andrea és Tünde a piruló, vonakodó Edit mellé álltak, és hófehér, csupa fátyol menyasszonyi ruhájában megperdítették az ámuló férfiszemek előtt.
Tamás és Laci látták már Editet ennél kevesebb ruhában is, fogták és érintették őt már a maga csupasz és őrjítő meztelenségében is. Mégis az ártatlan, szűzies, fehér ruha, a napbarnított bőrön is jól látható pirulás, izgatóbbá tette őt, mint valaha. Edit izgalmát a menyasszonyi ruha mellrészének hullámzása jelezte, vállgödrében nyugtalanul lüktetett a verőér, keze jól láthatóan remegett, hiába igyekezett azt szoknyájához szorítani. Andrea cinkos pillantást vetett a fal mellett álló Valira, és végigsimította feleségem barna haját, karcsú nyakát, a ruha által szabadon hagyott gömbölyű vállát. Szembefordította velünk, és lágyan hátravetette az Edit fejdíszéről hosszan lecsüngő áttetsző fátylat. A menyasszony másik oldalán Tünde állt riadtan, még nem engedte el Edit kezét, de a lába már menekítette volna. A tapinthatóvá vált csendben ő is megsejtette, mi következhet, s az éhes férfiakon körbepillantva Tóni bácsi mellé menekült, aki megnyugtatóan zárta tenyerébe a kezét.
– Eladó a menyasszony! – törte szét a csendet Vali.
– Soha nem voltál még ilyen szép. – hallottam Kálmán rekedt hangját.
Ötszázas hullott az odaperdülő Vali zsomborába, és Andrea keze nyomán repült a könnyű, átlátszó tüllszoknya.
– Ó, hát hány van rajta? – morajlott fel a csalódott férfisereg.
A szoknya ugyanolyan széles harangként borította Editet deréktól lefelé, mint az előbb. De a bankók, s a szoknyák szaporán hullani kezdtek, a játékba gyorsan beletanuló Edit minden pördülésénél magasabbra emelkedett az egyre könnyebbé váló ruha. A kutató pillantások pedig egyre többet képzeltek a kivillanó, izmos vádlik, telt combok fölé, közé. Az utolsó, vékony tüllszoknya azonban feszes, szűk, fehér selyem alsószoknyát rejtett.
Edit kerek feneke láttán bárhol felhördültek volna, most azonban furcsa csend lett. A kissé előrebukó vállú, lehajtott fejű, félmeztelen menyasszony látványa felkavaró volt. Azt hiszem, mindenki úgy érezte, mintha valami szégyenletes dolgon kapták volna. Hiába tudtam, hogy mosolygós, barna évfolyamtársnőm áll előttem, aki sem kapcsolatunk előtt, sem alatt, nem élt önmegtartóztató életet. Mégsem haboztam egy percig sem, hogy feleségül vegyem. Aki soha nem rejtette szépségét senki elől, aki adakozó volt de ezért nem lehetett rá haragudni.
De az ártatlanság, tisztaság, fehérség attribútumaival felruházott, és azoktól félig megfosztott menyasszony ott hallatlanul izgatónak, egyben végtelenül megalázottnak tűnt. Valami ilyesmit érezhettek a többiek is, mert senki nem nyúlt a pohara után, abbamaradtak a tréfák, Tünde rémülten ült Tóni bácsiba kapaszkodva, amíg Andrea megszabadította feleségemet a ruha felső részétől is. Az áttetsző, finom, csupa csipke melltartót még soha nem láttam rajta. Mint később megtudtam Tóni bácsi nászajándéka volt, dekadens, tiltott kapitalista termék a vasfüggönyön túlról. A kosár csak alulról ölelte, tartotta Edit alma melleit, a sötéten barnálló, izgatott bimbókat már szabadon hagyta. A fehér csipke és melleinek nap nem látta fehérsége, szemben a meleg júniusban már lebarnult nyakával, vállával megint a tiltott leselkedésen való rajtakapottság érzetét keltette. Amikor végül a selyem alsószoknya is lehullott, egy emberként szakadt ki belőlünk a sóhaj. A melltartóhoz tartozó apró bugyi izgatóbb volt, mintha semmi nem lett volna rajta. Mintha az egész nadrág a szélén végigfutó keskeny csipkedíszből állt volna. A leheletvékony anyag leszorította a vadul burjánzó szőrszálakat, rásimult Edit nagy, erős szeméremajkaira. A biztos kényelmetlen körömcipő megfeszítette lábát, amúgy is izmos combjait a fehér harisnyában. Csipkés bugyiban, melltartóban, állt előttünk a lefátyolozott menyasszony.
Soha még ilyen kívánatosnak nem láttam Editet, mint akkor. Dermedt csend volt, mindenki, a lányok is csak a látványt itták magukba. Vali, a már mindent próbált nősténytigris sután tartotta a zsombort, Andrea úgy maradt, guggolva Edit mellett, ahogy az alsószoknyát lesegítette róla utoljára. Senki nem merte megtörni a varázst. Nem tudta, mi lenne az a szó, az a mozdulat, ami nem otromba, durva, közönséges és mégis továbblépve feloldja a már-már elviselhetetlen feszültséget.
Edit bugyiján mindenki által láthatóan nedves folt kezdett terjedni. Úgy éreztem, fel kell állnom, a karomba ölelve átmenni vele valamelyik szobába, beteljesíteni mindenki által látható vágyát. S így megfosztani őket a lefátyolozott menyasszony, lüktető, meleg ölének, duzzadó, kemény mellének látványától. Csak egy pillantásra vártam Edittől, egy bíztató szemvillanásra, hogy vigyem már, hogy rám vár, nekem mutatja kívánatos testét.
A csend elviselhetetlen feszültséget idézett fel bennem. Gyűlölöm a csendet.
