A büntetés 2.


Ahogy az valószínűleg normális és elfogadott is, a legtöbb embernek a Péntek a kedvenc napja héten. Mi tagadás, te is nagyon szereted a pénteket de immáron ez lesz a második hete, hogy a feleség és anya igazán várja a hétvégét és a pénteket mint mindenki más, egy időben azzal, hogy a keddet és a csütörtök – a napokat amikor Ferinek nyolc órája vagy szakköre van, s amikor Géza még később ér haza – jobban élvezi és várja a benned élő nő… és a benned nyílva ébredő igazi ribanc. Ribanc… ízlelgeted a szót, magadban mind jobban izgat a titulus amit a szóhoz társítasz. Mindig kiegyensúlyozott, és racionális elmének tartottad magad ezért leginkább téged lepett meg hogy ez a két személyiség mennyire jól megfér egymással egy testben de nagyon nagyon elkülönült időben.
Most, hogy már a plusz óráid félóráid lecsúszásának tökéletes okát megtaláltad, nem erőltetett menetben haladsz hazafelé… így pontos, mosolyogsz magad, haza felé… de nem oda. Mához pontosan kettő hete volt, amikor megpróbáltad lezárni a buszos Idegenhez fűződő szálát életednek, ami nem úgy alakult ahogyan eltervezted, így ahelyett amit terveztél kialakult a második életed. Legalábbis egy kis mellékága… vannak pillanatok amikor a könnyeid nyelve egy-egy pillanatra a szégyened elönti az arcod, de magadnak sem akarod bemagyarázni hogy ne élveznéd a tilosban járást. A képzeletbeli fal, amit a hétköznapi életed és az Idegen között húztál elegendőnek bizonyul a lelkiismereted megláncolására.

Azóta, a bizonyos kedd óta már három alkalommal látogattál vissza az ajtóhoz. Az ajtóhoz, hiszen annál tovább nem jutottál, s talán nem is fogsz, de ez valahogy még mocskosabbá teszi az egészet de hála az égnek sokkal könnyebbé teszi a fal képét is megőrizni magadban.
A csütörtökön amikor első alkalommal tértél vissza szófogadó ribanc módjára az ajtó elé, a Szomszéd újfent kölcsön kapott téged, mint azóta minden alkalommal, így a kisöreg elmondhatja magáról hogy többször járt a lábad között mint a férjed az elmúlt fél évben. Meg kell hagyni, kora ellenére egész jó kondiban tartja magát a kis szomszéd bácsi. A forgatókönyv nem változott vele kapcsolatban soha, még arra is figyeltél hogy az ajtót nyitva hagyd nála, s az Idegennek hallhatóan is sikíts mikor felnyársal a korosodó kölcsönző.
A legutóbbi alkalommal, pontosan az első csütörtök után egy héttel az Idegen sem csak a szádra tartott igényt hanem a szoknyád felhajtva ráfaroltál a levélnyílásból kiálló faszra. Így fenékkel az ajtót löködve, fejed lehajtva majd elsüllyedtél a szégyenedben mikor ketten haladtak át az emeleten a lépcsőházon. Nem mertél felnézni, hajad takarásából annyit tudtál hogy két fiatal srác lehet akik igencsak becsmérlő ajánlatokat tettek, de az Idegen egyetlen szavára eliszkoltak. Fel sem tűnt, csak mikor dicséretet kaptál érte, hogy egyetlen pillanatra sem hagytad abba a csúszkálást Idegen farkán még akkor sem amikor nézőközönséged támadt, sem akkor amikor rövid időre kétszer is üresen maradtál hogy amikor újra belédhatolt ugyanazzal a hévvel, egybefüggően, egy nagy rohamban basszon meg mintha nem élvezett volna beléd nem sokkal azelőtt. Pedig megtette, pontosan érezted mind a három alkalommal. Huncut gondolataidban már rajzolódik ki a kép, hogy talán a buszon sem egyetlen szeretőd volt… de már nem számít.
Az utcán sétálva felnevetsz kicsit kuncogósan, s hátra veted a hajad ahogyan vidáman sétálva élvezed a már teljes erővel berobbant tavaszi időben. Verőfényes napsütésben többször eszedbe jut hogy a nap a lerobbant lépcsőházba is mind több és több fényt fog juttatni.. de van benne valami ami visszacsal. Valami ami arra ösztönöz hogy az Idegen elégedett legyen épp úgy kedden és csütörtök délután, mind minden más másodpercben a férjed, a fiad, az egész családod, akikkel talán még soha nem tudtál olyan megértő és türelmes lenni mint az utóbbi két hete.
Ahogy kiéled magad mind jobban és jobban érzed milyen szerencsés vagy a családodért, és akármennyire is furcsán érzed magad, minden kedd és minden csütörtök délután után hazafelé tartva egyre jobban szereted Gézát is. Egyre inkább úgy, amilyen…

