Dóra egy szolgalelkű kegyvesztett volt csupán birodalmamban. Vele aztán bármit meg lehetett csinálni. Csak be kellett vezetnem a szado-mazo világába.
Dóra szokás szerint 7-8 perccel a megbeszélt időpont előtt ért a találkozó helyszínére. „A legnagyobb udvariatlanság késni, váratni valakit. Inkább te várj másra” – tanították a szülei. Nem ment rögtön a találkozási pontra, percekig figyelte kissé távolabbról a helyet. Megnyugodva látta, hogy az emberek nem figyelnek a mély beugróra, senki még csak oda se néz. Közben egyre gondolkodott.
– Őrült vagyok, amiért belementem ebbe. Miért kell nekem ilyen hülyeséget csinálnom? Annyian szeretnének velem járni, akiket ismerek egy ideje, és akkor nekem pont ez kell?
Hétköznapi szemmel tényleg fura volt, amit tett. Egy olyan férfival fog találkozni, életében először, aki az apja lehetne: Dóra 25 éves, akit vár, az meg 47. És ez a férfi meg fogja alázni, fájdalmat fog neki okozni, és lehet, hogy cserébe még csak ki sem elégíti. Mindezt pedig azért teheti meg, mert Dóra ebbe előre beleegyezett.
– Még mindig megfordulhatok, elmehetek – bíztatta magát, miközben két perccel a kitűzött idő előtt odasétált a beugró hátsó falához. Körülnézett, hátha észreveszi, ki figyeli, hogy idejött, hátha meglát valakit, aki idetart. De nem vett észre semmit és senkit, az emberek rá sem hederítettek. Aztán eszébe jutott az utasítás: nem bámészkodhat. Lehajtotta hát a fejét, cipője orrát bámulta. Hátratett kezéből mozdulatlanul lógott a táskája, mélyén rejtve azt, amit hoznia kellett. Közben pedig végiggondolta, hogy is került ide.
Akkor már hónapok óta járt fel a netes csevegőoldalra. Partnerkereső oldalnak titulálta magát a site, volt lehetőség társkereső hirdetés feladására is, de igazi vonzereje a chat volt. Dóra sokáig csak a társalgót látogatta, ahol érdekes emberekkel kötött virtuális ismeretséget. Sokan tényleg semmi másért nem jártak fel, mint beszélgetni; kialakult társaságok voltak, sokan ismerték egymást valóságosan is. Szerveztek bulikat, de Dóra egyszer sem ment el, mindig olyankor voltak, mikor nem ért rá. Pedig hamar befogadták, sokakkal úgy beszélgetett már, mintha személyes ismerőse lenne.
Aztán egy nap üres volt a társalgó. Bulit szerveztek, Dóra tudta is, de remélte, azért talál valaki ismerőst. De még ismeretlen sem volt. Kíváncsiságból benézett a többi szoba közül is párba; természetesen kihagyta a leszbi és a homo szobákat, hiszen ott semmi keresnivalója nem volt: nem érdekelték a lányok, mint szexpartnerek, és minek ment volna be a meleg fiúk közé? Bekukkantott a szado-mazo csevegők közé is. Bekukkantott, és ottmaradt. Nagyon meglepődött, hogy a közösben ugyanolyan „köznapi” témákról folyik a csevegés, mint a társalgóban. Többen is megszólították, de senki nem volt tolakodó, a legtöbben, mikor megmondta, hogy csak „kukkol”, nem is szóltak többször hozzá. Kivéve egy embert…
-Pelyhecske? – kérdezte valaki kellemes hangon Dóra chat-nevét. – Painman vagyok.
Igen, ő volt az, aki „rászállt” a chaten. Nem volt tolakodó, inkább kérdezgetett, magyarázott. Hiszen óhatatlanul használt olyan szavakat, amelyeket Dóra nem ismert, és ezzel elindított egy kérdéssort, mert a válaszok újból csak kérdéseket szültek. A férfi pedig türelmesen magyarázott, és ő is kérdezett, sokszor indiszkrétnek tűnő dolgokat, de olyan odavetve, hogy Dóra néha észre sem vette, mennyi bizalmas dolgot mesél el magáról.
-Igen, én vagyok – válaszolt, továbbra is maga elé nézve, de most már észrevéve a férfi cipőjét is, ami eddig a gondolkodás közben fel sem tűnt.
Hirtelen megérezte, hogy a férfi keze végigsimít az oldalán, a combja közepétől majdnem a hónaljáig. Megrezzent, de nem húzódott el, mert eszébe jutott, miért is történik: most ellenőrzi, hogy betartotta-e az utasítását. De minden rendben volt.
-Gyere!
A férfi megfordult, elindult, Dóra pedig követte. Még most sem nézett fel, csak a férfi lábát, cipőjét nézte, miközben haladtak a „tetthely” felé. A férfi röviden, pár szóval elmondta útközben, hová is mennek, és az első percekben mit kell Dórának tenni, de ettől eltekintve szó nélkül mentek jó öt percet.
Egy régi, legalább százéves bérház kapuját nyitotta ki a férfi. A kapualjból oldalt nyílt a lépcsőház, és a másodikon, ahová felmentek, a lépcsőházból nyílt a lakás. A bejárati ajtóval szemben egy másik, csukott ajtó volt, oldalt pedig ablak a körfolyosóra. Dóra megállt a csukott ajtó előtt. Még mindig lefelé nézett, csak hallotta, hogy fordul a zárban a kulcs, és azt is, hogy a férfi kihúzza. Aztán érezte, hogy a férfi ismét végigsimít a testén, most már lassabban, erősebben. De nem talált hibát, a lányon a parancs szerint nem volt sem bugyi, sem melltartó.