Gyerekkoromban gyakran nem tudtam, mit követtem el akaratlanul. Bűneimre csak anyám hallgatása figyelmeztetett. Napokig tudott hallgatni, némán, szűkre szabott mozdulatokkal irányított, elém tette az ételt, leszedte a tányért, vagy mutatott a fürdőszobára, figyelmeztetve teendőimre. Hallgatása minden büszkeséget kiölt belőlem, megalázkodva találtam ki újabb és újabb bűnöket, de soha nem tudtam meg, melyik volt az, amelyik haragját kiváltotta. Mert mindenki bűnös, ameddig ártatlanságát be nem bizonyítja. De a hosszú vezeklés után édes volt a megbocsátás, amikor egy bíztató mosollyal magához hívott, az ölébe vett, és halkan duruzsolva a fülembe súgta: “Ugye, nem csinálsz ilyet többet?” ezért a fülemet simogató meleg leheletért mindent megígértem.
De most hiába vártam Edit bíztató pillantására, mosolyára. Lassú, fáradt tekintete nem engem keresett. Hát tudtam, várnom kell még, de a varázst valakinek meg kell törnie.
Edit Tóni bácsi szemét kereste könyörgőn, reménykedve, és talán némi büszke diadallal. Az öreg nehezen tápászkodott fel kedvenc foteljából, két tenyerébe fogta Edit arcát, gyengéden szájon csókolta.
– Vigyétek, öltöztessétek fel! Mert amikor visszahozzátok, már végérvényesen Józsefhez tartozik. – nézett Imrére, a korelnökre, rajta kívül a társaságban.
A tekintetek, melyeknek fókuszában eddig Edit állt, most összezavarodtak. Tóni bácsi érzéke a drámai jelenetek iránt tökéletes volt. Senki nem mert nézni, senkire. Vali a zsomborban heverő bankjegyekre meredt, amíg férje ellépett mellette. Kálmán félszeg mosollyal kerülte ki guggoló barátnőjét, és alig merte megfogni Edit kezét. Én pedig akár a fejemre is állhattam volna, mert felém még véletlenül sem nézett senki. Lehet, hogy furcsa, de nem Editet láttam, hanem hihetetlen élességgel a guggoló Andrea combjai között világító fehér bugyit bámultam. Amíg Andrea egyszer csak felugrott, és harsány “Még mit nem!” kiáltással iramodott Editék után, majd feldöntve Tamást és Lacit, akik épp lehajtott fejjel oldalogtak el Tünde mellett. A feszültség egy pillanat alatt szertefoszlott, Vali levágta a zsombort.
– Erről nem volt szó Tóni bácsi! – villogó, féltékeny szemmel nézett az ajtó mögött eltűnt férje után.
Csak Tünde ült még mindig dermedten, ahogy Tóni bácsi otthagyta, és a szőnyeg mintáit bámulta a lába előtt. Az öreg mosolyogva simított végig Vali felháborodástól kipirult arcán.
– Miért van az, hogy a nők képtelenek elviselni, ha valami nélkülük történik?
Aztán nagy pohár hideg vodkát nyomott a kezembe, és mellém ereszkedett a díványra.
– Nem szabad csalódottnak érezned magad! Ismered Editet, nagy bátorságra vall őt feleségül venni. Biztos számot vetettél azzal, hogy ő olyan, mint egy működő vulkán. Élvezheted áldásait, de ha kitör, feléget, felperzsel maga körül mindent. Aztán megnyugszik, és újra szőlőskertekkel, gyümölcsösökkel lehet koszorúzni. Jó feleséged lesz, ha képes vagy elfogadni ezt a tulajdonságát. S te erős ember vagy, tudod, hogy a bőkezű, adakozó nők … – és csak mondta, mondta, duruzsolta, míg odabent a szobában …
Nem mondom, hogy nem éreztem csalódottságot. Persze azt mindig tudtam, hogy Editet nem lehet kisajátítani. De úgy gondoltam, vadászataira ezen túl én is elkísérhetem, és osztozhatok féktelen örömeiben. Valami akaratlan vétek lehetett, ami miatt Edit megfosztott a szomszéd szobában tomboló nászéjszakától?
– Na, menjünk mi is! – emelkedett fel egyszer csak Tóni bácsi.
– Azért nekünk sem kell unatkoznunk. – fűzte még hozzá, és Vali úgy nyalta meg a szája szélét, hogy biztos voltam benne, legszívesebben itt helyben elfogyasztana minket.
Csak Tünde üldögélt bátortalanul, magába roskadva.
– Gyere te is Tünde! Te sem maradhatsz ki mindenből. – fogta meg a kezét Tóni bácsi.
Nem tudom, hány év lehetett közöttük, negyven biztos, egy egész emberöltő. A sötét öltönyös, enyhén görnyedt, ősz férfi, s a habos – fodros koszorúslányruhába öltözött Tünde úgy álltak egymás mellett, mint egy régi fénykép: nagyapa a Városligetbe viszi unokáját, vagy első bálozó kislány szigorú családi felügyelet alatt. De most másról szólt a dolog, és a szeles, mindenhez értek, mindenbe beleszólok Tünde megrettenve hallgatott. Érezte ezt Vali is, mert belém karolva a gyereklány felé küldött bátorító mosolyt.
De Tóni bácsi nem fölfelé vezetett minket a széles lépcsőn a hálószobák felé, hanem ki a verandára, aztán a sötét, csillagfényes kertbe. A széles, magas, vasrácsos ablakon át beláttunk a kivilágított szobába.
A piros, babos, gondosan vasalt menyecskeruha a szék támlájára készítve érintetlenül várta a menyasszonyt, aki ugyanúgy fátyolban, harisnyában és fehérneműben mindenkinek kitárulkozva hevert a széles ágyon, ahogy elváltunk tőle. Még a leheletnyi bugyit sem vetették le róla, bár az láthatóan nem akadályozta a férfiakat semmiben. Az agyonázott vékony anyag, s a nedves foltok Edit hasán mutatták, valaki már szerette őt. Imre, mert ő ült egy szál kigombolt fehér ingben Edit fejénél, aki vékony ujjaival játszott a nedvesen csillogó, félig már puha hímvesszővel.
– Kár, elkéstünk! – súgta a fülembe Vali.
Gondolom, ő a férjét szerette volna látni Edit “asszonnyá avatásán”, de elkésésről szó sem volt. Odabent Andrea, aki eddig Kálmánt készítette fel a feladatra, kisiklatta szájából a nagyra nőtt vöröslő dorongot, és félrehúzta Edit visszacsúszott bugyiját.