A lépcsőház elé érve a már-már megszokott kihalt állapotok fogadnak és bármennyire is bele akarsz kapaszkodni a méltóságodba, majdhogy nem vissza kell fognod magad hogy ne kettesével vedd a lépcsőfokokat a hetedik emeletig… négy centis sarkú, nem túl kihívó cipőd visszhangzik a lépcsőházban, térded fölött véget érő elég szűk szoknyád egészen a combod felső részéig csúszik, míg fehér blúzod legfelső gombjait már az utcán kigomboltad a melegre való tekintettel, így elég kellemes dekoltázst varázsolva magadra.
Az emeletre évre a Szomszéd ajtajára is odasandítasz, de nagyon pontosan tudod kihez kell bejelentkezned, az ajtóhoz érve megállás nélkül kopogsz…, majd kopogsz újra…. és amikor még mindig nem történik semmi akkor kopogsz harmadszorra is. Jókedved mint az illanó füst, tovaszáll és – hiába korhol az ilyen gondolatokért az önérzeted – azon töprengsz mivel bánthattad meg ha nem akar. Tehetetlenül, kissé zavarban és nagyon tanácstalanul álldogálsz az Idegen ajtaja előtt, amikor a másik, a Szomszéd ajtaja tárul ki. Odafordulva nyilván látja tanácstalan ábrázatod, de amikor elindulsz felé, kilép a folyosóra és becsukja maga mögött az ajtót. Kérdőn nézel rá, viselkedése semmi intimitást nem sugároz feléd. Úgy néz rád mint eddig, egy használati tárgyra, de ezúttal némasága mellett egy borítékot nyújt feléd.
Furcsa gondolat fut keresztül rajtad, hiszen soha nem szólalt meg az öreg csak hörgött legfeljebb mikor beléd ürítette a magját… hirtelen érdekelni kezd a hangja. „Miért nem mond már valaki valamit?” szakad fel benned a kérdés de nem ölt hangot.
A borítékot átveszed az öregtől és tartod a szemkontaktust, bár így ezzel a sarokkal már jócskán magasabb vagy nála.
– Mi ez? Tőle van? – kérdezel a hátad mögötti ajtóra mutatva hüvelykujjaddal
Válasz helyett csak egy bólintás és máris fordul hazafelé a bácsika, utána nyúlva a könyökhajlatában óvatosan megfogva fordítod szembe magaddal és legszívesebben szembeköpnéd magad azért ami kicsúszik a szádon
– Akarsz engem? Akarsz megdugni? Ahogyan szoktál?
A Szomszéd kirántja a kezét a fogásból s furcsa hangot hallatva, mintha rád fújna, rád sem nézve bemegy a lakásba s elég lendületesen becsapja előtted a több alkalommal szándékosan nyitva hagyott ajtót.
Te pedig ott maradsz a lépcsőfordulóban egyedül, úgy hogy nem igazán kellesz senkinek. A hirtelen kialakult helyzettel nem nagyon tudsz mit kezdeni, valahogy annyi kreativitásra futja tőled, hogy leülj a lefelé haladó lépcsősor tetejére és magad elé vedd a borítékot. Bámulsz a borítékra és kétségek gyötörnek a ráfirkált utasítás miatt. A kíváncsiság ezúttal is győzedelmeskedni látszik nem csak a józan ész de a szófogadás felett is, mikor ezt olvasod nem nagyon érted, és szinte reflexből majdnem feltéped a borítékot:

„Eriggy haza ribanc! Csak otthon olvashatod el és nem baszhatsz senkivel!”

