Józsika lassan ébredt fel. Félig-meddig hallotta anyja hangját a másik szobából. Ahogy az álom köde kitisztult, rájött, hogy a nő telefonon beszél valakivel.
– Ez a második nap, hogy nem engedem iskolába. Azon gondolkodom, hogy orvoshoz kellene-e vinnem.
“Nem. Nem kellene. Nem vagyok olyan beteg.” – gondolta Józsika a beszélgetés szünetében.
– Azt mondja, hogy fáj a hasa.
Újabb szünet.
– Nem, nincs láza. …És nem is hányt. Csak fáj a hasa. .. Micsoda?…Nem. Tudom. Várj egy pillanatot!
– Józsika! volt ma reggel székleted? -kérdezte a fiú anyja ezúttal hangosabban.
– Nem, anya!
“Jézusom, micsoda kérdés! Egyébként is kivel beszélget a bélmozgásomról?” – töprengett Józsika.
– Nem volt neki. Adjak neki hashajtót? Azt hiszem van néhány szem Correctol-om.
Szünet.
– Oh, értem. Nem, nekem nincs itthon ilyenem. De vehetek a gyógyszertárban. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy együttműködő lesz.
Újabb szünet. “Ki az ördöggel beszélhet?” -járt a fiú agyában.
– Oh, ezt nem várhatom el tőled. De…ha tényleg nem nagy gond…Semmiképpen nem akarlak megterhelni.
“Most miről lehet szó?”
– Kedves vagy! Figyelj csak! Nekem most mennem kell a tisztítóba és hazafelé vásárolnom kell. De ha tényleg megteszed… Ágyban fekszik. Gyere csak be nyugodtan, nyitva hagyom a konyha ajtaját. Nagyon köszönöm! Elmondom neki! Szervusz!
Egy pillanattal később Józsika anyja megjelent az ajtóban.
– Józsika édesem, el kell mennem. Ginike Crawford átjön és megnéz. Ő nővér, úgyhogy szeretném, ha azt tennéd, amit mond neked. Rendben?
“Ginike Crawford? Te jó ég!”
– Hogyne anyu. – mondta Józsika közömbösséget színlelve.
“Ginike idejön? Atya világ!”
Ginike Crawford 35 éves, elvált nő volt, aki néhány házzal arrébb lakott. Józsika néha megállt a háza mellett és figyelte, ahogy a nő a háza előtti virágágyásokkal dolgozik. Ginike rendszerint laza felsőt viselt, ami Józsika-nek oldalról nagyszerű rálátást nyújtott a ringó keblekre, amikor lazán a kerékpárja kormányára dőlve figyelt abban a szent meggyőződésben, hogy a nő nincs tudatában annak, hogy mit mutat.
Meglepődött volna, ha tudta volna, hogy a földön térdelve Ginike a maga kis show-ját élvezte. A nő szeme egy napon megakadt valami mozgáson a fiú kosaras nadrágja alatt. A fiún nem volt alsónadrág és Ginike hosszú perceken át szemezhetett a fiú korához képest szokatlan méretű szerszámmal. Akkor és ott elhatározta, hogy valahogy ráteszi a kezét az ifjú férfiasságra. Most pedig -mintha mennyei áldás lenne- Józsika édesanyja megadta a tökéletes lehetőséget.
Nagyjából negyed órával azután, hogy anyja távozott, Józsika hallotta nyílni a konyhaajtót.
– Józsika! Itthon vagy?
– Igen! A szobámban vagyok.
Ginike úgy libbent a folyosóról a fiú szobájába, mintha mindennap ezt tenné. Józsika tekintetet végigsöpört rajta. Fehér short, hason megkötött, laza lila ing, kissé kivillanó csupasz has. Ginike a fiú ágyához sétált, majd a magával hozott papírzacskót az ágy szélére téve leült.
– Édesanyád azt mondta, hogy rosszul érzed magad. Mi a baj?
– Nem tudom. Fáj a hasam.
– Értem. Megnézhetem? -kérdezte a nő, majd felhúzta a fiú pólóját és nyomkodni kezdte a hasának alsó felét. Józsika a nő kezének selymes érintését élvezte.
– Fáj, ha itt megnyomom?
– Nem.
