Frigiditásom megszünte

Először is bemutatom magamat. „25 éves koromban, az egyetem elvégzése után, szűzen mentem férjhez. Férjem közel két méteres vizilabdázó volt, én pedig 155 cm magas, vékony (ma is) testalkatú. Amikor azt írtam, hogy szűzen mentem a házasságba, nem azt akartam mondani, hogy nem volt szexuális élményem, vagy orgazmusom azideig. Hét éves korom óta maszturbáltam
néha naponta többször is. A szűzesség elvesztése (nem kis részben férjem miatt) valóságos horror volt számomra. Hiába lettem asszony, legfeljebb havonta egy-két alkalommal engedtem férjem követelésének, azonban így is hamarosan teherbe estem.Attól kezdve nem engedtem magamra, s nem sokkal azután, hogy fiúnk megszületett, el is váltunk. Házasságunk 14 hónapig tartott, nekem rengeteg fájdalmat, szenvedést okozott, úgy annyira, hogy még a masztizásról is leszoktam. Nem is kívántam a szexet, eszembe sem jutott, hogy férfival tartósabb, intim kapcsolatot létesítsek. Így telt el 5-6 év, hármasban éltünk, anyámmal, fiammal. Aztán a kellemetlen élmények halványodni kezdtek,s amikor hivatali főnököm elkezdett ostromolni, hogy ilyen, meg olyan szexi vagyok (ami nem volt igaz), fél év után engedtem, s lefeküdtem vele. Ez sem sikeredett jobban, mint a házastársi szeretkezés, azzal a különbséggel, hogy ő finoman közeledett, előbb kézzel, aztán orálisan kielégített, s csak azután hatolt belém. Persze megint óriási fájdalom, undor jelentkezett. Miért vagyok én ilyen ? Pszichológushoz szégyeltem elmenni, anyámtól (akivel nem volt jó viszonyom) nem kérhettem tanácsot, bizalmas barátnőm, barátom nem volt. A szexről lemondtam,minden gondolatomat, szeretetemet, vágyamat a fiamra zúdítottam. Most visszatekintve, majomszeretettel csüngtem rajta,babusgattam, fürdettem, törülgettem, egy ágyban, közös takaró alatt aludtunk, egymáshoz símulva.Mentek az évek szorgalmasan, s fiam 16 éves lett, de még mindig én fürdettem, szapppanoztam, tisztogattam minden porcikáját. Megkértem egyik kollégámat, mutassa meg, hogyan szokta a péniszét tisztogatni, a fityma alatti részt kimosni. Egyszerű művelet, de magamtól nem jöttem rá. Aznap este kipróbáltam a már kamasz fiamon. Nyomban megmerevedett, s amíg én a péniszén piszmogtam, rögtön el is sült a farka, az ondó az arcomra, mellemre spriccelt. Önkéntelenűl is elkezdtem nyalogatni a szám szélét, s akkor tudtam meg milyen jóízű a sperma. Fiam dermedten állt, valami bocsánatkérés-félét dadogott, s magam sem tudtam, miként kell viselkedni e nem mindennapi helyzetben. Azzal zártam le, hogy ne beszéljünk róla. Az eset után én is megfürödtem, s bebujtam az ágyba. Fiam már a paplan alatt feküdt, s mikor hátat fordítottam neki, szorosan a hátamhoz símult. Éreztem amint megmerevedik, a combomhoz szorult nem túl nagy, vékony fütyköse, de nem mozdultam, gondoltam majd csak lekonyul, tetettem az alvást. Megvárta amíg egyenletesen lélegzem, s akkor keze elindult, finoman felhúzta a hálóingemet,s hátulról a combjaim közé helyezte kemény farkát. Magam is csodálkoztam, hogy semmit nem teszek a manőverei ellen, sőt valami soha nem tapasztalt jó érzés lett úrrá rajtam. Türelmetlenűl vártam mi következik ? Lassan, nagyon finoman kezével a nagyajkakat szétnyította, s péniszét a bejárathoz helyezte. Éreztem benedvesedek, begerjedek, már nem tudtam egyenletesen szuszogni, s fiam is megpróbálta zihálását visszafojtani.Eközben úgy bepörögtem, mint férfitól még soha. Lesz ami lesz, gondoltam, s lenyúltam a combjaim közé előlről, és a megfelelő helyre igazítottam vesszejét,miközben faromat hátralöktem. Bennem volt ! Nem fájt, nem éreztem undort, nem gondoltam arra, hogy anyja vagyok, csak arra, hogy így maradjunk. Kis idő múltán elkezdtem a csípőmet, altestemet ringatni, hullámoztatni, s erre már ő is megmozdult. Talán egy percig tartott amikor éreztem, hogy meleg spermája belém lövell. Megmerevedett, de én tovább mozogtam, kezemmel a csiklómat símogattam, amíg meg nem jött az orgazmus. Pár percig szótlanúl feküdtünk, közben kicsúszott belőlem,én pedig