Szex történetek, és pornó mesék – Oldal 120 – Elvetemült szex történetek, és erotikus mesék, fantáziák

A nagyi és az unoka

Értem jött egy ottani barátja kocsival, amikor megérkeztem rögtön szeretet teljes öleléssel, puszikkal, jó szavakkal fogadott. Régen, mikor kisebb 10 éves koromban láttam, akkor még fel sem tűnt mekkora mellei voltak, de most, amikor megölelt éreztem, ahogy lebegnek a mellkasomnál. Na, már ekkor volt bennem némi ferde gondolat. Mivel a nagymamám volt, így azt mondta magamnak, hogy nem szabad ilyenre gondolni.
Egész nap egy unalmas napnak volt mondható. Csak beszélgetünk, nem túl érdekfeszítő dolgokról. Ebédeltünk meg mi egymás. Egészen addig unalmas és monoton volt minden, amíg kb. 18óra körül be nem mentünk a nappaliba, ekkor kezdődött a „Vég..”
Leültünk tévét nézni, mert miért is ne. Egy Bud Spenceres filmet néztünk, én persze már láttam. Gondoltam, hogy ő is. Egyszer csak ilyet szólt:
– Kisfiam, egy pillanat. Átöltözök – mondta.
– Rendben – csak ennyit feleltem.
Egy otthonkát vett fel. Mire visszaért láttam, hogy az otthonkából kibuggyannak mellei. Illetve nem buggyannak, inkább csak dekoltázsa volt nagyon kitűnő. Nagymamám nagyon telt formákkal rendelkezett, kicsit talán duci is volt.
Ez alkalommal közelebb ült mellém és dicsérgettet, hogy milyen jó kiállású fiatalember lettem, helyesebb stb. Mosolygott rám, puszilgatta a fejemet, cirógatott stb. Ekkor még nem gondoltam rossz dolgokra. Gondoltam, hogy ez csupán a nagymamai szeretet.
Amikor megsimogatta a combomat, akkor kezdtem nem illendő dolgokra gondolni. Péniszem állt, mint a cövek.
– Nagyon helyes fiatalember lettél, Ádám! – mondta. – Hmmm.
Nem válaszoltam semmit. Álló farkammal meg sem bírtam szólalni. Én otthon nagyon sokszor maszturbáltam már, tehát nem ez volt az első merevedésem, de ez a mostani most nagyon is meglepett. Nagyon kellemesen simogatta a combomat, én csak formás kebleit bírtam nézni, ahogy felém hajol. Nyilvánvaló volt, hogy nem bírok a szemébe nézni. Kis idő múlva el kerülhetetlen volt, hogy egyszer egy bizonyos dombhoz ér, ami a nadrágomon keletkezett. Meglepő hangon felsóhajtott, majd ilyet szólt kacér hangon:
– Oh, Ádám! – mondta. – Tán, csak nem felizgattalak?
– Hát, igen… – feleltem.
– Te rosszcsont – mondta. – Akkor mire vársz?
Mondtam magam, de jó, én most meg fogom kurni a nagyit? Te jó ég, de végül bele mentem. Már épp húztam volna le a sliccet, hogy kiszabadítsam meredezni kívánó farkamat, amikor megállította a kezem és annyit mondott:
– Majd én! – mondta.
S lehúzta a cipzárt, a kőkeményre duzzadt farkamat ki emelte a kis cipzár résből és elkezdte szép lassan verni.
– Feküdj csak hátra – parancsolta. – Én majd kényeztetlek…
Ő letérdelt elém, lejjebb húzta a nadrágomat, hogy jobban a farkamhoz férhessen. Egyik kezével a golyóimat masszírozta másikkal pedig a farkam kényeztette, néha-néha bekapta, szopta, szívta stb. Majd kis idő múlva levette köntösét, illetve otthonkáját és bele ült óriási fenekével az ölembe. Gyönyörű mozdulatokkal ugrált rajtam, meglovagolt. Kellemes látvány volt látni, ahogy két nagy dinnye nagyságú feneke lebeg ölemben. Néha-néha felsóhajtott:
– Oohh, ezaz!
Majd ezt a lovaglás menetet, addig csináltuk, míg én majdnem elélveztem, ő leszállt rólam, szájába vette farkamat és lenyeltem a nedvemet.
Na igen, de a farkam még mindig beton keményre duzzadó állapotban volt.
– Na mi van, még mindig áll? – kérdezte. – Akarsz még, ugye?
– Ühüm – megszeppenve válaszoltam.
Ő az ágyra kifeküdt nekem, lábait szét tárta.
– Kurd szét a puncim! – parancsolta.
Nekem se kellet több oda mentem, farkamat beleillesztettem, ahova kell. S kúrni kezdtem. Gyönyörű érzés volt. Néha óriásikat sóhajtott ő is, meg én is. Többnyire sok ideig csináltuk, legalábbis én így éreztem. Majd, amikor elélveztem a nagy izgalom közepette nem vettem ki.
– Oh, most belém fogsz élvezni! – nyögte. – Ez, az! Ne sajnáld! Tömj tele!
Így nem vettem ki, s így is lett, puncijába élveztem. Amikor kivettem a farkam ennyi mondott:
– Mit szólnál még utoljára a bögyszexhez? – kérdezte.
– Az mi? – Vissza kérdeztem, mert nem tudtam.
– A cicim közé teszed a farkad és kúrod a mellem – válaszolt.
– Oké – feleltem.
Ő még mindig fekvőbe pózban volt, közelebb mentem, melle közé helyeztem kőkemény péniszemet és kúrtam a két csöcs csárdát. Majd amikor elmentem arcára élveztem, szájába is ment. Gyönyörű érzés volt háromszor elmenni. Majd végül megpihentünk, mindketten kifáradtunk, főleg én. Még nála töltöttem 2 és fél napot. Arról már nem mesélek, mindenki a saját fantáziájára bízom!

Csak pár napja történt, de én úgy éreztem, hogy egyszerűen nem bírom magamban tartani. Remélem, senkit nem rázott meg!

Erotikus sztori

Élveztem a lehúzott ablakon beáramló, késő esti langyos levegőt. Odakinn ugyanez biztos fülledtnek hat.
Találomra kiemeltem egy CD-t, s ahogy szoktam, oda sem nézve, bedugtam a lejátszóba. Kedvenc magányos szórakozásom ez: a kesztyűtartóban és mindenféle résekben tárolt lemezek közül vaktában betenni valamit, s mielőtt megszólal, kitalálni, mi az.
A játékban most a cd nyert, de a kocsim éppen egy fasor között száguldott, ami feledtette a vesztést. Az elterülő sötétségben csak közvetlenül az út menti fák sziluettje látszott, s így olyan érzés fogott el, mintha egy nagy, csendes, titokzatos erdőben rónám a kilométereket.
Kicsit elhúzódott a munkanap. Ez a hátránya a kötetlen munkaidőnek: egy szavam sem lehet, ha nem 8 órán át tart, hanem 12 órán keresztül. Ráadásul nem is mondhatom sikeresnek a napomat – no nem amiatt, hogy nem sikerült eltalálni, melyik cd szólal meg -, mert szinte semmit nem tudtam olyan szinten elérni, ahogy terveztem. Ez mindig zavart.
Hirtelen a reflektor fényében a semmiből egy alak bukkant elő! Még egy és talán még egy… Pillanatok alatt odaértem, lassítottam, megálltam. Azt gyorsan felmértem, hogy legalább nyolcan vannak, s – legalábbis, akiket megvilágított a lámpa – mind lányok.

És mind vidámak, harsányak, nevetésüktől hangos az általam erdőnek képzelt két sor fa, s mögötte a néptelen pusztaság.
– Elviszel H-ig? – hajolt be egyikük az ablakon.
– Mennyien vagytok? – Próbáltam komoly lenni, de átragadt a vidámság, és akaratlanul is mosolyogtam.
– Nem számoltuk, csak a vodkákat… Ugye, csajok? – Még beljebb nyomakodott az ablakon, már derékig a kocsiban volt, és fentebb tekerte a hangerőt.
Közben valaki már nyitotta is az anyósajtót és betottyant mellém, térde fölött elsimította hófehéren világtó szoknyáját.
– Hát gyertek, ha befértek páran!
A behajolós erre nyomott az arcomra egy nagynénis puszit, egy hatalmasan cuppanósat. Régen, gyerekkoromban többször álmodtam olyat, hogy buszos osztálykiránduláson vagyok csupa-csupa csajszival, egyedüli pasiként. De ez nem busz ám!
Hátulra már négyen bepréselődtek, éppen az ötödik készül még valahogy odahelyezkedni. Húha! A kacajok, nevetések, víg rikkantások, kívülről lassan mind az autó belsejébe kerültek.
Mellettem is szorongtak már ketten… Mi lesz ebből?
– Visszajövök inkább, még egy menetben el tudlak fuvarozni benneteket, úgyis csak pár kilométer – próbálkoztam, de nem lehetett velük beszélni, mindegyik egyszerre beszélt-nevetett.
– Már csak én vagyok hátra vagy előre – mosolyogta még mindig az ablakon behajolva az egyetlen kívül rekedt, és próbált helyet nézni magának.

Amennyire így az eddigi fél percben meg tudtam állapítani, egyikük sem valami nagy darab, nagyon is formásak, méretesek, de azért ez a létszám már kicsit soknak tűnik!
– Visszajövök érted, jó? – kérdeztem a puszistól.
– Hát jó lenne veled kettesben, de most a csajokkal akarok maradni, mert még van egy közös programunk mára.
Helyeslő moraj és kacaj. Valamit most mindegyikük kihallott ebből a mondatból.
– Ideülök hozzád – jelentette ki, és már nyitotta is az ajtómat.
Mindez egy néptelen úton, egy hétköznapi estén. Nem gondoltam volna, hogy a mai kihívásokkal teli, ám sikertelen napomat egy újabb, nagyon vidám kihívás fogja megkoronázni.
Apró szoknyával félig takart popsiját beleillesztette az ölembe, hátával az anyósülésen vidámkodóknak támaszkodott, térdét behúzva nagy nehezen becsuktuk az ajtót… No most hogyan tovább?
– Andi, te csak kezeld a botkormányt!
– Beleültél már?
Ilyen megjegyzések záporoztak.

