baszás – Oldal 19 – Szex történetek, és pornó mesék

Anyu lett a nőideálom és a kurvám

Amikor anyámnál egyszer bebuktam a pornóval, azt hittem gáz lesz. Aztán elkezdtünk beszélgetni a szexről, majd közeledni egymáshoz minden tekintetben.

Elhúzott sötételőfüggönyök, a számítógép csöndes, néha meglepve fel-erősödő zúgása, anyu szöszmötölése odakint. Én csak ültem az ágyam szélén jólesően vakarózva, bal kezemben a kávéval, mintha el sem hinném, hogy ott van. Kint lehetett vagy harminc fok, úgy nyolc óra magasságában; álmosan néztem a függönyök résein beszűrődő júliusi izzást, és az igazat megvallva szerettem volna, ha legalább vagy tíz fokkal hűvösebb lenne. Kedvetlenül megittam a kávét, aztán kisétáltam a konyhába.
-Úgy készülj, hogy ma tiéd a mosogatás. – fenyegetett meg anyu, és láttam rajta, hogy komolyan gondolja. – Nekem itt van a padlástér. A szobádban eszel?
Mindig csodálkoztam rajta, hogy tud a korai kelés ellenére is olyan friss lenni mindig; arckifejezése általában olyan volt, mint akit éppen most vertek fel valami nagyon szép álomból, és nem tud kikerülni annak hatása alól. Kinyitot-tam a hűtőszekrényt. – Igen, ha nem baj … Korán keltél?
Rámnézett. Ajka szélén mindig ott bújkál valami, kifejezetten az én buta kérdéseimnek szánt cinkos kis mosoly. – Ha fél hét neked korán van … Hékás, én bevásárolni is voltam már.
-Ezzel most felvágsz.
-Úgy aludtál, hogy azt sem vetted észre, hogy megpusziltalak.
Erre el kellett vörösödnöm. Sosem tiltakoztam a puszija ellen, csak akkor, ha többen is voltak körülöttünk – vagy ha apu a közelben volt. Vágtam egy fintort, és gyorsan megpusziltam az arcát. Szőke haja megint a szemébe lógott, én meg akaratlanul is elsimítottam onnan – de amikor lehajolt a lapátért, az a tincs megint odahullott.
-Hagyd csak, a héten majd elmegyek fodrászhoz. – már az ajtóban voltam, amikor utánamszólt. – Mész ma valahová, egyetlenem?
Húha. Ilyenkor valamit tervez, már abból láttam, ahogy nagy levegőt vesz és lehúzigálja melléről a trikót. – Nem. A mai programom az lesz, hogy végre ki-játszom magam. – és mutatóujjammal úgy doboltam a tálca szélén, mintha legalábbis az egér bal gombja lenne.
-Hát, ha van feles energiád, akkor délután segíthetnél nekem odafent. – és a partvis nyelével a mennyezet felé bökött. – Szeptemberre rendet kell ott rak-nunk, mire jönnek az új albérlők.
-De csak délután! Addig is van egy lezáratlan ügyem Gandhival.
Anyu csak pislogott, és meg gügyén kacarászva visszamentem a szobámba, kezemben a szendvicsekkel rogyásig rakott tálcával. Gyorsan beizzítottam a Civilization 3-at, és mire betöltötte a gép a játékot, én már be is vágtam egy fél szendvicset. Akkor Hammurabi volt a karakterem, és bosszantott, hogy Gandhi, felrúgva a meg nem támadási szerződést, összefogott Kleopátrával ellenem. Talán egy óra múlva döntöttem úgy, hogy fel kellene állni és meg-mozgatni a tagjaimat; a vállam és a karom mindig borzasztóan el tud zsib-badni a gép előtt ülve. Visszavittem a konyhába a tálcát, anyu könnyezve vágta fel éppen a hagymát, kézfejével törölgetve a szemét.
-Mikor mosogassak?
Szipogva válaszolt, dühösen az asztalra csapva a kést. – Akár most is neki-láthatsz, ha a dalai láma engedi … A fenébe is, nem tudom, miért vacakolok ennyit ezzel a kurva hagymával.
Feszengve tettem le a tálcát. Anyu zsebkendőt ráncigált elő a sortja zsebéből, azzal törölte meg a szemét. Tudtam, hogy kemény hete volt, bíróság, ügyvéd meg minden … én meg csak hallgatásommal asszisztáltam hozzá. Melléléptem, és sután megsimogattam a derekát; éreztem, hogy el-ernyed a háta egy pillanatra, majd megfeszültek újra az izmok. Feszes volt mindene, mint valami gitárhúr.
-Tudok segíteni valamiben?
-Csak a takarításban. Nem értem. – kifújta az orrát. – Egész héten semmi bajom nem volt, most meg felmérgel ez a kis hagyma. – hirtelen, egy félfordu-lattal megfordult, és átölelte egy pillanatra a nyakamat bal karjával, és megint megpuszilt száraz ajkaival. Megsimogattam a fenekét, csak úgy; gyönyörűen és éretten gömbölyded volt ez a berendezés mindig, és meglepően melegnek éreztem a sort csúszós anyaga alatt. Mosolya végre szétterült az arcán. – Nem viszed onnan a kezed?
És játékosan meglegyintett a konyharuhával.
-Szóval? – sóhajtottam. – Mit segítsek?
-Mondom: délutánig semmit. Addig is ne legyél útban. Ne is lássalak.
Kicsit megkönnyebbülve ültem le a gép elé. Anyu ritkán borul ki. Nem szereti a bánatát magába fojtani, és tőlem is elvárja, hogy megosszam vele gondjaimat. Talán ezt nem értette meg apu. Szórakozottan levettem a pólóm, mert egyre fülledtebb lett a hőség, rossz még belegondolni is, hogy délután takarítanom kell, ráadásul a tetőtérben …
Újabb óra telt el. Vészesen közeledett a nyugdíjazásom ideje, közben Gandhi mérnökei már mindenféle ketyeréket építettek a készülő űrhajójukba … Észre sem vettem, ahogy ebédidőbe fordult lassan a nap,csak azt, hogy anyu lép be a szobába. Szeme tiszta volt, vonásai frissek, haja vizes – biztosan megfürdött. Megállt az ajtófélfának támaszkodva, és diszkréten köhintett.
-Hahó. Én is itt vagyok.
-Tudom. – feleseltem. – Hallottam, amikor bejöttél. De miért kopogtál? -Hátrafordultam. Megint halványzöld trikóját húzogatta, meg-meglegyezve annak szélével a hasát. Elég nagy mellei vannak anyunak, és néha mások előtt is csinálta így – csak szórakozottságból. A hasa sosem volt igazán lapos, puhán és barnán domborodott elő; és ahogy az ajtófélfának támaszkodott, széles csípője és kemény combjai még teltebbnek tűntek. Nagy körülmé-nyesen kiléptem a játékból, és elzártam a gépet.
-Hát, nem tudtam, éppen miben zavarlak meg … – már megint az a mosoly. Ilyenkor nem lehet tudni, viccel-e vagy komolyan beszél.
Akkor rendeztem át a szobát és fordítottam el a számítógép monitorát másik irányba, amikor anyu legnagyobb megrökönyödésemre áthajolt egyszer a vállam felett, és azt mondta, hogy nem hiszi el, hogy ezeket a csajokat nem piszkálták komputerileg. Hát a szívbajt hozta rám, és én ijedtemben azt is elfelejtettem, hogyan kell bezárni a képnézegetőt, csak kattintgattam ide-oda.
-Most jobban érdekel a játék … De ha érdekel, ebéd után megnézegethetjük azokat a képeket. Még megvannak.
Legyintett. – Kösz, nekem más dolgom van. És ne kezdd, hogy féltékeny vagyok. Nekem legalább mindenem természetes. -Gyorsan másfelé fordultam zavaromban, a pólómat keresgéltem. Mire felvettem, még mindig ott állt az ajtónak dőlve, tűnődve, ajkát beharapva, mint amikor nagyon eltöpreng valamin,a padlót nézve. Én meg gyorsan újra megsimogattam a csípőjét, és belecsókoltam a nyakába vállának finom hajlata mentén, hogy meglepetésében felsikkantott; éreztem rajta a hagyma szagát épp úgy,mint a tusfürdő és a zuhanyzó párás illatát. Úgy meglódult egy pillanatra a szívverésem, mint az imént, a konyhában.
-Menjél már. Mosd meg a kezed. – mondta elgyengülve … aztán minden átmenet nélkül átfonta két karjával a nyakam, kemény melleit az én mell-kasomnak préselve, és megcsókolta a szájam szélét. Aztán elengedett; csak úgy izzott az arca, én meg csak álltam, mint a sóbálvány. Aztán, ha rekedtesen is, de hamar megjött a hangja. – És teríts meg. Menj már.
És rácsapott a fenekemre. Csak úgy biztatásképpen.
Csendben ebédeltünk meg. Szólt mindenfelől a déli harangszó, a rádióból meg kintről; aztán a hírek. Robbantás itt, hurrikán ott, csupán a mi konyhánk-ban van ilyen csend. Anyu, miközben feltálalta a nagy nehezen elkészített pörköltet, dudorászott magában; akkor tűntek csak fel olyan apróságok ,mint hogy borotválja a hónalját vagy hogy másik trikó van rajta, mint délelőtt. Szűk kis konyhánk van egyébként, a hűtő mellé bepréselt ebédlőasztal mellett ketten épp hogy elfértünk – normális körülmények között a szék alá húzott lábakkal. Most azonban mindketten kinyújtottuk lábunkat, anyu az enyémen pihentette az övéit. Egyszer, a bal kezemmel megérintettem; ugyanolyan tömör, meleg húsból volt, mint a feneke. Anyu kezében megrezzent a villa, de nem nézett rám, én meg nem akartam tovább játszadozni.
Igazság szerint olyan erekcióm volt ebéd közben, hogy az már szinte fájt. Lopva anyura néztem, de ő nem figyelt rám, hanem a híreket hallgatta. Moso-gatás közben is igyekeztem szorosan a mosogatóhoz tapadó magatartást folytatni, miközben anyu ide-oda járkált, leszedte az asztalt, elémrakta a szennyes edényeket – közben melle neki-nekilibbent a könyökömnek. Szemem sarkából figyeltem, ahogy lehajol, hogy visszatolja a székeket az asztal alá, vagy kinyitja a hűtőt; nagy mellei kelletlenül követték felsőtestének mozgását, nehézkesen ringva közben. Egyszer meg is álltam, és megittam két pohár vizet hirtelen. A meleg. Csak a meleg.
Egy kicsit leültem még játszani, de nem ment a játék; határozottan vesztésre álltam a civilizációk nagy párharcában. Csak ültem a vibráló monitor előtt. Az ajtó csukva volt. Kiléptem a játékból, és megnyitottam a képnézegetőt – de előbb úgy gondoltam, a biztonság kedvéért kinézek a konyhába. Anyu nem volt ott; a hálószobából hallottam hangokat. Nyitva hagyta az ajtót. Éppen akkor vette le a trikót, a szekrényben keresett valamit. Hangosan dobbant a szívem, ahogy néztem csupasz hátát, rajta a bikinifelső által hátrahagyott világosabb tanúvonallal. Épp csak hátra tudtam lépni, ahogy megfordult; aztán nagy garral visszaléptem, mint aki most jön a konyhából.
-Anyu, itt vagy?
-Itt vagyok, a szobában. Súgjad, kicsim.
Félig elfordult, így csak egy pillanatra láttam karja alatt elővillanni szép, fejlett jobb keblét. Nagy levegőt vettem. – Mikor megyünk takarítani?
-Ha ráérsz, és nem anyád stírolásával lennél elfoglalva, akkor hallottad volna, amikor azt mondom, hogy amint átöltöztem, mehetünk.
Azt hittem, ez komoly letolás, és már leforrázva indultam is volna kifelé, ami-kor nevetve utánamszólt: – Hé, azért segíthetnél egy picit. – és mutatta a bikini melltartójának szabadon lengő pántját. Odaléptem.
-Sosem tudom, mikor hülyéskedsz, és mikor vagy mérges. – mondtam duzzogva, és összekapcsoltam a pántot.
-Jaj, fiam, ha valakinek, hát neked érezned kellene a különbséget. Mindig ilyen izzadt a kezed?
-Meleg van. – komótosan végighúztam ujjaimat a megcsavarodott pánton, aztán egy pillanatra megállapodtam kétoldalt mellei hajlatán. Úgy álltam mögötte, orrommal jó illatú hajában. – Nem félsz, hogy leszakad a melltartó? Nem ekkora súlyra tervezték. – és elkalandoztak ujjaim, becsúszva a pánt alá, ezúttal felülről simogatva kebleit.
Bugyborékolva felkacagott, és én boldogan jöttem rá, hogy kibővültek játékom határai. Remegett a kezem, amikor visszahúztam.
-Elférnek azok ott. Mi bajod van egyébként a nagy mellű csajokkal? – folytatta az évődést.