Aztán Dóra lépteket hallott: a férfi végigment az előszobán. Kicsit csikorgott a kilincs, mikor kinyitotta az ajtót.
-Igyekezz!
Majd ismét ajtónyikorgás, kilincs-csikorgás. Dóra egyedül volt. Nekiállt végrehajtani az útközben kapott utasításokat: elfordult, szembe az ablakkal, és levetkőzött. Gyorsan ment, hiszen csak a cipőből kellett kilépni, kilazítani és levenni a szoknyát, kigombolni és levenni a blúzt: máris meztelen volt. Aztán letérdelt, ahogy egy képen látta: zárt sarkak, terpesztett térdek, tarkóra tett kéz. És mindezt az ablakkal szemben. Nem tudta, belátni-e a körfolyosóról és észrevette-e valaki. De nem is volt érdekes, sosem volt szégyellős. Lassan elszámolt százig, majd köhintett kettőt, jelezve, hogy kész van.
Amíg vetkőzött, amíg így várakozott, Dóra megint a történtekre, a chatre gondolt. Hetekig beszélgettek, minden nap több órát. A férfi kérdezgetett, és főleg válaszolt Dóra folyton szaporodó új kérdéseire. A lány rájött, hogy micsoda téveszméi voltak eddig erről a világról. Korábban az erőszakkal, kényszerrel, az egyoldalú szexuális élvezettel azonosította. A beszélgetésekből megtanulta, hogy szó sincs ilyesmiről. Megtanulta, mi a különbség az „egyszerű” s/m és a BDSM között, megtanulta, hogy miféle szereplői vannak ennek a világnak, és még rengeteg mást is. A férfi kérésére, majd később „önszorgalomból” jónéhány internetes oldalt is végignézett. Írásokat olvasott, képeket és klipeket nézett. Eleinte szörnyülködött. Aztán megszokta. Később már észrevette azt is, hogy melyik írást írta „bennfentes”, és melyik a fantázia szüleménye. A képeken, filmeken is észrevette a beállítottságot, a csalást. Észrevétlenül elméleti szakértővé vált; igaz a férfival mindig megbeszélte a látottakat, olvasottakat. És a férfi türelmes és megértő volt: magyarázott, de olykor csak rávezetett a helyes megoldásra, hagyta, hogy Dóra maga jöjjön rá bizonyos dolgokra.
A legfontosabb dolog, amire Dóra így rájött, az volt, hogy ő világéletében engedelmeskedett: a szüleinek, a tanárainak, a főnökeinek. Sosem volt lázadozó, teljesen természetesnek fogadott el és hajtott végre (legalábbis számára) logikátlan utasításokat, érthetetlen dolgokat. És nem csupán megtette, hanem még jól is esett. És (még a gondolatba is beleremegett) így volt ez a szexben is. Sosem volt kezdeményező, mindig hagyta, hogy a partnere irányítson. És (ennek a beismeréséhez kellett a legtöbb lelkierő) sosem volt ellenére a szex közben a keménység, a durvaság, a fájdalom. Igaz, eddig egyszer fordult csak elő komolyan: az egyik fiú szeretkezés közben úgy megszorongatta a karját, combját, fenekét, mellét, hogy napokig látszott a nyoma. Akkor bosszantotta, felháborította a dolog, úgyhogy azonnal szakított is a fiúval. De most, visszagondolva, rájött, hogy az volt az egyik legjobban élvezett szeretkezése.
Igazából még most sem érti, hogy nem sokkal ez után a felismerés után, pont egy hete, miért is írta le azt az ominózus mondatot, és ha már megtette, miért nem visszakozott azonnal, vagy az elmúlt hét folyamán bármikor. Hiszen megtehette volna. De ha már kimondta, tartotta is magát ahhoz, amit akkor leírt: „szeretnélek szolgálni”.
A férfi pedig visszakérdezett: „jól meggondoltad”? Akkor igennel válaszolt, és azóta is minden nap. Csak most, amikor odaállt a megbeszélt helyre, támadtak kétségei. De odaállt, és útközben sem fordult vissza, pedig amíg nem értek be a házba, megtehette volna. De nem tette, és most itt térdepel, várva, hogy…
-Gyere be!
Majdnem felállt, de aztán eszébe jutott az előírás: csak azt teheti, amire parancsot vagy engedélyt kapott. Márpedig a parancs csak annyi volt: menjen be. Nem állt tehát fel, hanem térden csúszott végig az előszobán, lassan, nehézkesen, hiszen életében először csinált ilyet. Közben pedig mintha eltűntek volna a kétségek, de előtört egy másik típusú kételkedés: „remélem, végig tudom csinálni, remélem, meg lesz velem elégedve”; ez járt csak a fejében.
A férfi az ajtóval szemben, talán egy méterre egy fotelben ült. Dóra még mindig maga elé nézett, a fotelt csak később látta, de azt észrevette, hogy férfin nincs cipő, zokni, nadrág, csak egy strandpapucs. (Azt már csak később látta, hogy az alsónadrágot és az inget nem vette le.) Közvetlenül a férfi előtt állt meg, és várta az első igazi parancsot, hiszen az eddigiek inkább még az előkészületekhez tartoztak.