Jobb kezemmel csípőjét és popsiját érintve elértem a sebváltót, nem is húztam vissza a karomat. Bal karomon két maroknyi, cici feküdt, fejem valahol a nyaka magasságában, nagyon finom illatokat érzetem.
Óvatosan elindultunk, szinte lépésben.
– Csajok, nekem pisilni kell! – hangzott egy mű-panaszos rikkantás hátulról.
Jó, ha 10 métert megtettünk addig.
– Nekem is!
– Nekem is! – Meg lehetett volna számolni, hányan vannak, de azt már feladtam.
Egy mély levegőt igyekeztem venni nemtetszésem jelenként, de félúton elkapott a már amúgy is rám férő vidámság, és csak nevettem meg nevettem, ok nélkül, ahogy mindenki.
Megállás.
– Balra puncik, jobbra kuki! – hangzott már kintről a vezényszó, miközben a többség még kifelé préselődött.
A kocsi mögötti piros fényben gyors szoknyafelhúzások, bugyiletolás… Kicsit arrébb álltam a sötétbe, és én is lehúztam a cipzáromat.
Hallottam, hogy már ülnek is vissza, az egyik ajtó már csapódik. Cipzár föl, megfordultam, s majdnem nekiütköztem egyiküknek, aki szorosan mögöttem állt.
– Téged várlak, nem tudok beszállni, csak utánad, az öledbe.
Jobb kéz: popsi, sebességváltó, bal: cici, kormány.
Ha a környéken élnek emberek, és hallották a hangokat, egy igazi buszos osztálykirándulásra gondolhattak azon a kora nyári estén.
Egész úton nem beszéltem, de rajtam kívül mindenki, egyszerre. Az derült ki az egymás szavába vágó foszlányokból, hogy most akarnak még egy csajos bulit tartani, valami ismerősüknél – még jó, hogy ő nem volt itt az úton! Hová férne? – és ehhez valahol \”alapoztak\”. Nem hiszem, hogy sokat ittak volna, nem is érződött szesz-szag, de féktelenségük nagyon szimpatikussá tette őket.

Még néhány perc, és megérkeztünk. Központilag felhúztam az ablakokat, ne keltsünk túl nagy feltűnést a hangzavarral. Szerencsére a következő utcába kalauzoltak, sehol senkivel nem találkoztunk.
– Legközelebb csakis kettesben megyünk! – nyomot még egy puszit az arcomra segédsofőröm, miközben vállamra támaszkodva próbált meg kiszabadulni szűk és bizonyára nagyon kényelmetlen helyéről. – Jó volt veled utazni.
Beözönlöttek egy fényárban úszó, nagy kertbe, és szinte tánclépésben vonultak a házba.
Mondhatnám, hogy csak reménykedtem, de ahogy néztem utánuk, arcomon még mindig a mosollyá szelídült nevetés, egészen biztos voltam benne, hogy találkozunk még.

Mind ritkábban jutott eszembe a kaland, halványodtak az illatok, már a hangok sem csengtek vissza a fülembe… Csak a hangulat!
Hiányzott az a néhány percnyi önfeledtség, ami akkor és ott az esti fák szagát árasztó, néptelen úton magával ragadott. Jó volt a pár kilométeren át ölemben ülő, feszes popsira gondolni, az izgő-mozgó cicikre, ahogy hozzáértek-hozzányomódtak a karomhoz és ahogy simogattak. Az ilyen pillanatok napközben, amikor felidéztem az élményt, kicsit elrepítettek a hétköznapokból. Nem az egyhangúságból, hiszen állt a bál a cégnél: az igazgató kedvenc beosztottai éppen adatokat gyűjtöttek főnökük ellen, és naponta órákat hol itt – hol ott suttogtak. Sokan nem értették, mi van, mint az a bizonyos vihar előtti hangulat, amely előhozza minden viszályt, minden sértődöttséget. Ráadásul én pontosan láttam, mi folyik, úgyhogy külön számíthattam kitüntető figyelmére a három összeesküvőnek.
Ilyen gondolatok cikáztak az agyamban akkor is, amikor beálltam a market parkolójába és nagyot nyújtózva kiszálltam.
– Jó napot kívánok! Megengedi uram, hogy kérdezzek valamit?
Ilyet még nem hallottam, pedig sokféle módon leszólítottak már. Kérdően néztem oda. Egy fiatal srác, talán túlzás ilyen melegítőben a forró betonon…
– Lemoshatom a szélvédőjét, némi élelemért cserében?
Kezében egy másik market reklámszatyorja, valószínűleg ebben tartja a lemosáshoz szükséges eszközöket. Lehet, hogy tényleg lemosná?
– Nem, köszönöm – válaszoltam, alig ismertem a hangomra. Mintha elszorult volna a torkom egy pillanatra. Nem szoktam meghatódni semmiféle kéregetéstől, különösen, mióta láttam, hogy a féllábú bácsika leadja a keresetét az őt őrző \”munkáltatónak\”… Utoljára talán 2 éve adtam valakinek pár forintot, aki úgy jött oda egy pirosnál: \”Főnök, egy sörre való kellene!\” De ez a srác a halk udvariasságával, aki – hihetetlen módon – enyhe de udvarias fejbiccentéssel és hangos köszönöm-mel távozik…
Utánaszóltam:
– Egy pillanatra!
– Igen, uram?
– Sok sikert! – mondtam és a kezébe nyomtam azt a százast, amit a bevásárlókocsihoz tartogattam a markomban.
Elgondolkodtam rajta: ha egy éhes kutya téblábolna a parkolóban, este már minden híradóban viszont láthatnánk. De ő csak egy nagyra nőtt gyerek!

Nem siettem a vásárlással, szórakozottan végigmentem a sorok között.
Amikor kijöttem az áruházból éppen láthattam, hogyan küldik el ingerülten a srácot. Én szégyellném magam a helyében azért, bármennyire lennék is éhes, még akkor is szégyellném, hogy kérni vagyok kénytelen, ha tudnám, hogy nem nekem kell ezen szégyenkezni, hanem – …dehogy a sorsnak, az nem tehet semmiről! – a körülményeknek.
No, ez nem dobta fel a hangulatomat.
Beültem a kocsiba, lehúztam az ablakot, kerestem vaktában egy cd-t, belöktem, eltaláltam, mi szólal meg.
Ha egy pillanattal előbb indulok, ha nincs ez a cd-kitalálós mániám, akkor nem látom, hogy tétova léptekkel, de határozottan felém tart egy formás farmer tulajdonosa. Keresztül pár kocsi mellett, az üres parkolókon. Ki lehet? Mosolyog.

Hátra kellene nézni, hátha tévedés, s mindjárt elmegy mellettem és a kocsim mögött várja valaki, de nem néztem hátra, mert egy másodpercre sem akartam elmulasztani a látványt. Közeledett, kicsit lassítva, valami felirat és pár csillogó pötty a rengő ciciken. Csak nem?
Nézi a rendszámot… Csak nem nézte meg a sötétben is?
Mosolyogva megállt mellettem:
– Gondoltam, bedugom a fejem az ablakon, s akkor biztos leszek benne, tényleg te vagy-e?
– Vagy belepróbálod magad az ölembe? – mosolyogtam én is.
– Szóval emlékszel?
– Hányan voltatok? Mindegy is, csak rád emlékszem.
– Pedig emlegettek a csajok utána, hogy meg kellett volna hívni téged.
– Azt mondtátok, csajos buli…
– Épp azért! Nagyon felpörögtünk már. Ha bejössz, hát véged!
– Majd a következő alkalommal számítok rá! – Arra gondoltam közben, mit is lehetne olyat mondani, nehogy megint csak pár percig tartson a találkozás, amikor úgy csillognak a szemei és olyan szép a mosolya. – Mikor és hol?
– Ha holnap jó Neked…
– Jó hát! – vágtam rá. – De azt beszéltük, hogy kettesben.
– Emlékszem. Nem ittam ám semmit, csak csak nagyon jó kedvem volt, néha kell az is. – Mintha kis ború futott volna át az arcán, de a mosoly maradt.
– Mikor? Hol?
– Odatalálnál, ahol kiszálltunk a nagy utazás után? Odatalálnál akkor is, ha nem ülök az öledben?
– Együtt jobb volt, de persze, odatalálok.
– Holnap délután, kettő?
– Ott leszek.
– Kicsit arrébb állj meg, majd odamegyek! Most sajnos dolgom van – lépett egyet hátrafelé, és már a tekintete is másfelé járt.
– Örülök neked, akkor holnap! Szia
– Pusssz!