-Semmi. Imádom őket.
-Ó. A következő áldozat meg a popsim lesz, mi?
Úgy gondoltam, rakok még rá egy lapáttal, és most kissé ráérősebben simo-gattam meg fenekét, ezúttal elkalandozva a sort gumírozott pántja alá. – Gyönyörű feszes. Nincs ezzel gond. – mondtam rekedten.
-Csak bókolsz. – megsimogatta az arcom. – Amíg én elkészülök, felvihetnél pár dolgot a padlástérbe. Mosogatószert, ilyesmit.
A padlástér furcsán meghitt terület volt számomra mindig is. Apu sorra becsődölő vállalkozásai közül kétségtelenül ez volt a legsikeresebb; tíz éve mindenféle figura megfordult nálunk, és a kétszer három ágyas albérlet na-gyon jól jövedelmezett. Gázkitermelők, idénymunkások, útépítők, de laktak itt varrónők is egy évig nem kis örömömre és anyu bosszúságára. Kinyitottam az ablakokat, borzasztóan megállt odafönt a levegő; három hónapja nem is járt fönt senki sem. Kiálltam az utcára nyíló nagy erkélyre, onnan néztem, ahogy vibrál a levegő az aszfalt fölött, amíg meg nem hallottam anyu lépteit. Valami jelenség volt zöld bikinijében, és csak addig tartott a varázs, amíg a kezembe nem nyomta a porszívót.
Késő délutánig dolgoztunk; ezúttal mélyebb és meghittebb volt a csend, mint ebéd közben. A porszívózással igyekeztem minél hamarabb végezni, hogy a közelében lehessek; együtt mostuk le az utcai, kisebbik szoba ablakait. Volt valami álmatag, derűs hangulata az egésznek, amikor mindketten saját gon- dolatainkkal vagyunk elfoglalva, nem is nézünk egymásra, egy-két szót váltunk csak … Én persze néha rápillantottam, néztam, ahogy szőke haján fénylik a délutáni nap,vagy ahogy felnyúl, hogy elérje az ablak felső részét is, és meg-feszül a teste, hasa keményre nyúlik, keblei az üveghez lapulnak …
Öt óra felé, amikor már lihegtünk a melegtől és a fáradtságtól, anyu elővarázsolt a hűtőből egy palack hideg kólát; kiderült, hogy már egy reggel felhozta ilyen esetekre. Leültünk békés egyetértésben az ágyra, az utcára nyíló ablak tárva-nyitva; akkor éreztem csak, milyen szomjas vagyok, nem is ittam semmit dél óta.
-Ne olyan mohón. – nevetett anyu. – És hagyják nekem is.
Egy pohár volt csak fent. Töltöttem neki kólát, és ő jólesően megitta; bal keze a combomon pihent. Rövidnadrág volt rajtam, más semmi, és éreztem, hogy mocorog a farkam teste közelségétől, ahogy száraz ujjai motoznak combomon.
-Furcsa. – maga elé emelte a poharat, és szürke szemeivel bandzsítva nézte az üveg alján maradt jégtörmeléket. Mondanivalója azonban ellentmondott vicces arckifejezésének. – Apáddal nem tudtunk sohasem ilyen harmóniában dolgozgatni. Valamelyikünk mindig ellent akart mondani a másiknak.
-Muszáj most róla beszélnünk? – kérdeztem feszengve.
Rámnézett hosszan, ahogy szokott, aztán megsimogatta az arcomat, kezét ottfelejtette fülemnél, míg másik keze a jéghideg pohárral a combomon pihent. Én meg ügyetlenül átfogtam a derekát. Talán egy percig feszengtünk így egymás mellett, míg végre meg nem mozdultam, kezem a derekáról a vállára csúszott, így húzva őt magamhoz. Cserepes, duzzadt ajkai a fülemet súrolták, aztán nagysokára megcsókolta alig érezhetően a nyakam. Most még, jutott eszembe, most még mondhatom, hogy nem, ez még belefér úgy-ahogy egy anya-fiú kapcsolatba, nem is követné második csók az elsőt, de bal kezem már mozdul is, és megfogom a jobb mellét. Határozottabb most a csókja, én pedig felbátorodva kezdem masszírozni azt az elomló gömbölyűséget. Érzem tenyeremen, mekkorára duzzadt a bimbója, ajkai ekkor már arcomon járnak, majd szájam szélén … Visszacsókolok, erre keze el-mozdul a combomról, és farkamra csúszik. Lehunyt szemmel csókolom, mert egyszerűen nem merek a szemébe nézni, nyelve a számban, közben előveszi a farkamat.
-Nem mersz rámnézni? – kérdezi hirtelen, egészen komolyan.
-Nem. – válaszolom, és elengedem a mellét, mire ő is visszahúzza a nadrá-gomat a helyére. – Ne haragudj.
-Haragudni? – lepődik meg. – Már miért kéne haragudnom?
Ég az arcom, ahogy válaszolok: – Mert gyönyörű vagy.
Elég buta válasz, nevet is rajta, majd belekócol a hajamba. – Fáradtak vagyunk mindketten és izzadtak meg porosak. Mi lenne, ha megfürödnénk?
-Most ..?
-Hát, ha te kibírod estig, akkor várhatunk is.
Ezen a válaszon elrágódok egy kicsit, miközben ő feláll, és leveszi mell-tartóját. Bimbóudvarai nagyok és sötétek, bimbói visszasüllyedtek újra alap-állapotba; derekán a kis hurkácskák medrében verejték csillan, ahogy mozdul. Hátat fordítva nekem húzza le a bikinialsót is, elbűvölve nézem nagy fenekét, ahogy ring az egész, ahogy mozog. Szó nélkül kimegy a fürdőszobába, kis-vártatva hallom is a zuhany sziszegését, ahogy beállítja. Miközben levetkőzök én is, eszembe jut, hogy amikor lakók vannak, odalent mi is halljuk mindig, amikor zuhanyoznak. Kissé hülyén érzem magam, mert a fütykösöm félmere-ven lengedezik összevissza lépés közben; anyu nekem háttal áll a zuhany-rózsa alatt. Köhintek, nehogy megijedjen – nem tudom, miért gondoltam azt, hogy megijedhet – és mögélépek.
Sokáig csak simogatom, gyönyörködtem benne. Imádom a testét, nem tehetek róla. Megmostam izmos hátát, gyűrögettem derekán a hurkácskákat, aztán fenekének vágatába csúsztattam a kezemet. Hirtelen hátranyúlt, és a bal kezemet a mellére húzta; tusfürdőtől volt síkos a bőre, és én elkezdtem masszírozni a bimbóját. Keménynek és rugalmasnak éreztem. Közben odalent matatva széthúztam hátulról szeméremajkait, és közéjükszúrtam középső ujjamat; aztán ahogy egyre feljebb tornásztam magam hüvelyében, mutató-, majd gyűrűsujjamnak már sokkal könnyebb dolga volt, így matattam három ujjal anyuban.
Végre megfordult. Valamivel alacsonyabb nálam, le kellett hajolnom, hogy meg tudjam nyalni a mellét, amit ő adott a számba készségesen. Újra meg-kerestem csatakos szeméremszőrzetében a szűk nyílást, és felnyomtam megint neki ujjaimat egyenként. Bimbócskája ott volt végre a számban, türelmetlenül szopni kezdtem, így is maradtunk néhány percig – vagy egy pillanatig ..? – amikor eltolta zihálva arcomat a mellétől.
-Ezt tanultad te a lányoknál? Ne siess már annyira. Mert neked mindig rohannod kell valahová.
Ezzel letérdelt elém. Félresöpörte arcából csatakos haját, és kezébe fogta fütykösömet. Finoman lehúzta a bőrt róla, majd ajkai közé szívta a makkomat, azon járatta a fejét, hogy kiszállt a lábaimból az erő. Nem engedte beljebb egy jottányival sem, csak nyelvével ingerelte a hegyét, éreztem ,ahogy beljebb próbál férkőzni a nedvedző kis résbe, aztán feladja, és makkom aljának, annak a hihetetlenül érzékeny kis koronának szenteli minden figyelmét.
-Anyu. – próbáltam neki mondani, de ő csak szopott tovább állhatatosan, én meg nem tehettem mást, minthogy fejére nyomjam kezem; löktem egy nagyot a csípőmön, amikor éreztem, hogy vége, és belelövelltem a szájába. Ő nem kapta el a fejét, szaporán nyeldekelve fogadta ondómat. Reszkető lábakkal álltam, majd lecsúsztam a nedves csempe mellett. Ő meg csak mosolygott; felállt, majd kiöblögette a száját a kézmosó csap alatt.
A kisebbik ,napsütötte szobában ülve vártam; azt mondta, feltétlenül fel kell még valamit hoznia. Sejtettem, mi az, és a gyomrom már a puszta gondolatától is görcsbe rándult. Időbe telt, míg visszaért, hiszen a lépcső a lakáson kívül volt, újra fel kellett öltöznie, meg lemennie, kinyitni az ajtót, bemenni a hálószobába, kinyitni azt a fiókot, amelynek tartalmából én is vettem már kölcsön, persze apu tudta nélkül … Nem tudom, mennyi lehetett az idő akkor, hat órára járhatott talán, de a forróság tovább vibrált odakint, mint délben.
Anyu öléről mindig az jut eszembe, hogy termékeny. Amikor leheveredett mellém az ágyra, úgy tárult fel előttem puncija, mint valami nagy, húsos virág. Tudtam, hogy most azt csinálok vele, amit akarok, felhúzom a kotont és belenyomom a farkam, csak győzzön kapálózni … De nem siettem, és nem volt még akkor sem igazán merevedésem, amikor megnyalintottam először a csiklóját. Előtte inkább végigpuszilgattam kemény combját; azok belsejét valahogy puhábbnak és simábbnak éreztem, mint a lányokét, akikkel eddig dolgom volt ezen a téren. Fanszőrzete is dúsabbnak tűnt, mint az övék, hiába volt precízen körbeborotválva, mégis olyannak éreztem, mint a drót. Még vizes volt odalent, le lefetyeltem bozontjáról a vizet, aztán duzzadt kis csiklóját vettem célba, közben pedig ujjaztam, ujjaim szinte otthon voltak már hüvelyében. Nem igazán volt türelmem ehhez a játékhoz, de éreztem, mennyire jó neki, aztán meg már egyre jobban ízlett …
Teljesen elzsibbadt a nyelvem. Suta, nyálas csókot nyomtam a mellére, miközben ő felült. Akkorra rendesen kemény voltam. Szétkente az előnedvet a makkomon, amely csak úgy vágyta megint puha száját, majd ráhúzta a kotont. Remegett a keze, szerintem már nagyon türelmetlen volt ő is, megint csókolta az arcomat meg a számat, miközben beléhatoltam. Ernyedtnek éreztem magam alatt testét, néha bimbói után kaptam számmal, de a végén már nem tellett tőlem többre, mint hogy a nyakába lihegjek … nem néztem közben az arcát, pedig egész délután azon fantáziáltam, hogy nézem majd, ahogy élvez. Ehelyett inkább lökdöstem szorgalmasan, ő meg csípőmre fonta combját, még mélyebben akart magába fogadni, és én egészen mélynek éreztem őt, ahogy dugtam. Onnan tudtam, hogy elélvezett, hogy a fenekembe markolt és szaporán lihegni kezdett, ennyi hangot adott csak ki, más semmit … aztán el-ernyedt, én pedig még löktem kettőt, és kész voltam, mint a házifeladat. Rá-borultam, ő pedig megcsókolt újra meg újra.
-Most hülyének tartasz, ugye? – kérdezte később, amikor legördültem róla.
Bágyadtan ránéztem. Kisimult volt az arca, mosolya mégis fáradt. Azt hittem még néhány perccel ezelőtt, hogy elélvezek, és vége – ehelyett újra meg-csókoltam nagy merészen a száját. – Én is csak annyira vagyok hülye, mint te.
Bal könyökére támaszkodott, úgy hajolt fölém – mellei a bordáimra felakadva, haja az arcomban. Aztán kicsit feljebb húzódzkodott, ajka így egy magasság-ba került az enyémmel.
-Egyezzünk meg abban, hogy mindketten jó nagy hülyeséget csináltunk. – nevetett. – És nehogy lelkifurdalásod legyen nekem.
-Majd igyekszem. Mikor fejezzük be a takarítást?
-Majd holnap. – ásított, majd felült. – Ha lesz hozzá kedved, és nem azon jár az eszed, hogyan győzzél a buta játékaidban. Meg hát hosszú még ez a nyár… lesz mindenre időnk.
Felültem én is. Felkapta bugyiját meg melltartóját a földről, én pedig meg-csókoltam még gömbölyű vállát gyorsan. Úgy tett, mintha mi sem történt volna, álmosan öltözött fel, egy pillanatra ért csak hozzám, akkor, amikor megcirógatta az arcomat kézfejével.
És csak mosolygott.

