Sasha az elmúlt hónapokban úgy érezte, hogy még soha senki sem használta ki így azelőtt, mielőtt bekerült a fogdába. Persze nem emlékezett tisztán a bekerülése előtt időre, de néha-néha felderengenek emlékfoszlányok, melyekben saját népét véli felfedezni.
De alig jut ideje ezeket elemezni. Derrick, a börtön királya, teljes mértékben a magáévá tette az első hónap után. Tisztán élt benne az emlék. Minden este elvitték Derrickhez, aki minden este egyre többet engedett meg magának. Aztán eljött a rettegett éjszaka. Ugyanúgy kezdődött, mint a többi, azonban a vége teljesen különbözött.
Derrick, mint mindig most is csókkal kezdett. Követelőző volt és úgy megharapta Sasha száját, hogy a vére is kiserkent. Ezután a nyakát és vállait csókolta és harapdálta. Derrick elégedetten nézte a lány bőrét ott, ahol előzőleg megharapta. Pír futott végig rajta. De nem csak a vállán, hanem arcán is. Sashaban egy idő után a kínnal az élvezet is párosult, amit szégyellt. És ez ült ki az arcára, amit Derrick pontosan jól tudott, csak nem foglalkozott vele. Ezután végig húzta tenyerét a lány dekoltázsán egészen a csípőjéig, le a combján, majd vissza. Felcsúsztatta a lány nyakán, megsimogatta az arcát meglepően gyengéden és beletúrt a lány szőke, már-már ezüstös tincseibe. Eztán szájával is követte ezt az útvonalat. De megállt a lány selymes combjánál és a belső részt kezdte el csókolgatni. Egyre beljebb haladt, végül elérte Sasha legédesebb részét. Nyelvét bedugta a lány nyílásába, ahol körkörös mozdulatokkal ingerelte a lány, már amúgy is felizgult testét. A nyelvét felváltotta egy, kettő majd három ujja, és nyelve Sasha csiklójával játszadozott tovább édes és hangos sóhajokat kicsalva a lány tüdejéből.
Sasha rendszerint csukott szemmel tűrte és élvezte. Derrick ujjai már közel sem okoztak neki fájdalmat. Teste egyszerűen hozzá szokott, és egy idő után elkezdte élvezni. Annyira, hogy nem egyszer a csípője is mozgásba lendült és felvette a férfi által diktált tempót. Ez alkalommal Derrick egyik karjával lefogta, így csak kisebb rándulásokat tehetett. De mikor elérte az orgazmust, teste ívbe feszült és megadóan kiáltott fel az elsöprő és pusztító élvezetnek. Sasha magában úgy fogalmazta meg a dolgot, hogy Derrick ismét a mélybe taszította, ahonnan csak nagyon nehezen tud a felszínre jutni. A mélység számára szégyenérzete volt, amiért egy ilyen mocskos férfit élvezni tud. A felszín pedig a szégyene leküzdése volt, melyet a férfi mindig meghiúsított.
Sasha csukott szeme kinyílt és Derrickre emelte halványzöld szemét. Készült a távozásra, de Derrick útját állta.
– Még nem. Úgy döntöttem készen állsz. Itt az idő az utolsó leckére.
Sasha ettől a pillanattól félt a legjobban. Mert az a fájdalom, amit az ujjaival okozott, úgy sejtette, semmi, ahhoz képest, mint amit, a férfiasságával fog okozni. Annyi ideje sem maradt, hogy könyöröghessen még egy kis haladékért, máris az ágyon feküdt újra, testén Derrick testével. És mint legelőször, Derrick most sem tétovázott, vagy finomkodott. Azonnal behatolt a lányba mélyen és keményen. Sasha nem kiáltott fel. Helyette beleharapott saját szájába, olyannyira, hogy érzete saját vérét lecsúszni a torkán. Nem akarta megszerezni, azt az örömöt a férfinak, hogy sírni lássa. Ennyi dac kialakult benne. Némán tűrt, majd a végső lökésnél kiszakadt belőle egy kiáltás, amint Derrick magja belé ömlött. Fájdalommal égő testtel feküdt a férfi ágyában, a lepedő véres volt alatta. Sasha megszűnt ártatlannak lenni.
Mikor legközelebb magához tért még mindig Derrick ágyában feküdt betakarva. Derrick mellette ült és figyelte. Sasha rádöbbent, hogy talán vigyázott is rá. Talán.
– Hogy vagy? A tested? – kérdezte Derrick, mikor észrevette, hogy Sasha magánál van.
– Jól vagyok, azt hiszem. Csak fáj mindenhol. – suttogta, mintha attól félt volna, hogy Derrick újra magáévá teszi.
– Értem. Ne aggódj, majd elmúlik, estére kutyabajod sem lesz. Ma hagylak pihenni, de utána… – Derrick nem fejezte be a mondatot.
Feltápászkodott és távozott magára hagyva a lányt.