Mire ébredek, már minden összeáll, így nyáron világosság fogad. Ahogy visszatért belém az élet és a hozzá tartozó kedv, örömmel észleltem, hogy fütyülnek a madarak, libidó rendben…
Pfff! Menni kell dolgozni! Ez eddig sosem ért hidegzuhanyként, csak az utóbbi pár hétben. Mi a baj? – kérdeztem a tükörképemtől. Ha létezhet is a tükrön túl egy másik világ, sokak hite szerint, akkor sem válaszol más, csakis és – önmagamnak.
Ma van a randi! Ez a gondolat szerencsésen elűzte az előbbit. Ugyan, mi lehet a neve? Mintha mondták volna abban a zűrzavarban… Anicia? Nem valószínű. Pedig illene hozzá aktuális olvasmányomból Olibrius császár leányának neve. Olyan puha, de feszes, finom de kihívó, legyen Anicia. Erotikus gondolatok mocorogtak… huh, de jó lesz!
A cég parkolójától távolabb álltam le, ennek két praktikus előnye is volt: nem láthatta mindenki már a kocsimról, hogy bent vagyok, és nagyon jólesett az a pár lépés gyaloglás.
A recepciós azzal fogadott, hogy mindjárt vezetői megbeszélés lesz.
– Csak nem hétfő van? – csodálkoztam, mert az a hagyományosan értekezletes nap.
– Hehe! Csütörtök.
Az értekezlet a szokásos rendben kezdődött, az igazgató sokat beszélt, mint mindig. Ült az asztalfőn mint Döbrögi, ahogy szokott. Néztem azt a fát az ablakon keresztül, amely mintha átölelni készült volna a szomszédos karcsú, lomboskát, meggondolta magát és 90 fokos szögben mégiscsak felfelé folytatta egy vastag ága növesztését. Félbemaradt ölelés helyett megadta magát?
Az igazgató beszélt és beszélt, kedvenc munkatársai meg élénken bólogattak, és pontosan tudták, mikor kell azt mondani: Igen. Ők az összeesküvők, akik egymásban sem bíznak, mindig úgy helyezkednek az asztal körül, hogy mindhárman láthassák egymást, nehogy valaki rosszat szóljon tévedésből.
-Azért tartjuk a rendkívüli értekezletet…- tért rá végre az igazgató. Könyvvizsgáló cég jelentkezik be a nap folyamán, akiket a tulajdonos bízott meg, s akik a következő hétfőtől ki tudja meddig vizsgálódni fognak. Az igazgatónak már volt is egy remek stratégiája. Rám nézett: – Ha megérkeznek, szépen körbevezeted őket, bemutatod a házat, ezzel el is telik a délelőtt. Aztán elviszem őket ebédelni, és ma már nem lesz idejük semmire.
Majdnem megtapsolták ezt az ötletet – ők, hárman, akik alig várták már, hogy valamilyen módon, bármilyen módon kitörhessék a főnökük nyakát. Hogy ez hogy nem veszi észre? Tapintható volt a levegőben, bár ez még – tapasztaltam – nem az „áll a bál” kifejezéssel illethető állapot volt, mindössze hangolt a 3 tagú zenekar a bál előtt, vagy még csak megnézték, mennyi erősítésre van szükségük, hogy jól és főleg nagyot szóljon a zene.
Tehát jönnek a könyvvizsgálók és meg van ijedve, akinek kell, mert van minek kiderülnie! Mi lenne, ha tudná, hogy kedvenc beosztottai már egy ideje gyűjtik az anyagot? Mit számít itt már a könyvvizsgálat?!
Az épületről nem érdemes sokat beszélni, ám rögtönzött idegenvezetőként jó másfél órás sétát tettem a vendégekkel, közben bemutattam az íróasztalokat, mint munkahelyeket, hol milyen tevékenység folyik. A délelőtt tényleg gyorsan, ám haszontalanul eltelt.
Ha nem Anicia, akkor mintha más A betűs lenne! Úgyis megtudom hamarosan!
Dél után, fél 1 körül már nagyon indultam volna, de nem láttam értelmét ott várakozni. Inkább elintéztem még ezt-azt, közben egyre nagyobb izgalmat éreztem, mintha első randim lenne, vagy most készülnék elveszíteni a szüzességemet.
1 óra. A telefon csörgéséről megismerem, hogy belső hívás. Az igazgató titkárnője:
– Fel tudsz jönni? Értekezlet 10 perc múlva.
– Hosszú? – kérdeztem.
– Áh! 1 perc. Gyere!
Szokatlanul gyorsan lezajlott a megbeszélés. Az igazgató elmondta, hogy 4 hétig fognak itt dolgozni a könyvvizsgálók, minden terület sorra fog kerülni, mindenki támogassa készségesen… stb. Az összeesküvők erősen nézték az asztalt, ezek már kitalálhattak valamit! Nem kellett sokáig töprengenem ezen, a nagyfőnök egyetlen kérdésével világossá tette számomra, milyen „ajándékot” érdemeltem ki az asztalra szegezett tekintetű kollégáktól:
– Kérdeztek tőled valami olyat, hogy mit érdemes vizsgálniuk?
Puff! Ezt találta ki valamelyikük! Vagy hárman együtt?
– Nem beszéltünk konkrét dolgokról, azt mutattam be, hol mit csinálnak a házban- Válaszoltam közömbösséget tettetve, mintha nem jöttem volna rá a felállított csapdára.
Remélem, elhitte, mert ez az igazság. Mindenesetre ügyes húzás volt: elterelték magukról a gyanút, bár egyébként sem hiszem, hogy az igazgató gyanakodott volna kedvenceire, ugyanakkor engem belekevertek.
Végre vége.
Beültem a kocsiba, és nehezítettem a feladaton: a már bent lévő cd-t randomra állítottam, és kapásból kitaláltam, melyik dal fog megszólalni.
Hol is? Itt egy kocsma a sarkon, itt befordulni, a következő utcán balra. Nappal másképp mutat, de két házzal plusz egy üres telekkel hamarabb megálltam a cél közelében, 10 perccel a megbeszélt idő előtt.
Gyere, Anicia!
A környék kihalt. Mintha függöny rebbenne tőlem néhány méterre, de nem látok senkit az egész utcában. Arrébb kellett volna parkolni, ahol várakozik két kocsi, azokról látni, hogy ide szándékoztak jönni, én meg talán gyanús vagyok, hogy kit kereshetek így, egyik épülethez sem tartozva.
Megint megmozdult a függöny, utána egy másik is.
Gyere, Anicia!
Kinyílt egy méretes, szépen festett kapu, és kisétált rajta egy telt, rövidnadrágos nő. Egyenesen hozzám lépett:
– Keres valakit?
– Várok valakit. Miért?
Ez valamennyire megnyugtathatta, mert tegeződve folytatta:
– Megbeszéltétek?
– Igen. Miért?
– Akkor tudják, hogy jössz? Kivel beszélted meg? – Mint egy híres klinika főasszisztense, olyan hangnemben kérdezte. Egyszerre volt udvarias, ugyanakkor éreztette, hogy neki mindenképpen választ kell kapnia, úgyhogy kicsit türelmetlen is.
– Megbeszéltük, a nevét sajnos nem tudom.
Lenézett kissé erős, de formás combjaira, tanácstalanul, ám megoldást keresve.
– Noémi el van foglalva még… legalább fél órát, Virágnál meg négy koma van egyszerre, ki tudja meddig tart.
Mi van??? – ámuldoztam magamban.
Ez egy kupi! – döbbentem rá.
– Más nincs? – mentem bele a játékba.
– Estefelé, ha visszajössz, négyen lesznek. Meg én – mondta szerényen – de én nem vállalok semmit.
Láttam a tükörből, hogy közeleg valaki. Anicia!
– Köszi, majd meggondolom! – mondtam gyorsan.
– Hát te tudod! – Sarkonfordult és gyorsabban, mint jött, eltűnt a kapu mögött.
Kiszálltam, mosolyogva vártam. Ha lehetséges, még kisebb szoknya borította jégtáncosokhoz illő, hosszú lábai egy darabkáját, mint amit megismertem azon az éjjelen. Ezzel nem sokat kell bajlódni, se lehúzni, se felhajtani!
– Szia, sokat késtem? – pillantott az órájára. – Éppen 2 óra! Ezek szerint nem.
– Örülök, hogy jöttél.
– Beülhetek? Itt elég rossz helyen állunk, elfelejtettem mondani, hogy inkább menj túl azon a házon… – Megkerülte e kocsit, s otthonosan elhelyezkedett az anyósülésben. Szoknyája, mint virágszirom, végig látni engedte hosszú combjait.
– Azt hitték itt a házban, hogy ide jöttem, már megtudtam, hogy el vannak foglalva.
– Ajjaj! – nevetett. – Még meggondolhatod! Könnyen szót lehet érteni a csajokkal.
– Meggondolom az ajánlatot, ha megismerem a tiédet is.
– Átülök hozzád, kezdetnek ennyi. – Jól láttam? Kicsit elpirult.
– Az volt a legizgalmasabb utazás… Sajnos nagyon rövidre sikerült.
– Meddig szeretnéd?
– Próbáljuk ki! – Közben indítottam, s fogalmam sem volt, merre menjünk.
– Kérdezték a csajok, hogy megfogdostál-e, amikor az öledben ültem, és hogy.. én megfogtalak-e.
– Mondtad, hogy természetesen?
Önfeledt, gyöngyöző kacagás a válasz:
– Éppen így mondtam, hadd irigykedjenek!
– Nem is állítottál valótlant, mert nagyon nehezemre esett visszafognom magamat, tulajdonképpen gondolatban fogdostalak. És ha azt figyelembe vesszük, hogy a cicijeid a karomon, a popsid félig a másik karomon, hát ez már majdnem szex.
– Nagyon ott jártunk! – Megint egy röpke pír. – Kívántál?
– Ezt is kérdezték a csajok? – nevettem a szemébe.
– Ezt is, de nem így kérdezték. Engem is érdekelne. – Elmúlt a zavar, mintha nagyon régóta ismernénk egymást, háttal az ajtónak támaszkodott, bal térdét felhúzta az ülésre. Ugyanolyan sárga színű volt a bugyija, mint a szoknyája.
– Érezhetted, hogy nagyon kívánlak.
– Éreztem. – Vártam, hogy megint elpirul, menetrendszerűen, de most elmaradt. – Képzeld, azt gondolják a csajok, azért mentem utánad a sötétbe, hogy megnézzem, jól érzetem-e… nadrágon keresztül, hogy… áll. Állsz.
– Milyen buli volt, amire mentetek?
– Szülinaposnak indult, előtte ott gyülekeztünk, ahol találkoztunk egy barátnőméknél, nem messze az úttól, és jól elfelejtettük, hogy már indulni kellene. Az ünnepelt meg csak várt és várt, míg aztán elhoztál minket.
– Te itt laksz valahol? – kérdeztem.
– Párhuzamos utcában, csak nem akartam, hogy keresgélj, meg különben is a szomszédok…
Közben eljutottunk arra a helyre, ahol a nevezetes estén vagy éjszakán felvettem a népes sereget a kocsimba. Egy fás-bokros részen lekanyarodtam, kissé szűkös úton eltűntünk az úton esetleg közlekedők elől.
– Megijedtem, amikor várakoztam, hogy ott laksz esetleg. A kupiban.
– Ott??? Akkor most elmondanám neked a tarifákat… – Összehúzta a szemét, mintha az árakon gondolkodna.
– Hadd halljam! – Leállítottam a motort. – És mutass is valamit, vizuális típus vagyok!
– Mindenekelőtt te is mutass valamit, mert a méretek függvénye, mit vállalok be! – Megfogta a felsőjét és áthúzva a fején, a hátsó ülésre dobta. Sárga melltartója finom ciciket takartak még előlem.
– Ez nagyon szakszerűen hangzott.
– Ugye, tudod, hogy csak játék? Ugye, tudod? – hajolt közelebb megjátszott aggodalommal. – Ha ott laknék, ahová bekívánkoztál, sokba kerülne most neked. Így meg elmondom, hogy én is beindultam ám az öledben! Kérdezték a csajok, nedvesedtem-e, én meg csak pirultam.
– De nem ott volt a buli, ugye? – tréfálkoztam én is.
– Ugyan már! Tudod, hol tettél ki, nem?
– Képzeld, azt tudtam meg, hogy az egyik csajnál most éppen négyen vannak egyszerre.
– Hagyjuk inkább, válassz engem! Na, mit szeretnél? – Hátranyúlva kikapcsolta a melltartót, az is a hátsó ülésre került. – Te is mutass valamit!
Ott ült, sárga bugyiban, sárga szoknyában, de ez utóbbi nem számított. Enyhén barnás hasa, világosabb cicije, és egy halványsárga lánc a völgybe lógva, szája mosolygott, szeme nevetett, ahogy játékosan egy pillanatra eltakarta meztelenségét.
Egy övcsatot kellett kikapcsolnom, s már ott is termett szorosan mellettem és a cipzár lehúzást már magára vállalta. Megemeltem a fenekem, s gyorsan megszabadított a nadrágomtól, miközben az inget gombolgattam.
– Csak bújj ki belőle! – suttogta a fülembe. Emelő-sürgető mozdulattal jelezte, hogy még az alsót is le fogja húzni rólam. Ujjait végigfuttatta meredező szerszámomon, hátradőlt, hátára fekve, lábait felém tartva engedte lehúzni magáról az apró bugyit. Még egy mozdulat, és a szoknya is lekerült.
– Azt szeretném, ha az öledbe ülhetnék, ahogy, tudod, akkor. – Mosolygott, az izgalomtól kipirult, és már ki is szállt ruha nélkül, megkerülte az autót és nyitotta az ajtómat.
– Menjünk is valamerre? – Nagyon izgató volt, ahogy a sebességváltóig húzódott, mocorgott az ölemben, míg el nem érte az akkori helyzetet, amikor a másik ülésen is ültek még ketten. Összeért az arcunk, amikor elégedetten sóhajtott:
– Ez az!
Hányszor elképzeltem ezt a popsit, bugyiban is, anélkül is, amely most a maga valóságában a combomon helyezkedett el! Hányszor éreztem karomon a feszes és mégis omlós, ciciket – képzeletemben! Ahogy kell, megérintettem a sebváltót, majd inkább hagyva, simogattam a hozzá feszülő popsit, s a két formás félgömb közötti völgyet. Másik kezemet egy pillanatra, a kormányra tettem, csak érezni a karomon a bimbók érintését, a cicik puhaságát, aztán óvatosan megfogtam a távolabbit, tenyerem összezárult felette.
– Ugye, hogy jó? – Azt hitte, suttog, pedig jó hangosan kérdezte, vagy inkább kijelentette. Én ne tudnám, milyen jó? – Annyira féltem, hogy észreveszed, tudod, akkor, és mit fogsz gondolni rólam. Beleülök itt az öledbe, aztán alig bírok magammal!
– Nem is kell bírni magaddal, én sem akarom fékezni magam… – Még valamit akartam mondani, de puha, csókolni-való ajkaival lezártnak tekintette a beszélgetést. Csípőjével valahogy még hátrább került, fejünk egy vonalba ért, s már a nyelvét éreztem be-ki járni.
Nem tudtam betelni az élvezettel!
– Mit szeretnél még? – nevetett az arcomba. – Vagy elég? Már ez is több, mint amit szoktunk.
– Több, de örülök mindennek, amit még nyújtani tudsz.
– Mit is tudok? Például ehhez mit szólsz? – Kezemet cicijéről felejtve a lábai közé vezette. Aztán gyorsan, amennyire ebben a helyzetben lehetett egyáltalán gyorsan mozogni, akrobatikus mutatvánnyal áthúzódott a másik ülésre, már térdelt is, és fejével-szájával lassan közelített ágaskodó farkam felé. Végigsimítottam a hátán, éreztem a finom bőrét, megint megtaláltam a popsit, és eldőlve jobbfelé, hogy elérjem, hátulról hozzáértem a puncijához.