Jó kis sógornő

Ősszel múltam 32 éves, de be kell, hogy valljam, most kezdek szexuálisan a legaktívabb lenni. Ebben nem kis szerepe van a férjem unokaöccsének.

Sanyi idén lesz 18 éves, de olyan profi az ágyban, hogy talán felér egy harmincévessel is. Kapcsolatunk tavasszal, jobban mondva tavaly télen kezdődött, de akkor még csak én kívántam őt. Együtt töltöttük a karácsonyt és a szilvesztert Ausztriában. Én nem tudok síelni, a férjem, a bátyja és a bátyja felesége egész nap síeltek, és csak este tudtunk közösen elmenni a közeli városba, szórakozni. Napközben így Sanyival maradtam a faházunkban, neki el volt törve a keze, ezért maradt velem. Tévét néztünk, szánkóztunk, kártyáztunk, vagy sétáltunk a közeli erdőben. Eközben én mindjobban beleszerettem Sanyiba. Esténként azt lestem, mikor megy levetkőzni, fürdeni, hogy meg tudjam lesni. Egyre jobban begerjedtem, arra vágytam, hogy végre megkeféljen.
Vége lett a közös vakációnak, haza jöttünk, de bennem még mindig élt a vágy, hogy megkapjam Sanyit. Suli után egyre több időt töltöttünk együtt, egyre többször akartam vele találkozni. Ez nem is volt nehéz, hiszen a szülei estig dolgoztak, a férjem pedig sokszor ment külföldre kiküldetésbe egy – két napra. Ilyenkor nálunk is aludt, mert nem messze van tőlünk az iskolája, többet kellett volna utaznia otthonról, így meg lett beszélve a szüleivel, hogy nálunk alszik néha.
Egy ilyen közös estét szemeltem ki, hogy végre lefekszem Sanyival. Az irodából már délben hazajöttem, gyorsan lezuhanyoztam, majd vártam, hogy megjöjjön Sanyi is. Talán egy fél óra telhetett el, amikor nyílt az előszobaajtó és bejött Sanyi. Megebédelt, majd megírta a leckéit. Utána átnézte a másnapra feladott tanulni való. Amikor mindennel elkészült ő is lezuhanyozott, és leültünk tévét nézni.
Rajtam egy pongyola volt, alatta semmi, Sanyi egy száras alsónadrágot vett fel. Este vacsoráztunk, megnéztük az esti filmet, majd Sanyi elment lefeküdni. Én még fent maradtam, megnéztem a késő esti híradót tíz órakor. Úgy gondoltam, hogy Sanyi már alszik, levettem a pongyolámat, és átmentem az ő szobájába.
A takaró félre vont hajtva, így kilátszott a mellkasa, mely már pihésen szőrösödött. Ahogy beléptem észrevettem, hogy az alsógatyája a földön van. Félre hajtottam a takarót, és ott pompázott előttem a farka nyugalmi állapotban. Letérdeltem az ágy mellé, és óvatosan, hogy fel ne ébresszem még, kezembe vettem a még puha fütyköst. Finom, meleg, és a zuhanyozástól kellemes szappan illata volt.
Gyengéden elkezdtem húzogatni rajta a bőrt. Az igazat megvallva, legalább két percig dolgoztam rajta, hogy végre felgerjedjen a vágy benne. Amikor már félig merev állapotba került, teljesen lehúztam a bőrt a makkról, és a nyelvemmel körözni kezdtem a pici nyílás körül. Ahogy elértem a nyílást teljes hosszában ott meredezett előttem egy húszcentis, fiatal, kőkemény fasz. Úgy gondoltam itt az ideje, hogy a számba engedjem. Ajkaimmal pici ó betűt formáltam, és elkezdtem a számba csúsztatni Sanyi dákóját. Kezdtem beizgulni én is, a puncim már teljesen lucskos volt, és már nagyon szerettem volna magamban tudni ezt az erős faszt.
Sanyi ekkor ébredhetett fel, mert az ujjai beletúrtak a hajamba, és apró nyögéseiből rájöttem, hogy most már nem fog ellenkezni. Már bátrabban szoptam a farkát, tudva azt, hogy ő is akar velem szeretkezni.
Egyszer csak kihúzta a farkát a számból, felült, szájon csókolt, és maga mellé húzott az ágyba. Kezét becsúsztatta a két lába közé, majd amikor érezte, hogy teljesen be vagyok izgulva, középső ujját bedugta a puncimba. Egy kis idő múlva a mutatóujjával is ujjazott, miközben én szétterpesztettem a lábaimat, hogy jobban hozzám férjen. Egypár perc elteltével feltérdel, és a nyelvével is besegített. Ekkor már patakokban folyt belőlem a puncilé, és nem voltam messze a csúcstól. Még két pillanat, és akkora orgazmust éltem át, hogy tudtam, ezután csak Sanyival akarok majd szeretkezni.
A mesteri nyelvjáték után a melleimet kezdte cirógatni, addig, amíg megint be nem gerjedtem. De most már Sanyi volt a kezdeményező. A még mindig nedves puncimhoz rakta kemény dákóját, jobb kezével apró fel – le mozgásokat végzett bejáratomnál, miközben a bal kezével a melleimet gyúrogatta. Éreztem, hogy csak bosszantgat, még jobban begerjeszt, hogy a kellő pillanatban belém lökhesse dorongját.
Amikor már ordítani tudtam volna a vágytól, hogy végre lökje már belém, egyetlen rántással a fenekemnél fogva egyik kezével magára húzott. Meg kell, hogy mondjam, egy picikét fájt, de végre kitöltött az a hatalmas farok. Ettől a perctől fogva rabja vagyok Sanyi farkának. Teljesen kitöltött, puncim minden sarkát bebarangolta. Olyan hevesen kefélt, hogy egymásután ötször élveztem el. Amikor éreztem, hogy neki sincs már sok hátra, hanyatt döntöttem, felé térdeltem, és marokra fogott dákóját magamba vezettem. Ezen az estén ez volt a legjobb póz, amit kipróbáltunk, mert farka hossza olyan volt, mint egy hosszú dárda, amire felnyársaltam magam.
Amíg fel – le húzkodtam magam ezen a hatalmas örömvesszőn, Sanyi a melleimet vette kezelésbe. A mellbimbóim szinte majd szétrobbantak annyira feszültek az izgalomtól. Sanyi egyszer csak elkezdett alulról ellen lökni, tudtam, hogy nincs ideje tovább. Ezért én még hevesebben lovagoltam rajta, hogy egyszerre jussunk fel a csúcsra.
Sanyi teste megfeszült, a farka elkezdett rángatózni, és telepumpálta puncimat az édes gecijével. Én eközben már számtalanszor elélveztem.Kapcsolatunk azóta is tart, rengeteget szeretkeztünk a mi lakásunkban, felavattuk a férjemtől kapott autó, sőt egyszer a szülei távollétében az ő szobájában is keféltünk egy nagyot.

Hétköznapi élvezetek

Amikor új lakásba költöztem, akkor új energiával telt meg szexuális életem, ráadásul összehozott a sors egy régi szerelmemmel.

Új város, új lakás, új élet. A bútorok már tegnap a helyükre kerültek, de a szoba közepén még ott tornyosulnak a ruhákkal, könyvekkel, apróságokkal teli dobozok.
– Jó lenne ma már ezen is túl lenni – intek feléjük. – Segítesz majd adogatni, ha letöröltem a polcokat? – kérdezem a férjem.
– Nem arról volt szó, hogy nagybevásárlást kell csinálnunk?
– De. Azt is meg kell csinálni – sóhajtom. Hosszú lesz a mai nap is, már látom.
– Na figyelj! Összeírod a listát, hogy mit kell venni, én elmegyek a gyerekkel, bevásárolok, megebédelünk, meg neked is hozunk valami kaját. Addig te nyugodtan takaríthatsz, pakolászhatsz. – mondja rövid hallgatás után a párom.
Tudom, meg érzem is a hangjából, hogy jobban esne neki, ha velük mennék, mert nem szeret egyedül vásárolni, de sok értelme nincs. A pakolással is gyorsabban haladok még egyedül is, ha közben nincs útban senki.
Így aztán gyorsan megírom a listát, és miután magamra maradok, fejest ugrok a rendrakásba.

Lassan már dél felé jár, mire nagyjából végzem. Épp nekivesekedem, hogy a feleslegessé vált papírdobozokat lehordjam a lakásból a szemeteshez, amikor csöngetnek. Errol rögtön eszembe jut, hogy sürgosen kulcsot kell másoltatnunk, hogy legyen mindkettonknek, és miközben kinyitom az ajtót, hogy beengedjem a férjem, a szám is nyitom, hogy rögtön közöljem is vele ezt. Aztán nyitva is marad a szám, de a hang bennreked. Csak állok ott leesett állal, kikerekedett szemmel. Mert az ajtóban nem a férjem áll.