éreztem, hogy nedvem és az ő ondója a combomra csorog. Ezután már nem lehetett azt mondani, hogy ne beszéljünk róla, de nem tudtam mit szóljak. Szerencsére fiam szólalt meg nagysokára. „Köszönöm Anya” mondta suttogva,éreztem, hogy egész testében reszket. „Ezt nem volna szabad csinálnunk” tértem magamhoz, de éreztem, hogy nem szívből jövő a tiltakozásom. Most először kezdtem el vele beszélgetni a szexualitásról, önkielégítésről,fiúkéról, lányokéról, meg az orgazmusról. Elmondta, hogy talán egy éve ő is rendszeresen maszturbál, gyakorta a kádban, néha mellettem, amikor már alszom, vagy egyszerúen csak a WC-n ülve. Osztálytársai (gimnazista volt) sokat beszélnek az önkielégítésről, kefélésről, van amelyik már ki is próbálta, de abban megegyeztek, hogy valamennyien szeretnének megszabadulni a szűzességüktől. Maszturbálás közben sokan a tanárnőjükre, boltos kisasszonyokra, énekesnőkre gondolnak, akadt olyan osztálytársa is aki bevallotta, hogy a nővérére gondol, annak bugyiját tartja az arca előtt, amikor marokmarcsázik. Ömlött belőle a szó, én pedig nem szakítottam félbe. Arra gondoltam, hogy soha ilyen közel, ilyen bizalmas viszonyba még nem kerültem vele. Megdöbbentem amikor bevallotta, hogy ő bizony sokszor engem képzel partnerének amikor maszturbál. Aztán elhallgatott, „szólj már te is valamit” kérte. Mit mondhattam volna? Azt, hogy nekem soha sem volt igazi élmény, csak fájdalom, kellemetlenség a szeretkezés. Ha ő rám bízta a legtitkosabb gondolatait, akkor nekem is így kell tennem, gondoltam. Elmeséltem, hogy nekem mindig fájdalmas volt a közösülés, akár az apjával, akár mással.”Velem is, most is”? hangzott kétségbeesett kérdése. „Nem kicsim, elsőként veled nem éreztem fájdalmat, csak valami sohasem tapasztalt jó érzést”. Elmagyaráztam, hogy más testhelyzetekben is lehet egybekelni, sőt éppen a hátulról történő behatolás nem a legkényelmesebb. Még sokáig beszélgettünk, míg végre elaludt. Én pedig törtem a fejemet hogyan tovább? Tartsam magamat a szokásokhoz, tilalmakhoz? Ha nem akkor hová fog ez vezetni? Miért engedtem a manipulációinak, sőt még segítettem is neki. Úgy aludtam el, hogy nem találtam ki a megfelelő megoldást. Szerencsére reggel nem hozta szóba, s még akkor sem, amikor este nem akartam megfürdetni.”Elég nagy fiú vagy már, mosakodj magad”! Azért ott voltam a fürdőszobában, s figyeltem milyen óvatosan nyult a péniszéhez, amitől persze rögtön beállt a merevedés. Úristen! Mi lesz az ágyban? rémlett fel bennem. Hanyatt feküdtem, kezem az ágyékomon tartottam, a hálóingemet nem engedtem felcsuszni. Felém fordult, elkezdett simogatni, előbb a hajamat, arcomat, majd nyakamat, s aprócska melleimet. Aztán hasamat, s végül a puncimról mozdította el (nem nagyon tiltakozó) kezeimet. Benyult a hálóing alá, szőrzetemet,pinusomat símogatta, majd egy ujjal behatolt az ajkak közé. Engedtem, még jól is esett. Aztán ujját a csiklóra vezettem, s kértem ott is simogassa. Pár pillanat múlva elöntött a kéjnedv, s éreztem már megint nem vagyok úra önmagamnak, cselekedeteimnek. Lassan széttártam a combjaimat, s nem kellett biztatnom, már is fölém feküdt.”Segíts betenni” kérlelt, s én mint a megbűvölt segítettem. Sajnos nagyon hamar kilövellt, én még nem jutottam el a csúcsra. De nem kókadt le neki, hanem továbbra is bennem maradt, s kis pihenő után folytatta. Ez már hosszabb ideig tartott, s előtte mentem el, majd amikor ő is ejakulált, nálam is bekövetkezett egy újabb orgazmus. Harmadik este Tamást fektettem magam alá, s én voltam felül, ez volt az igazi gyönyör. Persze nincsen olyan öröm, amibe egy kis bú ne vegyülne. A mindennapi kiadós keféléstől kifáradtam, alig vártam, hogy megjöjjön a havivérzésem. Ráadásul késett is pár napot, közben gyötrődtem, idegeskedtem, nem maradtam-e terhes. Aztán mégis csak megjött, s ekkor megálljt parancsoltam a forróvérű fiamnak. A tilos napok alatt megállapodtunk, hogy ezentúl csak hetente kétszer fogunk szeretkezni (evangélikusok vagyunk, s kapóra jött Luther Márton útmutatása, hogy hetenként