Ezután Sasha minden nappal egyre viselhetőbben érezte magát a fogdában. A Derrickkel való együtt létei rendszeressé váltak és hozzájuk szokott, majd élvezni kezdte. Azt is kezdte észre venni, hogy Derick nem az a férfi, akinek gondolta. Nem volt kegyetlen, csak mikor az ágyába vitte. Odafigyelt a barátaira és még Sashara is. Gondoskodott neki megfelelő mennyiségű élelemről, ruhákról és tisztálkodó szerekről. Sőt, minden hónapban, mikor Sashat elvitték egy fél órára, Derrick volt az, aki elment érte. Sasha ezért hálás volt neki, de még midig úgy érezte, hogy meg tudná ölni. De Derrickkel jóformán csak este találkozott, ahogy cellatársával is.
Alex sosem mutatott érdeklődést Sasha iránt. Nem kívánt a barátnője lenni. Egyszerűen csak megtűrte. Az sem érdekelte, hogy Derrick majd’ minden este a cellájukban van és a felerősített függöny mögött épp Sashat gyűri. Egyik este pont rosszkor ért vissza cellájukba és hallotta, amint Sasha szemérmesen kéri a férfit, hogy hagyja abba, mert ő megérkezett. Kis buta nem tudja, hogy ez őt egyáltalán nem érdekli.
Azonban egy nap minden megváltozott. Alex nem az a beletörődő típus volt, aki hagyja magát, hogy férfiak játszhassanak vele. Keményen küzdött ellenük, és ők is ellene. Nem egyszer próbáltak erőszakkal közelíteni felé, de eddig mindig egyenként. Alexnek így volt esélye ellenük. Erre azonban hamar rájöttek és csoportosan kezdtek vadászni rá. Valahány alkalommal, mikor észrevette őket, el tudott menekülni. De vége szakadt a szerencséjének.
Egy délelőtt öt nagyobb férfi sarokba szorította őt. Egyiküknél kés volt. Alex félt, nem látott menekülő utat. Lehetősége sem volt menekülésre. A kést markoló férfi mozgásba lendült és szúr felé. Tudta, hogy Alex nem menekülhet, de nem számolt Sashaval.
Sasha már egy hónapja nem találkozott a fogda igazgatójával így a memória törlő hatása is gyengülni kezdett. Emlékek szállingóztak a fejében. Emlékek egy küzdelemről, melynek ő volt a főszereplője. Küzdött az ellenséggel és hatalmas erő állt a rendelkezésére. Megnyerte azt a csatát, de… akkor mi történt vele? Fogadalmához híven nem ölt embert. De akkor mit keres a fogdában? Gondolataiból és emlékeiből futólépések zaja szakította ki. Alexet pillantotta meg, amint férfiak elől menekül rossz irányba. Beindult harci ösztöne, melyet régóta nem tapasztalt és utánuk iramodott. Időben érkezett meg és lendült be a kés és Alex közé. Egy gyors manőverrel jobbra mozdult így a kés a bal vállát súrolta felszíni sérülést okozva. Ezután jobb kezével alulról ütést mért a férfi könyökére, mire kiejtette a kést a kezéből. Ezután már csak egy pontos rúgást kellett bevinnie és a férfi a földön hevert nyüszítve a fájdalomtól. Felemelte a tekintetét és ránézett ezüstösen izzó tekintetével a többi férfira, mire azoknak inába szállt a bátorsága és elszaladtak.
Alex megdöbbenve bámult Sasha szemébe és nem tudott egy szót se kinyögni.
– Jól vagy? – kérdezte végül Sasha.
Alex bólinott. – A szemed…ezüst.
– Igen tudom. Ez az elfek sajátja. Ha dühösek vagyunk, akkor ezüstösen izzik fel a szemünk.
– Elf vagy? De hát ők…- Alex nem fejezte be. Látta Sasha szemében, hogy elfek még igenis élnek.
– Megmentetted az életem. – mondta helyette. – Az adósod vagyok.
– Hagyd, igazából magam sem tudom, mi ütött belém.
– Nem!!! Az adósod vagyok. – nyomatékosította meg Alex. – És ezt csak egy féle képpen tudom törleszteni. Ezentúl ígérem, megvédelek mindentől, amitől csak képességeimből kitellik, életem végéig. Ez az én népem sajátja, ez az amazonok sajátja.
Sasha arcán boldog mosoly ömlött el, ami még Alex szívét is megmelengette, de mielőtt kiteljesedhetett volna az öröm, megjelent az egyik fogda őr és Sashat magával vitte.
– Az igazgató már vár. – morogta és durván karon ragadta Sashat.
Alex értetlenül bámult új védencére, aki megadóan követte az őrt, és aki bólintott neki, hogy nincs semmi baj.
Sasha nem tudhatta, hogy az iménti jelenetnek szemtanúja is volt. Nem is egy. Derrick barátjával Robinnal távolról készenlétbe figyeltek. Így igencsak meglepődtek, mikor Sasha, a visszahúzódó és engedelmes lány, egyszerű könnyedséggel lefegyverezte a rabot. Aztán Derrick sokadjára nézte végig, ahogy Sashat elviszi az őr az igazgatóhoz.
– Robin. Tudni akarok mindent Sasharól. Tudni akarom, ki ő, honnan jött, milyen képességekkel rendelkezik és hogy miért viszik el minden hónapban.
– Rajta vagyok.