-Üdvözölj! – hangzott a kellemes bariton.
-Alázatosan köszöntöm, Uram és parancsolóm. – A chaten természetesen tegeződtek, hiába volt a férfi majdnem kétszer annyi idős; ott ez a szokás. Itt azonban csak a férfi tegezte Dórát, a lánynak magázva kellett hozzá beszélnie.
És az üdvözlésnek ez csak az első fele volt, a szóbeli. A második fele tettel történt: Dóra megcsókolta Ura eléje tartott kezét. Életében először tett ilyet: még soha senkinek, sem férfinak, sem nőnek nem csókolt kezet. Vegyes, részben konzervatív, részben liberális nevelést kapott: elvárták, hogy mindenkivel tisztelettudó legyen, de kezet senkinek nem kellett csókolnia. És neki is csak egyszer csókolta meg egy bolondul rajongó fiú a kezét, amikor nagyon romantikusan egy nyári estén szerelmet vallott neki egy parkban a padon (azaz Dóra a padon ült, míg a fiú előtte térdelt). De most nem volt idő a múltat idézni.
-Alapállás!
Dóra feltápászkodott, a hosszú térdelés után, tarkóra tett kézzel ez nem is volt olyan egyszerű, és igyekezett szabályosan állni: széles terpeszben, befelé fordított lábfejjel, változatlanul lehajtott fejjel, tarkóra tett kézzel. Most látta csak meg igazán a férfit, hiszen állva magasabb volt a fotelben ülőnél (tudta, hogy ha mindketten állnak, a férfi pár centivel magasabb). Ura hátradőlve nézegette a formás lányt. Dóra tudta, hogy felemás látványt nyújt: este gondosan leborotválta a szőrt lábáról, karjáról, hónaljáról, de ágyékát úgy hagyta, ahogy volt. Régebben 3-4 naponta azt is szőrtelenítette, de a férfinak az volt a kívánsága, hogy ne tegye. Már egy hetes volt rajta a borosta. Viszont minden más rendben volt, nem csupán ilyen értelemben. Dóra tudta magáról, hogy szép, hogy jó az alakja, hogy kívánatos a teste. Épp eleget látta magát a tükörben, hogy tudja, mit néz, mit lát a férfi. Az egyetlen, amivel nem volt igazán kibékülve, a nyaka volt: rövidnek és kissé túl vastagnak gondolta. (Nem volt igaza, ha nem is „hattyúnyaka” volt, de szép, formás volt ez a testrésze is.) A lágy ívvel induló, nem túl nagy, de kerek és kemény cicik a kis udvarból szemtelenül meredező rózsaszín bimbókkal, az ívelt has, a vékony derék, a meglehetősen széles csípő, a szép vonalú comb és láb, a kicsiny lábfejek (36-os cipőt hordott) a leghidegebb férfit is felizgatták volna. Márpedig Painman (Dórának fogalma sem volt a férfi igazi keresztnevéről, igaz, ez fordítva is így volt) nem volt éppen hideg férfi. Miután alaposan végigmérte a lányt, megfogta az ágyékát.
-Borostás vagy. Lehet egy rabnő borostás?
-Nem lehet, Uram. Kérem, büntessen meg érte.
Dóra tudta, hogy a férfi számára ez egy megszokott kezdés, beszéltek erről épp eleget. Az értelmét is tudta: ez adja meg a bemelegítést, az alapot mindahhoz, ami következik majd. Még arra is rávezette a férfi, miért fontos neki magának is ez az apró szabálytalanság.
-Fordulj jobbra! Bokafogás!
A lány oldalt fordult, s lehajolva megfogta a bokáját. Közben látta, hogy a férfi kezében egy fakanál van. A következő pillanatban egy ütés csattant a fenekén. Nem túl erős, de nem is kellemes. A két félgömb felváltva kapta az ütéseket, egyenletes időközönként, azonos erővel négyet-négyet, majd egy-egy erősebbet, már fájdalmasat. De Dóra nem jajdult fel, csak épp felszisszent. Az átlagosnál jóval magasabb fájdalomküszöbe volt.
-Jól van. Állj fel, indulj a fürdőbe!
A lány felegyenesedett, és indult. Tudta, melyik ajtó vezet a fürdőszobába, a férfi elmagyarázta a lakás beosztását. A házhoz és a lakáshoz illően a fürdőszoba is tágas volt. Hatalmas kád (Dóra irigykedve nézte, az ő garzonjában csak egy ülőkád volt), mosdókagyló, a kád mellett a WC, vele szemben nagy automata mosógép.
-Ülj a WC-re! Csússz egész előre és dőlj hátra, a lábad terpeszd szét!
Kényelmetlen pozitúra volt, Dóra hátát égette a hideg a csempe, lábát a kőpadló. És kapaszkodnia kellett az ülőkébe, nehogy még jobban előrecsússzon.
A férfi megnyitotta a csapot a mosdóban. Szivaccsal benedvesítette a lány ágyékát, majd borotválkozó-gélt kent rá. Aztán odaguggolt a lány széttárt lábai közé, és elkezdte borotválni. Dóra félt, de nem mozdult, nem szólt. Amíg csak a dombján siklott a penge, nem is volt különösebb baj, amikor azonban a férfi áttért a nagyajkakra, a lány elkezdett remegni. Igazából nem a félelemtől, egyszerűen túlfeszültek az izmai. A férfi egy kicsit meg is állt, de aztán folytatta. Nem volt kíméletes, de durva sem, egyszerűen precízen csinálta, amit csinált. Dóra pedig meglepve érezte, hogy kezd nedvesedni. Amikor saját magát borotválta, semmi ilyen nem történt.
