Késésben Vagy. Imádtam, ahogy reggel simogató szavaid kitakartak.
Úgy maradtam, váratlan hívás, menned kell. Valami még hiányzik.
Sietve öltözöl, kezed alá készítem a fontos dolgokat, dossziék, slusszkulcs, iratok, mi kell még?
Tétovázol, hogy lehetne lecsípni egy fél órát, várjanak egy kicsit, van rövidebb út is. Telefon, egyeztetés, az ügyfélt végig kell hallgatni.
Kitöltöm a kávéd, gondosan kavarom. Beszélsz, de a szemed rajtam időz. Megnyalom a kanalat, jól eső érintés nyelvemnek.
Félig nyitott köntösömből kilátszanak combjaim, ahogy felhúzom lábaim a szék szélére. Tudod, hogy alatta nincs rajtam semmi. Mellém simulsz. Bal kezedben a telefon, jobbod szemtelenül nyúl a nyakamnál a bársony alá.
Az ügyfél hajthatatlan, ad 45 percet az indulásig. Cserébe végig kell hallgatnod az előző esti munkavacsora számodra unalmas részleteit.
A mellbimbómmal játszol. Egy kezed elég, hogy mindkettőt átöleld. Önkéntelenül szétnyitom combjaim. Vágyom, hogy megérints. Az arcomra húzom a kezed, belebújok, belecsókolok. Nem nagyon hallom már, miről beszéltek. Cirógatlak, nyelvem hegyét lassan végighúzom a középső ujjadon. Ártatlan nagy szemekkel nézek rád. Kívánlak.
Ülve feléd fordulok, a nadrágszíjaddal szemezek. Nézegetem, bűvölöm. A fenekedbe markolok, míg közelebb húzlak. Csendben vagyok, ne vonjam el a figyelmed, csak a nadrágra koncentrálok. Kioldom az övet…. Nem, még nem.
A combjaid simogatom, nadrágon keresztül is kitapinthatóan izmosak. Gusztálom a fogást. Végig a vádlidon, majd újra vissza az ágyékodig. Mindenhol jár a kezem, a slicced vonalát direkt kerülöm. De hozzányomom az arcom. Csukott szemmel csókolom, ahol érem, apró harapásokkal fogom a szövetet. Mint falánk kölökkutyát, úgy tolod el a szám, hogy hozzáférj gombjaidhoz. Rutinosan oldod ki a csatot, fél kézzel emeled szám elé ébredező férfitagod.
Félretartva a telefont súgod felém:
– Imádlak!
Lágyan fogom bal kezembe ezt a gyönyörűséget, forró és erős, ingerlően feszes, önálló életre kel, ahogy nyelvem hegyével lassan körbe járok a legszélesebb íven, míg a jobbal egész lent masszírozom.
Mohó vagyok, erősebben nyalakodva teszem magamévá, közben ujjaimat ízlelve nyúlok a már türelmetlenül nedves ölembe. Adom a ritmust, neked a számmal, magamnak a kezemmel. Elhaló hangod igennel és nemmel képes csak a vonal túloldalára kommunikálni. Köntösömnél fogva fél kézzel húzol fel a székből, az asztalhoz tolva.
Felpipiskedve ülök a szélére, csípőddel combjaim közé furakodsz. Ugyanazzal a mozdulattal emelem lábaim a válladra, amivel hanyatt dőlök. Két kézzel vezetlek magamba, combjaim szorosan fonom a derekad köré, hogy az első lüktetést mozdulatlanul, spontán élvezzem. Jobb tenyered csitítva tapad félig nyitott számra, a szememből olvasod milyen mélyen és mennyire hevesen szeretlek. Igazi ínyenc vagy, gyengédeket tolsz bennem. Hosszan igézve nézzük egymást, figyelsz rám.
Lábfejem szégyellősen összekulcsolva emelem az arcom elé. Igéző látvány tárul eléd, ahogy összeforrva látod magunkat, ágaskodó vessződ bennem feszülve mozdul kéjesen, ritmusra ölel körbe ajkaim láza. Étvágygerjesztő szemérmem hívogatón, vágyakozva kéri ujjaid finom simogatását. Egy távoli halk köszönés jelzi a beszélgetés végét.
Végre mindkét kezedre támaszkodva, teljes testeddel hajolsz fölém, tenyered a fenekem alá csúsztatod. Támadásba lendülsz. Már nem kell visszafojtani az indulatot. Érzem, jön az a pillanat, amit annyira imádok Benned. Kezünk egymásba fonódik, szorítom a kezed, egy mély, de óvatos lökéssel váltod ki belőlem az orgazmust. Felemel, melleim a tiédhez érnek. Erre a pillanatra vártál, becézgetve imádlak, feszülök a vessződ köré, egy határozott, kielégülést hozó férfias nyögés hajol a nyakamba szégyenlősen bújva.
Mozdulatlanul öleljük egymást. Még egyben, összeforrva, aprókat rándulok, ahogy megmozdítod bennem, lassan csitulva nyugszom meg karjaidban.
Halkan csukom be mögötted az ajtót. Szemem fátylán át látom még az autó fényeit. Gondolataid megsimogatják az arcom, letörlik a cseppet.
Köszönöm, még ha így is, hogy szerethetlek.