Elérkezett az a pillanat, ami a filmekben már nem érdekel. A szexfilmekben csak addig kötnek le az események, amíg el nem indul az action, csakis az addigiak érdekelnek. Most bezzeg eszembe sem jutott volna felgyorsítani vagy kikapcsolni… Ellenkezőleg! Milyen jó lenne, ha ez így sokáig tartana!
Ujjam be-ki, s fel-le jártak, és végtelenül élveztem ezt is, meg az engedő-szorító száját is.
– Mostmár gyere, mert nem bírom! – mondta, és kiszállva fürgén a motorháztetőre dőlt.
Én is szedtem a lábaim, csak először még ki kellett lépni bokámnál található ruhadarabjaimból. Mögé állva megmarkoltam a gömbölyű popsit, kicsit széthúztam, és engedtem, hogy feszülő szerszámom meleg, csúszós utat találjon magának.
Nem tudom, meddig tartott. Ettől kezdve már biztosan nem sokáig. Utána még beszélgettünk, nem is öltöztünk fel. Megtudtam, hogy Andrea, és nem Anicia, de magamban azért véglegesen így hívtam.
– Láttalak a parkolóban beszélni a testvéremmel – mondta hirtelen.
– Kivel? – hüledeztem.
– Szüleink munkanélküliek lettek, és a testvérem a fejébe vette, hogy neki is pénzt kell keresnie. A kis buta szélvédőlemosással próbálkozik, többe került az ablakmosó meg a szivacs, mint amit keresett eddig. Persze elhajtja mindenki. Te nem hajtottad el, láttalak, amikor éppen oda akartam menni hozzá.
– Olyan udvarias volt, sajnáltam. Nagy a baj?
– Mármint otthon? – Ült, szokásos felhúzott lábbal, csak immár ruhátlanul. Néztem a sápadt, szabályos mellét, formás, barnás hasát, világos punciját, középen egy nagyon pici sötétebb résszel. – Azt hiszem, nem, mert apu valami vállalkozásba akar vágni… nem tudom. Mindenesetre azt mondták nekünk, hogy eddig is megvoltunk, nem kell megijedni. Anyunak is van valami kilátásban… Beszéljünk másról!
– Visszaülsz az ölembe? – kérdeztem gyorsan, mert akkor folyamatosan csak mosolygott-nevetett, és mert hiányoztak már a kezemből a finomságok.
– Hová megyünk, sofőr úr? Még egy utazás?

Öltözői szexpuceráj 5

Már több mint 5 éve kosárlabdázom, de soha nem volt még ilyen kellemes helység számomra a tornaterem öltözője…..
Volt ott egy fiú, akit most nem fogok megnevezni, de valahogy mindig lehet majd tudni, hogy ő az. Na szóval úgy volt ez az egész, hogy meccs előtt odamentem hozzá és adtam neki egy kifogyott öngyújtót, tudtam hogy gyűjti. Már nagyon régóta tetszett, de most már én is észrevettem, hogy bejövök neki, éreztem közöttünk a vibrálást, a vágyakozást. Odaadtam neki az öngyújtót, mélyen a szemébe néztem és mondtam neki, hogy ezért kérek valamit majd cserébe kosár után, megfogta a derekamat odahúzott magához és megkérdezte, hogy mit, nem feleltem neki, csak szemébe néztem amiből tudta, hogy valami olyat akarok ami jó lehet.
Utána elmentem minden szó nélkül, mert hívott engem az edző. Vége lett a meccsnek és mentünk a csajokkal átöltözni.

Mindenki szó nélkül öltözött, tök rossz volt a hangulat. Én öltöztem a legtovább már csak egyedül voltam az öltözőben, mikor megjelent ő és kérdően rámnézett, oldalra fordította a fejét, majd megkérdezte:
– Na mit kérsz cserébe?
Imádtam a hangját, az illatát azt a beállást , az izmos magas testét és ahogy tudott nézni majdnem elolvadtam. Határozottnak akartam tűnni, de szerintem ez nem nagyon sikerült. Mondtam neki, hogy egy szál cigit pedig legszívesebben azt mondtam volna, gyere ide dugj meg és élvezzünk egy nagyot, de hogy ez olyan hülyén hangzott volna. Közelebb jött:
– Egy szál cigit?
Igen mondtam, lesütve szememet. Tudta hogy nem ezt akarom, de csak azért is kiakarta belőlem húzni az igazságot, biztos vagy benne?
– Nem de ugye azt is adsz?

Hát… elindult felém én pedig hátráltam, míg el nem értük a falat. Ő neki támasztotta a kezét, majd szájon csókolt.
Olyan jól csókolt valahogy tudta mi nekem a jó, mi az amire nekem szükségem van, nyelveink úgy cikáztak együtt a kis barlangban mint két kis szerelmes pillangó, akik játszadoznak. Közben teljesen neki tolt a falnak, szinte már alig volt bennem levegő, mikor ellöktem magamtól .
– Na adsz?
– Nem.
– Miért? – kérdeztem dühösen
– Mert akkor elmegy ez a fincsi íz a szádból. (hm de jó hogy előtte ettem egy málnás cukrot, soha nem gondoltam volna, hogy ennyire nagy haszna lesz)

Visszajött megcsókolt, én átkaroltam a nyakát közelebb húzott magához és megmarkolta mellemet, ami rögtön olyan kemény lett, hogy már fájt, de mégis jól esett, hogy az ő meleg férfias keze fogdossa. Éreztem már álló farkát, amit megmarkoltam neki. Befejezte a csókot, majd nagyot szisszent erre a mozdulatomra , simogatta a seggem és megkérdezte, ezek után még kell cigi?
– Miért ez most csak eddig tartott? – kérdeztem vissza.
– Nem majd megcsókolt. Aztán lement a nyakamon, bele szívott, nyalogatta, amitől majdnem elmentem annyira jól esett az érintése, a csókja, ahogy kiráz tőle a hideg , és nagyokat sóhajtottam az élvezettől.
Keze a seggemnél járt, miközben kényeztetett, később elindult előre felé és elkezdte kigombolni a nadrágomat. Már az érintésétől is elkezdett bizseregni a testem, úgy éreztem ha megérinti a forró, nedves pinámat rögtön elmegyek, de amikor húzta le a zipzárt megkérdezte ilyen tök aranyos ártatlan borjú szemekkel:
– Kinyaljalak cica?