Lassan már húsz éve nem láttam ot, de rögtön felismerem. Annyiszor bámultam ot a gimnázium folyosóján a szünetekben, az iskolai kosármeccseken, amikre csak miatta mentem el, az ünnepségeken, ha szerencsémre úgy sorakoztattak fel minket, hogy láthattam ot, hogy teljesen beleégett az agyamba egy kép róla. Emlékszem, régen 100 méterrol is felismertem a járása, a mozgása alapján. Most itt van, alig fél méterre tolem, mégse hiszem el, hogy ez tényleg o. MIT KERES ITT?! HOGY KERÜL IDE?! A szívem egy hosszú pillanatra elfelejt verni, de aztán bezzeg olyan heves dobogásba kezd, mint annakidején, amikor egyszer leült a barátjával a mi asztalunkhoz az ebédloben, mert nem volt máshol hely. Majdnem megfulladtam akkor az ételtol, úgy összeszorult a torkom izgalmamban.
De most is az ájulás kerülget. Alig jut el a tudatomig a szava, ahogy köszön, bemutatkozik (feleslegesen), és aztán magyarázatként hozzáteszi:
– Én vagyok Kristóf új osztályfonöke. Családlátogatásra jöttem.
Aztán csak néz várakozóan, kutatóan. Én meg csak állok ott megkövülten, kócos hajjal, porosan, izzadtan, egy szál ujjatlan kisköpenyben, hónom alatt egy halom összehajtott papírdobozzal. TE JÓ ISTEN, mit gondolhat rólam?! Muszáj megszólalni, megmozdulni!
Eloször is sürgosen becsukom a szám, és nyelek egy nagyot, meg gyorsan pislogok néhányat, hogy magamhoz térjek.
– Elnézést… – motyogom, és félrehúzódom, hogy beengedjem. – Azt hittem, a férjem jött meg… Elmentek bevásárolni Kristóffal…
… De nemsokára már itt kell lenniük…
JAJJ, EGEK! Az eloszoba tele dobozokkal, bemutatkoznom is illene, de hogy nyújtsak kezet, amikor tiszta kosz vagyok. Meg magáznom is kellene, hisz tulajdonképpen teljesen egyoldalú volt az ismeretségünk, o soha észre sem vett, de hogy magázzak valakit, akibe 4 éven keresztül olyan veszettül szerelmes voltam, akirol annyit ábrándoztam, és akinek a közelségétol még most is remeg a lábam.
– Elnézést, hogy így magukra török bejelentkezés nélkül, de a beiratkozáskor még nem tudott a férje telefonszámot megadni, hogy elore ideszólhattam volna. Sajnálom, hogy megzavartam a munkában, de sürgosen beszélnünk kell a hétfoi nap miatt. – mondja, miközben belép, és tétován megáll a dobozhalom elott.
Ráadásul még el is pirul zavarában. És olyan furcsán is néz… aztán nyel egy nagyot, és elkapja rólam a szemét… EGEK, csak nem ismert rám?! Hiszen attól, hogy látszólag keresztülnézett rajtam, még tudhatta, hogy ki küldött neki képeslapot születésnapjára, meg mozijegyet egy osztálytársnojén keresztül.
És akkor… és akkor visszapillant rám még egyszer, de nem a szemembe néz, hanem a lábamra. AHA!! Szóval a mini alól kilátszó combom a pirulás oka!!
Mázsás súly gördül le a lelkemrol, legszívesebben felnevetnék, de csak egy széles mosolyt engedélyezek magamnak, a zavarom tovaszáll, s bár a szívdobogás megmarad, most már viszonylag nyugodtan tudom kezelni a helyzetet. Megszabadulok a hónom alatt lévo dobozoktól, betessékelem a nappaliba, elmagyarázom, hogy kicsit korai a családlátogatás, mert még be se rendezkedtünk igazán, és újabb suru „elnézés” – ek közepette eltunök a fürdoszobában, hogy kezet mossak.
Kapkodva végigtörlöm magam egy benedvesített törülközovel, megfésülködöm, s miután nagyjából visszanyertem emberi formám, utánamegyek a szobába. Háttal áll, a könyveket nézi a polcon. A fenekén feszül a vászon farmer, szokás szerint sportcipot visel, és persze sötétkék a pólója, még jobban kiemelve szokeségét, kék szemét. Mit sem változott az ízlése… és az alakja se. Talán kicsit soványabb. És rövidebb a haja, pedig a félhosszú jobban áll neki. Legszívesebben odalépnék a háta mögé, átkarolnám, hozzásimulnék, belekapaszkodnék izmos mellkasába, keskeny csípojébe, és arcomat a hátának szorítva elsuttognám, hogy o volt életem legnagyobb szerelme, és azóta se volt senki, senki, aki felébresztette volna bennem ezt a szenvedélyes érzést. És hogy tudom, most már nem is fogja senki. És hogy nem hittem volna, hogy látom még az életben, és ez egy óriási csoda. Megérzi a jelenlétem, hátranéz, megfordul, és találkozik a tekintetünk. Láthat valamit a szememben az elozo gondolataimból, mert vizsgálódóvá válik a nézése. Magam is meglepodöm a merészségemen, ahogy megállom, és nem fordítom el a fejem. És o is csak néz, de már nem kutatóan, inkább… gyönyörködve…. Nem, ezt nem hihetem!… És mégis: mintha simogatná az arcomat a tekintetével. És halvány, bátortalan mosoly lebeg a szája sarkán. Valami hihetetlen bátorság száll meg ettol, és kibukik belolem:
– Te ugye miskolci vagy?
Elkerekedik a szeme, és most az o szája marad tátva egy pillanatra.
– Igen.
– És a Hermanba jártál. – ezt már nem is kérdezem.
– Igen.
– Emlékszem rád. Egy évfolyamra jártunk. Én per 5 – ös voltam.
– Én meg per 3 – as. (Nekem mondod? – gondolom magamban vigyorogva.) Nahát… – nyögi, és megint kutatva néz, próbál emlékezni rám.
Megmondom neki a lánykori nevem, de biztos vagyok benne, hogy nem fog emlékezni rám.
– Nem, nem emlékszem. Én jobbára csak a saját osztálytársaim ismertem, meg még pár srácot, akikkel egy kosárcsapatban játszottam.
– Kosárlabdáról jut eszembe: Kristóf régi iskolájában karate – edzéseket is tartottak, és o már kék öves volt. Meg úszni is járt. Minden reggel hajnalban már mennem kellett vele, mert ha nem lett lefárasztva még iskola elott, nem bírt nyugton ülni az órákon.
Lassan belemerülünk egy tanár – szülo beszélgetésbe, azzal a különbséggel, hogy szerencsére visszategez. És talán ez az oka, hogy fokozatosan felenged, és sokkal inkább barátivá válik a hangnem, mint hivatalossá. Hétfon kezdodik egy háromnapos osztálykirándulás, emiatt jött, hogy figyelmeztessen minket: nem lesz tanítás. Amikor a múlt héten a férjem beíratta a gyereket az iskolába, ezt elfejtették mondani neki.
– Elvileg eljöhet o is velünk, bár nincs befizetve, de az egyik gyerek eltörte a lábát, és így se o, se az édesanyja, aki kíséroként jött volna velünk, nem jöhet, de a helyük megvan, és így legalább nem veszne kárba.
Nagy kísértést érzek, hogy lelkesen én is jelentkezzek kíséronek, de nem lehet: kezdenem kell az új munkahelyemen. Pedig rákérdez, hogy nem tudnék – e velük menni. Elmagyarázom a helyzetet, mire lassan elterelodik a beszélgetés az iskoláról és a gyerekrol a munkámra, meg a költözés okaira. Istenem, úgy issza a szavaimat, mintha isteni kinyilatkoztatást hallgatna! Eloredolve, csillogó szemekkel bámulva figyel rám, és a nem szuno kérdései is oszinte érdeklodésrol árulkodnak. Valami remegés kezdodik bennem a gyomrom táján, csodát érzek közeledni. De hát már maga az is csoda, hogy itt van, hogy láthatom, hogy beszélhetek vele! Elmerül bennem minden más lassan, olyan mintha csak mi ketten léteznénk a világegyetemben. Egyszer csak elfogy a mondanivalóm, és o se kérdez. Csönd telepedik közénk, és felszakítja bennem a régi sóvárgást: tudom, hogy ott van a szememben, mit érzek iránta, és tudom, hogy olvas a tekintetembol. És mintha tükörbe néznék: az o szemébol is vágy sugárzik felém. Mozdulnék és látom: o is mozdulna felém, de megbénítanak bennünket a társadalmi konvenciók. Mégis: édes ez a szenvedés. Keseruségként ér, ahogy megszólal a csengo, és szétrombolja ezt a meghitt pillanatot.
Látom a sajnálkozást az o szemében is, ahogy a megérkezo fiúk visszarángatnak minket a való világba. El is búcsúzik hamar. Az ajtóban még megfordul, mintha mondani akarna valamit, és én megérzem, hogy találkozni szeretne még velem, de hirtelenjében nem tud ürügyet kitalálni rá. A torkomban dobog a szívem. Tudom, hogy végzetes lépésre szánom el magam, s talán hiábavalóan, de azt is tudom: örök életemben bánnám, ha nem élnék ezzel a csodaszeru alkalommal. A férjem a gyerekkel már a konyhában pakol, kettesben vagyunk az eloszobában, és én halálraszánt merészséggel megfogom a karját, picit megszorítom, és nyomatékosan azt mondom:
– Bemegyek majd az iskolába érdeklodni, hogy sikerül Kristófnak a beilleszkedés az új közösségbe.
– Az jó lesz. Oda fogok figyelni rá, megígérem. – sóhajtja, hosszan a szemembe nézve. És közben mindketten tudjuk, hogy a szavak mögött mi bújik meg. Hogy elindultunk egy úton, ami ki tudja, hová vezet majd.

Végül is nem mentem be az iskolába. Nem volt rá szükség. Kisváros ez, egyetlen uszodája van. És o odafigyelt a mondatomra, hogy én kísértem mindig a fiam úszni, és ez ezentúl is így lesz. Már az elso alkalommal összetalálkoztunk. Láttam, ahogy végigsiklik a tekintete a fürdoruhás alakomon, és megemelkedik a mellkasa a mély sóhajtól, amit felszakít belole a látvány. Pedig sose voltam különösebb szépség, és így a 4. x felé, a szüléstol, szoptatástól megváltozva, pláne nem vagyok olyan veszettül kívánatos. Mégis kellettem neki, és ezt egy percig sem titkolta. Valami szavak nélküli megértés alakult ki közöttünk. Persze beszélgettünk sokat: a gyerekrol, az iskoláról, a sportról, a városról – közömbös témákról. De a szavak mögött mást gondoltunk.
Eleinte az uszodában találkozgattunk, de hamar meggyozött, hogy elég nagy már a gyerek, hogy egyedül járhasson úszni, és attól kezdve felcseréltem az úszást a délutáni konditeremmel. O ajánlotta, o kísért el eloször, o mutatta meg a gépek használatát, segített edzéstervet kidolgozni (testnevelés szakosként értett hozzá), látszólag mintha csak egy régi ismerosének tenne szívességet ezzel. Nem hiszem, hogy a külso szemlélo bármit észrevett volna rajtunk. De én tudtam, hogy nem pusztán udvariasság vezeti, amikor hazakísér edzés után. És o is tudta, hogy miért ballagok olyan lassan az oldalán.

Új város, új lakás, új élet – régi szerelem. 2 hónapja már, hogy újra lobog a régi tuz a szívemben. Amelyik soha ki nem tudott hunyni, csak parázslott eltemetve a tole távol töltött évek, a szürke mindennapok, a másokkal való kényszeru próbálkozások, a magánytól való félelembol kötött kompromisszumok súlya alatt.
És most itt van, itt áll elottem. Túlóráztam, nem mentem edzésre, és kilépve a cég kapuján megláttam ot az utca túloldalán a kocsijának támaszkodva. Ahogy észrevett, kihúzta magát, tett egy tétova fél lépést felém. Az egész férfi egy kérdojel, süt belole a feszültség, az aggodalom. Ég a szeme, remeg a szája széle. Nem biztos benne, hogy hogyan fogadom ezt az akcióját. Hiszen én férjnél vagyok, és o a fiam tanára. És ez egy kisváros.
Nem tudja, hogy nem érdekel, ha ég és föld összeszakad is: KELL NEKEM! Olyan rég és olyan nagyon kell!!
– Túlóráztál?
– Igen. Nem tudtam menni edzésre.
– Hazavigyelek?
– Igen.
Aztán mélyet lélegezve, összeszoruló torokkal hozzáteszem:
– Hozzád.
Megrándul, azt hiszem, hogy itt a nyílt utcán megcsókol, de fegyelmezi magát. Csak a szeme beszél.
Szótlanul nyitja az ajtót, besegít. Az úton végig hallgatunk, látom, hogy kényszerítenie kell magát, hogy a vezetésre figyeljen, és ne hajtson túl gyorsan. De nem lakik messze. Eloreenged az ajtónál, de hátra se fordulva csapja be maga után. Azonnal a kezem után nyúl, nekiveti a hátát az ajtónak, és magához ránt, lecsap az ajkamra a szája. Mint a kiéhezett vándor, aki végre élelemhez jut, olyan mohón csókol, szinte felfal, tenyere szorosan fogja a fejem, ujjai a hajamat túrják, másik keze a hátamat, a csípomet szorongatja. Aztán megnyugszik kicsit, míg lélegzetért kapkodunk, vállgödrébe fekteti arcom, simogatása lelassul, lágyabbá válik. Megint rámhajol a szájával, de most már gyengéd a csókja, inkább csak sok apró puszi – mintha így kérne bocsánatot az elozo hevességéért. Aztán csak néz, néz hosszan a szemembe, már nem is simogat, inkább lágyan ringat az ölében:
– Te egy csoda vagy! – suttogja mosolyogva.
– Ez az egész egy csoda. És te nem is tudod, hogy mekkora – felelem, de nem hagyok idot neki, hogy rákérdezzen: miért?
Most én csapok le a szájára, úgy tapadok hozzá egész testemmel, mintha bele akarnék olvadni, eggyé akarnék válni vele – és tényleg azt akarok. De valami közénk feszül, és érzem, hogy nem esik jól neki a hevességem. Eltolom hát a csípomet tole, hogy a kezem közénk férhessen, és kiszabadítsam a nadrágbörtönbol ezt az édes akadályt. De a gazdája mást gondol, csak annyit hagy, hogy végigsimítsak rajta a nadrágon keresztül, aztán a csuklómnál fogva eltolja a kezem, és már terel is a szoba felé, az ágya felé, ahol aztán vetkoztetni kezd. Minél kevesebb a ruha rajtam, annál kevesebb hely van a borömön is, amit még nem csókolt meg, nem cirógatott meg a kezeivel. Már a bugyimnál jár mire odáig jutok, hogy levarázsoljam róla a pólót – csak velem hajlandó foglalkozni, nem segít nekem, hogy le tudjam vetkoztetni. Mikor a bugyi alatti területet kezdi el feltérképezni a szájával, nekem is elmegy a kedvem a további próbálkozásoktól, átadom magam a gyönyöröknek. Remeg a lábam, és úgy érzem, mindjárt bepisilek, ahogy a nyelve újra és újra végigsiklik a csiklómon. Egyszeruen nem bírom tovább, el kell tolnom a fejét, annyira intenzív az érzés, hogy nem tudom elviselni. Felnéz rám kérdon. Beleremeg a lelkem az arca látványába: olyan szép! Annyira szeretem! Rászorítom a tenyerét a szeméremdombomra, de a végre végighullámzó borzongásom sokkal inkább a szemétol van, mint a kezétol.
Mikor kicsit megnyugszom, hátrahanyatlom az ágyra, húznám magamra ot is, de végre eszébe jut, hogy elobb meg kellene mégis szabadulnia a felesleges ruhanemuktol. Meg is teszi pár rántással, és máris ott bújik az ölemben, végre a combjaim közé ölelhetem a derekát, háta mögött keresztbe tett bokáimmal szorosan magamhoz húzom, talpammal a fenekét simogatom, míg egy hosszú, mély csókban forrunk össze. A nyelvem felfedezoútra indul a szájában, érzem, hogy izgalma magasba csap ettol. Tenyerével végigsimít a fenekemen, hüvelykujja közben a bejáratot keresi meg és simítja végig, hogy segítsen megtalálni a tapogatózó, vágyakozó testrészének a neki kedves helyet. Besegítek neki én is a kezemmel, nem mulasztva elobb egy kicsit becézgetni azt a kemény és mégis puha rudat, mielott magamba ereszteném. Lassan, fokozatosan hatol belém, pont úgy, ahogy szeretem: eloször csak a bejáratot izgatva, aztán egyre mélyebbre elmerülve bennem, míg végül, mikor már a szenvedélyem a csúcson jár, teljesen betöltve, hogy a heréi érintése lökjön át abba az állapotba, amikor megszunik létezni a világ, csak a gyönyör van, és a vad szívdobogás. Eddig még sose tudtam ezt a pillanatot nyitott szemmel átélni, de most el se tudom képzelni, hogy ne lássam ot közben. O is engem néz, valami sosem – látott van a szemében. Egymás forró lélegzetét érezzük, ahogy levego után kapkodva együtt ringunk az kéj hullámain. Aztán lassan elcsitul a testünk. De az én lelkem még mindig remeg, ahogy megértem: mennyivel másabb volt ez a szerelmeskedés, mint az összes eddigi szeretkezésem. Azok hétköznapi élvezetek voltak. Ez maga volt a csoda!