kétszer elég). Időközben beszereztem (a tudta nélkül) a fogamzásgátló pirulákat, s elkezdtem szedni. Bevallom nekem is tetszett, az ifjonti hév, s az is, hogy tíz közül kilencszer én is eljutottam a csúcsra. Így éltünk „házaséletet” a fiammal éveken keresztül. Ha éppen nem volt kedvem szeretkezni, akkor leszoptam, amit igencsak díjazott, rászoktattam, hogy ő is szájjal elégítsen ki. Aztán elérkezett az érettségi ideje. Tamás nem állt valami jól biológiából, nem szerette, nem értette, s én sem tudtam segíteni neki. Megkértem azt a kollégámat aki a pénisz mosást bemutatta, hogy foglalkozzon vele, nem leszek hálátlan.(Persze a kollégának fogalma sem volt a mi viszonyunkról). A rendszeres korrepetálásnak meg is lett az eredménye, fiam jóra (4-re) érettségizett biológiából. Eldicsekedtem a kollégának, s megkérdeztem, mivel hálálhatnám meg fáradozását. Azt kérte feküdjek le vele. Szorongva, nem sok örömmel, bele egyeztem, ő rendes volt, nekem is illett betartani az ígéretemet. Aztán eljött a megbeszélt időpont. Felkerestem a kollégát, beszélgettünk, smároltunk, pettingeltünk, végül levetkőztünk. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy az övé legalább kétszer olyan vastag, s majdnem kétszer hosszabb is, mint amihez szokva vagyok. Ekkora péniszt még nem láttam, kissé megrémültem tőle, gondoltam lesz ami lesz, egyszer kibirom. Megtanultam benedvesedni, (erre volt elég alkalmam, meg az előjáték is erre
irányult), s legnagyobb csodálkozásomra nem fájt, csak nagyon picit feszített, de az is elmúlt hamar. Ügyesen kefélt, legalább háromszor orgazmusba kerültem, mire ő befejezte. Kigyógyultam a frigiditásomból, futott át az agyamon, s ez olyan jókedvre derített, hogy amikor óra múlva ismétlést kért, boldogan egyeztem bele. Mondanom sem kell, hogy ettől a naptól fogva hetente kétszer a fiammal, kétszer-háromszor pedig a kollégával szeretkeztem, s ezek összesen heti tíz-tizenkét menetet jelentettek. Végül annyira kifáradtam, hogy alig vártam a menstruációt (amit különben pedig utáltam), egy hét pihenő idő. A kollégával vagy egy évig tartott a liezon, egyre ritkábban kért arra, s én nem is bántam. Közben szerelmes lettem, s amikor arra került a sor, kissé féltem, hogy mi lesz, előjön-e régebbi frigiditásom. Szerencsére őt is élveztem. Közben a fiammal sem szakadt meg a kapcsolatunk, csak akkor amikor őt behívták katonának, s egy távoli városba vezényelték. Igaz olykor–olykor még ma is összefekszünk, de mostmár neki is van partnere. Közben pedig én szép csendben megöregedtem. Átvészeltem a klimaxot, s ma már alig–alig kívánom a szexet, ritkán is kerül rá sor.
Így gyógyított ki az én kisfiam a frigiditásomból. Ez az évekig tartó anya–fia kapcsolat a kettőnk titka maradt. Nem akarom a sírba vinni magammal, ezért bár névtelenűl közrebocsátom. Hátha nem is én vagyok az egyetlen anya, akinek a fiával van tartós szexuális kapcsolata.

Anyu lett a nőideálom és a kurvám

Amikor anyámnál egyszer bebuktam a pornóval, azt hittem gáz lesz. Aztán elkezdtünk beszélgetni a szexről, majd közeledni egymáshoz minden tekintetben.


Elhúzott sötételőfüggönyök, a számítógép csöndes, néha meglepve fel-erősödő zúgása, anyu szöszmötölése odakint. Én csak ültem az ágyam szélén jólesően vakarózva, bal kezemben a kávéval, mintha el sem hinném, hogy ott van. Kint lehetett vagy harminc fok, úgy nyolc óra magasságában; álmosan néztem a függönyök résein beszűrődő júliusi izzást, és az igazat megvallva szerettem volna, ha legalább vagy tíz fokkal hűvösebb lenne. Kedvetlenül megittam a kávét, aztán kisétáltam a konyhába.
-Úgy készülj, hogy ma tiéd a mosogatás. – fenyegetett meg anyu, és láttam rajta, hogy komolyan gondolja. – Nekem itt van a padlástér. A szobádban eszel?
Mindig csodálkoztam rajta, hogy tud a korai kelés ellenére is olyan friss lenni mindig; arckifejezése általában olyan volt, mint akit éppen most vertek fel valami nagyon szép álomból, és nem tud kikerülni annak hatása alól. Kinyitot-tam a hűtőszekrényt. – Igen, ha nem baj … Korán keltél?