Az indiai szerelmi művészet tankönyve, a Káma Szútra, méret szerint is osztályozza a nőket és a férfiakat. Nos Edit méretei lélegzetelállítóak, még szerencse, hogy a legkisebb érintésre is érzékeny, mert őt betölteni szinte lehetetlen feladat.
Kálmán is könnyedén siklott be, s Edit lehunyt szemmel, mozdulatlanul fogadta rohamait. A világító fehér harisnyás combok, A lehunyt szemmel fekvő menyasszony arcát félig eltakaró fátyol, a fekete öltönyben várakozó Tamás és Laci nyitott sliccéből feléje szegeződő falloszok látványa több volt, mint amit nyugodtan el lehet viselni. Erkölcsi gyávaság lenne nem elmondani, hogy a látvány felizgatott. A fiúk a legnagyobb gyengédséggel nyúltak Edithez, az egész jelenet mégis a perverz megalázottság érzetét keltette. Kálmán nem is bírta sokáig, egy hördüléssel kitépte magát, és áradása olyan bőséges volt, hogy még Edit nyakán, vállgödrében is eltévedt spermacseppek csillogtak.
Tünde szapora légzését hallottam magam mellett, aztán egy tapogatózó kezet éreztem a nadrágomon. Meglepetéssel vettem tudomásul, hogy Tóni bácsi az, aki egymás után pattintja ki sliccem gombjait, szabadítja ki farkamat az alsónadrágból, aztán Tünde apró, puha kezét szorítja rá. Óvatosan mutatta neki, mit csináljon, így ketten simogatták vadul lüktető szerszámomat. Vali nyitott szájjal vette a levegőt, egyik kezével könnyű nyári ruháját emelte fel, a másik a bugyijába mélyedt, de közben le nem vette volna szemét a szobában játszódó jelenetről.
Tamás és Laci már a koleszban is élvezték együtt Editet, most sem akart egyikük sem második lenni. A bugyijától immár megfosztott menyasszony előredőlve lovagolt Tamáson, betakarva mindkettőjüket a hosszan lelógó fátyollal. Laci úgy ügyeskedett, hogy hátulról férjen Edithez. Mintha szendvicsbe fogták volna, de ismerve Editet, sejtettem, másról van szó. Ilyen kitágult állapotban ő képes volt két szerszámot is a puncijába fogadni, a fiúk egyszerre izgathatták egymást és Editet.
Az ágyon hullámzó jelenet Andreára sem maradt hatástalan, az egyik fotel támlájára hajolva kínálta magát, s bár méretekben nem vetekedhetett Edittel, fehéren világító kerek popsija, a combjai közül előtüremkedő szőkésbarna pihék nagyon is csábítóak voltak. Vali felszisszent mellettem, amikor odabent Kálmán előzékenyen az ő férjét engedte barátnője mögé. Hiába, Kálmán sosem volt féltékeny fajta, az ágyon himbálózó Laokon-csoport pedig jobban izgatta a fantáziáját. Némi nehézséggel felkapaszkodott hozzájuk, és Tamás feje mellé térdelve Edit szájának kínálta magát.
Vali egyetlen mozdulattal tépte le magáról bugyiját, állát az ablakpárkányra támasztotta, két kézzel megragadta a vasrácsot, és széles, asszonyos fenekét fordította felém.
– Gyere, már! Mire vársz? Nem látod, mit csinálnak a feleségeddel?
A bosszú sajátos fajtáját űzzük mi most, gondoltam, amíg behatoltam jókora fenekéhez illő, öblös puncijába. De Vali elégedett morgással vette tudomásul az ütemes csattanásokat, tán még azt is kiszámolta, hogy ugyanazt az ütemet követjük – e, mint odabent a férje Andreával. Tünde ámuló szemmel lépett közelebb hozzánk. Nem tudta, mit nézzen, az odabent lassan a csúcshoz közelgő orgiát, vagy idekint a csípőjét vadul tekerő, hangosan élvező Valit.
Tünde alig ivott az éjszaka, azt hiszem, ő mindvégig józan maradt, mi viszont bőségesen poharaztunk, s Edit vetkőztetése, majd “nászéjszakára” vitele minden gátlást feloldott bennünk. Így lehetett, hogy amikor az egyébként mindig tapintatos, kedves Vali megérezte Tünde bátortalanul simogató kezét terjedelmes tomporán, hátranyúlt, és minden teketória nélkül a combjai közé húzta azt.
– Ott simogasd kislány, nyugodtan bedughatod az ujjadat is! Csak figyelj, és tanulj! – mondta rekedten, durván.
A szobában Edit fürdött a három fiú spermájában. Nem ők vettek észre minket először. A fotelra hajoló Andrea, s az ablakba könyöklő Vali pillantása fúródott egymásba. Aztán Imréé az enyémbe. Amikor észrevett minket, széles mosolyra nyílt az ajka, s nyitott tenyérrel nagyot csapott Andrea fenekére.
Nevettem, és válaszul én is elkezdtem előbb óvatosan, aztán egyre nagyobbakat csapva fenekelni Valit. Az egymásnak válaszoló csattanások keltették fel a többiek figyelmét. A fiúk Andreát és Imrét állták körül, nevetve bíztatták őket. Edit letépte fátylát, ami eddig mindent kibírt, megtörülgette maszatos arcát, combjait, és kitárva az ablakot nekem szurkolt.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy az ablakpárkányra támaszkodó Vali széles, puha hátán kivehetővé válik a bikini felső részének világos csíkja. Hajnalodott.
Utólag felmerül bennem, vajon Tóni bácsi valóban így gondolta-e? Tudta-e, mi fog történni? Akarta – e, hogy Tünde is köztünk maradjon, vagy játékos hajlama őt is megtréfálta, s csak sodródott az eseményekkel.
Akkor már hiába próbálta elvonni onnan a 17 éves kislányt. Hát csak óvón átfogta a vállát, és hagyta, hogy még utoljára Tünde kezébe helyezzem szerszámomat, és egy rándulással a tenyerébe élvezzek.