Észre sem vette, mikor végzett a férfi. Csak arra figyelt fel, mikor a szivaccsal letörölte a gél maradékát.
-Ég a bőröd?
-Igen, Uram – válaszolt az igazságnak megfelelően, bár ez is csak a kérdést hallva tudatosult.
-Szeretnéd, hogy bekenjem? – a férfi egy after-shave balzsamos palackot tartott a kezében.
-Kérem, Uram, enyhítse a bőröm égését.
A hűsítő krém nagyon jólesett a lánynak, a simogató mozdulatoktól pedig, ahogy a férfi elkente, még nedvesebb lett.
-Visszamegyünk – pakolta el a férfi a kellékeket.
Dóra követte a szobába, ahol fel kellett feküdjön az asztalra. Fura asztal volt, keskeny, mint egy dohányzóasztal, mégis magas, mintha étkezőasztal lenne. De nem sok ideje volt ezen tűnődni, arra kellett figyeljen, hogyan is helyezkedik el. Csak félig fekhetett az asztalon: a fél feneke már le kellett lógjon. És persze terpesztett lábbal, de a talpa nem érhetett le a földre. Kényelmetlen volt. De ezt a kényelmetlenséget hamar elnyomta egy másik: a büntetésé, melyet azért kapott, mert a férfinak kellett megborotválnia. Öt ütés a Vénusz-dombra, fakanállal; igaz, az első négy enyhe volt, csak az utolsó fájt. És öt ütés a frissen borotvált ajkakra is, ez egy különös, lapos faeszközzel; persze most is csak az utolsó volt erős.
-Köszönd meg!
-Köszönöm, Uram, amiért megbüntetett. Köszönöm, hogy megborotvált. Köszönöm, Uram, az újabb büntetést – engedelmeskedett a lány. Aztán kezet csókolt, hisz a köszönethez ez is hozzátartozott.
-Kelj fel, gyere utánam!
A férfi a konyhába ment, Dóra követte. Ez is régimódi, tágas helyiség volt, de voltak benne modern eszközök is. A kredencből két félliteres bögre került elő: egyformák, csak a színezésük tért el.
-Csinálj teát! Magadnak is. Nekem ebbe – mutatott a férfi az egyik bögrére. – Itt van a tea, az édesítő, a citromlé. Nekem erősre csináld, és négy tablettát tegyél bele, citrom nem kell. Magadnak olyat csinálsz, amilyet akarsz. Ha kész van, tálcára teszed és behozod. Behozod azt is, amit mondtam, hogy hozzál magaddal.
Az egyedül maradó Dóra először azt nézte meg, miben is tudna vizet melegíteni. A tűzhelyen ott állt egy teáskanna, méghozzá üresen. A lány az egyik bögréből töltötte át bele a vizet, valamivel több, mint kétbögrényit. Gáztűzhely volt, amit Dóra nem szeretett, félt tőle, de más lehetősége nem volt, felrakta hát a kannát az egyik égőre. Szerencsére a gázt nem gyufával kellett meggyújtania, volt elektromos gyújtó is.
Aztán előkészítette a bögréket. Két filter a férfinak, négy édesítőtabletta. A magáéba csak egy filtert és három tablettát tett, de belecsöppentett pár csepp citromlevet is. Ritkán teázott, de nem szerette, ha a tea erős, ha túl édes, és citrom nélkül nem is volt hajlandó meginni. Rátette a bögréket a tálcára. A víz még nem forrt, úgyhogy kilépett az előszobába a táskájához. Kivette, amit a férfi utasítására hozott, és azt is a tálcára tette: a vibrátorát, amibe reggel friss elemet tett, meg a két csomag óvszert. „Én is vehetnék, de szokj hozzá, hogy szexuális kellékeket veszel”, mondta a férfi még a chaten. Azt is előírta, hogy ne drogériában, patikában vagy szupermarketben vásárolja, hanem szexboltban. Dóra piros arccal, szégyenkezve mondta a fiatal eladónak, mit is kér. Amikor pedig a fiú elétett vagy féltucat különböző fajtát, legszívesebben kiszaladt volna. Remegő kézzel bökött rá az egyikre, nem is figyelte igazán, milyen.
A teáskanna elkezdett sípolni. Dóra levette a tűzről, elzárta a gázt, aztán a forró vizet kitöltötte a két bögrébe. A férfiét majdnem tele, a magáét csak kétharmadig. Mozgatta, áztatta a filtereket, majd mikor kellően sötétnek találta az italokat, kivette, és a szemétbe dobta. A saját bögréjét feltöltötte kis hideg vízzel, hogy ne égesse meg a száját. Egy kevés hideg vizet a férfiéba is tett, de az jóval melegebb maradt, mint az övé. Aztán felvette a tálcát, és bevitte a szobába.
Painman a fotelben ült, és egy könyvet olvasott. Dóra letette a tálcát az asztalra, a férfi mellé, majd letérdelt. „Ha nem kapsz más parancsot, térdelned kell” látta maga előtt a chaten kapott instrukciót. Az utasítás kiadója pedig letette a könyvet, és elvéve a bögrét, belekortyolt a teájába.