Anális kalandok Nikivel

Még az általános iskolában volt egy nagy szerelmem. Nikinek hívták. Nagyon szerettem, de akkor még túl éretlen voltam ahhoz, hogy kezdeményezzek.

Még az általános iskolában volt egy nagy szerelmem. Nikinek hívták. Nagyon szerettem, de akkor még túl éretlen voltam ahhoz, hogy kezdeményezzek. Akkor még ő se volt „kifejlödve”, de már így is nagyon tetszett. Na de hiába minden, én őt sosem érdekeltem, mert az egyik osztálytársamba volt belezúgva. Mikor elballagtam általánosból, nagyon sokáig rá gondoltam, hogy sosem láthatom újra, meg ilyesmik, de egy idő után belenyugodtam, és lemondtam róla.
Egy nap viszont felhívott egyik nagy haverom az általánosból, hogy jó lenne összejönni egy bulira. Na persze, hogy rögtön igent mondtam, és reménykedtem, hogy Niki is ott lesz. Egy hét múlva volt a buli. Már nagyon vártam. Mikor eljött a „NAGY NAP”, mindenre gondosan készültem, annak reményében, hogy lesz valami. Este hétkor volt a buli. Mikor odaértem, már ott volt két haverom, két csaj és természetesen a házigazda. Ekkor elkezdett rajtam uralkodni a félelem, hogy hülye voltam, hogy reménykedtem. De mielött teljesen kétségbe estem volna, megjelent álmaim nője. Nagyon meglepödtem a látványtól. Az elmúlt 3 év alatt kész bombázó lett belőle. Gyönyörű melle és fantasztikus segge volt.
Egy szűk felső és miniszoknya volt rajta. Az első program szalonnasütés volt. Ő mellettem ült. Nagyon jó illata volt, ettöl rögtön megmerevedett a dákóm. Beszédbe elegyedtünk, hogy-hogy van, hogy megy a tanulás, van e barátja. Szerencsére nem volt. Nagyon örültem a hírnek. Már kezdtünk össze melegedni. Ezután bementünk és miközben ettünk, elkezdtem vele szemezni, ő is benne volt ebben. Már nagyon gerjedtem rá. 11 körül elkezdödött az igazi buli. Zene, tánc, egy kis italozás és már tényleg nagyon kész voltam töle. Kértem a haveromat, hogy tegyen be valami lassút. Mikor meghallottam a gyönyörű dallamot, felkértem. Ő nagy örömmel elfogadta. Mikor vége lett a számnak, a sötétben vad csókolózásba kezdtünk és mondtam neki, hogy vonuljunk vissza, és ott folytassuk, ne zavarjanak a többiek. Erre vágytam négy éve és egész este. Elmentünk egy szobába.
Elkezdtem vetköztetni, elöször a pólóját vettem le és simogattam a mellét. Ő is elkezdett vetköztetni. Ekkor a dákóm majdnem kiszakította nadrágomat. Mikor megszabadítottam szoknyájától, meglepett, hogy egy szál bugyi sem volt rajta, így rögtön elövillant gyönyörű puncija. Már egy kicsit nedves volt. Ismét csókolóztunk. Ő a nadrágomhoz nyúlt, és megérintette meredező dákeszom. Lefektetett egy ágyra és levette rólam a maradék ruhámat. Most már mindketten meztelenek voltunk. Ekkor óvatosan elkezdte izgatni vörös makkomat. Én is a puncija felé hajoltam és elkezdtem kinyalni. Nagyon jó ízű nedü jött belőle.
Fél perc sem kellett, a szájába élveztem. Őt ez nem nagyon lepte meg, mindet lenyelte. Én pedig széthúztam szeméremajkait, és csiklóját izgattam, ő is nemsokára elélvezett. Nem kellett sok, megint kész voltam mindenre. Ő elkezdett rajtam lovagolni. Már nagyon könnyen bele tudtam hatolni. Néha egész a méhéig, ekkor óriásiakat sikoltott. Utána mögé kerültem és belehatoltam segglyukába. Nemsokára ismét elélveztem, rá a hátára. Utána még csókolóztunk és elmentünk zuhanyozni. Még ott is izgattam egy kicsit. Ő is elélvezett még egyszer. Legalább fél órát álltunk a zuhany alatt és csókolóztunk. Mikor lementünk bulizni tovább, mindenki arcán mosolyt láttunk. Nem tudtuk mi van, de utána elmondták, hogy ök akarták ezt a bulit, hogy összejöjjünk.
Legnagyobb örömömre azóta is együtt vagyunk. Így teljesült életem legnagyobb álma.

Mélytorok a liftben egy kiéhezett milf kurvával

Amikor az eset történt, kb 18-19 éves lehettem. Dögfáradtan jöttem haza suliból, éhes is voltam, szomjas is, szóval minden bajom volt. Amikor a tömbünk elé értem, láttam, hogy az egyik női lakó épp próbál megfogni egyszerre 3 táskát + a retiküljét, de nem megy neki. Gondoltam, segítek neki. Egyrészt, mert ismerős (bár az ismerős szó túlzás, csak köszönőviszonyban voltunk – akkor), másrészt meg jól nézett ki nagyon. 35 éves, magas, széles csípő, feszes fenék és mell, barna hajában szőke melírcsíkok. Nem volt se sovány, se dundi, teltkarcsúnak se lehetne mondani, de átlagos testalkatúnak sem. A nézésében volt valami, ami beindít szerintem minden férfit. Kissé talán szigorú, de egyben szexi, tüzes tekintete volt mindig. Mintha csak azt mondaná a szeme hogy „gyere, dugjunk édes!”.

Szóval odamentem hozzá.

-Jónapot, segíthetek?

-Nagyon megköszönném – mosolygott.

Miközben mentünk a lifthez, beszélgettünk. Mondta, hogy a férje dolgozik, ő pedig egész nap otthon unatkozik, és beugorhatnék egy kávéra amiért ilyen segítőkész voltam. Örültem a meghívásnak, hisz álmos is voltam, szomjas is, és az éhségemet is csökkenti a kávé. Beszálltunk a liftbe, és a sok táska miatt alig volt hely, úgyhogy elég szorosan álltunk egymáshoz. Én voltam hátul, ő elöl, és olyan szorosan álltunk, hogy a nadrágom a farkamnál pont hozzáért a seggéhez. Feszes, fehér nadrág volt rajta, ami alatt látszódott, hogy milyen tanga van rajta. Mivel picit magasabb vagyok nála, épp beláttam egy picit a mellei közé. Nem is kellett más, hogy felálljon a farkam: láttam a tangáját, a seggéhez hozzáér a farkam, és látom a melleit is, emellett mámorító a parfümje. Nagyon örömteli érzés volt, azonban már vártam, hogy végre kiszálljunk a liftből, mert féltem, hogy észreveszi hogy „ágaskodok”, és rossz néven veszi. Azonban nem! Nemtudom, hogy érezte-e vagy nem, de nagyon picit elkezdte ringatni a fenekét.

Egyszercsak megállt a lift. Áramszünet. A világítás is megszűnt, a lift sem ment tovább, mi pedig ottvoltunk ketten a sötét liftben. Ahogy kialudt a fény, Andrea kicsit megilyedt, és ilyedtében mégjobban hozzámnyomódott.

-Te jó ég, mi történt? Zuhanunk?

-Neeem. – nyugtattam meg.

-Villanyszerelőnek tanulok, konyítok már valamennyire az ilyesmihez. – folytattam.

-Akkor be tudod indítani a liftet?

-Á, nem látok semmit, másrészt pedig az áramszünet valószínűleg a szolgáltató hibája, úgyhogy lehet hogy 1 perc, de lehet hogy csak fél óra míg újra elindul a lift.

Nem mondott semmit pár pillanatig, aztán megszólalt:

-Előbb éreztem valamit a popsimnál, mi volt az? – kérdezte bájos hangon.

-Húha, érezte? Bocsánat.

-Semmi baj, de mi ez a magázás? Itt ágaskodik rám a farkad, és magázol? Tegezzél nyugodtan!

Amint befejezte a mondatot, egyszercsak annyit hallottam, hogy lehúzta a sliccemet, elővette a farkam, és elkezdte a nyelvével simogatni.

-Ha már így kettenmaradtunk, ne unatkozzunk! – ezután pedig bekapta.

Nem cécózott sokat, szinte egyből jó gyorsan elkezdte szopni. Hát a férjét komolyan megirigyeltem, olyan technikája van. Simán bekapta az egészet, pedig 19 cm-t eltűntetni nem lehet egyszerű dolog. Ahogy benyelte az egészet, néha ezzel egyidőben megnyalta a golyóimat is. Baromi jó volt. Mivel baromi gyorsan szopott, nem kellett túl sok, hamar elélveztem. A szájába lőttem. Úgy nyelte, mint kacsa a nokedlit.

Ezután nem sokkal visszajött az áram, és felmentünk hozzájuk.

Tehát az áram visszajött, mi pedig felmentünk Andreához. Bementünk a lakásba, levettem a cipőmet, beinvitált a konyhába, és kávét főzött. Úgy tett, mintha mi sem történt volna. Fura volt nagyon. Nem tűnt szomorúnak, csak egyszerűen nem ilyennek tapasztaltam a nőket, miután szopnak egy jót. Na de sebaj. Ő kávét főzött, én meg néztem közben a fenekét, miközben ő éppen nyújtózik a cukorért, ami a szekrény tetején van. Kíváló alkalom volt, hogy újabb segítséget nyújthassak. Odamentem, és levettem. Persze nem úgy, hogy mellálltam, hanem mögé, és mivel nekemis kicsit nyújtóznom kellett, igen erőteljesen hozzásimultam hátulról, ismét.

-Tessék, gondoltam segítek. – mondtam

Gyorsan megfőzte a kávét, töltött magának és nekem is 1-1 csészével, közben pedig cigiztünk egyet. Szemben ült velem, lábait egymásra tette, kicsit előrehajolt, úgyhogy mellei közé remek belátásom volt. Annyira bámultam a cickóit, hogy lehetlen volt, hogy ne vegye észre. Persze már kevésbé voltam zavarban emiatt, miután már leszopott.

-Na, ennyire beindítottalak? – kérdezte

-Csodálkozol? Egyszercsak hirtelen leszopsz a sötét liftben, most a melleidet illegeted előttem, nemcsoda hogy legszívesebben.. – félbeszakítottam a mondatomat. Nem akartam illetlen lenni, és telhetetlennek tűnni, ráadásul a férje akármikor hazaérhet a melóból.

-Legszívesebben mi? Mondjad nyugodtan, ne szégyellősködj! – mondta rendkívül nagy bájjal.

-Legszívesebben lerángatnám a ruháid, és megbasználak!

-Akkor hajrá, a kávé jó erős lett, úgyhogy biztos felpörögtél tőle rendesen. Na, gyere már!

Ekkor odamentem hozzá, levettem a pólóját majd a nadrágját, és belenyaltam a fülébe, közben pedig a melleit markolásztam. Nem fiatal már, nem is öreg, de mellei teljesen korrektek formára és állásra is.