Nem válaszoltam, szemébe néztem és már tudta hogy mit akarok.
Leültetett az öltöző padjára nadrágom már közben majdnem leesett rólam, mikor lassan széthúzta a lábam , tangámat félretolta, majd hevesen elkezdett nyalni, én meg éreztem lüktető vaginámat, nagyokat nyögtem sikoltottam, ahogy langyos nyelve hozzáér tüzelő csiklómhoz. Már a gondolattól is mindjárt elájulok. Mikor már elélveztem sokkal hevesebben nyalta.
Alig hagyta, hogy lenyugodjak, szinte már olyan érzésem volt, mintha mind ezt bosszúállásból csinálta volna. Mintha azt mondta volna: kérsz valamit cserébe, tessék megkapod, nem volt elég annyi az előbb, tessék most kapsz annyit, hogy egy életre elég legyen…

Aztán hirtelen befejezte. Én ott ültem, mint akit elütött az autó. Úgy sziszegtem, mint aki maratont futott és akkor megint éreztem valamit.
Egyik ujját benyomta a hüvelyembe, majd elkezdte benne mozgatni. Ettől rögtön megint elmentem, nagyokat sikoltoztam az örömtől, mikor megszólalt:
– Figyelj cica, tudom hogy ez nagyon jó neked, de nem kéne ilyen hangosan mert bejön a portás…
– Könnyen beszélsz! – mondom lihegve. Hirtelen felálltam minden erőmet összeszedve és leültettem őt a padra, ő maradjon csöndbe ilyen körülmények között…
Megfogtam nadrágját és pillanatok alatt lehúztam, óriási farka csak úgy meredezett előttem.
Megfogtam tövét, majd ránéztem, odahúzódtam hozzá, megcsókoltam, elkezdtem nyalogatni nyakától le és egyre lejjebb, míg nem odaértem férfiasságához.

Először csak a makkját nyaltam körbe-körbe, amitől ő nagyokat szisszent, aztán végignyaltam zacskójától a hegyéig, majd egyszerű mozdulattal bekaptam.
Másik kezemmel megfogtam a kezét és odaraktam a fejemhez, hogy diktálja csak ő a tempót rögtön el is kezdte.
Én közben szívtam a farkát, aprókat bele harapdálta, nyelvemmel masszíroztam, amikre ő óriásikat nyögött, szisszent úgy láttam nagyon jól esik neki és számba élvezett, amit én rögtön le is nyeltem.
Ez jó érzéssel töltött el, hogy végre valakinek örömet szerzek.
Megint megfogta a tarkómat, majd gyorsabb tempót diktált, ami nekem nagyon bejött, hogy miután elélvezett nem olyan volt, hogy rögtön elpunnyadt.

Aztán már befejeztem és lefeküdtem a földre és nagyot nyújtózkodtam és becsuktam a szemem. Mire újra kinyitottam azt vettem észre, hogy ő mellettem fekszik és mosolyog rajtam .
Én is rámosolyogtam, majd nyomtam egy puszit a szájára. Elkezdi:
– Ez jó volt nagyon, de most mennem kell haza cicus. Amúgy erre vágytál cserébe?
– Nem mondom. Kérdően rám nézett:
– Hát???
– Kevesebbre.
– Ez van. – mondja sértődötten, mégis aranyosan – Ezt kell szeretni, majd kosárlabda táborban folytatjuk ezt a csere-bere dolgot. Ok?
– Vagy következő edzésen? – az utóbbit válaszoltam mosolyogva.

Felállt, majd engem is felhúzott, elindultunk kézenfogva a villamos megállóba és adott egy szál cigit:
– Tessék megérdemled jól szoptál!
Tetszettek ezek a bunkó beszólásai, azóta is együtt vagyunk és nagyon szeretem őt!

Orális évforduló

letem 20-adik életévében történt, hogy barátnőmmel megünnepeltük a két éves évfordulónkat. Sajnos a valódi évfordulót egymás nélkül kellet átélnünk, de most itt volt az alkalom, hogy mindezt egymás karjaiban éljük át!

Délután 5 órára volt megbeszélve a találka, közel a házukhoz. Egy laza séta után már ott is voltunk abban az étteremben, ahol megismerkedtünk. Misztikus volt felidézni, pont itt, ezt az egy évet, az első pillantást, ugyan is ez valóban szerelem volt első látásra, az első randevúnkra, amely szintén ugyanitt történt, ebben a kis csendes étteremben. Mindkettőnkben elindított valamit mélyen, bár nem mondtuk, de láttuk egymás tekintetén.

A vacsora elfogyasztása után még beszélgettünk, egy kicsit, majd elindultunk hazafelé. Közölte, ha hazaérünk, oda fogja adni a nekem szánt ajándékát. Majd egy huncut mosoly hagyta el az ajkait. Nem tudtam mire vélni a mosolyt, bár igaz, hogy egy éve ismertem de még mindig tudott meglepetéseket okozni. Egész úton alig bírtam magammal, és csak faggattam, hogy milyen ajándékot fogok kapni, de makacsul ragaszkodott, hogy csakis otthon fogja odaadni. Látván, hogy a helyzetem reménytelen, felgyorsítottam a lépteinket. Egy újabb mosolyt eresztett meg látván, hogy egészen beindította az agyam ez a kis titkolózás.

Alig telet bele 10 perc és már otthon is voltunk. A szüleim éppen a Balatonon töltötték jól megérdemelt szabadságukat, így senki sem zavarhatott meg a további ünneplésben. Kedvesem látva rajtam hogy mennyire felkeltette az érdeklődésemet csak ennyit mondott:
– Ha szeretnéd megkapni az ajándékod, akkor pontosan azt kell tenned, amit én mondok!
Hát mit ne mondjak, ezen is elcsodálkoztam, mert tudni illik a kapcsolatunkban általában enyém a kezdeményező szerep. De hát miért is ne? Belementem a játékba!

Meglepődve, kicsit izgatottan álltam kedvesem előtt, de őt, egy cseppet sem lepte meg a zavart viselkedésem! Megfogta a kezem és elindultunk a hálószoba felé. Meg akartam szólalni, de abban a pillanatban egy gyengéd puszit adott a számra. Majd hozzá fűzte:
– Nem illik ellenkezni ám!
Ez még inkább izgatott, egész testemmel vágytam rá. Ebben a pillanatban észre vettem egy aprócska lángot a szemében, amit talán az elmúlt két évben csak nagyon ritkán. Az út a szoba felé kaotikusan hosszúnak tűnt, de mindezt ellensúlyozták kedvesem csókjai, melyek egyre szenvedélyesebbek és vadabbak lettek.

Nem igazán tudtam nyomon követni ezt a rövid utat, de mire beértünk a szobába már ruháink nagy része nem volt rajtunk. Teljesen elragadott a hév, annyira kívántam, és ez kölcsönös volt. Nem bírtam magammal és most azonnal akartam őt érezni, de erre Ő emlékeztetett, hogy nem olyan rég, miben is állapodtunk meg? „Pontosan azt kell tenned, amit én mondok!”, és újra az őrület határába sodorta képzeletemet.

Ezt már nem bírtam szó nélkül hagyni, de mire megszólalhattam volna, már az ágyra lökött és újra el kezdett gyengéden majd egyre vadabbul csókolni. Teljesen elvesztettem az önkontrolomat, és hagytam, hogy kicsim azt tegyen velem, amit csak akar! Érezte, hogy belül már égek, de megkért hogy forduljak a hátamra. Szó nélkül teljesítettem, aminek egy viszonylag nyugtató hatású hátmasszás lett a vége.

Olyan jól csinálta, hogy észre sem vettem, hogy már egyikükön sem volt ruha, még fehérnemű sem.
Következő kérése az volt, hogy csukott szemmel forduljak meg, mert most jön az első meglepetés. Szó nélkül engedelmeskedtem, s mire kinyitottam a szemem, elém tárult új fazonra borotvált csodaszép puncija. Kicsit félve kérdezte meg hogy:
– Tetszik? Csak a tiéd! – tette hozzá!
Nem válaszoltam, holott tudtam hogy kicsim erre vár, csupán most én tettem azt vele, amit Ő velem, lerántottam magam mellé az ágyra.

Mosolygott! Tudta a választ, de azért még megkérdezte:
– Miért nem válaszolsz?
– Talán megkukultál?
Erre most én mosolyogtam, hiszen ez nyílt provokálás.
– Esetleg megnézném közelebbről! – válaszoltam.
Lassan haladtam formás mellein keresztül az új birodalom felé. Nem tehetek róla, de olyan szép formás mellei vannak, hogy nem tudtam szó nélkül ott hagyni Őket. Apró finom nyelv mozdulatokkal kényeztettem egyiket majd másikat. Kicsim apró leheletekkel adta tudtomra, hogy élvezi mindezt, de ugyanakkor nagy mohósággal elkezdte letolni a fejemet, a puncijához.

Engedve az „erőszaknak” elindultam lassan, és egyre több apró sóhaj hagyta el az érzéki ajkait. Az új „munka” valóban nagyon vonzó volt, apró tüsis, benne egy kis szív mintával. Ez több mint gerjesztő volt, nem is tudtam neki ellenállni, és gyengéden elkezdtem feltárni kedvesem „cicáját”!

Már érezni lehetett az illatán, hogy kívánja már nyelvem érintését, de én még fokoztam a dolgokat, s apró puszikat lehelve végigcsókoltam kedvesem lábait. Olyan vonzó teste volt hogy legszívesebben egy életen át csak kényeztetném, de sóhajaiból már érződött a kéj utáni vágy, így hát visszatértem az apró pici „szívecskémhez”.

