Élelmiszeripari cégnél dolgoztunk. Én a karbantartók vezetője voltam, ő a szalagon dolgozókat irányította. Egyik nap, munkaidő végén, a zajos férfi öltözőben, női hangokat hallottam. Három lány volt az öltözködő, zuhanyozó férfiakkal, fiukkal teli öltözőben. – Hát ti? – szóltam meglepetten hozzájuk. Az egyik szó nélkül kiszaladt, a másik kettő maradt. – Bélát keressük, nincs meg a dagasztó kulcsa. – Szólt a bátrabbik, Elvira, a csoportvezető lány válasza. Még egy ideig dumálgattak az átöltöző fiukkal, majd amikor kifogásoltam, hogy mi itt hiányos öltözékben készülünk haza menni, ők meg talpig munkaruhában, hol itt az egyenjogúság, kisomfordáltak az öltözőből. Néhány nap múlva, kicsit késve hagytam abba munkámat. Mire nekivetkőztem, és beálltam a zuhany alá, a többiek már távoztak, kényelmesen áztattam fáradt testemet. A zuhanyfülkéket elválasztó fal mögül felbukkant Elvira, a csoportvezető feje. – Jaj, bocsi! Te vagy az? Bélát keresem. – Úgy láttam, már elment. – Pedig megígérte, hogy elvisz a buszomhoz! – Mondta a fal mögül, néha be-be kukkantva a vízfüggöny mögé. – Pedig már elment a többiekkel együtt. Te meg megint tojsz az egyenjogúságra? Legközelebb én is bemegyek hozzátok, amikor öltöztök. Szerintem nagy balhét csapnátok! Még ki is rűgatnátok. – Miért? Bajod lesz tőle? – nyelvelt. – Attól nem, hogy itt vagy, de ha nem félsz, megsikálhatnád a hátam. – Micsoda? – Nem csoda, csak a hátam. Azzal kiálltam a víz alól, háttal felé fordulva. Vagány csaj volt, elkapta a szappanomat, és elkezdte vizes hátam dörzsölni. Nem kellett sok idő, hogy farkam látható meredezésbe kezdjen. – Gyere te is! – Mondtam, és beléptem a víz alá. Meglepetésemre nem sokat kérette magát. a közlekedőn lévő padra dobta fehér köpenyét, bugyiját, kilépett szandáljából, és mellém lépett a fülkébe. Most én következtem a szappanos simogatással. Nem tiltakozott, tenyerembe simult minden porcikája. A lemosás közben, már öleltük egymást, testünk egymáshoz simult. Aztán elzártuk a vizet, és törölgetés ürügyén kerestük egymás testének rejtett zugait. Én a padra huppanva törölgettem combjait, melleit, punciját, ami nyíló bimbóként duzzadt elém. Terpesztve ölembe ült, csókolóztunk, miközben egymásnak simultak duzzadó szerveink. Csípőjét, derekát simogattam, miközben hegyes kis melleit csókolgattam. Puncija kinyílt, hímtagom jól olajozottan csúszkált duzzadt szeméremajkai között. Csókoltam, magamhoz szorítottam, ő pedig izgett-mozgott szerszámomon. Amikor ismét melleit kezdtem simogatni, nyalogatni, farkamat kezébe fogva magába igazította, és lovagolni kezdett rajta. Fenekét magamhoz húzva, még mélyebbre hatoltam belé, testünk össze feszült, hasunk, melleink egymáshoz csattogtak. Ö kőrözött, ugrált, lovagolt, egyre jobban lihegett. Kezem hátán, mellein jártak, hol száját, hol nyakát csókoltam. Puncija ágyékomnak feszült, nem lovagolt tovább, csak csípőjét billegtette előre-hátra, hogy csiklója farkamhoz simuljon. Nyögött, derekamba kapaszkodva préselte ágyékunkat egymáshoz. Mindkettőnket elöntötte a forróság. Belé lövelltem, ő élvezte a benne vonagló forróságot. Levegő után kapkodva lihegtünk. Maradt az ölemben, nem mozdult, hogy lankadó szerszámom minél tovább a helyén maradhasson. Aztán beugrott újra a zuhany alá, hogy a combján csorgó nedűt lemossa. – A fenébe! Még a végén lebukunk! Nehogy ránk nyisson valaki! Még jó hogy mind elmentek! -lihegte. Törölközött a már vizes törölközőbe, kapta magára bugyiját, köpenyét. Aztán egy röpke csók után futott saját öltözőjébe, nehogy lekésse következő buszát is. Nem lett folytatás. Pár nap múlva munkahelyet változtattam. Nem miatta!