Elkezdett újra szopni. Ekkor hallottuk, hogy a kinti ajtóban elfordul a kulcs. Nem tudtuk mitévők legyünk. A szívem olyan hevesen vert, mint még soha. Aztán utána teljes csend. Sehol senki, csak mi ketten. A szomszédja ért haza, és ő nyitotta a kinti ajtót az előtérben. Megnyugodtunk, viszont a nagy ilyedtség közepette lelankadtam. Andi kicsit nevetett, majd újra elkezdett szopni. Mivel én már kaptam eleget a jóból, megkértem, hogy négykézláb pucsítson nekem a konyhaasztalon. Ahogy bepucsított, mégjobban beindultam. Rózsaszín pinája és szűk feneke látványa mindenkit izgalomba hozna egyből. Legszivesebben egyből bedugtam volna neki, de tudtam, hogy még várnom kell, még nem jött el az idő. Elkezdtem ujjazni a pináját, közben az ánusza környékét nyalogattam. Nagy sóhajtásaiból tudtam, hogy bejön neki a dolog. Pár perc után már ujjazás közben az egyik ujjammal a csiklóját is izgattam, és a segglyukát nyaltam. Biztos a férje is seggberakta már, mivel kicsit tágabb volt a feneke, mint „normál” állapotban, úgyhogy nyelvem hegyét be is tudtam dugni a fenekébe. Ez őt is nagyon beindította, és engemis. Aztán ujjaim fürgeségét inkább a fenekében hasznosítottam inkább, és a pináját nyaltam. Erős illata volt, de nem pállott, poshadt, hanem kellemes. Igazi punciszag!

Egy ideig még nyaltam, majd lefeküdt a hátára az asztalon, és elkezdtem dugni. Pinája szinte izzott, nemcsoda, megdolgoztam rendesen. Ahogy keféltem, mellei szinte arcbacsapták, úgyhogy inkább megfogta őket, és elkezdte nyalogatni a saját bimbóit, utána pedig én szopkodtam, aztán megint ő, és így tovább..

Aztmondta, hogy szeretné, ha análisan is csinálnánk, de még kicsit tágítsam, de ne az ujjammal, hanem valami vastagabb, hosszabb tárgyal. Benéztem a hűtőbe, kerestem valamit, ami a célnak megfelelne, addig ő ujjazta magát. Találtam egy jó nagy kígyóuborkát. Bekentem egy kis vajjal, majd felnyomtam neki. Ahogy bedugtam, erőteljesen felnyögött. Utána a farkam visszadugtam a pinájába, amitől mégerőteljesebben nyögött. Mivel egy uborka volt a seggében, a pinája jelentősen összeszűkült, szinte annyira, mintha szűz lenne. Jó volt nagyon. Egy ideig dugtam még, majd szólt:

-Mostmár szerintem elég tág vagyok hátul is, kicsit szoplak, aztán dugd meg kőkeményen a seggem is!

Most mégvadabbul cumizott, mint a liftben, de nem csinálta sokáig, épp csak annyi ideig, hogy elég nyálas legyen. Kicsit nyaltam a fenekét, de mivel nem akartam, hogy fájjon neki, kerestem valami síkosítót, ami jobban csúszik, mint a vaj. Egy kis étolajjal bekentem a seggét, majd bedugtam a farkam. Szorított rendesen. Legszívesebben egész nap csak dugtam volna a seggét, de tudtam, hogy sajnos nemsokára elsülök, úgyhogy néha kicsit megálltam szoptatni és csókolózni. Ahogy dugtam, szinte megőrültem, ilyen keményen még soha nem dugtam seggbe senkit, de vadságom szerencsére nem zavarta. Alapból tüzes nézése van Andinak, de amikor meganalizáltam, úgy nézett, akár egy tigris. Amikor már éreztem, hogy nem sokáig bírom, kihúztam, elkezdtem verni, és ráélveztem a pinájára. A forró gecim végigcsorgott a pináján, le a fenekéig, majd lecsöpögött a járólapra. Amennyi a pináján maradt, azt ujjárakente, és lenyalogatta az ujjáról.

-Finom vagy még mindig! – kacsintott.

Ezután nemsokkal elmentem haza. Pár nappal később találkoztam vele egy boltban, de vele volt a férje is. Odajöttek hozzám, és Andi megkért, hogy majd az egyik nap felugorhatnék 2 óra körül, mert elromlott otthon a turmixgép, megszerelhetném, mert szeretne inni már egy kis répalevet. Értettem a célzást, úgyhogy felmentem hozzá a következő héten is. Érdekes módon sokszor elromlott „véletlen” az a turmixgép… 😉

Szex a cirkuszban

A színpadi mágia túlhajszolt világában Scarlet a tűz közelében dolgozott. A fellépésekért vívott hatalmas verseny miatt a bűvészek féltékenyen őrizték titkaikat, és irigykedtek minden olyan versenytársra, akinek a száma csak egy kicsivel sikeresebb volt, mint a sajátjuk. Senki sem volt féltékenyebb és irigyebb, mint A Hatalmas Francisco. Minden igyekezetével titkolta, hogy ő valójában Frank Potts, régi palabányászcsalád sarja. Hivatásának csúcsára kemény munka és az állítólagos természetfeletti tulajdonjogok rugalmas megközelítésével jutott. Ő volt Scarlet főnöke.

És ezért volt most Scarlet a Palladium színpada mögött. Megjelent ugyanis egy új vetélytárs, aki szemtelenül Harry Pottsnak nevezte magát. Nem is igazán a híres varázslótanoncra utalt ezzel az álnévvel, inkább Francisco valódi vezetéknevére. Ráadásul pont Francisco szülővárosában vetette meg a lábát. Egy estéje már telt házzal ment, és még két másik volt soron, irigylésre méltó számokkal. Ez túlságosan nagy kihívás volt A Hatalmas Francisco számára, és tökéletes alkalom arra, hogy bevesse Scarletet. A feladatköre szerint “második asszisztens” volt, de soha nem jelent meg a színpadon. A munkaköre megnevezése pontosabb lett volna „thaumaturgikus kémkedés”-ként. Annyi információt gyűjtött össze Francisco versenytársairól, amennyit csak tudott, a bűvész így mindig újabb és újabb trükkökkel nyerte a nézettségi versenyt. Harry Potts háromnapos fellépéssorozata a Palladiumban tökéletes lehetőséget biztosított az infók első kézből való megszerzésére. Míg Francisco szakterülete csupán az illúzióra terjedt, Scarlet árnyékos múltja során mindenféle hasznos készségre szert tett, a számítógépes rendszerekhez való tiltott hozzáféréstől a hagyományos betörésig. Ez esetben nem is volt szüksége a zárak feltörésére, mert a Palladium ügyvezetője tartozott neki egy szívességgel.

Scarlet reggel olyan korán jelent meg, hogy a pasi még karikás szemekkel fogadta. A lány biztos volt benne, hogy Harry Potts emberei csak ebéd után jelennek majd meg. Az ügyvezető átadta neki a főkulcsot, és magára hagyta. A tapasztalat azt tanította Scarletnek, ne vigyen magával sok felszerelést. Minden szükséges eszköze elfért a buggyos vászonnadrágjában, és a katonai pulóverében, ami bármilyen vegytisztításnak ellenállt volna. Az ügyvezető arról is biztosította, hogy a személyzet sem fog még pár órán át megjelenni. Ez már nem az első ilyen alkalma volt, úgyhogy gyorsan átnézte az öltözőket, különösen Harry Pottsét, de csak mérsékelten érdekes anyagokat talált. Mindenesetre elrakta őket Francisconak. Lehet, hogy ő majd észrevesz benne olyasmit, amit a lány nem.

Leginkább a színpad érdekelte. Harry gondatlanul mindent szertehagyott, mintha a műsor után senki sem törődött volna a takarítással. Scarlet minden kelléket ellenőrzött; a zsebkendőket, a kis dobozokat, a kesztyűket, a kártyapaklikat, a tollcsokrokat, a kalapot, a poénokhoz használt spriccoló virágokat. Minden tételt megvizsgált és lefényképezett. Jegyzetelt is, akárcsak tegnap este a nézőtéren, amikor tiltott volt a műsor közben a fotózás. Csak a két fehér egér, a három kiscica és a teknős hiányzott tegnapról; ha ott lettek volna, Scarlet azonnal hívta volna az állatvédelmi hatóságot. Aztán a nagyobb ládákra fordította a figyelmét. Mindkettő nagyjából ugyanakkora volt, kb. két méter magas, de az egyik ódon, tömör, sötét fából készült, lekerekített tetővel. Semmi extra. Csúsztatható panelek, háttámla, rejtett üregek, rések a késszurkálós számhoz. A második láda már érdekesebb volt. Fehér volt, és kábé egy négyzetméternyi helyet foglalt el. Az oldalán és a hátán tízcentis lyukak voltak összevissza. Noha nehéz volt pontosan látni, mi történik a ládában, a nézőtérről elég hatásos illúziónak látszott, amikor Harry eltüntetett mindent, amit behelyezett. És aztán ráadásul minden megjelent a másik ládában. Egyszer Harry egy rakás cicirázó bikinis csajt terelt be, és egyenként „eltüntette” őket. Scarlet bízott benne, hogy megfejti a trükköt. Ha nem tükrökkel működött, bizonyára valamilyen szerkezet keltette az illúziót, hogy átlátunk a lyukakon. De lehet, hogy valami hi-tech megoldásról volt szó. A láda ajtaja könnyen nyílt. Scarlet megvizsgálta a belsejét, kereste az illúzió titkait. A padlón lévő nagy csavarokon kívül a láda belseje is ugyanolyan sima fehér volt, mint a külseje. Mindazonáltal Scarlet úgy érezte, vannak még benne felfedeznivaló titkok. Mivel szabad szemmel semmit sem vett észre, belépett. A legvalószínűbb magyarázat az volt, hogy amit Harry ebben a ládában használt, már elrejtette. De Scarlet meg akart győződni róla, hogy alapos munkát végzett, úgyhogy alaposan körülnézett. Amikor ujjait végigcsúsztatta a hátsó panelen, halk kattanást hallott maga mögött. Megfordult, de az ajtó már bezárult. Bizonyára jól meg volt olajozva. Odabenn nem volt retesz, úgyhogy csak megnyomta az ajtót. Zárva maradt. Ez egyáltalán nem volt jó hír. Újra megnyomta. Semmi; meg sem moccant. Kinézett az egyik lyukon, látta a kellékeket, amiket már megvizsgált. A legtöbb ember ilyen helyzetben ösztönösen segítségért kiáltott volna, de Scarlet volt már ennél merészebb helyzetben is. Nem kellett volna itt lennie, és ha rátalálnak, az nagy diplomáciai incidenseket okozhatott a bűvészek körében, még akár párbajt is, varázspálcákkal hajnalban, meg ilyenek. Lennie kell kiútnak. Mindig van. A mágusok sem mentesülnek az egészségügyi és biztonsági követelmények alól. Nem lehetett olyan láda, ahonnan lehetetlen menekülni. Csak ki kellett engednie a belső Houdinijét. De tényleg nem volt olyan nyom, ami a kijutásra utalt volna. Scarlet végighúzta ujjait a láda minden részén, remélve, hogy megtalálja a mechanizmust, ami kiengedi. A láda konokul zárva maradt, és a lány kényszerítette magát, hogy nyugodt maradjon. Ez a mágia világa volt. Lesz itt valahol egy trükk. Ott kell lennie. Ujjait végighúzta a lyukak peremén. Semmi. Aztán lépéseket hallott, úgyhogy visszahúzta ujjait. Basszus, basszus! Nyugodt és csendes kellett maradjon, és remélni, hogy bárki is jött arra, elmegy anélkül, hogy megvizsgálná a ládát. Az egyik falhoz támaszkodott, hogy testének egyetlen része se legyen látható a lyukakon át. A taktika eleinte működőnek tűnt. Csusszanás és emelés hangját hallotta, férfi hangokat, akik arról beszéltek, hogy mit és hogyan kell csinálni. Hallotta, hogy az előző esti műsor bizonyos részeivel elégedetlen volt, és igyekezett megjegyezni a részleteket. De aztán az egyik hang ezt mondta:

– Várj, be van zárva a varázsláda.
Egy kis csönd volt, aztán egy másik férfi szólalt meg:
– Van odabenn valaki? – Scarlet visszatartotta a lélegzetét. Hiába. Lépések közeledtek. Megint hallotta a férfit. – Van benn valaki?
Amikor a férfi kopogott a láda oldalán, a lány összerezzent. Közeledett a lebukás. Még ijesztőbb volt, amikor a férfi keze átcsúszott az egyik nyíláson. A lány nem tudta leállítani; a kéz a vállához ért. A pasi tapizott kicsit, aztán elhúzódott.
– Gyere csak, Ken!
A másik férfi odasietett; az első pasi keze pedig áttért a lány mellére, és jól megszorította.
– Melyikük lehet? – kérdezte Ken.
– Mit számít az? Ezek a ribancok nagyon kívánósak! Folyton bemászkálnak a ládába…
A mellmarkolászás ellenére Scarlet egész megnyugtatónak találta a helyzetet. Ha ezeket a pasikat nem érdekli, hogy ő kicsoda, talán megúszhatja a dolgot. Ki kell bírnia a taperolással járó kényelmetlenséget, de ez legalább nem veszélyeztette a küldetését.
Ettől valamennyire megkönnyebbült, de egy újabb kéz nyúlt be, egész a nadrágjáig. Ken hangját hallotta.
– Basszus, valami könnyebbet is felvehetett volna… – mondta.
Mostmár három kéz volt a dobozban; Ken lehúzta a lány sliccét, a másik a pulcsiját nyitotta szét. Hevesen tapizta mindkét mellét, Ken pedig a nadrágjába próbált benyúlni.
– Rohadt jó mellei vannak – jelentette ki az első férfi.
– Szerintem Shirley lehet – mondta Ken. – Neki vannak olyan jó mellei. A legjobbak.
– Szerintem inkább Ronnie – mondta az első férfi.
Scarlet profizmusa nem engedte, hogy visszavágjon. Nehéz volt elhinni, hogy Harry Potts ribancai önként zárkóztak be a ládába, de eleget látott már a világból ahhoz, hogy tudja, a valóság néha a mágiánál is furcsább. Pillanatnyilag amiatt aggódott a legjobban, nehogy lebukjon. Még fennállt annak a veszélye, hogy a férfiak bepillantanak a ládába, de addig is remélte, hogy szerencséje lesz.
– Vehetne új fehérneműt – mondta Ken, ahogy ujjai végigcsúsztak Scarlet vastag bugyiján.
– Az biztos – mondta az első férfi, kezei a lány melleiről a karjára csúsztak. – Lépj előre, cicám. Ugye ezt le akarod venni?
Scarlet úgy döntött, hogy ezt költői kérdésként értelmezi, úgyhogy ellépett a faltól, de csendben maradt. Érezte, hogy a férfi ujjai tapogatják, határozottabban, mint általában férfiak bánnak a női fehérneműkkel .
– Vedd le a nadrágod és a bugyidat, ribi! – mondta Ken.
Máskor ilyen helyzetben Scarlet egy pofonnal válaszolt volna, de erre most nem volt lehetőség. Jelenleg csak úgy kerülhette el a lebukást, ha azt tette, amit mondtak neki, úgyhogy hagyta, hogy a férfi megtapintsa, ahol csak akarta. Az első férfinek végül sikerült kioldani a melltartóját. Bimbóit ujjak zárták közre, de Scarlet érezte, hogy bekeményednek. Ken ujjai végigcsúsztak az ágyékán.
– Kis csinos – mondta a férfi. – De ha Harry rájön, hogy nem vagy teljesen sima, véged lesz.
Mi ez? Kezdett úgy tűnni, Harry Potts a bűvészműsor mellett egy háremet is működtetett.
– Told a puncid az egyik lyukhoz, kicsim – hallotta újra Ken reszelős hangját. – Hadd lássam!
Scarlett emlékeztette magát arra, hogy a legfontosabb célja a lebukás elkerülése volt, úgyhogy megfordult. A férfi elengedte a melleit, amik a láda oldalához szorultak, ahogy megfordult Ken parancsára.
– Jó…. – mondta a férfi. Megalázónak érezte, hogy elég óvatlan volt ahhoz, hogy ebbe a szituációba kerüljön, de az anonimitás érdekében hagyta, hogy Ken ujjai széttárják a kisajkait. Az egyik ujj be is nyúlt a nyílásba. Scarlet ki akarta találni, hogyan kerülhet ki a ládából, próbált alternatívákat kitalálni. Nem tudta leállítani Ken molesztálását, de ki kellett találnia, hogyan juthat majd ki innen, ha a két férfi végzett. Pár szót hallott, aztán cserélődtek az ujjak. Scarlet azon töprengett, hogyan juthatna ki a ládából, de gondolatait új lépések szakították félbe. Basszus! Újabb pasik! Sosem jut ki innen…
– Ide, srácok! – kiáltotta Ken. – Van egy ribanc a ládában!
– És kezd rendesen beindulni! – kiáltotta a másik férfi.
Basszus, basszus! De talán így jobb is volt. Minél jobban elhitték, hogy benne van a buliban, annál kisebb volt a lebukás veszélye. Vagy nem? Feszülten figyelt: ha jól értette, hárman érkeztek. Az ujjak cserélődtek, bizonyára az egyik új pasi nyúlt be. Ez nem akart felfedezni, csak behatolni. Mellette is kezek nyúltak be a nyílásokon, és megszorították a fenekét.
– Hát nem imádnivalóak az ilyen ribancok? – szólalt meg egy hang. – Mindent bevállalnak. Ugye, édes?
Scarlet rájött, hogy nem maradhat örökké csöndben.
– M-hm – motyogta.
Nevetés. Ujjak vájtak a fenekébe, ujjak merültek a puncijába. Aztán kemény fasz érintette a kisajkait, és bele is merült. Ujjak jelentek meg fejmagasságban.
– Szopjad! – jött a parancs. – Kóstold meg a saját pinád ízét, ribanc!
Tovább kellett játszania a szerepét. Odafordult, hogy a férfi ujjait a szájába vehesse. Legalább nem kellett mást szopnia. Ez az enyhe megkönnyebbülés mindössze tíz másodpercig tartott, amíg a saját nedvét ízlelte, aztán még egy kemény faszt pillantott meg a bal oldali lyukon. Nem volt menekvés, együtt kellett működnie. Csak így juthatott ki innen lelepleződés nélkül. Nyilvánvaló volt, hogy mit vártak el tőle, úgyhogy megfogta a kemény rudat, miközben a másik férfi ujjait szopogatta. A punciját tovább ingerelte a kemény fasz. Színjáték, gondolta Scarlet. Eddig a férfiak örömmel feltételezték, hogy Harry Potts egyik bikinis ribanca, de ha túlságosan vonakodik, a pasik gyanakodni kezdhetnek. Úgyhogy leguggolt, megragadta a faszt, ami eddig a puncijánál ágaskodott, és rámarkolt arra, amit már korábban megfogott a bal oldalánál. Mindkét fasz egyformán meredezett, úgyhogy választhatta bármelyiket. Jobbra fordult, és ajkát a kemény dákóra vetette. A ládán kívülről zihálás hallatszott.
– Basszus, de ki van éhezve!
– Szerintem Shirley az – szólalt meg a legelső férfi.
– Vagy Kim – mondta valaki. – Kim eléggé odavan a geciért…
– Vagy Tracey – mondta valaki más.