Az előző kényeztetés megtette hatását, és apró pici pinusa már tocsogott a drága kéjnedvektől. Ez az illat teljesen begerjesztett, így egy nyelves puszit adtam neki. Édes volt minden csepp nedv, ami a számba került, és bizony kedvesem is hangot hallatott magáról, egy hatalmas nyögés közepette, mikor is nyelvem el-el érte a már megduzzadt kis csiklóját. Éreztem, hogy sokáig ezt már nem húzhatom, különben beleőrül, így felhasználva két megnedvesített ujjamat egyszerre két felől izgattam. Még nyelvem és ajkam a csiklójára tapadt, addig két ujjam a forróságtól és nedvektől elárasztott hüvelyében járt ki és be ritmusosan.

Hüvelyének ritmikus összehúzódásából tudtam, hogy már itt az orgazmus. Teste meg-megfeszült, sóhajai már szinte üvöltésbe csaptak át, mikor is végigfutott testén az a villámszerű érzés. Tudom hogy ilyenkor akkora „sokk” éri, amit jobban fokozni már nem lehetett, így felkúsztam mellé, s még próbált magához térni súgtam a fülébe:
– Nagyon szépre sikeredett!

Remegő hangon fűzte hozzá, hogy – „mertem remélni”! Majd újra az a fura mosoly jelent meg az arcán tudtam, hogy még nincs vége a ma esti meglepetéseknek!

Szexisen duci lány

Barnabás barátomnál voltam kockulni. Sokszor mentem át hozzá, és előfordult párszor, hogy ott aludtam nála. Egyik reggel korán keltem náluk, és kimentem a konyhájukba. Ott volt Bernadett is, Barna húga. Szexisen duci lány, igéző barna szemekkel és hosszú fekete hajjal. 2 évvel volt fiatalabb tőlem, és mivel a legjobb barátom húga, sose gondoltam arra, hogy ő meg én esetleg összejönnénk. Amit észrevettem Bernivel kapcsolatban, az az, hogy nagyon közvetlen volt velem. Sokszor odajött hozzánk, részt venni a játékban, de hamar elunta magát. Tegnap este lenyomtunk egy kört a Mortal Kombatban, és amikor hagytam őt nyerni adott egy puszit az arcomra. Barna nem vette észre, mert a gépen játszott valami mással. Ez jutott eszembe, amikor reggel megláttam őt. Na meg az, hogy zokniban, és hosszú újjú ingféleségben volt. Ahogy megláttam combját az ing alatt, beindult nálam a folyamat. Elmosolyodtam, és jó reggelt kívántam neki. Ő mosolyogva ivott a bögréjéből, utána viszonozta szavaimat. Azok a szemek, amiket láttam a bögre felett megihlettek. Kérdezte akarok-e inni egy bögre teát. Igennel feleltem és neki dőltem a konyhapultnak, karba tett kézzel. Berni letette a bögréjét és a legfelső szekrényhez nyúlt. Ahogy nyúlt felfelé inge alja felemelkedett és megláttam formás popsijának alsó részét. Éreztem a mozgolódást a nadrágomban. A segítségemet kérte, így mögé álltam szorosan, felemelt karral. Megéreztem hajának illatát, neki simult testem az övének. Nem is értem miért, de bal kezemmel elkezdtem combját simogatni, lágyan. Pár pillanattal később éreztem jobb kezét a hasamon. Simogatni kezdte és szép lassan haladt lefelé. A bögrét elfelejtve húztam végig tenyeremet a karján. Mélyebbet lélegeztem, amiből már sejthette vágyakozásomat. Láttam, amint elmosolyodik és keresi a tekintetemet. Rámarkolt férfiasságomra. Megfordítottam testét és megcsókoltam az ajkait. Éreztem az erdei gyümölcs ízt az ajkain. Kedvencem. Pár másodperc múlva hátrahúztam a fejemet és Barnát kerestem a tekintetemmel. Nem akarok lebukni.
– Ne aggódj, Atis. Barni sokáig alszik – Szájon csókolt – hisz ismered őt.
Persze, hogy ismertem. Mégis szombat reggel a húgával smároltam a konyhában. Próbáltam oldalra tekinteni csók közben, mégis annyira vonzott Berni, hogy feladtam a kitekintést és száz százalékban rákoncentráltam. Ezt ő is megérezte, mert feltettem őt a konyhapultra, ő meg csak mosolygott. Magamhoz karolva csókoltam tovább, ő pedig húzott magához. Olyan finom volt csókjain érezni a méz édességét. Én selymes combjait simogattam, amikor ő leszakította magáról felsőjét. Elém tárult Berni teste. Csupa természetesség és szépség. Nagyon felizgultam cicije látványától. Megmarkoltam melleit és szájon akartam csókolni, de ajkaink közé rakta mutató ujját.
– Szándékosan hagytál nyerni este a játékban? – kérdezte tőlem. Fogalmam sincs ez hogyan jutott eszébe pont most. Válaszomat várva elkezdte punciját simogatni, mindvégig rám nézve. Hogy izgató volt-e? Nagyon. Frappáns válasz helyett az igazat mondtam meg neki.
-Igen. Mert reméltem kedvedet leled további játszmákhoz.
-Hmm. Helyes válasz, Atis. De most én hagyom magam. – Mondta mosolyogva és puncis ujjait a számhoz tapasztotta. Nyelvem hegyét érintette ujja. Éreztem Bernit. Annyira finom volt. Többet akartam. Szerencsémre ő is. Ujját elhúzta előttem és szájához irányított. Újabb csókolózás kezdődött, de ez most rövid volt. Lassan haladtam lefelé Berni testén. Szájától nyakáig. Melléig. Ott kicsit elidőztem, mert észrevettem, hogy ez nagyon tetszik neki. Nem győztem levenni a szememet tekintetéről. Az élvezet jeleit véltem felfedezni arcán. Ajkait harapdálja, amint kicsit vadabbul szívtam mellbimbóját. Persze mindeközben nem tétlenkedtek kezeim. Folyamatosan ujjaztam kissé nedves punciját. Miután hegyesek lettek bimbói lejjebb haladtam testén. Puncijához érve lábával körbekarolt, így menekülni sem tudtam volna. Nagyon kívánhatta a dolgot, én pedig igyekeztem nem csalódást okozni. Cicijét simogatta és szemkontaktust keresett velem, amint nyelvemmel beleírtam nevemet szentélyébe. Nyögéseit nem fogta vissza. Eszembe jutott Barna, hogy talán meghallja húga kiáltásait. De amikor Berni még közelebb húzta fejemet szeméremdombjához, elvesztettem a kapcsolatot a külvilággal. Csak ő és én. Hangja egyre élesebb lett. Szorítása erősebb. Nyelvjátékom hatásosabb. Pár pillanattal késöbb Berni egy hatalmasat nyögött az ég felé. Szorítása elengedett, én pedig halkan levegőt vettem. Szám elzsibbadt, akár a térdem. Egy utolsó puszit adtam puncijára majd felegyenesedtem. Megcsókolt hatalmas mosollyal az arcán.
– Nem semmi. Gondoltad volna tegnap este, Atis? Hogy te ezt fogod csinálni ma reggel?
– Eszembe sem jutott, Berni. De örülök neki. – Kis szünet után megkérdeztem tőle:
– Ha már ennyire benne vagyunk a dolgokban, nem járna nekem is egy kis kényeztetés?
Szemeimről pillantása a nadrágomra szegeződött. Aranyosan kidugta nyelvét és benyúlt a nadrágomba. Elöntött a forróság. Éreztem az idegenkezűséget. Egyik kezét kivette és benyálazta, majd visszarakta. Lassan húzogatta merev farkamat. Nem bírtam magammal és számat újra ráhelyeztem mellbimbójára. Letoltam a nadrágomat, így szabad utat engedve Berni kezeinek. Néhány pillanattal később Berni levetette magát a konyhabútorról, megfordultunk, így én lettem neki döntve a pultnak. Egy gyors csók, majd letérdelt elém. Egy pillanatra megállt, vett egy mély levegőt. Combom simogatása közben szájába vette péniszemet. Csukott szemmel kényeztetett engem. A konyhapult hidegsége sem érdekelt, miközben orálisan kényeztetett engem. Néha használta a kezét, néha magát simogatta. Fejét simogattam, haját igazgattam. Annyira finoman csinálta. Volt, hogy megállt egy kicsit, de ilyenkor kezével izgatott tovább. Már legalább 5 perce csinálta, amikor megéreztem. Közel a vég. Behunytam szemem és hagytam, hogy megtörténjen. Pulzusom felgyorsult, testem megfeszült majd beleremegett. Csodás érzés volt Berni szájában elélvezni. Kis ideig még a szájában hagyta kevésbé feszülő férfiasságomat, majd felállt a földről és kiköpte szájából az ondómat. Kiöblítette száját és megtörölte azt. Befejezésként adott egy puszit Kis Atira és felhúzta a nadrágomat. Rásegítettem a szétszakított ingét, majd ő eltakarta vele bájait. Csendben álltunk egymás mellett. Nem tudtam mit mondjak neki ezek után.
– Reggeli? – Kérdezte ugyanazzal a gyönyörű mosolyával az arcán.
Segítettem neki előkészülni a reggelihez. Közben ő bement a szobájába, és szakítás nélküli, de ugyanúgy szexis felsőt vett fel. Amint leültünk az étkező asztalhoz, Barna belépett a helyiségbe. Egy pillanatra azt gondoltam, még mindig a konyhapulton nyalom a húgát. De ijedtségem felesleges volt. Az már a múlt, és remélhetőleg a jövő is. Barna kicsit furán nézett ránk, majd megkérdezte hol van a kedvenc bögréje. Berni felállt az asztaltól és újra láttam magam előtt a korábbi eseményeket. Ismét elöntött a forróság. De Barna barátom jelenléte lenyugtatott. Hármasban reggeliztünk az asztalnál, szó nélkül. Berni mellettem ült és néha, amikor keze nem volt látható, combomat és férfiasságomat simogatta. Cserébe az én kezem is eltévedt az ő, általam már felfedezett területekre. Kellemes reggelizés volt, és még a teát is megkaptam.