Ginike folytatta a vizsgálatot. Amikor az ujjai kicsit a fiú alsónadrágjának szegélye alá csúsztak, Józsika megfeszült.
– Ez fájt?
– Nem.
Ginike finoman a szegély alá nyúlt, amíg ujjhegyei végig nem söpörtek a fiú ágyékszőrzetének szélén.
– Mikor volt utoljára székleted?
– Nem emlékszem. Pár napja lehetett. -válaszolta Józsika vöröslő arccal.
– Értem…Azt hiszem ez megmagyarázza, hogy miért érzed magad rosszul. Valószínűleg székrekedésed van. Beöntést fogok adni. Utána sokkal jobban fogod magad érezni. Kaptál már ilyet?
Józsika még jobban elvörösödött és azt mondta:
– Nem…nem hiszem….talán amikor még nagyon kicsi voltam. Úgy rémlik, anya az egyik olyan kis nyomós pumpát használta egyszer.
Égett a fiú arca a gondolattól, hogy Ginike azon a részen fogja tapogatni.
– Azok a kis nyomós eszközök babáknak és kisgyerekeknek lettek kitalálva. Hoztam rendes, felnőtt felszerelést. Már elég nagy vagy hozzá. -mondta a nő a papírzacskóra mutatva, majd folytatta:
– Csak maradj itt és lazíts, amíg a fürdőszobában előkészítem a langyos, szappanos vizet.
Józsika nyugtalanul fészkelődött.
– Nem hiszem, hogy szükség lenne rá. Jobban leszek. -mondta zavartan.
Ginike az egyik kezét a fiú hasára tette és megnyugtató hangon azt válaszolta:
– Tudom, hogy nem szeretnéd, de ígérem , hogy nem fog fájni. Rendben?
– Igen – nyögte végül Józsika.
– Nagyszerű – mondta mosolyogva Ginike és gyengéden megszorította Józsika hasát. Ahogy felállt, könnyedén végighúzta az ujjait a fiú alsónadrágjának elején. Józsika megrándult.
Az ágyon fekve hallgatta, ahogy Ginike vizet ereszt a fürdőszobában. Pár perccel később a nő újra megjelent, kezében egy nagy vörös beöntő tasakkal, egy összetekert csővel és egy törölközővel.
– Azt hiszem, hogy jobb ha ezt alád teszem, mielőtt dolgozni kezdek rajtad – mondta Ginike, miután a tasakot a rajta levő kampóval az ágy melletti állólámpára erősítette és a papírzacskóból elővett valami lepedőszerűséget.
“Dolgozni rajtam! Jézusom!” – gondolta Józsika, de engedelmesen felállt és segített a nőnek az ágyra teríteni a vízhatlan lepedőt.
– Ezt le kell vennünk – mondta a nő, majd a fiú alsónadrágját egyetlen könnyed mozdulattal annak bokájáig húzta.
– Nem kell szégyenkezned! Nővér vagyok és sokszor adtam beöntést férfi pácienseknek. Ezenkívül csak mi ketten vagyunk itt. Senki sem látja. – mondta Ginike a fiú vörösödését látva.
Megpaskolta az ágyat, Józsika pedig vonakodva hanyatt feküdt.
– Emeld meg magad kicsit! – kérte a nő.
Józsika engedelmeskedett, Ginike pedig többször összehajtotta a törölközőt és a csípője alá csúsztatta.
– Húzd fel a lábaidat, hogy a talpad az ágyon legyen!
Józsika így tett és hátsója nagyjából két hüvelykkel lehetett az ágy matraca felett. Ginike a papírtasakból síkosítót vett elő és vékony ujjával elkezdte bekenni a cső kúpos fekete végét. Józsika hipnotizáltan bámulta a nő tevékenységét, ahogy az addig forgatja és kenegeti a kis obszcén csővéget, amíg az nem csillogott a síkosítótól.
– Azt hiszem készen is állunk – mondta Ginike és a fiú mellé ült az ágyra.
– Tedd egy kicsit széjjelebb a lábaidat! …Úgy.. Behelyezem a csövet és kezdjük is. Lassan fogom csinálni, nehogy begörcsöljön a hasad.
Ginike ügyesen megragadta a fiú péniszét és felemelve szabaddá tette a célt.