Baszás a liftben

Kedves ismerőseinket látogattuk meg barátommal, Olivérrel, ahol egy aranyos kissrác született, s ahogy szokás, kis édességgel, ajándékkal felszerelkezve babanézőbe indultunk. Katával, az újdonsült anyukával megbeszéltük, hogy egy csinos etetőszékkel fogjuk „meglepni”, masszív, fából készült darabbal, melyet még együtt néztünk ki pár hónapja egy séta közben.

A lakásukra, egy panelház 3. emeletére igyekeztünk, s mivel kicsit késésben voltunk a megbeszélt időponthoz képest ( a pontosság ugye a kisgyerek miatt fontos ), a nagy ajándékdobozzal együtt hamar beugrottunk az üres liftbe, és uzsgyi fel! A lift azonban gondolt egyet, leállt a 2. és 3. emelet között, ezután semmiféle gombnyomásra, bíztatásra nem moccant. A szűk lift foglyai lettünk. Ráadásul a vészcsengő sem segített, úgy tünt, az sem működik.

Azt hiszem, van egy kis klausztrofóbiám, mert ilyenkor könnyen bepánikolok. Olivér ezt rögtön látta rajtam, meg ismer is, hiszen évek óta együtt vagyunk. Elkezdett nyugtatgatni, humorosra venni a dolgot, hogy legalább végre ketten vagyunk, az utóbbi időben ezt úgyis hiányoltuk, de nem sok sikerrel. Ekkos kétségbeesett arcomat kezdte símogatni, szájamat csókjával tapasztotta be, mielőtt ijedtemben kiáltanék. Majd a fülemet kezdte szelíden harapdálni, szopogatni – ezt nagyon imádom, erre mindig begerjedek. Át is futott rajtam egy kellemes, bizsergő melegség, elvonta figyelmemet szorult helyzetünkről, és ijedelmem kissé alábbhagyott. Olivér kedvesen folytatta, miközben szájával tovább időzött a fülcimpámnál – szenzációsan csinálta. Kezei megtalálták a laza nyári pólóba bújtatott melleimet, a könnyű kis melltartó sem volt akadály a nagy, erős biztonságot árasztó tenyere előtt. Ki is szabadította őket egy pillanat alatt, és csókolta, símogatta őket.

Egyre jobban oldódott szorongó érzésem attól, hogy két emelet között függünk egy kis fémdobozkában, mert már csak egymásra figyeltünk , ketten maradtunk felszabadult vágyainkkal, és ehhez a tökéletes kettőshöz nem kell semmi a külvilágból. Beletúrtam sűrű fekete hajába, ujjaimmal végigszántottam fejbőrét, le a tarkójáig. Közben ő figyelmen kívül hagyva rövid kis szoknyámat már kezével a bugyimnál járt, és attól ügyesen megszabadított. Aztán gondosan a zsebébe gyűrte – nehogy a földre pottyanva bepiszkolódjon. Ekkor felhúztam trikóját a mellkasánál, csókoltam, símogattam, majd meglazítottam nadrágját, ami már ugyancsak feszessé vált ágaskodó szerszáma felett. Miután kiszabadítottam, szájammal nyalogattam, kényeztettem kicsit. Közben hálás, gyengéd símogatását éreztem a vállamon, hátamon. Majd egy erős mozdulattal felemelt az etetőszék masszív dobozára (utólag örülök, hogy Katának nem valami könnyű kis műanyag holmi tetszett meg). A dobozon ülve éppen megfelelő magasságban voltam ahhoz, hogy erőlködés nélkül belémhatoljon. Vékony kis szoknyám a derekam körül, mint egy öv, semmi akadálya nem volt a fantasztikus érzést kibontó ritmusos mozgásnak. Ujja finom símogatásával is besegítve hamar rámtört az orgazmus minden porcikámat betöltő hulláma. Kicsit lágyabb mozdulatok után újra beleerősítve Olivér is elment, majd egymásba borulva, szoros ölelésben megpihentünk.

Lassan visszatértünk a valóságba, a doboz, a lift zárt kabinja, összefirkált fala…

Hangok hallatszottak és ekkor megmozdult velünk a lift. Lassan, szaggatottan, lépésben ereszkedni kezdett. Egy pillanat alatt felfogtuk, hogy megindult a mentési akció, és másodperceken belül az ajtó is megnyílik. Ezt a rövid időt kellett felhasználnunk, hogy kapkodva rendbeszedjük magunkat. Nadrág fel, szoknya le, póló a helyére, máris nyílott az ajtó.

A földszinten találtuk magunkat. A lift előtt pár várakozó lakó a házmesterrel, aki kiszabadított bennünket véget vetve kalandunknak. Kicsit ziláltan nézhettünk ki, de szerintem meg sem fordult a fejükben, hogy milyen csúcsokat röpültünk be az elmúlt percekben, túlszárnyalva a harmadik, sőt tizedik emeletet is.

Kissé megkésve érkeztünk barátainkhoz, akik persze örömmel fogadtak és csöppet sem nehezteltek emiatt.

Az csak később jutott eszembe a nappalijukban ülve a beszélgetés közben, hogy a bugyim Olivér zsebében maradt 🙂

Bekaplak a ribanc vicces meséje

Hallgassatok meg egy olyan történetet, amit nem igazán hinnék el, ha nem velem történt volna meg. Ilyennel a bohózatokban lehet találkozni. Ám a való életben ez a poen sokkal nagyobbat szól.
Szóval akkoriban együtt éltem a barátommal, akivel amúgy rendesen meg voltam elégedve, már amikor meglehettem. Ritkán volt otthon és általában éhes, fáradt és álmos volt, csak férfi nem.
Barátnőm egyik buliján megismertem egy fiút, aki jó illatu, kedves, udvarias, magas, jóképü, stb-stb volt. Egyszóval nekem bejött. Nem sokára éreztette velem, hogy én is neki, de nagyon. Sokat táncoltunk, végig magához szorított és éreztem, hogy bizony igencsak tettrekész. Már néha kínos is volt, mert alig birtunk magunkkal. Végülis hajnalig kínoztuk egymást, mire végre beszélni kezdtünk erről a problémánkról is. A lényeg az, hogy megbeszéltük feljön hozzám, hiszen egyedűl vagyok. A barátom vidéken dolgozott, és csak két nap múlva volt esedékes a hazajövetele. Taxit hivott,mert már ivott, én megadtam a címemet és 20 perc múlva már a lakásban voltunk. Itt már alig bírtunk magunkkal, ezért nagyon gyors zuhany következett. Aztán pedig a franciaágyon tettük egymást boldoggá. Nem csalódtam benne, s ő sem bennem. Minden tökéletes volt. Minden megtörtént, amit csak akartunk. Másnap estig a lakás összes szegletét megtiszteltük a jelenlétünkkel. Szinte megrészegültünk a boldogságtól. Csodálatos érzés volt, mennyire egymásrataláltunk. A legapróbb kívánságainktól a fantázia szülte csodákig mindent kipróbáltunk. Nem is tudtuk merre van a lent és a fent, de kit is érdekelt ez akkor? Senkit sem ! Úsztunk a boldogságban, és teljes önkívületben csókoltuk egymást ahol értük. És ekkor megszólalt a csengő!! Az ajtó üvegbetétjén áttetszett egy emberi alak, a barátomé, és ő nyomta a csengőt, ami úgy visitott, hogy majdnem bele süketültünk. Ki ez ? kérdezte és mégjobban magához húzott. Az agyamon átvillant az ott kint, és ez itt bent! Atyám most mi lesz ? Mit tegyek ? Mit tehetek ilyen helyzetben ? Nem ugorhat ki az emeletről….. És ekkor támadt egy nagyon jó ötletem… A szekrény !!! Ennek a szekrénynek alul volt egy cipőtartó polca, amin néhány pár cipő árválkodott csak. Gyorsan ráfeküdt erre a polcra, ami félelmetes nyikorgásával igyekezett tudatni velünk, hogy egyáltalán nem örül az ötletünknek. Utána dobáltam a cuccait , majd behajtottam a szekrény ajtaját, és már szaladtam is az ajtóhoz elforditani a zárban hagyott kulcsot. Párom zsörtölődve, kimerülten lépett be, és azonnal közölte, hogy csak aludni szeretne, de még gyorsan zuhany lesz, aztán pedig beesik az ágyba. Még szerencse gondoltam, legalább addig eltűnik a fiú a szekrényből. Barátom kezdte levetni a holmijait és a fotelbe szórta, én meg szedegettem össze őket. Ebben a pillanatban egy hatalmas robaj hallatszott, megremegett a padló alattunk, mintha csak földrengés lenne. Leszakadt a polc és a fiú kigurult a szekrényből mesztelenűl a barátom lábai elé, aki akkor már gatyában bámulta a csodát. Nem hitt a saját szemének. Azt hittem elájulok. Itt sok magyarázatra nem volt szükség. Ami még érdekes lehet az az, hogy ez a fiú lett a férjem.