Rámnézett. Ajka szélén mindig ott bújkál valami, kifejezetten az én buta kérdéseimnek szánt cinkos kis mosoly. – Ha fél hét neked korán van … Hékás, én bevásárolni is voltam már.
-Ezzel most felvágsz.
-Úgy aludtál, hogy azt sem vetted észre, hogy megpusziltalak.
Erre el kellett vörösödnöm. Sosem tiltakoztam a puszija ellen, csak akkor, ha többen is voltak körülöttünk – vagy ha apu a közelben volt. Vágtam egy fintort, és gyorsan megpusziltam az arcát. Szőke haja megint a szemébe lógott, én meg akaratlanul is elsimítottam onnan – de amikor lehajolt a lapátért, az a tincs megint odahullott.
-Hagyd csak, a héten majd elmegyek fodrászhoz. – már az ajtóban voltam, amikor utánamszólt. – Mész ma valahová, egyetlenem?
Húha. Ilyenkor valamit tervez, már abból láttam, ahogy nagy levegőt vesz és lehúzigálja melléről a trikót. – Nem. A mai programom az lesz, hogy végre ki-játszom magam. – és mutatóujjammal úgy doboltam a tálca szélén, mintha legalábbis az egér bal gombja lenne.
-Hát, ha van feles energiád, akkor délután segíthetnél nekem odafent. – és a partvis nyelével a mennyezet felé bökött. – Szeptemberre rendet kell ott rak-nunk, mire jönnek az új albérlők.
-De csak délután! Addig is van egy lezáratlan ügyem Gandhival.
Anyu csak pislogott, és meg gügyén kacarászva visszamentem a szobámba, kezemben a szendvicsekkel rogyásig rakott tálcával. Gyorsan beizzítottam a Civilization 3-at, és mire betöltötte a gép a játékot, én már be is vágtam egy fél szendvicset. Akkor Hammurabi volt a karakterem, és bosszantott, hogy Gandhi, felrúgva a meg nem támadási szerződést, összefogott Kleopátrával ellenem. Talán egy óra múlva döntöttem úgy, hogy fel kellene állni és meg-mozgatni a tagjaimat; a vállam és a karom mindig borzasztóan el tud zsib-badni a gép előtt ülve. Visszavittem a konyhába a tálcát, anyu könnyezve vágta fel éppen a hagymát, kézfejével törölgetve a szemét.
-Mikor mosogassak?
Szipogva válaszolt, dühösen az asztalra csapva a kést. – Akár most is neki-láthatsz, ha a dalai láma engedi … A fenébe is, nem tudom, miért vacakolok ennyit ezzel a kurva hagymával.
Feszengve tettem le a tálcát. Anyu zsebkendőt ráncigált elő a sortja zsebéből, azzal törölte meg a szemét. Tudtam, hogy kemény hete volt, bíróság, ügyvéd meg minden … én meg csak hallgatásommal asszisztáltam hozzá. Melléléptem, és sután megsimogattam a derekát; éreztem, hogy el-ernyed a háta egy pillanatra, majd megfeszültek újra az izmok. Feszes volt mindene, mint valami gitárhúr.
-Tudok segíteni valamiben?
-Csak a takarításban. Nem értem. – kifújta az orrát. – Egész héten semmi bajom nem volt, most meg felmérgel ez a kis hagyma. – hirtelen, egy félfordu-lattal megfordult, és átölelte egy pillanatra a nyakamat bal karjával, és megint megpuszilt száraz ajkaival. Megsimogattam a fenekét, csak úgy; gyönyörűen és éretten gömbölyded volt ez a berendezés mindig, és meglepően melegnek éreztem a sort csúszós anyaga alatt. Mosolya végre szétterült az arcán. – Nem viszed onnan a kezed?
És játékosan meglegyintett a konyharuhával.
-Szóval? – sóhajtottam. – Mit segítsek?
-Mondom: délutánig semmit. Addig is ne legyél útban. Ne is lássalak.
Kicsit megkönnyebbülve ültem le a gép elé. Anyu ritkán borul ki. Nem szereti a bánatát magába fojtani, és tőlem is elvárja, hogy megosszam vele gondjaimat. Talán ezt nem értette meg apu. Szórakozottan levettem a pólóm, mert egyre fülledtebb lett a hőség, rossz még belegondolni is, hogy délután takarítanom kell, ráadásul a tetőtérben …
Újabb óra telt el. Vészesen közeledett a nyugdíjazásom ideje, közben Gandhi mérnökei már mindenféle ketyeréket építettek a készülő űrhajójukba … Észre sem vettem, ahogy ebédidőbe fordult lassan a nap,csak azt, hogy anyu lép be a szobába. Szeme tiszta volt, vonásai frissek, haja vizes – biztosan megfürdött. Megállt az ajtófélfának támaszkodva, és diszkréten köhintett.
-Hahó. Én is itt vagyok.