– Csak engedd el magad! Nem fog fájni!
A fiú térdei közé hajolva elkezdte bevezetni a csövet. Ahogy annak érintését Józsika megérezte az ánuszánál, önkéntelenül összerándult.
– Egy kicsit lazítsd el magad! – nyugtatgatta Ginike.
Józsika megpróbált a megfelelő izmok ellazítására fókuszálni, és összerezzent, amikor a cső vége becsúszott.
– Meg is van – mondta elégedetten Ginike, majd megnyitotta a csövön levő szelepet.
Józsika azonnal megérezte, hogy a meleg folyadék kezd a végbelébe áramlani. Ginike gyengéden még mindig tartotta a péniszt és a fiú döbbenten vette észre, hogy a nő ujjai megmozdulnak a hímtagján. “Istenem, ez nem lehet igaz! Játszadozik velem!” – gondolta. Elszántan próbált valami másra gondolni… “Istenem, ne hagyd, hogy merevedésem legyen” -járt az agyában.
A hátsójába hatoló síkos kis cső, a hasában egyre terjedő melegség és Ginike ujjai kiváltották az elkerülni kívánt hatást. Józsika mondani akart valamit…elnézést kérni, vagy magyarázkodni, esetleg elterelni Ginike figyelmét arról, amit nehéz lett volna nem észrevennie, de csak egy kis nyögés jött ki belőle.
– Nem kell zavarban lenned! Erekciód van, de ez férfiaknál normális. Érzékeny területen dolgozok -mondta a nő a fiú szemébe nézve.
Józsika próbált válaszolni, de újra csak kis nyögést sikerült kiadnia. Az erotikus izgatás és a mély szégyen együttes érzése elvette a hangját.
Ginike arra gondolt, hogy legszívesebben felállna, ledobná magáról a ruhát és a fiúra ülve magába engedné a hímtagot. Józsika szemébe nézve, mosolyogva csak annyit mondott:
– Mi, nővérek, mindent tudunk ezekről a dolgokról – mondta, és az “ezekről” szónál megszorította a péniszt.
– A beöntés szexuális feszültséget okoz itt lent, ezért teljesen normális, hogy felizgultál. Ha mondok valamit, megígéred, hogy köztünk marad?
– Persze – suttogta a fiú.
– A feszültséget maszturbálással lehet enyhíteni. Szeretnéd, hogy enyhítsem?
– OK – krákogta Józsika és forgott körülötte a világ.
– Ne félj! Nincs itt senki. Csak mi fogunk róla tudni – mondta a nő és fel-le kezdte mozgatni a kezét.
“Jézusom! Ginike kiveri nekem!” -gondolta Józsika. A csípője vonaglani kezdett, ahogy a kellemes érzés egyre csak nőtt az ágyékában. Ginike a másik kezével megfogta a fiú ánuszában levő csövet és körbe-körbe mozgatva újabb érzéshullámot váltott ki Józsika-ben. Gyorsított másik keze tempóján.
– Tudom, hogy kellemes érzés. Csak élvezd és feledkezz meg minden másról! Enyhítened kell a feszültséget! – mondta Ginike, majd a csövet elengedve megfogta a fiú zacskóját és finoman simogatni kezdte.
Józsika becsukta a szemét, hátrafeszült és zihálni kezdett.
– Ez az Józsika! Csak hagyd megtörténni! – mondta Ginike.
Keze olyan gyorsan mozgott, hogy szinte elmosódott foltnak látszott. Józsika vadul felnyögött és vastag spermalöket lövellt a levegőbe, majd hallhatóan csapódott a fiú hasának. Ginike lihegve nézte, ahogy a fehér folyadék újra és újra kilövell, majd lefolyva vastagon beborítja a kezét. Ilyen intenzív orgazmust még sohasem látott. Lassított a tempóján és az utolsó cseppet is kifejte a hímtagból. Józsika teljesen kimerülve, csukott szemmel oldalra fordította a fejét. Így nem látta, hogy Ginike keze a combjai közé siklik, és a nő a csiklóját kezdi simogatni. Nem látta, hogy Ginike hátraveti a fejét és arca eltorzul az orgazmusa hullámai miatt.