Állatos szex, a póniló

Harmincöt éves voltam, amikor a férjem elhagyott egy fiatalabb nő miatt. Nagyon magam alatt voltam, nem jártam társaságba, többnyire otthon néztem a tévét, s nassolásba fojtottam bánatomat.

Egy alkalommal összefutottam az utcán egykori osztálytársammal, Edittel, akivel nagyon jó barátnők voltunk régen. Beültünk a közeli kávézóba beszélgetni kicsit. Elmondta, hogy egy közeli tanyán él a férjével és állatokat tenyésztenek. Amikor elmeséltem neki az életemben bekövetkezett változást, nem sokat gondolkozott, felajánlotta, hogy menjek el hozzájuk egy hétre, majd ő rendbe rakja a lelkemet. Különben sem voltam még náluk, rá is érek, meg el is férek, meg segíthetek is.

Meggyőzött, pénteken összepakoltam az utazótáskámat és elautóztam Editékhez. Kipakolás után Edit körbevitt a tanyán. Nagy istálló, gazdasági udvar, veteményeskert tartozott a tanyához.

Nagyon kellemesen telt az idő a szép környezetben, már nem gondolkodtam a problémáimon. Napközben segítettem az állatok körül, este nagyokat beszélgettünk. A lovakkal is jól megértettem magam. Hamarosan a kedvencem lett egy tarka csődör póni, Foltos. Kis termetével, lobogó hosszú sörényével, izmos testével, okos szemével a szívembe lopta magát.

Egy esős napon Foltos belefeküdt egy pocsolyába, selymes szőrére rászáradt a sár. Nem volt mit tenni, le kellett mosni róla. Az istálló mellett volt egy nagy víztartály, amiben nyaranta jól felmelegedett a víz, azzal mostam meg a lovat. Ahogy csorgattam rá a meleg vizet és a samponos szivaccsal mostam a ló hasát, neki ütődött valaminek a kezem. A simogatás hatására előbújt a póni nemi szerve. Mit mondjak, hirtelen nagyot dobbant a szívem és nem az ijedtségtől, bár a második gondolatomtól már magam is megijedtem. Az első gondolatom az volt, hogy milyen szép méretes nagy farka van, a második pedig, hogy jó lenne dugni egyet, akár vele is. Hát igen, addigra hónapok múltak el és nem nyúlt hozzám senki, még én magam sem. Nem bírtam ki és jó alaposan megmostam a póni faszát is, aztán szárazra csutakoltam és bevezettem az istállóba. Lekapcsoltam a villanyokat, felmentem a szobámba, én is megfürödtem, majd magamhoz nyúltam. Gondolatomban Foltos farka lebegett előttem, nagy elhatározásra jutottam. Lementem az istállóba, a póni alá dobtam egy bála szalmát, arra ráterítettem egy pokrócot. A ló fejét a kötőfékjénél fogva a jászolhoz kötöttem, hogy ne tudjon ugrálni és esetleg kárt tenni bennem. A félhomályban a hasa alá nyúltam, simogatni kezdtem, majd amikor előbújt méretes farka, megnyálaztam a kezem, és szabályosan verni kezdtem a faszát, hogy megkeményedjen. Nőtt is rendesen, és én már szinte alig bírtam magammal. Amint úgy ítéltem meg, hogy használható, aláfeküdtem, a puncimhoz igazítottam a farkát és felhúztam magamat rá. Az izgalomtól lucskos puncim azonnal befogadta az emberénél jóval nagyobb szerszámot. Egy picit megálltam a mozgással és kiélveztem, hogy végre rendesen ki van töltve a hüvelyem. Még feljebb toltam a hasam és még többet fogadtam be a lófaszból. A helyzet bizarrsága, a kiéhezettségem nagyon hamar a gyönyör felé repített, alig mozdultam párat, a kéj máris elöntött. Sikítani kellett volna, de nem mertem, tudtam a csendes éjszakában messzire hallatszana, és még valaki idejönne. Amikor kicsit alább hagyott a görcs, amit az orgazmus okozott, újból mozogni kezdtem a kéjnedvemtől síkos rúdon. Már éreztem, amint a lófasz rózsásan szétnyíló eleje feszíti a hüvelyem és ingereli a G pontomat is. Természetesen másodszorra sem kellett túl sok idő ahhoz, hogy a gyönyör görcsbe rántsa az alhasam. Most nem álltam le, hanem tovább húztam magamra Foltost, lábammal alulról öleltem át és úgy diktáltam a ritmust. Már nagyon bevadultam, amikor éreztem, a ló is toporogni kezd felettem és a következő pillanatban kitört belőle a sperma. Nem tudom, mióta gyűjthette, de valami elképesztő mennyiséget lőtt belém. Amikor lenyugodtam, kimásztam alóla és kimentem az istálló mögé megfürdeni, majd aludni tértem. Nem túl sokat tudtam aludni, az események hatására teljesen feldobódtam. Másnap nehezebben ment a munka és úgy döntöttem, meggyötört puncimat pihentetem. Harmadnap este már meg sem fürödtem, hanem amint a család nyugovóra tért, ismét bezártam az istálló ajtaját. Megtapogattam Foltos heréit, erre előbújt a farka. Szájamba vettem a szerszámát és szopogattam, szívogattam. Foltos remegett a vágytól. Ismét alá feküdtem, illetve most térdeltem volna, de a póni pici lábai közé nem fértem, így behasaltam és csak a seggem emeltem fel. Elkaptam a faszát és remegő kézzel mohó puncimhoz igazítottam. Egy határozott mozdulattal megemeltem magam, és a lófasz ismét becsúszott a puncimba. Elkezdtem emelgetni a seggem és élvezni, amint az a csodálatos méretű szerszám csúszkál bennem. Már nem volt bennem tartózkodás, már tudtam, hogy az orgazmusok sorozata vár rám. Úgy is lett! Mire Foltos kilőtte magját, én már háromszor elélveztem. Ismét nagyon sok spermát spriccelt rám. Most már nyugodtan aludtam, igazi, kielégült, álomtalan alvásban pihentem ki magam.

Vége lett a hétnek, haza kellett utaznom. Edit felajánlotta, hogy látogassam meg néha őket, én örömmel ígértem meg, hogy időnként benézek.

Gangbang történet

– Jól van! Mára ennyi volt. – vetett véget az órának a tanár. Zsibongva vonultak be az öltözőkbe, a lányok erre, a fiúk arra. Natinak a testnevelés órák sosem okoztak komolyabb fáradalmakat: a többéves táncolás épp eléggé megedzette a testét ahhoz, hogy ez a néhány kör futás, és az a pár perc torna ne fullassza ki. Ennek ellenére ilyenkor minden alkalommal lezuhanyozott, pedig a tizenkét lánynak mindössze negyedóra jutott a három zuhanyzóra. Persze voltak, akik mindezt kihagyták, de o sosem vetemedett volna ilyesmire. Ápolatlannak tartotta ezeket a lányokat. Miután letusolt, gyorsan öltözni kezdett, és elégedetten vette észre, hogy osztáytársnői még két évnyi testnevelés óra után is megbámulják öltözködés közben. Nem volt ugyan hiú, de tudta hogy az egyik ‘legjobb csajnak’ számít az iskolában a fiúk között és örökös beszédtémák tárgya.

Azt mondják róla, hogy tökéletes alakja van és valóban, a sok edzés telt kebleket, feszes feneket, lapos hasat és formás lábakat kínált cserébe a fáradságos munkáért. Mindehhez rövid, barna hajkorona és kék, mandulavágású szem párosult, egy igen csinos arccal. De nála is az a törvény érvényesült, miszerint a szép lányokhoz nem mernek odamenni a fiúk, akik meg odamerészkednek, azok nagyképű és nyálas alakok. Épp ezért volt most is egyedül. Ahogy ezen morfondírozott, be is csöngettek. Felhúzta a zipzárt a felsőjén és rohant, hogy nehogy a tanár előbb érjen a terembe. A ‘vén csataló’ Bükkös tanár úr (ahogy a fizikatanárnőjüket nevezték) legalább annyira volt szadista a számonkérésnél, mint amekkora lófeje volt. Ehhez párosult nyolcvanöt éve, amit nő létére jókora arcszőrzet bizonyított. Ez nem kevés mulatságot okozott nekik, de a tanerőnek mindig meg voltak az eszközei, hogy letörje a jókedvüket. Így hát szedte is a lábát a lépcsőn lefelé, de a terembe érve a padtársnője, Orsi már várta is az örömhírrel: – Képzeld, a lópofájú eltaknyolt a jégen és nem tudott bejönni. És a lényeget még nem is mondtam. Úgy néz ki, hogy senki nem tudja helyettesíteni. – Na akkor legalább meg tudjuk írni a magyar leckénket. – mosolygott Nati és bezöttyent a padba.

Komótosan kinyitotta a táskáját és elkezdte elővenni a tanszereit, de észrevette hogy valami hibádzik. – Fent hagytam a tusfürdőm. – mondta Orsinak, aki megvonta a vállát. – Akkor menj fel érte, úgysem jön be már senki. Több sem kellett: már futott is felfelé a lépcsőn, de a lépcsőfordulóban beleütközött két negyedikes srácba. – Sziiia! -köszöntek a fiúk, és leplezetlen pillantásokkal néztek végig az alakján. – Sziasztok! – köszönt vissza Nati és kicsit elakadt a hangja, mert felismerte az egyikben Danit, aki a suli egyik szívtiprójának számított és mi tagadás; valóban jóképű volt. Anélkül hogy visszafordult volna, gyors tempóban bevágódott az öltözőbe és hamar meg is találta az itt felejtett tusfürdőt. Már fordult is ki a zuhanyzóból, amikor meglátta, hogy Daniék az öltöző ajtajában állnak és Őt figyelik. – Csak nem itt hagytál valamit? – kérdezte Dani. – Már meg is van! – válaszolta Nati és lépett volna ki az ajtón, ha a fiúk el nem állják még jobban az ajtót. – Ne siess úgy, biztos van egy-két perced arra hogy beszélgessünk! – mondták. – Nem lehet, Bükkössel van órám. Tudjátok milyen! – füllentette és elhessegette magától a gondolatot, hogy esetleg Dani szeretne tőle valamit. Nemrég tudta meg hogy az idősebb nőket szereti, a legutóbb is egy 30 éves nővel volt együtt, akkor meg mit akarna egy másodikos csitritől. – Ugyan már, hisz eltörte a lábát és nincs aki helyettesítse, mert az influenza a tanárokat is tizedeli. – mosolygott Dani. – Vagy talán félsz? – Dehogy, mitől félnék? – Nem is tudom. Egy magadfajta kis vadászbombázó biztos sok ajánlatot kap ahhoz, hogy ne érezze magát biztonságban. -szólalt meg a másik srác. -Áh, nem vagyok nagy szám. – pirult el Nati és megborzongott a gondolattól hogy esetleg mégis lehetne esélye Daninál. – Hogy mondhat ilyet az iskola legszebb hölgyeménye? – kérdezte Dani és társával együtt elindultak felé.