-Tudom. – feleseltem. – Hallottam, amikor bejöttél. De miért kopogtál? -Hátrafordultam. Megint halványzöld trikóját húzogatta, meg-meglegyezve annak szélével a hasát. Elég nagy mellei vannak anyunak, és néha mások előtt is csinálta így – csak szórakozottságból. A hasa sosem volt igazán lapos, puhán és barnán domborodott elő; és ahogy az ajtófélfának támaszkodott, széles csípője és kemény combjai még teltebbnek tűntek. Nagy körülmé-nyesen kiléptem a játékból, és elzártam a gépet.
-Hát, nem tudtam, éppen miben zavarlak meg … – már megint az a mosoly. Ilyenkor nem lehet tudni, viccel-e vagy komolyan beszél.
Akkor rendeztem át a szobát és fordítottam el a számítógép monitorát másik irányba, amikor anyu legnagyobb megrökönyödésemre áthajolt egyszer a vállam felett, és azt mondta, hogy nem hiszi el, hogy ezeket a csajokat nem piszkálták komputerileg. Hát a szívbajt hozta rám, és én ijedtemben azt is elfelejtettem, hogyan kell bezárni a képnézegetőt, csak kattintgattam ide-oda.
-Most jobban érdekel a játék … De ha érdekel, ebéd után megnézegethetjük azokat a képeket. Még megvannak.
Legyintett. – Kösz, nekem más dolgom van. És ne kezdd, hogy féltékeny vagyok. Nekem legalább mindenem természetes. -Gyorsan másfelé fordultam zavaromban, a pólómat keresgéltem. Mire felvettem, még mindig ott állt az ajtónak dőlve, tűnődve, ajkát beharapva, mint amikor nagyon eltöpreng valamin,a padlót nézve. Én meg gyorsan újra megsimogattam a csípőjét, és belecsókoltam a nyakába vállának finom hajlata mentén, hogy meglepetésében felsikkantott; éreztem rajta a hagyma szagát épp úgy,mint a tusfürdő és a zuhanyzó párás illatát. Úgy meglódult egy pillanatra a szívverésem, mint az imént, a konyhában.
-Menjél már. Mosd meg a kezed. – mondta elgyengülve … aztán minden átmenet nélkül átfonta két karjával a nyakam, kemény melleit az én mell-kasomnak préselve, és megcsókolta a szájam szélét. Aztán elengedett; csak úgy izzott az arca, én meg csak álltam, mint a sóbálvány. Aztán, ha rekedtesen is, de hamar megjött a hangja. – És teríts meg. Menj már.
És rácsapott a fenekemre. Csak úgy biztatásképpen.
Csendben ebédeltünk meg. Szólt mindenfelől a déli harangszó, a rádióból meg kintről; aztán a hírek. Robbantás itt, hurrikán ott, csupán a mi konyhánk-ban van ilyen csend. Anyu, miközben feltálalta a nagy nehezen elkészített pörköltet, dudorászott magában; akkor tűntek csak fel olyan apróságok ,mint hogy borotválja a hónalját vagy hogy másik trikó van rajta, mint délelőtt. Szűk kis konyhánk van egyébként, a hűtő mellé bepréselt ebédlőasztal mellett ketten épp hogy elfértünk – normális körülmények között a szék alá húzott lábakkal. Most azonban mindketten kinyújtottuk lábunkat, anyu az enyémen pihentette az övéit. Egyszer, a bal kezemmel megérintettem; ugyanolyan tömör, meleg húsból volt, mint a feneke. Anyu kezében megrezzent a villa, de nem nézett rám, én meg nem akartam tovább játszadozni.
Igazság szerint olyan erekcióm volt ebéd közben, hogy az már szinte fájt. Lopva anyura néztem, de ő nem figyelt rám, hanem a híreket hallgatta. Moso-gatás közben is igyekeztem szorosan a mosogatóhoz tapadó magatartást folytatni, miközben anyu ide-oda járkált, leszedte az asztalt, elémrakta a szennyes edényeket – közben melle neki-nekilibbent a könyökömnek. Szemem sarkából figyeltem, ahogy lehajol, hogy visszatolja a székeket az asztal alá, vagy kinyitja a hűtőt; nagy mellei kelletlenül követték felsőtestének mozgását, nehézkesen ringva közben. Egyszer meg is álltam, és megittam két pohár vizet hirtelen. A meleg. Csak a meleg.
Egy kicsit leültem még játszani, de nem ment a játék; határozottan vesztésre álltam a civilizációk nagy párharcában. Csak ültem a vibráló monitor előtt. Az ajtó csukva volt. Kiléptem a játékból, és megnyitottam a képnézegetőt – de előbb úgy gondoltam, a biztonság kedvéért kinézek a konyhába. Anyu nem volt ott; a hálószobából hallottam hangokat. Nyitva hagyta az ajtót. Éppen akkor vette le a trikót, a szekrényben keresett valamit. Hangosan dobbant a szívem, ahogy néztem csupasz hátát, rajta a bikinifelső által hátrahagyott világosabb tanúvonallal. Épp csak hátra tudtam lépni, ahogy megfordult; aztán nagy garral visszaléptem, mint aki most jön a konyhából.