Kavarognak benned a kérdések, és valahogy bizsergetően idegesítően izgató a gondolat hogy ezek szerint az Idegen nem csak azt mondhatja meg hogy kivel és mikor basszál, de azt is megteheti hogy tiltja?
Vajon az öreg azért nem akar mert megtiltotta neki is az Idegen, vagy mert kiábrándult a szófogadó ribancból?
A kezed a boríték feltépése előtti utolsó mozzanatba fagy bele amikor fiatal suhancok ismerős hangja riaszt meg…. amint felajánlják obszcén segítségüket az éppen üres nyílásaid betömésére, két dologért érzel hálát hirtelen.
Az első hogy nem kaptad fel a fejed, így a nyilván a múltkoriakkal azonos – az ismerős hang csak innen lehet – most sem ismerhetnek fel, még véletlenül sem. A második pedig hogy kirántva elveszett állapotodból, megakadályozták hogy engedetlen legyél. Az obszcén ajánlatokra egyetlen mondattal felelsz:
– Majd ha megengedik, baszok veletek is… – ezzel, még csak véletlenül sem feléjük nézve, lesietsz a lépcsőn és elindulsz haza hogy a fürdőben felbonthasd a borítékod.

Amikor hazaérsz már nyoma sincs az önuralomnak, igen is kettesével szeded a lépcsőfokokat, a lift itt hiába működik, túl lassú lenne.
A lakásba érve nem lep meg hogy üres, hiszen pontosan ezért választottad a látogatásaidra ezeket a napokat. Azonnal a fürdő felé indulsz, de megtorpansz a nappaliban és a borítékra bámulva a megbántottság érzete követeli hogy ne ess neki azonnal. Direkt váratva, mintha jelentene bármit is…. de neked igen is jelent, elteszed a borítékot a táskába, és inkább a háló felé mész, hogy előtte szépen átöltözz kényelmesebb ruhába. „Majd utána – mondod magadnak – szépen kávézás után ráérek erre a fecnire koncentrálni”
És minden úgy is lesz, ahogyan azt eltervezted. Szépen komótosan, bár csak a saját idegeiddel játszva veszel fel a szoknya helyett egy leggingszet és egy pólót a blúz helyett. Mezítláb jól esik a konyha kövének hűvöse míg a pultra támaszkodva várod hogy lefőjön a kávéd. Ahogy a főző kuruttyol végig farkasszemet nézel a táskáddal amiből felriaszt a bejárati ajtó nyílásának zaja. Nem kell odakapnod a fejed, a bejövetel stílusából is pontosan tudod hogy Feri érkezett haza. Kissé korholod magad, hogy elúszott a nyugodt magányos olvasás lehetősége, és hogy most már nincs mese, Géza is mindjárt megjön így az a rohadt boríték várat még magára.
A jóslatok napjának ugyan nem lehet nevezni, de a megérzés hogy a férjed is nemsokára hazaér beigazolódik. Alig negyed órával fiatok után a ház ura is megérkezik, és mikor töltesz neki egy kávét mögéd áll és mélyen a nyakadba csókol és megszólal:
– Mit szólsz ha estére elküldenénk Ferit moziba? Izgi gondolataim támadtak hazafelé…. – és egy újabb csók a nyakadra a tarkód alá… ahová szereted.
Nincs mit tagadni, amit csinál az azonnal beindítja a lábad közötti vulkánt, főleg hogy a mára remélt baszás kimaradt számodra… elképzeled, mennyire örülhet hogy ilyet vált ki belőled egyetlen pillanat alatt, de nem baj, had higgye… de ebben a pillanatban újra eszedbe jut a boríték és a puncid minden nedve ellenére beékeli magát egy tiltás a gondolataidba.
„Te jó ég, ő a férjem… vele csak akkor csinálom amikor akarom. Ezt senki nem mondhatja meg nekem…” de saját magadnak tett korholások ellenére lelki békéd utolsó morzsái közt nagyon jól tudod hogy nem az szerepelt a borítékon hogy „a férjed kivételével senkivel ne bassz…” most érted meg hogy a tiltás attól válik fontossá, hogy te mennyire érzed annak. Észre sem veszed az újabb kérdés, csak mikor megismétli:
– Na, akkor benne vagy? Játszunk kicsit?
– Nem, bocs de nem vagyok most úgy. Ezért is jöttem ma korábban haza. – a válasszal egy időben legalább annyira kívánod büntetni magad mint az öregnek feltett kérdésed után…
és egyetlen pillanat alatt újra ott térdelni érzed magad az ajtó előtt ahol az Idegen megkérdezte jobban szereted e az ő faszát a férjedénél és mint most kiderült, nem hazudtál neki. Géza elhúzódik kissé morcosan de megértően ami sokkal rosszabbá teszi az egészet. Utána akarsz fordulni, de a szexen kívül más most úgysem javít, azt meg ugyebár „tilos”.