Scarlet tudta, hogy a másik pasi is törődést kíván, úgyhogy odafordult hozzá. Újabb lyukakon keresztül újabb kezek jelentek meg. Úgy tűnt, már túl sok kéz tapogatja a fenekét és szorongatja a mellét. Nyilvánvaló volt, mi a leggyorsabb módja, hogy mindez véget érjen; az, hogy a férfiakat minél hamarabb elélvezésre késztesse. Nem lett volna az első alkalom, hogy a munkája szexet igényelt volna, de új volt számára, hogy nem az övé volt az irányítás. Másrészt viszont nem jelentett túl nagy kihívást rájönni, hogyan elégítheti ki ezeket a neandervölgyieket. Gyorsan mozgatta a kezét, hevesen szopott. Nem volt értelme húzni a dolgot. A bal oldai lyuk fölött valaki kopogtatott.
– Verd a nyelvedre, te kis ribanc. Aztán mutasd meg. Megértetted?
– M-hm – válaszolta tele szájjal.
– Nem lehet Kim – mondta Ken. – Ő könyörögne a geciért.
A férfiak erre röhögtek. Seggfejek. Scarlet viszont tapasztalatból tudta, a kémkedés néha szorult helyzetbe hozza az embert, és tudta, hogyan kell egy rossz melóból kihozni a legjobbat. Kinyitotta a száját, és verte a merev rudat, ügyelve, hogy a makk a nyelvén pihenjen. A testét még mindig kezek tapogatták, és közben a férfi elélvezett. A sperma elárasztotta a lány nyelvét, az egyik lövés majdnem lecsúszott a torkán.
Scarlet óvatosan a lyukhoz tartotta az arcát, úgy, hogy csak annyit mutasson a férfinak, amennyit az látni akart.
– Most nyeld le – mondta a férfi. – Aztán mutasd újra!
A nemzetközi mágia profi kémjeként Scarlet jól tudta, hogyan vegye át akarata az uralmat az anyag fölött, úgyhogy teste azonnal engedelmeskedett. A férfi anyaga simán lecsúszott a torkán, aztán be is mutatta neki az eredményt. Utána visszafordult a másik faszhoz, de mielőtt újra elkezdett volna szopni, valaki kopogott mögötte. Odafordult, és egy kezet látott, ahogy hívogatta:
– Told ide a pinád, cica!
Amit csak akartak, hogy ne bukjon le. Felemelkedett, kezében tartotta az előtte meredező farkat, hátralépett és behajolt. Ujjak kezdték felfedezni az altestét. Még jobban behajolt, és szájába vette a faszt. Minél előbb elélveznek, annál jobb, ez volt a terv. Úgyhogy olyan keményen szopta és verte a faszt, ahogy csak tudta. Az ujjak a puncijába hatoltak, más kezek pedig mohón ragadták meg a testét, különösen a melleit.
– Rögtön told ide a pinádat!
Ezúttal sem kételkedett, hogy mi fog történni. Úgy is lett. A farkat a szája elé tartva hagyta, hogy hátulról valaki felnyársalja.
– Nincs is jobb egy nyársra húzott ribancnál, igaz, srácok? – kérdezte valaki.
Nevettek. A lány gyűlölte a nevetésüket, meg amiket mondtak, de bármi jobb volt, mint lebukni. Mozogni kezdett, rátolta magát a faszra, mintha pont erre vágyna. Végül elég könnyen rávette magát. A szájával is rácuppant az előtte meredező farokra, mint aki igazán élvezi, amit csinál. Amíg a férfiak csendben maradnak, talán el is kezdheti tényleg élvezni. Végül is nem ez volt az első alkalom, hogy két fasz volt benne egyszerre. Gondolt már rá korábban is, hogy újra át kéne élni az élményt, de sosem gondolta volna, hogy…
– Basszus, ez a pina rohadt szűk! – nyögte mögötte a férfi a fal túloldalán.
– Engedj oda minket is! – mondta Ken.
A hüvelye egy pillanatra kiürült, de azonnal kitöltötte egy másik fasz. Rámozdult, tette, ami tőle telt. A kémkedés megtévesztéssel jár, és ő értett a megtévesztéshez. Még könnyebb volt lelkesedést tettetni így, hogy a férfiak nem láthatták. A baj az volt, hogy a teste is elhitte ezt a megtévesztést. A kemény kefélés hangja visszhangzott a szűk dobozban. Minden porcikáját átjárta a helyzet nyers szenvedélye. Felemelte ajkát a dákóról és keményen verte a duzzadt makkot a szájára és az arcára.
– A picsába! – mormogta a férfi. Sperma lövellt a farkából. Scarlet érezte a hajába spriccolni. Ajjaj. – Jó kis faszszopó van odabenn! – Visszahúzta a faszt az ajkai közé, hogy minél kevesebb menjen félre. – És mennyire imádja a gecit… – tette hozzá a férfi.
Legyen, ahogy akarja, gondolta a lány. A küldetés érdekében mindent le fog nyelni, mint egy geciimádó ribanc. És ahogy még nyelt, észrevette, hogy Ken kihúzta a farkát. Pár pillanattal később érezte a férfi spriccolását a punciján, és hallotta a férfi állatias üvöltését. Három megvolt, már csak kettő volt hátra. Mindjárt vége.
Aztán lefagyott. Ezt a hangot azonnal felismerte.
– Elő a pálcával!
Ez maga Harry Potts! Basszus! Lefagyott, érezte, ahogy geci csorog az arcán és a kisajkain. Bármi is történjen, a mágus nem láthatja, nem hallhatja, nem jöhet rá, hogy ki is ő valójában. De miért vette elő a pálcáját? Valami trükkre készült? Talán a pálca valami távvezérlőféle volt. Ha a mágus kinyitja vele a ládát, neki itt vége. Aztán rájött, hogy milyen pálcára gondolt a bűvész. Vibráló rúd hatolt a puncijába, mire Scarlet felsikkantott. Basszus! Csendben kellett maradnia. Kezek nyúltak be, ragadták meg, gyúrogatták a testét, vájtak a mellébe.
– Nyisd ki a szádat, és tapaszd a lyukra!
Nem volt más választása. Tette, amit mondtak. Arra gondolt, hogy bár a férfiak találgattak, ki lehet a ládában, igazából nem érdekelte őket. Harry Potts bikini csajai felcserélhetőek, feláldozhatóak voltak. A pasikat csak az érdekelte, hogy volt melle és lyukai. A hang megint megszólalt:
– Akarsz egy jó szájbakúrást?
– M-hm.
– Már alig várod, hogy egy újabb nagy adag spermát nyelhess, mi?
– M-hm.
Már-már tényleg varázslatnak tűnt, hogy a férfi úgy betolta vastag farkát a lány szájába, hogy ne fullassza meg.
– Kibírod, ugye, ribanc? – kiáltotta a pasi, és úgy baszta a száját, mintha a lány egész teste csak ennyi lenne, mintha csak egy szájüregből állna, amit a férfi kielégülésére tenyésztettek ki. Pont úgy baszta a lány száját, mint korábban a pináját; Scarlet érezte rajta a saját nedveit. Ő volt az, aki korábban hátulról magáévá tette. A kezek tovább gyömöszölték. Úgy tűnt, mindenütt ott vannak. Harry Potts hevesen dörzsölte vibráló pálcáját a csiklójához. Scarlet rengeteg orgazmust játszott már meg, de még sosem próbálta visszatartani. Mert ez volt a szörnyű igazság, a vibráló pálca a csúcspont felé kergette, tekintet nélkül arra, hogy ő akarja-e. Maga sem tudta, mit akart, csak hogy bármi történjék is, nem szabad felfedezniük a személyazonosságát. Gazemberek voltak, akik most kihasználták, mint valószínűleg más lányokat is Harry bandájából. A torkát vadul kúrta a fasz, a kezek keményen gyömöszölték a testét. Próbált ellenállni, de a vibráció túl erősnek bizonyult. Életében először kellett az orgazmus ellentétét megjátszania. A fasz kikerült a szájából, úgyhogy megkönnyebbült a torka.
– Csukd be a szád! – jött a parancs.
Scarlet ujjai két lyukra szorultak. Muszáj volt megtartania magát. Sűrű, meleg sperma záporozott az ajkára, és közben a pálca végül megtette hatását. Remegve élvezett, pedig gyűlölte, hogy a teste nem hajlandó engedelmeskedni neki. Gyűlölte a torokhangját, ami elárulta gyönyörét. Térde hihetetlenül elgyengült, de nem akart összerogyni. A segítség Harrytől érkezett, bár korántsem ilyen szándékkal:
– Fordulj meg, ribanc!
Scarlet bizonytalanul fordult meg. A pálca helyett Harry farka csúszott be a nyíláson. Nyilvánvaló volt, mit kell tennie, de a letérdeléssel legalább úrrá lett remegésén. Nem vette a fáradságot, hogy letörölje ajkairól a vastag spermacsíkokat, csak kitátotta, és beengedte Harry rövid, vastag farkát. Hát ennyi, gondolta, itt a vége. Ha itt most abbahagyná, hiába ment volna végig az eddigieken. Minden trükköt bevetett, amit az elmúlt húsz évben megtanult, mióta először szopott férfit. Gyorsan le akarta rendezni. A pasi a fal másik oldalán felnyögött. Scarlet gyorsan mozgatta a fejét, és a nyelvét is bevetette.
– Jó kislány! – mondta Harry Potts, mintha csak az egyik színpadi állatát idomította volna.
Aztán megtörtént. Scarlet meglepődött. Ahogy az előbb ő is visszatartotta az orgazmusának jeleit, most Harry sem jelezte, hogy el fog élvezni. Hirtelen csak megtörtént; a rövid, vastag fasz elárasztotta a száját. A lány gyorsan nyelt, bár némileg igazságtalannak érezte, hogy egy olyan rohadék, mint Harry Potts, ilyen hatalmas mennyiséget produkálhat. Minden csepp lecsúszott a torkán, hogy csatlakozzon a hasában a többi adaghoz. Megkönnyebbülten tapasztalta, hogy Harry végül visszahúzódott, és egyedül volt a ládában, kezek nélkül, férfi nemiszervek nélkül. De a megkönnyebbülés csak egy pillanatig tartott, aztán a bűvész hangja megfagyasztotta a vérét.
– Üdvözlöm Frankie fiút!
Basszus! Ez a köcsög végig tudta. Hagyta, hogy ezek a pasik kihasználják, hogy megmentse a küldetését, ami már az elejétől el volt árulva. Rögtön rá is jött, hogy ki és hogyan.
– Ha valaha munkára lesz szükséged, biztos vagyok benne, hogy fantasztikusan nézel ki bikiniben. A meghallgatáson már túl is vagy.
Nevetés volt, dermesztő nevetés. Ahogy Scarlet meghallotta a férfiak távolodó lépteit, nedves törlőkendőt húzott elő a nadrágjából. Mindig fel volt készülve minden eshetőségre. Letisztogatta magát, ahogy csak tudta, és azzal vígasztalta magát, hogy nincs minden veszve. Igaz, hogy lebukott, de így is szerzett infót, amit továbbadhat Francisconak, még ha ez nem is olyan, amire számított. Felöltözött, és megpróbálkozott az ajtóval. Zárva maradt. Ismét végigsimította a láda teljes belsejét, kereste a rejtett zárat, aminek ott kellett lennie, ami kiszabadíthatja. Húsz perccel később fejre tett kézzel ült a ládában. A büszkesége súlyos vereséget szenvedett. Hogy hibázhatott ekkorát? És ami fontosabb, vajon azért tartották itt, hogy még több élvezetet nyújtson? Nos, ha erre volt szükség, hogy innen kijusson…

Ekkor halk csattanás hallatszott, és az ajtó kinyílt.

Falusi szextörténet az öregekkel

Nyári szünet kezdetén épp hogy csak egy hete zárult le a tanév már mehettem is a nagyiékhoz nyaralni. Szerettem a nagyiékat mivel ők egy nagyon pici faluban éltek ezért mindenki a másiktól kilométerekre lakott. Ezen a nyáron jöt velem a barátnőm is Rebi. Rólam annyit hogy Lilinek hívnak én egy középmagas szőke hajú lány vagyok, még fejlődésben lévő piciny mellekkel és nem túl formás fenékkel. Rebi se egy istennő de valamivel szebb nállam. Kerekebb fenék teltebb alak. Kedd délután érkeztünk meg Rebivel a nagyiékhoz. Mivel ez volt az első alkalom hogy jött a barátnőm is így természetesen és tisztelet tudóan „csókolommal” köszönt.
– csókolom – köszönt illedelmesen
mivel a nagyiék nem érzik magukat öregeknek ezért mondták is neki
– nem kell ide csókolom nem vagyunk mi még olyan öregek –
– rendben – válaszolta Rebi
– Lili holnap jönnek az unokaöcséid – mondta nagypapa
– rendi papi – válaszoltam
mondtam Rebinek hogy menjünk fel a szobámba. Beleeggyezett.
Mivel már így nyár elején is iszonyű hőség volt mindketten levetkőztünk egy picit. Rebi hozott fürdőruhát és azt vette fel ( természetesen nem előttem ).
Én nekem itt a szekrényben volt a fürdőruhám és azt vettem fel. Sajnos a a fürdőruhám alól egy nagyon picit kilátszott a puncim szőre ezért én vissza vettem a rövidnadrágom és csak a bikini felső maradt rajtam. Mondta Rebi hogy menjünk ki napozni mert már amúgy sem volt nagy az UV sugárzás és 4 óra is elmúlt. 1 órát kint voltunk a napon és aztán bejöttük. Elment megfürdeni Rebi majd utánna én is és mentünk aludni, a hosszú út miatt elfáradtunk. Holnap reggel olyan 10 körül már itt is voltak az unokaöcséim az egyikük 11 a másik 12 éves volt. Telt múl az idő és már vagy 2 hét is eltelt és nem volt az a megszokott 2 hét. ( Általában mindig maszturbáltam ha itt vagyok hetente legalább 3-szor de most nem tudtam mivel itt voltak az unokaöcséim és Rebi ). Rebit hamar megkedvelték és Rebi is őket. Vasárnap amikor jött az ebéd délben akkor elterveztük hogy utánna elmegyünk sétálni 4-en. Végeztünk is az ebéddel és fogtuk is magunkat hogy elmegyünk. Én viszont mást terveztem mint egy egyszerű kis séta. Tudtam hogy a tanyán van egy jó kis bungalló ahol senki se lát. Így hát vittem néhány „játékot”. Amikor odaértünk bementünk leültünk körbe és feldobtam az ötletem:
– milenne ha felelsz vagy merszeznénk? –
– én benne vagyok – mondta Rebi
– én is benne vagyok – mondta Pali ( ő a 11 éves )
– jó akkor én is – mondta Lali
– rendben de milyen kérdések lesznek? – kérdezte Rebi
– hát minél merészebb – mondtam
– jó akkor milyen sorrendbe megyünk? – kérdezte Rebi
– hoztam ezt az üveget – mondtam
– Lili kezdjük már – mondta Lali
– rendben – mondtam majd megpörgettem az üveget
Palinál állt meg.
– rendben Pali, meg mered-e mutatni a kukid? –
– Lili megmerném de itt van Rebi és Lali – mondta Pali
– akkor mégsem vagy olyan merész – mondtam
– de de azvagyok – mondta Pali
– jó akkor mutasd meg – mondtam
– jó rendben – azzal a mozdulattal le tölta a nadrágját és a boxerét. Még éppen hogy csak kezdett neki a szőr nőni rajta.
– oké, pörgess – mondtam
Rebinél állt meg.
– Rebi mivel engem a Lili leégetett ezért mutasd meg mindened – mondta Pali
– Pali én nem szeretném mert már én egy picivel nagyobb vagyok mint ti – mondta Rebi
– nem érdekes mutasd meg mindened – mondta Pali
– de nem akarom – mondta Rebi
– akkor csak a cicidet mutasd meg – mondta Pali
– jó az még belefér – mondta Rebi
Elkezdte levenni a pólóját majd a melltartóját. Nem volt túl nagy melle körülbelül akkor mintegy alma.
– most boldog vagy? – kérdezte Rebi
– igen – jött a válasz és egy picit elkezdett meredezni a kukija de sajnos ezt Rebi is meglátta
Rebi megpörgette az üveget és megállt Lalinál.
– akkor Lali te se maradj ki a jóból így hát mutasd meg te is – mondta Rebi
– rendben – felállt lehúzta a nadrágját és meglátták a lógó farkat ami felett egy hatalmas szőr pamacs volt
Megpörgette az üveget Lali és megállt Lilinél.
– Lili mivel meg szivattad szegény tesóm ezért most én is megfoglak. A feladat amit neked adok az az hogy mutasd meg a punid – mondta Lali
– rendben – Felállt Lili és lehúzta a nadrágját ami alatt egy tengerkék színű bugyi volt. Lehúzta a bugyit és meg látták a sűrű fekete szőrt a puncin.
– oké szerintem az üveget rakjuk félre és máshogy játszunk – mondta Lili
– rendben de hogyan gondoltad Lili? – kérdezte Rebi
– mindenki vetkőzzön le meztelenre – mondta az ötletét Lili
– Lili én nem merek – mondta Rebi
– de vetkőzz te is hidd el jó moka lesz – biztatta Lili
– jó de ez titokba marad – felelte Rebi
Mindenki levetkőzött meztelenre.
– milyen picike és szőrös a kukitok – mondta Rebi
– az új játék az hogy amit valaki mond a másiknak azt meg kell csinálnia bármi is legyen a feladat. Oké? – kérdezte Lili
– oké – mindenki mondta
– Rebi fogd meg Lali kukiját – mondta Lili
Rebi megfogta és tetszett neki
– miért nem nől meg a kukitok? – kérdezte Lili
– nem tudjuk – mondták
– kicsit kínozd meg Palit – mondta Rebi Lilinek
– hogyan – kérdezte Lili
– húzd le a bőrt teljesen, húzd a szőrét és markold meg a golyóit – mondta Rebi
Lili meg is tette és amikor a golyóit a markában össze szorította egy hatalmasat ordított Pali
– oké Lili és Rebi a puncitokat értessétek össze – mondta Lali
Meg is tették