Kedves ismerőseinket látogattuk meg barátommal, Olivérrel, ahol egy aranyos kissrác született, s ahogy szokás, kis édességgel, ajándékkal felszerelkezve babanézőbe indultunk. Katával, az újdonsült anyukával megbeszéltük, hogy egy csinos etetőszékkel fogjuk „meglepni”, masszív, fából készült darabbal, melyet még együtt néztünk ki pár hónapja egy séta közben.
A lakásukra, egy panelház 3. emeletére igyekeztünk, s mivel kicsit késésben voltunk a megbeszélt időponthoz képest ( a pontosság ugye a kisgyerek miatt fontos ), a nagy ajándékdobozzal együtt hamar beugrottunk az üres liftbe, és uzsgyi fel! A lift azonban gondolt egyet, leállt a 2. és 3. emelet között, ezután semmiféle gombnyomásra, bíztatásra nem moccant. A szűk lift foglyai lettünk. Ráadásul a vészcsengő sem segített, úgy tünt, az sem működik.
Azt hiszem, van egy kis klausztrofóbiám, mert ilyenkor könnyen bepánikolok. Olivér ezt rögtön látta rajtam, meg ismer is, hiszen évek óta együtt vagyunk. Elkezdett nyugtatgatni, humorosra venni a dolgot, hogy legalább végre ketten vagyunk, az utóbbi időben ezt úgyis hiányoltuk, de nem sok sikerrel. Ekkos kétségbeesett arcomat kezdte símogatni, szájamat csókjával tapasztotta be, mielőtt ijedtemben kiáltanék. Majd a fülemet kezdte szelíden harapdálni, szopogatni – ezt nagyon imádom, erre mindig begerjedek. Át is futott rajtam egy kellemes, bizsergő melegség, elvonta figyelmemet szorult helyzetünkről, és ijedelmem kissé alábbhagyott. Olivér kedvesen folytatta, miközben szájával tovább időzött a fülcimpámnál – szenzációsan csinálta. Kezei megtalálták a laza nyári pólóba bújtatott melleimet, a könnyű kis melltartó sem volt akadály a nagy, erős biztonságot árasztó tenyere előtt. Ki is szabadította őket egy pillanat alatt, és csókolta, símogatta őket.
Egyre jobban oldódott szorongó érzésem attól, hogy két emelet között függünk egy kis fémdobozkában, mert már csak egymásra figyeltünk , ketten maradtunk felszabadult vágyainkkal, és ehhez a tökéletes kettőshöz nem kell semmi a külvilágból. Beletúrtam sűrű fekete hajába, ujjaimmal végigszántottam fejbőrét, le a tarkójáig. Közben ő figyelmen kívül hagyva rövid kis szoknyámat már kezével a bugyimnál járt, és attól ügyesen megszabadított. Aztán gondosan a zsebébe gyűrte – nehogy a földre pottyanva bepiszkolódjon. Ekkor felhúztam trikóját a mellkasánál, csókoltam, símogattam, majd meglazítottam nadrágját, ami már ugyancsak feszessé vált ágaskodó szerszáma felett. Miután kiszabadítottam, szájammal nyalogattam, kényeztettem kicsit. Közben hálás, gyengéd símogatását éreztem a vállamon, hátamon. Majd egy erős mozdulattal felemelt az etetőszék masszív dobozára (utólag örülök, hogy Katának nem valami könnyű kis műanyag holmi tetszett meg). A dobozon ülve éppen megfelelő magasságban voltam ahhoz, hogy erőlködés nélkül belémhatoljon. Vékony kis szoknyám a derekam körül, mint egy öv, semmi akadálya nem volt a fantasztikus érzést kibontó ritmusos mozgásnak. Ujja finom símogatásával is besegítve hamar rámtört az orgazmus minden porcikámat betöltő hulláma. Kicsit lágyabb mozdulatok után újra beleerősítve Olivér is elment, majd egymásba borulva, szoros ölelésben megpihentünk.
Lassan visszatértünk a valóságba, a doboz, a lift zárt kabinja, összefirkált fala…
Hangok hallatszottak és ekkor megmozdult velünk a lift. Lassan, szaggatottan, lépésben ereszkedni kezdett. Egy pillanat alatt felfogtuk, hogy megindult a mentési akció, és másodperceken belül az ajtó is megnyílik. Ezt a rövid időt kellett felhasználnunk, hogy kapkodva rendbeszedjük magunkat. Nadrág fel, szoknya le, póló a helyére, máris nyílott az ajtó.
A földszinten találtuk magunkat. A lift előtt pár várakozó lakó a házmesterrel, aki kiszabadított bennünket véget vetve kalandunknak. Kicsit ziláltan nézhettünk ki, de szerintem meg sem fordult a fejükben, hogy milyen csúcsokat röpültünk be az elmúlt percekben, túlszárnyalva a harmadik, sőt tizedik emeletet is.
Kissé megkésve érkeztünk barátainkhoz, akik persze örömmel fogadtak és csöppet sem nehezteltek emiatt.
Az csak később jutott eszembe a nappalijukban ülve a beszélgetés közben, hogy a bugyim Olivér zsebében maradt 🙂