A vacsora alatt a béke helyre áll, és mintha mi sem történt volna – és nem is fog – kellemesen hármasban a tv előtt elfogyasztjátok a vacsorát könnyed beszélgetés és napelmesélés közepette. Géza mesél az új projektekről amikbe belefogni kész, Feri mesél a haverjairól és kihangsúlyozza a „legjobb arc” haverját akit új iskolájában ismert meg, és attól függetlenül hogy tanár, kimondottan jól kijön a gyerekekkel és tanít nekik sok mindent. Örömmel hallgatod a munkahelyi sikereket, talán még szívesebben Feri sikeres beilleszkedését, de mindennek ellenére gondolataid újra s újra megtalálják a táskádat és a benne rejlő kis fehér förtelmet ami miatt öled szűnni nem akaró vulkánja ellenére sem fogsz mag férfi kedvére tenni.
Természetesen ahogy az étel eltűnik és a mosogatás és az elpakolás szóba kerül, Géza azonnal talál egy izgalmas meccset, Ferinek meg azonnal meg kell néznie a leveleit a gépén… így egyedül maradsz a konyhában, terveidnek tökéletesen megfelelően.

Ahogy mindenki elfoglalja magát, a táskádból végre előveszed a borítékot és a régen várt olvasás bekövetkezéséért bemész a mosdóba.

– Remélem elégedett vagy most is. – mondod a borítékra írt üzenetnek ahogy leülsz a lehajtott wc-re és szépen lassan, hang nélkül felbontod a levelet.

„Na idefigyelj ribanc
Amikor ezt olvasod nagyon remélem, hogy tüzel a pinád és ajánlom a Te érdekedben hogy megtartsd magadnak, ahogy parancsoltam. Megtudom ha többet ribanckodsz mint amennyit én megengedek neked. Ha megnyugtat nyugodtan mondogathatod magadnak hogy a buszos fasz a kedvenced, és ha ezt nem felejted el, akkor talán kibírod. Tekintsd ezt előzetes büntetésnek amiért megvárattál… mondtam hogy büntetés lesz, és most már ki is találtam hogy mi lesz az.
Előre leszögezem hogy nem akarom többé hogy a nyakamra járj, majd ha kellesz szólók te meg rohansz… ha nem hívlak ne zavarj.
Másodszor, elegem van a kis értelmiségi kurvás megjelenésedből… soha többet nem hordhatsz bugyit azokhoz a szoknyáidhoz amiket szeretsz. Soha! Sehova! Megtudom ha engedetlen leszel!
Harmadszor pedig térjünk rá a büntetésre azaz a büntetésekre, íme az első a három közül: a borítékban találsz két sárga kapszulát. Nem kell megijedni, semmit nem kell bevenned, ez nem neked van. A kapszulákban nagyon kemény altató van, két komponensét összekeverve kiüt egy felnőtt embert biztos stabilitással pár órára, hogy nyugodtan aludjon és ne nagyon akarjon felébredni, hacsak direkt fel nem ébresztik. Ezt a két kapszulát szépen megeteted a férjeddel pénteken és utána nyitva hagyod a bejárati ajtódat. Ne feledd, megtudom ha engedetlen leszel! Ne kelljen csöngetnem ribanc!

ui: nem baszhatsz senkivel.”

értetlenül bámulsz magad elé, bele a borítékba, amiben gonoszul guggol a boríték alján a két sárga kapszula. Az első és egyértelműen minden eldöntő hang a fejedben „NEM”-et kiabál és kevés híja van annak hogy azonnal a wc-ben landoljanak a kapszulák. Értetlenül bámulsz magad el, és nem igazán akarod megérteni hogy mit tettél rosszul… vagy talán így van ez jól. Egyre mélyebbről és egyre nagyobb megelégedettséggel árad szét benned a tudat, hogy nem eldobtak, csak változnak a játékszabályok.
„Mégis mi ez az őrültség, nem fogom megmérgezni a férjem…” „Nyilván valóan itt van vége ennek a baromságnak.” mondod magadban, erőt merítve magabiztosan csengő hangodból. A wc-ről kilépve a borítékot a táskádba süllyeszted, az edényeket a mosogatóba te pedig a férjed mellé a hálóba irányítod. Feltett szándékod ellenszegülni a parancsnak, de a sors úgy akarja hogy szófogadó ribanc maradj, hiszen Géza alszik mikor beérsz. Nincs mit tenni, lefekszel mellé… nézed még kicsit a tv-t majd téged is elnyom az álomtalan de nyugtalan álom.