-Anyu, itt vagy?
-Itt vagyok, a szobában. Súgjad, kicsim.
Félig elfordult, így csak egy pillanatra láttam karja alatt elővillanni szép, fejlett jobb keblét. Nagy levegőt vettem. – Mikor megyünk takarítani?
-Ha ráérsz, és nem anyád stírolásával lennél elfoglalva, akkor hallottad volna, amikor azt mondom, hogy amint átöltöztem, mehetünk.
Azt hittem, ez komoly letolás, és már leforrázva indultam is volna kifelé, ami-kor nevetve utánamszólt: – Hé, azért segíthetnél egy picit. – és mutatta a bikini melltartójának szabadon lengő pántját. Odaléptem.
-Sosem tudom, mikor hülyéskedsz, és mikor vagy mérges. – mondtam duzzogva, és összekapcsoltam a pántot.
-Jaj, fiam, ha valakinek, hát neked érezned kellene a különbséget. Mindig ilyen izzadt a kezed?
-Meleg van. – komótosan végighúztam ujjaimat a megcsavarodott pánton, aztán egy pillanatra megállapodtam kétoldalt mellei hajlatán. Úgy álltam mögötte, orrommal jó illatú hajában. – Nem félsz, hogy leszakad a melltartó? Nem ekkora súlyra tervezték. – és elkalandoztak ujjaim, becsúszva a pánt alá, ezúttal felülről simogatva kebleit.
Bugyborékolva felkacagott, és én boldogan jöttem rá, hogy kibővültek játékom határai. Remegett a kezem, amikor visszahúztam.
-Elférnek azok ott. Mi bajod van egyébként a nagy mellű csajokkal? – folytatta az évődést.
-Semmi. Imádom őket.
-Ó. A következő áldozat meg a popsim lesz, mi?
Úgy gondoltam, rakok még rá egy lapáttal, és most kissé ráérősebben simo-gattam meg fenekét, ezúttal elkalandozva a sort gumírozott pántja alá. – Gyönyörű feszes. Nincs ezzel gond. – mondtam rekedten.
-Csak bókolsz. – megsimogatta az arcom. – Amíg én elkészülök, felvihetnél pár dolgot a padlástérbe. Mosogatószert, ilyesmit.
A padlástér furcsán meghitt terület volt számomra mindig is. Apu sorra becsődölő vállalkozásai közül kétségtelenül ez volt a legsikeresebb; tíz éve mindenféle figura megfordult nálunk, és a kétszer három ágyas albérlet na-gyon jól jövedelmezett. Gázkitermelők, idénymunkások, útépítők, de laktak itt varrónők is egy évig nem kis örömömre és anyu bosszúságára. Kinyitottam az ablakokat, borzasztóan megállt odafönt a levegő; három hónapja nem is járt fönt senki sem. Kiálltam az utcára nyíló nagy erkélyre, onnan néztem, ahogy vibrál a levegő az aszfalt fölött, amíg meg nem hallottam anyu lépteit. Valami jelenség volt zöld bikinijében, és csak addig tartott a varázs, amíg a kezembe nem nyomta a porszívót.
Késő délutánig dolgoztunk; ezúttal mélyebb és meghittebb volt a csend, mint ebéd közben. A porszívózással igyekeztem minél hamarabb végezni, hogy a közelében lehessek; együtt mostuk le az utcai, kisebbik szoba ablakait. Volt valami álmatag, derűs hangulata az egésznek, amikor mindketten saját gon- dolatainkkal vagyunk elfoglalva, nem is nézünk egymásra, egy-két szót váltunk csak … Én persze néha rápillantottam, néztam, ahogy szőke haján fénylik a délutáni nap,vagy ahogy felnyúl, hogy elérje az ablak felső részét is, és meg-feszül a teste, hasa keményre nyúlik, keblei az üveghez lapulnak …
Öt óra felé, amikor már lihegtünk a melegtől és a fáradtságtól, anyu elővarázsolt a hűtőből egy palack hideg kólát; kiderült, hogy már egy reggel felhozta ilyen esetekre. Leültünk békés egyetértésben az ágyra, az utcára nyíló ablak tárva-nyitva; akkor éreztem csak, milyen szomjas vagyok, nem is ittam semmit dél óta.
-Ne olyan mohón. – nevetett anyu. – És hagyják nekem is.
Egy pohár volt csak fent. Töltöttem neki kólát, és ő jólesően megitta; bal keze a combomon pihent. Rövidnadrág volt rajtam, más semmi, és éreztem, hogy mocorog a farkam teste közelségétől, ahogy száraz ujjai motoznak combomon.
-Furcsa. – maga elé emelte a poharat, és szürke szemeivel bandzsítva nézte az üveg alján maradt jégtörmeléket. Mondanivalója azonban ellentmondott vicces arckifejezésének. – Apáddal nem tudtunk sohasem ilyen harmóniában dolgozgatni. Valamelyikünk mindig ellent akart mondani a másiknak.