Nati fejében megfordult, hogy esetleg vissza kéne már menni az osztályba, biztos keresik már, de valami nem engedte. Furcsa borzongást és kíváncsiságot érzett. Megfordult a fejében hogy talán valamit akarhatnak Daniék, de a vére, ami mindig is az extremitásokhoz húzta, maradásra bírta. Nem tudta milyen is lehet két fiúval, pláne egy olyan helyen, ahol bármikor rájuk nyithatnak. Nem mintha tapasztalatlan lett volna az extrém helyeket illetően: korábbi barátaival sem a park, sem a lift, de még a disco vécéje sem maradt ‘felavatatlan’, de az iskola az más, ráadásul két partnerrel még sosem csinálta. Úgy döntött, hogy az eszére hallgat. – Bocs fiúk, de majd legközelebb! – mondta és határozott léptekkel az ajtó felé vette az irányt. Dani, hogy megállítsa, maga elé tartotta a kezét és a következő pillanatban úgy ütköztek össze hogy tenyere rásimult Nati melleire. A lány megállt és a nagy pimaszságtól egy hang sem jött ki a torkán, úgy bámult le a fiú kezére, ami még mindig a mellét markolta, sőt mintha egy kicsit meg is szorította volna. Észre sem vette, hogy eközben a másik srác a háta mögé óvakodik. – Vedd le a kezedet rólam és hagyj békén! – mondta végül ellentmondást nem tűrő hangon.

Dani erre nemhogy engedelmeskedett volna, hanem egy kaján vigyor kíséretében a mutató és a hüvelykujja közé fogta Nati mellbimbóját, amit ekkor már a ruhán keresztül is észre lehetett venni. És mintha még ez sem lenne elég, társa keze előrelendült és végigsimított a lány fenekén. Nati kétségbeesetten hátranézett hogy ‘rendreutasítsa’ a tolakodó frátert, de megdöbbenve érezte meg Dani száját a nyakán, ahogy az mohón elkezdi csókolgatni. Ez a szituáció teljesen összezavarta. Egyszerre érezte magában az egyre növekvő vágyat, és a dühöt, hogy elküldje ezt a két alakot valami melegebb éghajlatra pár pofon kíséretében. Megfordult a fejében hogy segítségért kiált, de hamar elvetette az ötletet, elvégre tiszta ciki lenne azután a suli előtt. Míg a háta mögött lévő srác az egyik kezével befogta a száját és a másikkal továbbra is a fenekét simogatta, Dani lehúzta a zippzárját a felsőjén, majd mindkét kezével benyúlt a melltartójába. Nati most már, hogy komolyra fordultak a dolgok, sikítani szeretett volna, de a kéz a száján nem engedte. Kezei, lábai teljesen lebénultak, teste megfeszült az ébredező izgalom hatására. Időközben Dani teljesen kiszabadította melleit a melltartó öleléséből és két kezében tartva azokat, felváltva hol az egyiket, hol a másikat vette kezelésbe: finoman körözött nyelvével a mellbimbó körül, néha-néha teljes nyelvvel rányalva a bimbóra.

A hátul szorgoskodó srác pedig jobbnak látta ha inkább a szájával tapasztja be a lány száját, mert két kézzel akarta a zsákmányt. Nati először természetszerűleg tiltakozott a csók ellen, de Dani ténykedése a melleinél kénytelen-kelletlen kiváltott egy-egy halk sóhajt belőle, minek hatására ajkai szétnyíltak és befogadták a másik fiú nyelvét, aki ezen felbuzdulva immár mindkét kezét használva előrenyúlt, elkezdte kigombolni és lehajtani a lány nadrágját. Mire a végére ért, egyik kezét becsúsztatta a szűk résen, és akkurátusan masszírozni kezdte az jócskán megduzzadt csiklót. Nati érezte testének reagálását és be kellett vallania magának, hogy teljesen beindult. Fokozatosan csökkent az ellenállása, ami amúgy is már csak a gondolataira korlátozódott. Ezt megérezhette a két fiú is, mert egyre mohóbban nyalták, csókolgatták és simogatták. A hátul levő fiú leguggolt és egészen combig lehúzta róla a nadrágot. Csókolgatni és nyalni kezdte a kemény feneket, kezével a lány lábai között előrenyúlva félrehúzta a tangát és két ujját mélyen beledugta a lány hüvelyébe. Nati felsikantott, de ez már csak a kéj hangja volt. Most már Dani is meg akarta ízlelni a lány édes csókját és mélyen belefúrta nyelvét az ajkai közé, kezeivel tovább izgatva a gömbölyű melleket és a keményen ágaskodó bimbókat.

Körülbelül két perc telhetett el így, amikor a két fiú kézen fogta Natit és az egyik padhoz vezette, akit már semmi nem érdekelt, csak hogy vágyai beteljesüljenek. Most Dani került a háta mögé. Levette róla a nadrágot és a tangát, és előre döntötte a lányt, míg a haverja ráült a padra és kigombolta a sliccét. Nati tudta mit tegyen: kezét az előtte meredező fallosz tövére tette és tövig bekapta azt. A következő pillanatban Dani tövig belemerítette szerszámát a nedves punciba. Nati száját ismét halk sikkanás hagyta el, de aztán tovább folytatta a másik fiú farkával. Néhány perc múlva már nem is számolta, hogy hányszor is élvezhetett el, arra meg pláne nem gondolt már, hogy esetleg ellen kéne állni, vagy, hogy rájuk nyithatnak. Lelkesen vette szájába Dani férfiasságát mikor helycsere következett, csak éppen az ‘új támadó’ elölről vette kezelésbe. Most figyelte csak meg, hogy ez a srác is jóképű, sőt mintha figyelmesebben is csinálná, amit csinál. Persze csak másodpercekre vehette szemügyre a fiút, akinek még a nevét sem ismerte, mert Dani volt a soron, hogy férfiasságát kényeztesse. Kicsit zavarta, hogy Dani beleélvezett. Bár szedett bogyót a kellemetlen meglepetések ellen, nem tudhatta hogy korábban milyen nőkkel lehetett.

A másik fiú mintha megérezte volna ezt, miután többször is eljuttatta Őt a csúcsra, kiszállt a végállomás előtt, gyorsan helyet cserélve a társával, a szájába élvezett. De Daninak ez még nem volt elég: ismét háttal fordította a lányt, és szélesebb terpeszbe állította. Nati összeszorított fogakkal felszisszent, ahogy Dani az ánuszába hatolt. Ekkor a másik srác felállt, mélyen a szemébe nézett és megsimította az arcát. Natit melegség töltötte el az érintéstől. A szempár némán mosolygott rá, majd a tulajdonosa finoman megcsókolta. A csók varázsa percekig tartott, Nati észre sem vette, hogy Dani időközben végzett és már csatolja is be az övét. A tekintet, ami a szemébe fúrta magát, teljesen elvette a figyelmét a külvilágról. Egy hangos sikolyra kapta csak fel a fejét: – Jesszus úristen!! A hang gazdája egy öreg nő volt, meglehetősen hosszúkás fejjel és majdnem, hogy harcsabajusszal. De ennél többet már nem is tudott szólni, mert hangos puffanással elterült a padlón. Eszeveszetten magukra kapkodták a ruháikat és átlépve a földön fekvő nőt, hol nevetve, hol szitkozódva száguldottak le a lépcsőn, ki-ki a maga termébe. Natit döbbent csend fogadta az osztályban…

A következő héten mindkét fiút kicsapták az iskolából, Nati megúszta egy igazgatói intővel, de mivel az otthoniak előtt sem maradhatott titokban a dolog, a legnagyobb büntetés otthon várta. Visszatértek a ‘középkori’ módszerek: hegyibeszédek, szobafogság, többórás takarítás és tanulás. Természetesen az egész iskola előtt kitudódott az ügy és Natinak muszáj volt átiratkoznia egy másikba. Nem tudott volna még két évet egy olyan helyre járni, ahol mindenütt összesúgnak és összeröhögnek a háta mögött. Egyedül Orsi volt, aki kitartott mellette, sőt úgy nézett fel rá, mint egy bálványra. Az Ő segítségével tudta meg hogy Dani mindenfelé azt híreszteli róla, hogy kurva, és, hogy Péterrel (mert a másik srác nevét is megtudta) valami miatt végeszakadt a barátságuknak. Egyik pénteken éppen azon kevés perceit töltötte otthon, amikor már mindent elvégzett, amikor megcsörrent a telefon. – Szia, Péter vagyok. Gondolom még emlékszel rám. – hangzott a vonal másik végéről. – Szia, hát hogyne! – Az Orsi adta meg a számodat, ugye nem baj? – Nem, de miért hívtál? – Hülye kérdés, de szeretnék veled találkozni, megengeded? – Holnap nyolckor? – kérdezte Nati és még maga is meglepődött, hogy ilyen gyorsan rávágta. – Tökéletes. – válaszolta Péter meglepetten.

Megállapodtak a helyben is és Nati ugyanazzal a jóleső, bizsergő érzéssel tette le a telefont, amit akkor érzett az öltözőben, amikor Péterrel egymás szemébe néztek.