Nyelves combkefe

meleg nyári nap van, süt a nap, és esik az eső, csodálatos a táj, körben fák, virágok, víz..a teraszon fekszel napozol az üveg tető alatt, elképesztően szépen csillog a hajad a fényben, testeden játszik a fény, érdekes a fény nem csikiz, de most…egy szisszenés…felkapod a fejed…..a tetőn át , egy csepp víz, fentről rád cseppent…a melleidnél ért el…és gomolyogva gördül lejjebb,most mosolyogsz, csikiz, aztán jön még egy és még egy, egymást követik, testeden, játszanak, csillognak szépen…olyan ez mintha játszanának az égben.

.. kérsz egy italt? – viszem kedvesem..neked szívesen..távolról nézem, ahogy a fény a víz játszanak testeden . lehajolok, elveszed a poharat, magad mellé teszed lehúzod fejem ..ajkaid csókolnak, majd ennyit mondasz, látod a víz cseppeket…izgatnak, szaladgálnak rajtam, kellemesen csillogva simogatva a testem, jó nekik? – és kacéran nézel rám…és én..értem..

melléd ülök, csókollak, majd a hajad félre hajtva, megcsókolom a nyakincád…vállad..melled, mintegy kergetve a víz cseppeket…nézd szólsz..nem tud tovább gurulni…szegény…a bikinid alsó részénél elakadt..értelek dráágám, végigcsókolva a hasad gyönyörű szemérem dombod…lassan leveszem a bikini alsódat…kecsesen emeled lábaid a magasba…a cseppecske egyből visszafelé indul…köldöködnél jár körbe körbe…majd miután megcsókolta édes puncikád, a lábaid leeresztve nyújtozkodsz el…az eső csak szemerkél, néha néha esik rád újabb és újabb csepp …kergetik egymást már akadály nélkül, érnek a dombocskához…elég szép kis víz gyűlt ősze, ott…nyelvemmel terelgetem aranyos már csillogó őledbe és lassan csorog a víz…lábaid kicsit széjelebb teszed…utat engedve a víz csodálatos játékának… tűzben ég a tested, lágy szellőt küldök feléd…hűsitve vágyad. de én egyre jobban kívánlak..

..észre veszed, kar nyújtásnyira állok tőled…kacéran rám nézel, gyere te örült – szólsz – .közelebb lépek a farkam kiveszed .. kellemes érzés, szorítasz és szopsz, hajad félre hajtom, lássam imádom nagyon, finoman szopsz….majdnem elélvezek már…de ..nem hagyom, a szádba..kérdően nézel rá,…mi a baj nem jó?? – te drága – én, a testemmel felelek….de akkor már spriccelek…nem gyözöd nyelni, mit engedek…ennyire volt jó édesem, néha ez kell nekem. ..

az eső csendesen zenélt az üvegtetőn tovább, a fény most talán mégtöbb még szebb sugarakar küldött rád, szemeidben csillogott a vílág, jó volt nézni rád, néztelek – szemeink lesem vették egyásról tekintetüket, ajkad hívott csókra szomjazott, csókoltalak hevesen ..öleltél édesen.kétszemélyes matracot..leteritettem finom puha pléddel, arra feküdtél szépen..megcsapott a friss kávé illata, kortyoltál belőle, csókoltál közbe..simogattam círogattam tested, vékony lábaidon siklott a kezem, combjaidon pihent meg meg álltam, néztem szép arcod, mosolyt csalva ajkaidra…mintegy csókra hívva.

melléd feküdtem simogattam forró tested nem csak a nap melegített – belülről jött az izzás, simogattalak, érezhetően remegett a tested, lábaid közé értem, finoman simogattam szép kis puncid….combod belső feléhez érve szinte húztál magadhoz ,.szeméremajkaid csókolgatva puncikád szépen nyílt ki..mint nappal a tulipán, szép vírág a tavasz hajnalán…nyelvemmel körbejártam a csíklód, majd egyre keményebb lett érzékenyebb, a hegyét a nyelvem hegyével ingereltem, ne ezt ne te örült….kiáltottad de húztad a fejem, magadra. és élvezted ahogy nyelvemmel játszom, csípőd táncolt szinte, mélyebbre és mélyebbre nyaltam be..majd kezeddel eltakartad, csíklód..már nem akartad..érzékeny volt és már nem kemény..de nem adtam fel, mert van még remény..

…ujjam már nedves puncikádban érezte jól magát, nyelvemmel a csíklód nyalogattam,újra.. a hajam tépted ..éreztelek téged, lábaid közé feküdtem melled a melemhez ért, bimbóid kemyényen álltak, engem vártak csókoltam is érzékien lágyan, de nem birtam már a vággyal, farkam a puncidhoz ért, mely forró és lucskos volt, úgy csúszant be mintha mindig oda járna, édes kis kelyhedbe …szemedbe nézek, látom a kéjt …….majd összeszoritod puncid.. valami elképesztő mit érzek, , és most itt vagyok benned szeretkezem veled, elképzelhetetlen jó, csókolom ajkaid testünk már önkivűletben jár…lábaid felemeled mélyebben érezlek, szoritasz ölelsz, …élvezel alattam , érzem és élvezem, nem nem bírom tovább …érzem farkam feszűl benned éppen, és szoritalak én is… zilálva érünk el újra a csúcsra…nemhiába ez a kéjek útja…elernyedve roskadok rád….forrón csókolom kiszáradt szád….nyalom le, könnyed…arcodról, éreztük, ez jó volt..nagyon..

csönd van csak az eső zenél a hátamra gurul egy nagyobb csepp, rólam rád… egymásra nézünk a csendben, szusszanunk nagyot mert ez így van….rendben…Hallgatjuk az eső koppanását, én érzem, a szíved dobbanását, válamra teszed kis fejed.. így pihenünk, míg lehet.