-Muszáj most róla beszélnünk? – kérdeztem feszengve.
Rámnézett hosszan, ahogy szokott, aztán megsimogatta az arcomat, kezét ottfelejtette fülemnél, míg másik keze a jéghideg pohárral a combomon pihent. Én meg ügyetlenül átfogtam a derekát. Talán egy percig feszengtünk így egymás mellett, míg végre meg nem mozdultam, kezem a derekáról a vállára csúszott, így húzva őt magamhoz. Cserepes, duzzadt ajkai a fülemet súrolták, aztán nagysokára megcsókolta alig érezhetően a nyakam. Most még, jutott eszembe, most még mondhatom, hogy nem, ez még belefér úgy-ahogy egy anya-fiú kapcsolatba, nem is követné második csók az elsőt, de bal kezem már mozdul is, és megfogom a jobb mellét. Határozottabb most a csókja, én pedig felbátorodva kezdem masszírozni azt az elomló gömbölyűséget. Érzem tenyeremen, mekkorára duzzadt a bimbója, ajkai ekkor már arcomon járnak, majd szájam szélén … Visszacsókolok, erre keze el-mozdul a combomról, és farkamra csúszik. Lehunyt szemmel csókolom, mert egyszerűen nem merek a szemébe nézni, nyelve a számban, közben előveszi a farkamat.
-Nem mersz rámnézni? – kérdezi hirtelen, egészen komolyan.
-Nem. – válaszolom, és elengedem a mellét, mire ő is visszahúzza a nadrá-gomat a helyére. – Ne haragudj.
-Haragudni? – lepődik meg. – Már miért kéne haragudnom?
Ég az arcom, ahogy válaszolok: – Mert gyönyörű vagy.
Elég buta válasz, nevet is rajta, majd belekócol a hajamba. – Fáradtak vagyunk mindketten és izzadtak meg porosak. Mi lenne, ha megfürödnénk?
-Most ..?
-Hát, ha te kibírod estig, akkor várhatunk is.
Ezen a válaszon elrágódok egy kicsit, miközben ő feláll, és leveszi mell-tartóját. Bimbóudvarai nagyok és sötétek, bimbói visszasüllyedtek újra alap-állapotba; derekán a kis hurkácskák medrében verejték csillan, ahogy mozdul. Hátat fordítva nekem húzza le a bikinialsót is, elbűvölve nézem nagy fenekét, ahogy ring az egész, ahogy mozog. Szó nélkül kimegy a fürdőszobába, kis-vártatva hallom is a zuhany sziszegését, ahogy beállítja. Miközben levetkőzök én is, eszembe jut, hogy amikor lakók vannak, odalent mi is halljuk mindig, amikor zuhanyoznak. Kissé hülyén érzem magam, mert a fütykösöm félmere-ven lengedezik összevissza lépés közben; anyu nekem háttal áll a zuhany-rózsa alatt. Köhintek, nehogy megijedjen – nem tudom, miért gondoltam azt, hogy megijedhet – és mögélépek.
Sokáig csak simogatom, gyönyörködtem benne. Imádom a testét, nem tehetek róla. Megmostam izmos hátát, gyűrögettem derekán a hurkácskákat, aztán fenekének vágatába csúsztattam a kezemet. Hirtelen hátranyúlt, és a bal kezemet a mellére húzta; tusfürdőtől volt síkos a bőre, és én elkezdtem masszírozni a bimbóját. Keménynek és rugalmasnak éreztem. Közben odalent matatva széthúztam hátulról szeméremajkait, és közéjükszúrtam középső ujjamat; aztán ahogy egyre feljebb tornásztam magam hüvelyében, mutató-, majd gyűrűsujjamnak már sokkal könnyebb dolga volt, így matattam három ujjal anyuban.
Végre megfordult. Valamivel alacsonyabb nálam, le kellett hajolnom, hogy meg tudjam nyalni a mellét, amit ő adott a számba készségesen. Újra meg-kerestem csatakos szeméremszőrzetében a szűk nyílást, és felnyomtam megint neki ujjaimat egyenként. Bimbócskája ott volt végre a számban, türelmetlenül szopni kezdtem, így is maradtunk néhány percig – vagy egy pillanatig ..? – amikor eltolta zihálva arcomat a mellétől.
-Ezt tanultad te a lányoknál? Ne siess már annyira. Mert neked mindig rohannod kell valahová.
Ezzel letérdelt elém. Félresöpörte arcából csatakos haját, és kezébe fogta fütykösömet. Finoman lehúzta a bőrt róla, majd ajkai közé szívta a makkomat, azon járatta a fejét, hogy kiszállt a lábaimból az erő. Nem engedte beljebb egy jottányival sem, csak nyelvével ingerelte a hegyét, éreztem ,ahogy beljebb próbál férkőzni a nedvedző kis résbe, aztán feladja, és makkom aljának, annak a hihetetlenül érzékeny kis koronának szenteli minden figyelmét.