A reggel úgy indul ahogyan szokott, szépen kikíséred Ferit és Gézát is akik egyszerre indulnak a dolgukra és te is nekikészülsz hogy munkába indulj. Készen állsz, a nappaliban az egészalakos tükör előtt egy utolsó ellenőrzés, aztán a táskában ellenőrizve a kezedbe akad a boríték… és a szöveg.
Higgadtan gondolva nem csak egyetlen utasítást tartalmazott a levél, nem csak péntekre kaptál tennivalót. Azzal az önkívületi mozdulattal ahogy az ajtó elé térdeltél első alkalommal, ugyanazzal húzod le a bugyid a szoknya aló s közben félhangosan ki is mondod, mint imát mormolva:
– A buszos faszt szeretem a legjobban.
Pár percig mozgatod a csípőd de inkább izgalmas mint kényelmetlen az új öltözet, így az ajtón mosolyogva, felvillanyozva indulsz ki. Lefelé a lépcsőn szinte bánod hogy nem jön felfelé senki, mikor is bevillan hogy ez a saját lépcsőházatok…
A munkában bizony van egy – két pillanat amikor figyelmeztetned kell magad hiányos ruházatodra, bár előfordul bizony olyan is, amikor a kávézóban észrevéve a biztonsági őr bámulását és szájnyalogatását, késsé szélesebb terpeszre húzod a lábad.
Otthon, mint ha mi sem történt volna, a naci alatt nem látszik a bugyi hiánya… Géza aktivitásának hiánya viszont igen. A tegnapi ajánlatnak és kedvnek nyoma sincs, Feri leginkább a szobájában ahogyan az lenni szokott.. így egyhangú nyugalomban telik az este, amit az éjszaka nyugtalan és erotikus álmokkal tűzdelt része követ.
A következő munkanap ugyanazzal az imával indul, „a buszos fasz a kedvencem”, de talán még tüzesebb hangulatban telik lévén hogy tudod a csütörtök különös örömöket szokott okozni neked s ma nem fog… hiányérzeted ellen a nap fénypontja is alig tud tenni valamit, amikor is a biztonsági a kávézóban a nézelődés után leül veled szembe az asztalhoz. Nem hagyod megszólalni, az ajkaira teszed a mutatóujjad:
– Ha kapok engedélyt, veled is fogok… nyugi! – ezzel, és az arcodon szétáradó vörös pírral otthagyod a szólni sem tudó fiút

A munkaidő letelte után ugyan megjegyzi az egyik kolléganő hogy nem mentél haza korábban de szinte válaszra sem méltatva egykedvűen elindulsz sétálni hazafelé. Megérzéseidnek megfelelően a nap hátralevő része nem telik izgalmasabban semmivel se mint az előző, csak még több idő a gondolatok kergetőzésére és ugyanazok az álmok mint tegnap… kissé dézsávű érzéssel nézed az órát, hogyan telik el egy túlontúl megszokott csütörtök.
A reggeli monoton menet után úgy döntesz az eheti pluszt péntek reggel csúszod le, a forró zuhany alól kilépve veszed csak észre hogy sms-ed jött.

„Eddig jó ribanc, tudom hogy nem basztál senkivel pedig akarta. Este ne kelljen csöngetnem!”

Három dolog történik veled ugyanabban a pillanatban, elönti a puncid az a forró vulkán amit félórányi hidegvíz alig oltott ki, a félelem felborzolja a hátadon és a tarkódon a szőrt miszerint az Idegen tényleg tudja amit akar, s harmadrészt az, hogy éjszaka ide akar jönni.
Ez az utóbbi nem is tudod, hogy miért van… mégis izgalommal tölt el az unatkozós napok után. Sebtében öltözve készülődsz munkára, olyannyira sietve, hogy még bugyit is hagysz magadon…
… ettől a ruhadarabtól a munkában válsz meg, a biztonsági ember legnagyobb örömére, aki most türelmesen vár, nyilván arra hogy engedélyt kapj.