-Jó, pont így szeretem. Idd te is a magadét. Nem kell siess.
Dóra tehát nyugodtan kortyolgatta teáját. A férfi is lassan iszogatta a sajátját, olykor vissza is tette a bögrét. Közben le-lenyúlt, belekócolt a lány hajába, végigsimított az arcán, a mellén. Dórát persze ezzel még jobban felizgatta: a mindig kemény bimbók még keményebbek, merevebbek lettek, és bizony érezte, hogy alul is egyre nedvesebb. Teázás közben pedig megint volt ideje gondolkodni. Magát a teázást sem értette pontosan, miért van, csak sejtette. Most nem a múltra gondolt, hanem arra, mi következhet még? Ami eddig történt, nem volt sem különösebben fájdalmas, sem igazán megalázó. Nagyjából erre, ilyesmire számított, de hiszen a kezdést elvileg ismerte. Innentől viszont semmit nem tud…
Elfogyott a tea, Dóra visszatette a bögrét a tálcára. Hamarosan a férfié is ott volt.
-Vidd ki a tálcát, aztán folytatjuk, amiért itt vagyunk.
Dóra most térden csúszva ment. Útközben észrevette, hogy a tálcán csak a két bögre van rajta. Örült, hogy nem befelé kellett így hoznia, hiszen akkor könnyen kiloccsanhatott volna a bögrék tartalma. A konyhában gyorsan felállt, kiöblítette a bögréket (tudta, ha nem így tesz, a tea nehezen eltávolítható nyomot hagy), majd ismét térden igyekezett vissza a szobába. Most már szabályos pozícióban helyezkedett el a férfi előtt; a teázás közben ugyanis lazább, pihenő tartást vett fel. Közben észrevette, hogy míg kint járt, az asztalra valahonnan egy nagy csomó csipesz került.
-Mondtam, hogy egyelőre csak felmérem, mit viselsz el. Ami eddig történt, az csak egy könnyű bemelegítés volt, most kicsit komolyabbra fordítjuk a dolgokat.
A férfi ezzel ismét „kezelésbe vette” Dóra mellbimbóit. Pár simítás után a bimbók teljesen keményen, mereven ágaskodtak. A következő pillanatban pedig egy-egy csipesz került mindkettőre. Dóra felszisszent. Az elmúlt héten ugyan titokban saját maga is próbált ilyesmit, de azok a csipeszek nem voltak ilyen erősek, csak közönséges ruhacsipeszek voltak. Ez viszont valami más volt: láncos csipesz. Erősebb volt a rugója, jobban szorított. És a ruhacsipeszeknek szinte semmi súlyuk nem volt, míg a két csipeszt összekötő láncnak bizony volt súlya, ha nem is sok, és érezhetően húzta lefelé a bimbókat.
-Feküdj az asztalra!
Dóra érezte, hogy a felállás közben meglendülő lánc újraéleszti bimbójában a fájdalmat. De amint az asztalon feküdt, megkönnyebbült: már csak a csipesz szorította, de ezt egyre kevésbé érezte. Most máshogy kellett elhelyezkednie: az asztal közepén feküdt, úgyhogy lábait csak úgy tudta széttárni, hogy egyben kicsit fel is húzta.
-Tiszta lucsok vagy. Felizgultál?
-Igen, Uram.
-És megengedtem, hogy felizgulj?
-Nem, Uram, Bocsásson meg, amiért az izgatásától felizgultam, kérem, büntessen meg érte.
-Egy kicsit szemtelen vagy, de nem baj. És természetesem, mivel kérted, megkapod a büntetést is.
Dóra érezte, hogy a férni a puncijánál matat. Először valamivel megtörölgette, majd kicsit kihúzta a kisajkakat. Aztán jött a fájdalom: mindkét kisajkára egy csipesz került. Egy harmadik meg összeszorította a kisajkakat. Ezzel Dóra nem kísérletezett, csak külön-külön rakott az ajkaira. De a szorítás fájdalma hamar átment zsibbadásba, úgyhogy elviselhető volt a dolog.
-Állj elém!
A férfi ismét a fotelben ült. A lány felkelt az asztalról, és ebben a pillanatban újjáéledtek a fájdalmak is. Mellén meglendült a lánc, az ajkakon pedig… Igen, az ajkakon lévő csipeszeken súlyok voltak. Lehúzták az ajkakat, és mivel járás közben mozogtak, minden lépésnél új fájdalmat okoztak. Szerencsére csak három lépésbe került, hogy Ura előtt álljon.
-Egy kis tornaóra következik. Zárt lábak, lábfejek kissé kifordítva!
Miféle tornaóra? Dórát meglepte a közlés, de engedelmeskedett. A súlyok nyomták a combja belső oldalát, és a mozgástól a lánc is megmozdult.
-Leguggolsz, zárt térdekkel!
Nem is volt nehéz, bár a térde szét akart nyílni.
-Széttárod a térdeidet!
Ez könnyen ment, de az eddig a combok szorításában levő súlyok most szabaddá váltak, nagyot rántva az ajkakon.
-Összezárod!
Ez sem okozott problémát, viszont a következő már nehezebben ment.
-Felállsz!
Ezt csak erőből, lendületesen lehetett csinálni, úgyhogy a lánc meg a súlyok megint lengtek és fájtak.
-Na még egyszer! Le! Szét! Össze! Fel!
A második ellen már kissé tiltakoztak az izmok. De meg kellett csinálnia harmadszor is, sőt, összesen hatszor a teljes sort. A végén már remegett a combja az erőfeszítéstől.