-Anyu. – próbáltam neki mondani, de ő csak szopott tovább állhatatosan, én meg nem tehettem mást, minthogy fejére nyomjam kezem; löktem egy nagyot a csípőmön, amikor éreztem, hogy vége, és belelövelltem a szájába. Ő nem kapta el a fejét, szaporán nyeldekelve fogadta ondómat. Reszkető lábakkal álltam, majd lecsúsztam a nedves csempe mellett. Ő meg csak mosolygott; felállt, majd kiöblögette a száját a kézmosó csap alatt.
A kisebbik ,napsütötte szobában ülve vártam; azt mondta, feltétlenül fel kell még valamit hoznia. Sejtettem, mi az, és a gyomrom már a puszta gondolatától is görcsbe rándult. Időbe telt, míg visszaért, hiszen a lépcső a lakáson kívül volt, újra fel kellett öltöznie, meg lemennie, kinyitni az ajtót, bemenni a hálószobába, kinyitni azt a fiókot, amelynek tartalmából én is vettem már kölcsön, persze apu tudta nélkül … Nem tudom, mennyi lehetett az idő akkor, hat órára járhatott talán, de a forróság tovább vibrált odakint, mint délben.
Anyu öléről mindig az jut eszembe, hogy termékeny. Amikor leheveredett mellém az ágyra, úgy tárult fel előttem puncija, mint valami nagy, húsos virág. Tudtam, hogy most azt csinálok vele, amit akarok, felhúzom a kotont és belenyomom a farkam, csak győzzön kapálózni … De nem siettem, és nem volt még akkor sem igazán merevedésem, amikor megnyalintottam először a csiklóját. Előtte inkább végigpuszilgattam kemény combját; azok belsejét valahogy puhábbnak és simábbnak éreztem, mint a lányokét, akikkel eddig dolgom volt ezen a téren. Fanszőrzete is dúsabbnak tűnt, mint az övék, hiába volt precízen körbeborotválva, mégis olyannak éreztem, mint a drót. Még vizes volt odalent, le lefetyeltem bozontjáról a vizet, aztán duzzadt kis csiklóját vettem célba, közben pedig ujjaztam, ujjaim szinte otthon voltak már hüvelyében. Nem igazán volt türelmem ehhez a játékhoz, de éreztem, mennyire jó neki, aztán meg már egyre jobban ízlett …
Teljesen elzsibbadt a nyelvem. Suta, nyálas csókot nyomtam a mellére, miközben ő felült. Akkorra rendesen kemény voltam. Szétkente az előnedvet a makkomon, amely csak úgy vágyta megint puha száját, majd ráhúzta a kotont. Remegett a keze, szerintem már nagyon türelmetlen volt ő is, megint csókolta az arcomat meg a számat, miközben beléhatoltam. Ernyedtnek éreztem magam alatt testét, néha bimbói után kaptam számmal, de a végén már nem tellett tőlem többre, mint hogy a nyakába lihegjek … nem néztem közben az arcát, pedig egész délután azon fantáziáltam, hogy nézem majd, ahogy élvez. Ehelyett inkább lökdöstem szorgalmasan, ő meg csípőmre fonta combját, még mélyebben akart magába fogadni, és én egészen mélynek éreztem őt, ahogy dugtam. Onnan tudtam, hogy elélvezett, hogy a fenekembe markolt és szaporán lihegni kezdett, ennyi hangot adott csak ki, más semmit … aztán el-ernyedt, én pedig még löktem kettőt, és kész voltam, mint a házifeladat. Rá-borultam, ő pedig megcsókolt újra meg újra.
-Most hülyének tartasz, ugye? – kérdezte később, amikor legördültem róla.
Bágyadtan ránéztem. Kisimult volt az arca, mosolya mégis fáradt. Azt hittem még néhány perccel ezelőtt, hogy elélvezek, és vége – ehelyett újra meg-csókoltam nagy merészen a száját. – Én is csak annyira vagyok hülye, mint te.
Bal könyökére támaszkodott, úgy hajolt fölém – mellei a bordáimra felakadva, haja az arcomban. Aztán kicsit feljebb húzódzkodott, ajka így egy magasság-ba került az enyémmel.
-Egyezzünk meg abban, hogy mindketten jó nagy hülyeséget csináltunk. – nevetett. – És nehogy lelkifurdalásod legyen nekem.
-Majd igyekszem. Mikor fejezzük be a takarítást?
-Majd holnap. – ásított, majd felült. – Ha lesz hozzá kedved, és nem azon jár az eszed, hogyan győzzél a buta játékaidban. Meg hát hosszú még ez a nyár… lesz mindenre időnk.
Felültem én is. Felkapta bugyiját meg melltartóját a földről, én pedig meg-csókoltam még gömbölyű vállát gyorsan. Úgy tett, mintha mi sem történt volna, álmosan öltözött fel, egy pillanatra ért csak hozzám, akkor, amikor megcirógatta az arcomat kézfejével.
És csak mosolygott.