A reggel ellógott idő délután hiányzik így nem csak hogy nem mész korábban de kicsit késve indulsz haza így aztán most tényleg erőltetett menetben robogsz haza. Otthon már nem vagy egyedül, ma korábban érkezett haza a szokottnál Géza és ilyentájt már Feri is megérkezik. Az ebéd, és a délután végig úgy telik hogy nem győznek rád szólni hogy merre kalandozol, de végül csak eltelik valahogy és most ott állsz a konyhapultnál két bögre tejeskávéval és a kapszulákkal a kezedben. Bármi legyen is, Géza nem tudhat meg semmit, vagy így vagy úgy de neki aludnia kell… a lelkiismereted minden ágállása ellenére beleöntöd az első kapszulát az egyik bögre tejeskávéba, már majdnem beleöntöd a másodikat is amikor Feri előjövet a szobájából bombaként robban a gondolataidba… úristen, Feri. Ha Géza alszik is, vele mi lesz… a lábad megremeg, az erő majd kifut a kezedből és kis híja hogy le kelljen ülni, a hangod mégsem annyira aggasztóan remeg mint gondoltad:
– Kérsz tejeskávét, nekem nem annyira van kedvem hozzá de már kiöntöttem mire rájöttem – hazudod bele a levegőbe és a már gyógyszeres bögrét nyújtod felé
– Nem köszönöm, csak azért jöttem szólni hogy most szóltak a srácok hogy lenne egy kártyaparti, elmennék ha lehet.
– Persze, menj csak – az ég néha kegyes, és amikor újra bemegy a szobájába a második kapszula az első mellé kerül.
A bögrék pedig a szobába mennek a te lábaidon és beülnek veled Géza mellé a kanapéra filmet nézni.
A film nem igazán köt le, a gyomrod liftezik fel s alá de minden különösebb nélkül elfogynak a kávék, a tiéd ébreszt bár az adrenalin inkább ébren tart, míg Géza egyre nagyobbakat ásít. Valahol a film vége előtt Feri bekiabál az előszobából hogy rohannia kell, majd „zárjatok be légyszi” felkiáltással hallod hogy a csukódás után már dübörög lefelé a lépcsőn… Géza lapos pislogásai között a félelem kezdi késsé összehúzni a gyomrod, hiszen itt a tökéletes alkalom – az ég is azt akarja – hogy elfeledkezz valamiről… végül is egy nyitva felejtett ajtó nem a világ talán…
– Hát bazi unalmas egy film volt ez. – szólal meg a ház ura – Majd leragadnak a szemeim… szerintem én le is fekszem. Jössz édes?
– Persze megyek. Csak hozok még inni valamit, kérsz te is?
– Nem, nem. Már álmos vagyok. Megyek ledőlök.
– Jövök.
Az ágyig eljutni Gézának nem megy minden dülöngélés nélkül és a félelem, hogy ehhez közöd van… a „miazördögötcsinálok” és a „úristenmitörténik” gondolatok már megszokott jelenség a fejedben, de ez a félelemmel teli gyomorérzés új és bénító érzés ám a konyhából mikor egy pohár borral a kezedben a szoba felé indulsz, szándékosan nem nézel a bejárati ajtó felé…
– A buszos fasz a kedvencem – mormolod mint egy imát magad elé s újra ott érzed magad az ajtó előtt térdelve mikor megvallottad melyik fasz a jobb….
A szobaajtóban belekortyolsz a poharadba és nézed ahogy a férfi akit szeretsz, igazán szeretsz szépen lassan mint a lassított felvétel eldől az ágyon ahová mindjárt követed.