-Elég, térdre!
Dóra megkönnyebbülten térdelt le. Szinte alig érezte a súlyok okozta új fájdalmat, örült, hogy egy kicsit pihenhet.
-Nem vagy valami jó erőben. Ezt gyakorold majd kicsit. Még mindig fel vagy izgulva?
-Már nem, Uram.
-Engem viszont felizgatott a látványod, ahogy tornáztál. Gyere közelebb, és könnyíts rajtam!
A férfi a fotel szélére ült, és széttette a lábát. Dóra közelebb csúszott, ehhez persze neki kissé összébb kellett zárnia a térdeit. Painman egyetlen mozdulattal kiszabadította az alsónadrágból ágaskodó szerszámát, majd közelebb húzta a lány fejét.
-Lássam, ehhez mennyire értesz!
Igazság szerint Dóra nem nagyon értett hozzá. Eddig egyetlen olyan fiúja volt, aki szerette az orális szexet, de csak előjátéknak és kölcsönösen. Most viszont kölcsönösségről nem lehetett szó, csak neki kellett ügyködnie. Ráadásul ismét mozogtak a súlyok, a lánc. Lassan, finoman vette tehát szájába a szerszámot, és óvatosan kezdett szopni. Igyekezett testtel minél kevesebbet mozogni, lehetőleg csak a fejét mozgatta, meg persze a nyelvét. Az ütemet eleinte a férfi adta, ahogy a keze a lány fején volt, de később elvette, mert Dóra egyre jobban beleérzett a lassabb-gyorsabb váltogatásába.
A férfi hirtelen ismét megfogta Dóra fejét, most két kézzel, és leállította a mozgást. A lány ösztönösen tovább mozgatta a nyelvét, és közben kicsit szívott is. Érezte, ahogy a férfi beleélvez a szájába. Meglepte a fura ízű, ragacsos folyadék, nem tudta, mit is tegyen. Lenyelnie nem akarózott, kiköpni nem tudta, de nem is merte. Nem tudta, hiszen még szájában volt a férfi szerszáma. Úgyhogy maradt a szívás és a nyalogatás, miközben gyűlt a szájában az ondó.
Aztán a férfi eltolta a lány fejét. Dóra szorosan összezárta a száját, de még mindig nem mert nyelni. Kinyitni sem, nehogy a férfi azt gondolhassa, hogy ki akarja köpni, ráadásul szőnyeg volt alatta, Arra még inkább nem merte kiengedni.
-Hajtsd hátra a fejed!
Dóra engedelmeskedett.
-Nyisd ki a szád!
Ez már más, ha most folyna ki, az nem kiköpés, úgyhogy Dóra kinyitotta a száját. Persze nem folyt ki semmi, hiszen hátra volt hajtva a feje.
-Jól van. Nyeld le, ami a szádban van!
Ez már egyértelmű volt. Korábban Dóra azt hitte, nem lenne képes ilyesmire, most meglepődve érezte, hogy semmi undor nincs benne. Igaz, egyetlen nyelésre sikerült mindent eltüntetnie.
-Köszönöm, Uram, hogy kielégíthettem. Köszönöm, hogy kegyeskedett a számba élvezni.
Kapott valamit, tehát megköszönte – ez volt a szabály. Kicsit pihentek. Aztán Dórának oda kellett állnia az ajtóhoz. Nem az előszobába nyílóhoz, hanem a másikhoz, melynek félfájába (ezt eddig észre sem vette) kampók voltak csavarva. Csuklójára és bokájára bőrszíjak kerültek, ezeket pedig a férfi hozzákapcsolta a kampókhoz. Dóra lábai fájón szétfeszültek, egész testét feszesen tartották a szíjak. Végül a férfi maszkot tett a lány szemére, aki ettől fogva semmit sem látott.
Dóra testében a mozgás okozta fájdalom lassan elcsitult. Igaz, minden levegővételnél picit megmozdultak a még mindig rajta levő súlyok, meglendült a lánc, de már eléggé zsibbadt volt ahhoz, hogy ezt ne is érezze. Egészen más kezdte el gyötörni: mióta odaállt a beugróba, most kezdett el először igazán félni. Hiszen most teljesen ki van szolgáltatva, mozdulni sem tud. Nem is látja, mi történik, csak hallja, ahogy a férfi motoz, valamit rakosgat. Eddig módjában volt kitérni, csak nem volt rá szükség. De mi van, ha most a férfi elkezdi agyba-főbe verni? Ha esetleg komoly kárt tesz benne? Nem tud védekezni. Valószínűleg a kiabálás is hiábavaló lenne: ez nem modern panelház, ahol a hatodikon is lehet hallani, ha valaki a másodikon eltüsszenti magát, hanem régimódi téglaépület, vastag falakkal. És ha a férfi betömi a száját? Akkor még a safe-word sincs. Igaz, ha nekiesik, valószínűleg az sem segít. Dóra megint nedvesedni kezdett, de ez nem a nemi izgalom nedvessége volt a puncijában, hanem a félelem izzadása. Érezte, ahogy a verejtékcseppek lassan végigfolynak a mellei közt, rá a hasára, ágyékára, combjára. Ráadásul egyre jobban kellett pisilnie is. Reggel óta csak a teát itta, de annak pont ilyen hatása van, élénkíti a veseműködést.
