Orál mánia


Hagyd végre, egyszer, igazán, hogy megtegyem…!
Én t é ny l e g élvezem, hogy élvezed, élvezel, értsd meg, hidd el, tégy próbára, itt és most. Nem vágyom most másra, csak erre, hogy engedd el magad, és hadd legyek a dzsinned, a tündéred, aki felröpít, és veled együtt élvezi a tüzijátékodat.

Mögötted állok, a tarkódat csókolom. Lebontom a törölközőt a derekadról, összehajtom, jó puha, kényelmes lesz – nekem… A combodat és a popsidat, csípődet simogatom a kezemmel, hátadhoz simulok, érzed a kerek cicimet, a kemény mellbimbóimat, a lábaidat körülfonó meztelen combomat, a fenekeden az ágyékomat, aztán lassan mögéd térdelek. A hajam a combodat és a fenekedet csiklandozza, a tenyerem és az ujjaim a hasadat és az ágyékodat cirógatják, én már a térdhajlatodat csókolom. Állod a sarat… keményen.

A csók a combod belső oldalán folytatódik, komótosan halad felfelé. A nyelvemmel cirógatom, ahol sima vagy, mondd miért ilyen tökéletes a bőröd, te selyembe bugyolált, mosolygósszemű, szexi fickó…?? Vagy srác – mert bár egy év híján egyidősek vagyunk, a „kor-szakállad” nélkül az öcsémnek tűnnél, pedig én is jó bőr vagyok. Ó, mekkora szerencse, hogy nem vagy az!? – erre gondolok, amikor a nyalakodás közben a hajamba túrsz, majd egy „ó, istenem!” után a szemedet lehúnyva hagyod, hogy megkapjam, amire vágyom.

Megérintem a golyóidat: álomszépek, én pedig odáig vagyok értük. Meg vissza is. Csinosak, feszesek, helyesek: ennnyire kívánatosakat még életemben nem láttam. Képtelenség kibírni, hogy ne érjek hozzájuk. Finoman megnyalom az egyiket, majd a másikat is: te felnyögsz. Tenyeremmel óvatosan simogatva tartom őket, beleborzongsz, beleremegsz,de hagyod és élvezed… és én is.

Eközben a másik kezem már a farkadat simogatja, izgatja egészen óvatosan. Csodásan finom a bőröd, az illatod, a keménységed hökkenet, a „botkormány” állásszögéről nem is szólva, ami a hasadhoz simul most, pedig te is állsz, a lábaidon is, nem csak az ágyékodtól kiindulva.

Bűvölöm a golyóidat: ajkaim közé csókolom-szippantom őket, nyelvem hegyével és oldalával édesgetem magamhoz a bennük lakozó kisördögöt: akarom, hogy megvaduljon ő is ma, akárcsak én.

Érzem, hogy nedves vagyok. Nem csak olyan lüktetősen síkoska, hanem mint amikor már a farkadért könyörgök, de te előbb két, majd három ujjaddal feszítesz bent szét, a csiklómat szopogatva, kispárnába sikoltásig.
A farkad végén csillognak a vágy cseppjei, jó hír, hogy nem egyedül folyok szét még idő előtt.
Kinyújtott nyelvemmel lustán végignyalom a rudadat az aljától a tetejéig. Forró, remeg, lüktet, de állja a sarat. Akkor is, amikor elindulok a másik oldalon lefelé, s újra fel, lassan végig, majd a makkodat a nedves ajkaimmal súrolva puhán körbecsókolom, elnyelem.
Morgást hallatsz, hangtalanul felkuncogok, mosolygok, s te nem látod ahogy a kisördöggel pacsizok és folytatom amit elkezdtem. Fenekedet simogatva húzlak közelebb magamhoz, vagy én kapaszkodom beléd erősebben: magam sem tudom, de a mozdulattól a makkod végigsiklik a szájpadlásomon. Nyelvemmel megszorítom, cirógatom, masszírozom, simogatom, miközben a fejemet mozdítva engedlek beljebb. Aztán – a finom szopást egy pillanatra sem abbahagyva húzódok hátrébb. Érzem a nedveidet, ahogy a számba csordogálnak, ettől a sajátomat is észreveszem, amely a combomon csillog már.
Élvezem, hogy örömet okozok neked, látom, mennyire erőlködsz, hogy tartsd magad még – bár szükségtelen – s ahogy ezt egyértelműen értésedre adom azzal, hogy határozottabban és kicsit gyorsabb ütemben mozdul a fejem a farkadon, látom, hogy megtörik az ellenállás. Így folytatjuk, egymást őrjítve, finoman, de roppant gazul.
A csípődet megragadva nagyon mélyre húzlak, mohó vagyok és egyúttal lágy és gyengéd is: az üzenet célba talál. Mozdulsz te is, simogatod és túrod a hajamat, ismételgeted a nevemet és észreveszed, hogy a puncimat simogatom. Felnyögsz, a tekinteted elhomályosul. Szólsz, hogy mindjárt élvezel, én picit bólintok a kérdő tekintetedet látva, a szemem mosolyog, a szám mással van elfoglalva, és remegve várom, várlak…egy pillanattal később hatalmas rándulást érzek a farkadon, majd lüktetve tör elő belőle minden csepp nedved. Engedem, hadd áradjon belém, érezni, élvezni akarom, elnyelni mindet, eddig sosem hagytad… A neked nyújtott gyönyört ajándéknak érzem saját magamnak, és néhány mozdulattal később már én is élvezek, veled együtt. A tüzijáték lassan lecseng, a szemünk csillog, az ágyra omlunk – gabalyodunk, és tudom: ezt akarom és fogom még tenni veled, sokszor.