A plázacica

Ma az egyik bevásárlóközpontba összefutottam Brigivel, az egyik kollégám feleségével, aki a feleségem barátnője és gyakran feljár hozzánk. Két napja is fent volt nálunk, én éppen az éjszakai műszak utáni alvásból ébredtem és hallottam ahogy a nejemmel arról dumál, hogy másfél éve a férjével alig van közöttük szex pedig már nagyon kívánja. Havonta talán két három alkalom, pedig Tibi a kollégám töbször is azzal dicsekszik hogy az asszonyt hányszor és hogyan döntötte meg.

Szóval Brigit már messziről kiszúrtam, és elkezdtem követni. Úgy hét éve ismerjük egymást és úgy tíz évvel idősebb nálam, de még most is vadítóan jól néz ki. Fekete csizmát ,kosztümöt és fehér blúzt viselt. A kezei tele voltak szatyrokkal, a kabátja pedig a karjára volt dobva.

-Szia!-köszöntem rá amikor utolértem. Széles mosollyal köszönt vissza.

–Segíthetek?-kérdeztem a csomagokra mutatva és válaszra nem várva elvettem tőle a csomagokat. Köszi, azt hiszem a buszon bajba leszek ezzel a sok csomaggal.

-Autóval vagyok szívesen hazaviszlek. Elfogadta a felajánlásomat és fél óra múlva már a lakásukon voltunk. Megkínált egy kávéval amiért segítettem felcuccolni. Figyeltem ahogy a konyhaszekrényből kissé nyujtózkova előszedi a hozzávalókat, figyeltem a formás fenekét,vékony derekát . A látvány egyre jobban felizgatott, egy új csomag cukorért nyúlt fel a konyhaszekrénybe amit nem ért el.

-Segítenél levenni?- mögéléptem bal kezemet a derekára csúsztatva felnyúltam a cukorért, és a kezébe adtam. Brigi megfogta, majd a jobb kezemmel is átöleltem és magamhoz húztam. Nadrágomban ágaskodo falloszom szorosan a fenekéhez nyomtam, nyakára finom csókot leheltem. Brigi felsóhajtott, megcsókoltam a fülcimpáját miközben mégszorosabban átöleltem. A fülébesúgtam hogy kívánom, és elkezdtem kigombolní a blúzát. Brigi letette a konyhapultra a cukrot ,hátranyúlt és a nadrágon keresztül elkezdte simogatni a farkam. Hamar megszabadítottam a blúztól , melltartótól és a szoknyától, ő kicsatolta az övemet és letolta a nadrágm alsogatyámból előhalászta a farkam és ajkai közé vette. Elkedte izgatni a vörös makkomat a nyelve hegyével és a fogaival. Pár perc alatt teljesen feizgatott, hangosan hörögtem ahogy egyre vadabbul szopott.

-Mindjárt elélvezek!-nyögtem. Deő erre mégkeményebb munkára fogta az ajkait, hangosan cuppogva szivta szopta a farkamat és masszírozta közben a golyóimat. Hangosan hörögve élveztem a szájába, de nem hagyta abba a farokszopást szájából a melleire és a kezére folyt a kiadós spermaadag. Kezével tovább verte a bránert és alig pár perc alatt ismét akciókész állapotba szopta majd mosolyogva felállt.

-Na most már megkefélhetsz!-mondta. Alul már csak a harisnyatartó, franciabugyi, harisnya és a csizma volt rajta. Megfogtam a derekát és feldobtam a konyhaasztalra, felszakítottam a nedves csipkebugyit és belenyaltam a lucskos puncijába. Brigi mélyen felnyögött-Nem kell ízgatnod, gyere dugj meg! Felálltam megragadtam a csípőjénél kissé lehúzva az asztalról, majd belétoltam az ágaskodó kéjlécem és elkezdtem megdolgozni a csatakos pinát. Brigi hangosan nyögdécselt, ondótól csillogó mellei fel-alá ugrátak ahogy döngettem vagináját.

-Ahhh,uhhh, ez az , bassz,bassz, méééég. újjai kifehéredtek ahogy az asztal szélét markolta.Csizmás lábainak szorítása egyre erősödött. –Bassz,bassz,óóóó, úúúúh- teste megfeszült és elélvezett. Egészen addig em hagytam abba a nemző mozdulatokat amíg én is ismét el nem élveztem.

Amikor végeztem felöltöztünk, a kávét …

Amikor végeztem felöltöztünk, megittuk a kávét.

-Utoljára talán húszéves koromban dobtam magam így oda egy pasinak.

-Megbántad?

-Nem, már hiányom volt, mostanában kissé kevés a szex az életemben. És te megbántad, vagy a félredugás rendszeres nálad?

-Nem bántam meg. És ha alkalom adódik akkor ritkán hagyom ki.

-Ancsa tud róla?

-Nem szoktam eldicsekedni vele. Figyeltem ahogy szorongatja a kávéscsészét, tekintetem az ondótól átázott blúzára tévedt. Szép nagy sötétvörös mellbimbói átlátszottak a nedves blúz anyagán, észrevette,hogy figyelem.

-Ez aztán bőséges adag , pedig még nyeltem is belőle. –kacagott. Azt hiszem majd le kell tusolnom.