Ahogyan eldőlsz az ágyon alig múlt kilenc óra és pontosan nem is tudod mire vársz vagy mit kellene tenned. Egy könyvet is megpróbálsz élvezni de a gondolataid folyamatosan visszatérnek az ajtóra és kérdésekkel bombáznak. „Egyáltalán honnan tudná hol lakom?” kérdést azonnal megválaszolod, hiszen az első látogatásod alkalmával minden iratod és titkod rögtön a kezébe került… az sem lehetetlen hogy követett, hiszen az arcát soha nem láttad még… a gondolataid újra és újra körbefutnak, és hiába áll meg a szemed öt percenként az éjjeli szekrény óráján, lassan a te szemedre is bekúszik az álom.
Pillantásnak tűnő, álomtalan álmodból a szádra szoruló kéz ébreszt, az első pillanatban hatalmasat ugrassz az ágyban de egy parancsoló hangra megmerevedsz és a gyomrodból a rettegés a végtagjaidba szalad hogy megbénítson teljesen. Tágra nyílt szemekkel bámulod az alakot feletted, az éjjeli lámpa fényét kezdi megszokni a szemed de még nem nagyon látsz az ijedtségtől.
– Nyughass ribanc – az Idegen hangjában talán nevetés bujkál – hacsak nem szeretnéd hogy a férjed is beszálljon a buliba…
Fejével melléd biccent, odafordulsz és látod, hogy – valószínűleg az altató hatására – Géza nyugodtan, kissé horkolva, békésen és mélyen alszik.
Ahogy a szemed kezdi megszokni a fényt, úgy bénul meg mindennél jobban az akaratod és közeledsz a hisztérikus menekülés felé… a szádra kezét szorító férfin kívül még ketten állnak a szobában, ők Géza oldalánál s mind a hármukon ugyanaz a fajta sí maszk van, teljesen megóvva inkognitójukat. Pániktól kitágult pupilláid visszarántod az Idegenre, és most teljes szexuális vonzalomtól mentesen várod hogy mi fog történni….
– Nyugi ribanc. Most leveszem a kezem a szádról, még szükség lesz rá. Eddig jó ribanc voltál, de ideje nekilátni… nem érek rá egész éjszaka.
Azzal leveszi a kezét a szádról és ahogy húzza végig a hálóingeden úgy nyúl alá és markolja meg a melled. A kemény szorításra halk sóhaj szakad ki az ajkaid közül.
– Látjátok? Mondtam hogy igazi ribanc. Igaz? Mondjad.
– Igaz – suttogod bele a szobába félszegen
– Hangosabban.
– Igaz – mondod majdnem normál hangon.
– Mi igaz ribanc? – a nevetést mintha a jól ismert türelmetlenség váltaná fel
– Ribanc vagyok.
Kijelentésed kisebb kuncogás és látványosabb ágyékdörzsölés követi. A Géza oldalán álló alacsonyabb és vékonyabb férfi lehúzza a sliccét és félig lankadt farkát kilógatja
– Akkor gyere ribanc, szopjál.
Felnézel az Idegenre, mire bólint:
– Mire vársz? Szopd le a barátomat! – mondja de amikor megpróbálsz leszállni az ágyról hogy átmenj a dolgodra az Idegen nem megy odébb. Mikor kikerülnéd eléd áll – Senki nem mondta hogy leszállhatsz az ágyról.
Agyadban a kis áramszünet után a tiltakozás hangjai kezdenek életre kelni, és ezt megérezve az Idegen:
– Ne kelljen hangosabban mondanom. Nem akarod hogy négy éber férfi legyen itt igaz?
– Igaz. – lesütött szemmel olyan finoman mozogsz az ágyon amennyire csak bírsz… remeg a kezed lábad, a tiltakozás hangjait a szemed kezdi elnyomni, azon a félig merev, egyszerű szépségű farkat nézed és szépen lassan négykézlábra állsz, a kezeid és a lábaid között keresztben Géza fekszik mikor megérzed a fasz illatát és óvatosan egy nagy lélegzet után szemed becsukva a szádba szívod és figyelve hogy csak nyakaddal mozogj szopni kezded.
Bólogatva a lépcsőházba képzeled csukott szemmel de nem hagy nyugodni a rettegés hogy ne mozogj… de egy kéz ami a combodon indulva a fenekedig hajtja a hálóinget majd megtalálja fedetlen puncidat kiragad a valóságból. A lucskos résed azonnal magába fogadja az ujjakat amik nem kevesebb hévvel kezdenek kotorászni benned mint a már megkeményedett fasz a szádban. Már nem kell bólogatnod, mert a nem túl nagy mérettel rendelkező férfi előtted megállás nélkül löki a szádba a farkát, egészen a torkodig, minden lökésnél az orrodhoz érintve szőrtelen, lapos a hasát. Nem kell sokat várnod a hogy a benned mozgó ujjakat is valami odaillőbb váltsa fel és hogy a Géza oldalán álló másik férfi tökéletesen merev hímtagja megjelenjen az arcod előtt a ki s