Hirtelen megérezte, hogy a férfi ott áll előtte. Aztán érezte, ahogy megemeli a láncot: már nem húzta le a melleit. Pontosabban: már nem lefelé húzta, hanem felfelé. Aztán megérezte a láncot a szájánál.
-Vedd a fogaid közé, harapd!
Dóra pedig engedelmesen ráharapott a láncra.
-Hajtsd hátra a fejed! Amennyire csak tudod!
Nem nagyon tudta, kemény melleit így nem lehetett emelni. Úgy érezte, mindjárt kiszakadnak a bimbói, annyira fájtak. És ismét meglendültek a súlyok a punciján is.
-Nyisd ki a szád!
A lánc kicsúszott a szájából, nagyot rántva a megkínzott bimbókon. Dóra felnyögött. Aztán megint le kellett hajtania a fejét, és még kétszer megismételni a felemelést-kiengedést, persze mindkétszer újabb fájdalmat okozva a megkínzott bimbóknak. De a lány még mindig nem jajgatott, csak a második és harmadik nyögés hangosabb volt az előzőnél. Aztán ez a tortúra is véget ért: a férfi levette a csipeszeket. Az összest. És kikapcsolta a lányt kikötve tartó karabinereket is. Dóra abban a pillanatban térdre esett. Nem tudott állva maradni sokáig szétfeszítve tartott lábán. De tudta, vagy legalábbis érezte, hogy mit is kell tennie.
-Köszönöm, Uram, hogy kegyeskedett levenni a csipeszeket. Kérem… – elhallgatott, eszébe jutott, hogy kérdezés, felszólítás nélkül nem beszélhet, legfeljebb megköszönhet.
-Nocsak! Mit szeretnél kérni?
Most már kimondhatta.
-Kérem, engedje meg, hogy pisiljek. Nagyon kell…
A férfi elnevette magát.
-Itt a szobában?
-Ha kegyeskednék megengedni, Uram, hogy kimenjek a fürdőbe…
A férfi most levette a szemmaszkot a lányról.
-Menj!
Dóra térden csúszva indult. Észrevette, hogy a férfi követi. Talán nézni akarja, ahogy pisil? Nézze, ha akarja, csak pisilhessen végre.
A fürdőben azonban nem az történt, amire Dóra gondolt. Először is: nem ülhetett rá a WC-re, hanem a férfi felé fordulva ismét kérnie kellett.
-Kérem, Uram, engedje meg, hogy pisilhessek.
Másodszor: a férfi nem engedte meg. Ellenben be kellett állnia a kádba, alapállásban. És kapott a dombjára tíz ütést. Fakanállal, méghozzá a hátával. Fájdalmas ütést, igaz, most főleg a feszülő hólyag miatt fájt, nem az ereje miatt. A férfi levette és a mosógépre dobta a szíjakat. Aztán Dórának szorosan össze kellett zárni a lábait.
-Most már pisilhetsz.
Állva? Zárt lábakkal? Amióta az eszét tudta, mindig ülve, széttett lábbal pisilt. Egyáltalán tud így, lehet így pisilni? Az egyre erősebb feszítés azt súgta Dórának, próbálja meg. És kiderült, hogy lehet. Igaz, a kieresztett folyadék végigfolyt a combján, lábán. Rossz érzés volt, megalázó, főleg, hogy a férfi nézte. De megkönnyebbült, és ez volt a fontos.
Ám a megalázás még ezzel nem ért véget. Amikor végzett, terpeszbe kellett állnia. Szép, széles terpeszbe, szabályos alapállásba.
-Húzd szét a nagyajkaidat! Csak a nagyokat!
Dóra meglepődve engedelmeskedett. Ezt miért kell csinálja? De hamarosan kiderült. A férfi odalépett a kádhoz, szembe vele, és elővette a szerszámát. Aztán ő is elkezdett pisilni. Rá Dóra puncijára, a kezére, az ajkakra. És ez is végigfolyt a lány lábán. Amikor a férfi végzett, Dórának le kellett mosnia a szerszámát.
-Mosakodj meg, öltözz fel – mutatott Painman a szíjakra -, és gyere vissza! A rózsaszín törülköző a tied.
A férfi magára hagyta. Dóra örömmel fedezett fel egy ismert tusfürdőt, úgyhogy gyorsan, de alaposan lezuhanyozott. Nem csak a lábait mosta meg, hanem egész testét, eltüntetve az előbbi izzadás nyomait is.
A férfi ismét olvasott, mikor Dóra visszaért a szobába. Csak akkor tette le a könyvet, mikor az elétérdelő lány befejezte mondókáját.
-Köszönöm, Uram, hogy megengedte a pisilést. Hálás vagyok, amiért arra méltatott, hogy lepisiljen.
Következett a kézcsók. Aztán a férfi az asztalra mutatott.
-Válaszd ki, milyen sorrendben szeretnél megismerkedni velük!
Az asztalon két lovaglópálca meg két korbács hevert. Dóra egy pillanatig gondolkozott, majd elrendezte az eszközöket: a rövid, puhább szíjú korbácsot, majd a hosszabb, vastagabbat tolta közelebb a férfihoz. A két pálca ránézésre egyformának tűnt, úgyhogy kicsit habozott, aztán észrevette az eltérést, úgyhogy harmadik helyre a vékonyabbat tette, míg a vastagabbat hagyta utolsónak. Arra gondolt, hogy ebben a sorrendben könnyebb lesz elviselnie a fájdalmat, amit a verés okoz, hisz teljesen egyértelmű volt, hogy most az következik.