-Akár indulhatunk is.- Válaszra nem várva kicsatoltam és letoltam a nadrágom, majd ledobtam az ingem is. Ott áltam elötte pucéran, éledező bránerrel. Brigi letette a kávéscsészét alányult a zacskómnak és előrehajolva egy cuppanás kiséretében a szájábs szippantotta a farkam. Ajkai közt hamar használható méretűre dagadt a szerszámom, felállt és a farkamat fogva elindultunk a fürdőbe. Megengedte a vizet, amikor megfurdult átöleltem és felültettem a mosógépre, lehúztam lábáról a csizmát, elétérdeltem és félrehúzva a kiszakított csipkebugyit nyelvemmel mélyen a duzzadt sikamlós nagyajkak közé nyaltam. Brigi felhúzta a lábait talpát a válamra téve, csípőjét ritmusosan fel alá mozgatta ahogy nyaltam. Nyelvemmel a gömböcskévé duzzad klitóriszát , újaimmal pedig a hüvelybemenetét kezdtem izgatni amit hangos nyögésekkel nyugtázott. Puncijából bőséges nedü csorgott a mosógép tetejére, széthúztam a szeméremajkait és amilyen mélyen csak tudtam belenyaltam a kéjbarlangjába, -Óhhh.-sóhajtott fel majd felvátva nyaltam szopogattam ,szívogattam a nagyajkakat és klitoriszt. Feneke fürge kör-körös táncba kezdett, teste egyre jobban vonaglott, ajkait kéjes sikolyok hagyták el. –Ne hagyd abba- lihegte. Nyelvem és újjam egyre fürgébben tették a dolgukat.-Ahhh , ahhh el… élvezek. Talpát a vállamnak feszítette, teste megrándult vaginájából bőséges adag nedü ömlött k,i kezével a fejem a puncijára húzta.-Úhhhh-élvezett el ismét és ismét összerándulva. A puncijával való foglalatoskodást még akkor sem hagytam abba, amikor teste ismét elernyedt. Tenyerével az állam alá nyúlt és megemelte az arcom, tekintetünk összetalálkozott. –Hát így még nem nyaltak ki, most már értem hogy Ancsa miért ilyen elégedett veled.-Széles mosollyal álltam fel, imádok pinát nyalni és büszkeséggel tölt el ha dícsérik az erőfeszítésemet , ilyenkor még a faszom is jobban áll. A fürdő már tiszta gőz volt a tusból folyó melegvíztől, Brigi felállt a nyakambacsimpaszkodott és megcsókolt. Nem csak úgy felszinesen hanem igazi nyelvessel, én pedig viszonoztam. Megmarkoltam a fenekét erre ö mégjobban hozzámsímult, farkam a hasához nyomódott- Mindjárt kezelésbe veszem-mondta-és lecsusszant, majd bekapta a farkam. Amig gyakorolt a varázsfuvolámon beállítottam a vizet majd beálltunk a a tus alá. Kezembe vettem a szappant és elkezdtem Brigi melleit mosni, eközben ö a farkamat szappanozta. Miután lemostuk egymást kimentünk a nappaliba, ő ment elől, amikor elértűnk az űlőgarnitúrához rádöntöttem a kartámlára és hátulról hatoltam a még mindíg sikamlós vagínájába. Csípőjét markolva ütemesen elkezdtem megdugni, lágyékom hangosan csattogott a még mindíg vizes kerek popsiján. Egyik lábát felrakta a karfára, így mégjobban belé tudtam hatolni dorongommal, egyre vadabbul köpültem az éhes vágyainak kelyhét ismét előcsalva kélyes nyögéseit.

-Imádom az ilyen szaftos, könnyen élvező puncit-lihegtem.

-Óhh, akkor keféld szét , mutasd meg , hogy olyan erőteljes e az a farok mint amilyennek látszik. Ez az kúrj szét, bassz szééét- lihegett ő is.

-Igen bíztass még-kértem. Tetszett ahogy nyögdécselve kiejtette ezeket az obszcén szavakat.

-Dugj, kúrj ,bassz, kefélj, ezaz,méég, ahhh,- és én csak toltam belé a faszt, éreztem,hogy ismét közeledik az orgazmusa, már csak azt tudta ismételgetni hogy „Bassz, bassz, bassz” aztán jött az a még utcán is hallható –Aúúhh-hosszú nyögés amivel elélvezett. Egy kicsit ijedten néztem az ablak irányába, hogy az utcán hallotta –e valaki, de senkinek sem tünt fel. Mire észbekeptam már le is csúszott a farkamról. A dohányzóasztalra mutatott-Feküdj oda-Mondta és bement az egyik szobába. Engedelmesen ráfeküdtem a dohányzóasztalra, ő pedig kis idő múlva előjött a szobából. A látvány teljesen letaglózott , ismét fekete harisnya, harisnyatartóval, fekete fűző ami csak félig takarta a melleit, kiegészítve fekete csipke nyakpánt és kesztyű,valamint egy fekete térd fölé érő tűsarku csizma volt rajt. Odaállt az asztal végéhez és letérdelt, ezúttal nem a farkamat kapta be, hanem a zacskómat kezdte el nyalogatni és szopogatta a golyóimat. Pár perc után felállt az asztalra, háttal nekem letérdelt és bekapta a farkam, én pedig ismét nyalni kezdtem a felettem csillogó,csorgó puncit. Most nem úgy szopott mint azelött, fogait finoman húzogatta fel-le a makkomon. Az arcom már tiszta lucsok volt a vágynedveitől ai csak úgy folyt a pinájából. –Ahh ,szétrobban a faszom, fordulj meg a pinádat akarom.- erre megfordult megmarkolta a hímtagom és rásiklott. Finom csípőmozdulatokkal elkezdett megdugni. Kezeimmel telt kebleit markolásztam, mellbimbóit izgattam. Egyre jobban kezdtem zihálnim ire ő lágy hangonbíztatni kezdett- Ez-az élvezz belém, lövellj forró őlem kelyhébe, élvezz vulvám mélyére, töltsd meg forró ondómagmáddal.-nem kellett tovább bíztatnia, vonagló teste látványa, perverz szavai hallatára hangosan élveztem belé.

Még pár percig így feküdtünk és símogattuk egymást.-Remélem még fogunk együtt kefélni!-mondta. –Abban biztos lehetsz-feleltem.