be csúszkálóval együtt a szádba kívánkozva. Lehetetlenségnek érzed a két hímtag bepréselését de egyetlen pillanatnyi gondolkodás nélkül, ösztönösen kezdesz foglalkozni felváltva az idegen barátaival… szemed néha elkalandozik az alattad fekvőre és magadban vívódva hogy rettent vagy izgat a felvázolt állapot, de ahogy nézed a könnyed kicsordulva fut végig az arcodon, de egyetlen vendéget sem érint meg, nem adják tanújelét hogy észrevették volna. A hátul benned mozgó farok hirtelen távozik belőled, amivel kimondottan űrt teremt a lelkedben is, azonnal hátrafordulva tudakolod, hogy miért hagyta abba… mire az idegen kissé megigazgat, és a férjed mellé fekszik az ágyban és int hogy ülj rá. Nem tudod levenni a szemed Gézáról míg minden ügyességedet összeszedve szemben az Idegennel lassan belecsusszansz a farkába… pár fel-le mozdulat után már négy tenyeret érzel magadon amiből kettő előre tol és amint az Idegenre buksz két ujjat érzel a fenekednél és kevés izgatás után már egy kőkemény farok nyomul befelé ami végérvényesen kiszakítja a sikolyt a szádból és az élvezetet a testedből… az orgazmus görcseivel lovagolva meg a két egyszerre benned mozgó faszt. Nem méred az időt, de nem túl sok mozdulat után a fájdalom határát súrolja a feneked szorítása és a beléd robbanó forróságból tudod hogy a kistermetű férfi teleélvezett ebben a pillanatban, halk cuppanással siklik ki a fenekedből hogy a nagyobb, vastagabb társa azonnal elkezdjen teljesen újra tágítani és milliméterről milliméterre töltse meg a hátsódat. Kéjesen tolva hátrébb amennyire lehet halk nyögésekkel. A szemed csak akkor nyitod ki mikor egy kéz megfogja az állad… a fenekedből frissen kicsúszot fasz lifeg az orrod előtt és már nem gondolkodsz a dolgodon mikor a szádba szívod a félig lankadt hímtagod szépen megtisztogatod élvezve hogy minden résed tele van.
A tisztogatás végére a feneked félelmetes ostrom alá kerül, minden pillanatát érzed hogy teljesen kicsúszik belőled hogy aztán teljes hosszába újra felnyársaljon.. minden mozzanatnál közelebb hajszol az újabb orgazmus felé ami egyszerre robban a fenekedben mozgó férfiéval… ahogy a második adag forró geci áramlik a végbeledbe úgy omlasz erőtlenül az Idegen mellkasára.
– Tetszett ribanc? Akkor mozgás. Mutass valamit.
A benned lankadatlanul merev tagon lovagolni kezdesz míg érzed hogy eddigi érdemeid csurognak ki belőled látod hogy a két másik férfi az ágy mellett állva néz és hallod hogy azon morfondíroznak mekkora ribancra akadtak. Szavaik furcsa büszkeséggel tölt el, és nem ellenkezel mikor az idegen leparancsol magáról. Négykézlábra állít, majd fejedet a párnára lökve feneked az égre emelve a méhedig hatolva a farkával kegyetlen iramot diktál míg az orrod alig 15 centire van a férjed orrától. Amikor becsukod a szemed az idegen rád parancsol hogy nyisd ki, így Géza arcán fürkészed míg eldurran az újabb orgazmusod és belédcsurog az Idegen is, forrón és mélyen. Az orgazmus kábulatában akkor is ebben a pózban maradsz amikor kicsúszik belőled, hálóingedbe törölve magát megpaskolja a feneked:
– Jól van ribanc. Kitalálunk. Aztán majd szólok ha kellesz. Addig meg semmi baszás csak ha engedem. – majd kis szünet után – Mi van? Meg sem köszönöd?
– Köszönöm – szemedbe könny szökik, tudod mit kell mondani és még mindig furcsa hogy őszinte vagy magadhoz – köszönöm hogy megbasztatok.
– Nagyon helyes. Na csak okosan…
Azzal úgy ahogy vagy, csupasz és teleélvezett lyukakkal az égre, a férjed arcát nézve, kissé könnyezve otthagynak és hallod mikor csukódik mögöttük az ajtó. Nevetgélve, megjegyzéseket téve távoznak te pedig szépen lassan fekvő helyzetbe csúszol, már épp felkelnél mikor Géza hangját hallod. Rekedten, frissen ébredten:
– Hát te ébren? Nem tudsz aludni?
– De, csak furcsa álmom volt.
– Nekem is… na de mindegy, gyere ide.
Kinyúl feléd, átölel te pedig így nem tudsz kimászni az ágyból. Nézed az arcát és érzed amint a látogatók nedve csurog ki belőled. Mosolyogsz. Jól érzed magad, megcsókolod Géza orrát és szépen elalszol te is… puncid is elégedetten zsong.