Erotikus történet

Sok évvel ezelőtt történt, de mintha csak ma lett volna. Még nagyon fiatalka voltam és mondhatom, hogy nagyon szép és különleges kisugárzással megáldva. Az a fajta, akiért a férfiak rajonganak.
Komoly társadalmi életet éltünk. Így nagyon sok partyn, különböző megnyitókon, fogadásokon, estélyeken, és nagyszerű bálokon vehettem részt. Többet éltem külföldön, mint idehaza. Rengeteg barátot szereztem a nagyvilágban. Ebből adódóan módomban volt hozzám illő fiúkkal is megismerkedni, szórakozni járni. Mégis a nagy szerelmet itt ismerhettem meg mo-on. Itt lakik egy nagyon kedves barátunk, akinél megszálltam az egyik alkalommal. Másnap estére bulit szervezett annak örömére, hogy itthon vagyok, és találkozhattunk. Nagyon jó kis buli volt, elég sokan voltunk. A kertben volt a svédasztal elhelyezve, ahogyan azt kell, megpakolva csupa fínomsággal, nagyon sokféle finom itallal. Mindenki evett, ivott kedvére. Aki akart beszélgetett, vagy sétált. Aki táncolni akart az a medencénél a placcon nyugodtan megtehette. Éjfél felé a hangulat kezdett emelkedni. Többen a vizben hűsítették magukat néhány üveg pezsgő társaságában. Szóval igazi jó buli volt, én is jól éreztem magam. Ugyan nem sokat ittam, de körülrajongtak az ismerőseim. Rólam szólt ez a buli, én voltam a középpontban. Ettől csodálatosan éreztem magam. A boldogságtól a fellegekben jártam. Aztán láttam, hogy a szebbnél szebb ruhakölteményeket sorban cserélték le fűrdőruhára, majd a medencében landoltak. Hajnal felé már szinte mindenki a vízben volt, s a hangulat a tetőfokra hágott. Már nem látszott a társaságon a jóneveltség, az úri modornak hire-pora sem volt. Fiatalok voltunk csak, felszabadultak, csurom vizesek, és nagyon boldogok. Természetesen én is felvettem a fűrdőruhámat, majd az egyik kerti hintához libegtem, aztán hamarosan birtokba is vettem, sőt úgy pózoltam rajta, mintha csak a csapót vártam volna a filmfelvételhez.
Becsuktam a szemem és hallgattam a zenét. Egyszer csak a hinta finoman megindult alattam.Felnéztem, s ott állt előttem egy férfi. Amikor utoljára találkoztunk még ő is nagyon fiatal volt, nálam 4 évvel idősebb csak. Mondanom sem kell először -talán a gyenge fények miatt – nem ismertem meg Zsombit, de ahogy rámköszönt, a hangja azonnal elárulta ki is ő. A meglepetéstől alig tudtam felkászálódni egy ölelésre. Csak most érkezett, ezért talpig fel volt még öltözve. Nagyon jól nézett ki, mintha csak az édesapját láttam volna. Tizenéves voltam, akkor, amikor apukájába szerelmes lettem. Azt az érzést éreztem most, a fia láttán. Érdekes érzés volt, az biztos. Megöleltük egymást és ő nagyon erősen magához szorított, szinte remegett az egész ember. Ezt nagyon furcsának találtam, hiszen régen találkoztunk, és akkor sem voltunk más viszonyban, mint barátok. Nem engedett az öleléséből, hanem lassan elkezdett lépegetni a zene ütemére. Majd rámnézett és megkérdezte táncolunk ? Rábólintottam, mert a meglepetéstől szólni nem tudtam. Érdekes lehetett a látvány az öltönyös fiú és a bikinis lány. Sokáig táncoltunk az biztos egy szó nélkül, csak egymás testének ritmusát véve át. Nem vettünk tudomást a környezetünkről, csak mi léteztünk. Csodálatos érzések kavarogtak bennem. Nem tudtam mi történik velem, azt sem hogy mi történik körülöttünk. Pedig már világosodott, és csak néhányan, félig fekve pihentek a kerti székeken. Valószínűleg a fínom italok megtették a hatásukat. Nagyon meleg éjszaka volt. Aztán félrehúzott és leültetett az egyik székre és azt mondta várj meg itt légyszives. Hát hova is mehettem volna? Meg hát miért hagytam volna ott, amikor a csoda költözött be vele erre a bulira. Néhány perc múlva visszatért már fűrdőruhában és egy szál vörös rózsát tartott a szájában, legugolt hozzám, és csak a szeméből láthattam, hogy azt akarja vegyem el a rózsát. Ekkor jutott eszembe, hogy még gyermek fejjel egyszer azt játszottuk, hogy szerelmesek vagyunk. Hozott egy szál rózsát a szájában és én a számmal vettem el tőle. Megcsókolt, inkább csak megpuszilt akkor, és azt kérdezte leszek-e majd ha felnőttek leszünk az ő felesége. Én játékból igent mondtam neki.
Ez most beugrott, és nagyon zavarba jöttem. Ő pedig csak várt szájában a rózsával és nézett, de hogyan nézett rám, nem tudom leírni. Láttam ahogy remeg a szája s vele remegett a rózsa is. Különös érzések vettek hatalmukba. Valami késztetés, arra, hogy vegyem el azt a rózsát, mint régen. Tétovázva hajoltam közelebb hozzá, és az ajkam már érintette az övét. Fínom puha forró volt, és nedves. Amikor ezt megéreztem már nem tudtam uralkodni magamon, szinte beleharaptam a rózsa szárába és úgy csókoltam őt, ahogy még soha senkit. Ő lassan, óvatosan kihúzta a rózsát, csak némi kesernyés iz maradt utána. Ami a csókjától édessé, nagyon édessé vált a számban. Sokáig csókolt, és én vissza. Aztán hozzám hajolt és a fülembe súgta, hogy nagyon szeretlek. Én nem is emlékszem hogyan kerültünk a medencébe, csak arra, hogy már semmi nincs rajtunk. Úgy öleltük egymást, hogy alig kaptam levegőt. Hol lemerűltünk, hogy felbukkantunk a vizből. S közben remegve símogatta a melleimet. Végigcsókolta a nyakamat, a fülembe dugta a nyelvét, aztán pedig eltüntette forró szájában az egészet. Csodálatos volt és hihetetlen. De nem állt meg itt. Egyik karjával átölelt, de úgy tartott, hogy a másik keze szabadon kutakodhasson a víz alatt. Felkeresve azokat a titkos helyeket, melyeket a nők csak azoknak engednek megérinteni, akiket elfogadnak, vagy nagyon szeretnek. Hosszan símogatott mindenhol, ahol csak szerettem volna. Szó nélkül ráérzett hova és mit szeretnék. Hihetetlen volt, mintha csak koreográfiája lett volna ennek az estének, ennek a medencés együttlétnek. Pontosan haladt az én igényeim szerint. Honnan tudta mindezt titok maradt előttem. Összesímultunk, majd szétváltunk, aztán ismét össze, és megint szét. Már annyira remegett, annyira vágyott rám, hogy egyetlen mozdulattal kiemelt a medence szélére, aztán ügyesen mellettem termett. Annyira fel voltunk már húzva, hogy nem néztünk körül, csak fínoman nekiestünk egymásnak. Önfeledten, többször is szeretkeztünk. Amit férfivel meg lehet tenni én megtettem. Nagyon imádom ha a számban van a férfi pénisze, és érzem ahogy lüktetni kezd. Szeretem, amikor levegőért kapkod, miközben a szíve majd kiugrik a mellkasából. Aztán azok a hangok, amik elhagyták a torkát. S végül a csodálatos tejecske, amitől a csók sokkal édesebb lett.
Ezen a hajnalon döbbentem rá, hogy ezt a férfit mindíg is szerettem, de elváltak útjaink. S most, hogy megint találkoztunk valami csoda történt velünk. Néhány hét múlva együtt hagytuk el az országot, és 4 évig boldogok voltunk. Ő volt az én igazi nagy szerelmem. Az egyik üzleti útjáról -sajnos ahol karambolozott- soha többé nem térhetett vissza hozzám.

Bekaplak, a kurva