-Feküdj az asztalra. Hasra.
Amikor a lány elhelyezkedett, a férfi a bokaszíjakhoz terpesztőrudat kapcsolt. Dóra érezte, hogy lábai szétfeszülnek. Kezeit viszont egymáshoz kapcsolta a férfi, és előre kellett nyújtania. Azt már észre sem vette, hogy a terpesztőrudat is, a kézbilincset is a férfi hozzákötötte az asztal lábához.
-Ami most következik, az részben büntetés is. Azért kapod, amiért a találkozóhelyen bámészkodtál.
Ezt még azalatt mondta a férfi, amíg a kötözéssel ügyködött. Mikor végzett, hozzátette:
-Mindegyikkel ötöt kapsz. Próbálj meg nem üvölteni.
Az első öt a lapockáira érkezett. Ezek már valódi, erős ütések voltak, de Dóra csak az utolsónál jajdult fel, nem is hangosan. A második korbáccsal a háta közepére kapta a verést. Érdekes módon ez nem fájt annyira, pedig nem volt enyhébb egyik ütés sem, mint az előzőek.
A vékonyabb pálca a fenekére csapott le. Már a második is előcsalta a jajgatást, pedig Dóra összeharapta a száját. Az utolsó öt ütés a combjára érkezett, megint kisebb fájdalmat okozva a megelőző ötnél.
Dóra megköszönte a verést, de annak még nem volt vége. Meg kellett fordulnia, hanyatt feküdnie. A férfi segített, hogy könnyebben menjen.
-Így is kapsz ötöt-ötöt. Eddig egész jól bírtad.
A dicséret jól esett Dórának. Ezt a sorozatot sikerült úgy elviselje, hogy csak párszor jajdult fel, pedig a férfi most sem kímélte. A kis korbáccsal a melleit verte meg, a naggyal a hasát. A vékony pálca ütései a dombját érték, a vastaggal az ajkaira kapott. És ismét megfigyelte, hogy a ránézésre kisebb fájdalmat okozó eszköz a valóságban nagyobb fájdalmat okozott, mint a durvábbnak tűnő párja.
És még egy megfigyelést tett. Fájdalom ide, fájdalom oda, megint felizgult. Amíg hason fekve kapta az ütéseket, még nem. De mikor a korbács a mellére csapott le, mikor a pálcák az ágyékát ütötték, érezte, hogy nedvesedik. Megfeszültek a bimbói is. Meglepő volt. Igaz, a férfi mondott valami olyasmit, hogy egy idő után a fájdalom élvezetet fog kiváltani. De arra Dóra álmában sem gondolt, hogy rögtön az első alkalommal. Igaz, élvezni nem élvezte, de felizgatta. Lehet, hogy élvezni fogja valamikor? Nem volt ideje sokáig gondolkodni ezen, a kötelező szóbeli és tettleges köszönetnyilvánítás után már ott is térdelt a fotel előtt, ahová a férfi, miután kioldozta, visszaült. És egyelőre nem kapott, hanem adott élvezetet: Painman ismét használatba vette a száját, Dóra pedig szorgalmasan ügyködött. Most könnyebb volt, mint először: egyrészt már tudta, mit is vár el tőle a férfi, másrészt most nem követett minden mozdulatot fájdalom. Igaz, az ütések helye sajgott, de nem vészesen.
Most tovább tartott a szopás, mint először, de a férfi végül csak elélvezett. Ismét bele a szájába. Most nem kellett Dórának megmutatnia, hogy ott van a szájában az ondó, úgyhogy elkeverte egy kis nyállal, aztán rövid várakozás után (hátha mégis ki kell nyissa a száját) lenyelte. Le kellett nyelje, hiszen el kellett mondania a köszönetet.
Pár perc pihenő után a férfi közelebb intette Dórát.
-Meg vagyok veled elégedve – simogatta meg az arcát. – Ahhoz képest, hogy kezdő vagy, egész jól viselkedtél.
-Hálásan köszönöm az elismerést, Uram. Örülök, hogy sikerült a kedvben járjak.
A férfi tovább simogatta a lányt, most már nem csak az arcát. Cirógatta a melleit, játszadozott a bimbókkal. A kemény, merev, lüktető bimbókkal, hiszen Dóra már egy ideje fel volt izgulva, és a simogatás nem épp csitító volt. Aztán a férfi felhúzta, és oldalról az ölébe ültette a lányt. Simogató keze most egyre lejjebb csúszott, a hasra, a dombra, végül az ajkakra. Előbb a nagyajkakat, aztán a kicsiket is. Hüvelykujja egyszer csak megérintette a csiklót, és elkezdett körözni rajta. Közben a többi változatlanul az ajkakat simogatta.
Dóra felnyögött. Nem a fájdalom, hanem az élvezet nyögésével. Nagyon jól esett neki, amit a férfi csinált. A simogatás hirtelen megszűnt, és a kéz váratlanul Dóra száját kezdte cirógatni. Aztán egy kis nyomás, jelzés, és a lány önkéntelenül is engedett: kinyitotta a száját, és a résen a férfi ujjai benyomultak. Dóra változatlanul ösztönösen elkezdte nyalogatni, szopogatni őket. Egész addig, míg a kéz vissza nem tért az öléhez, hogy ismét az ajkakkal, a csiklóval foglalkozzon. De most nem maradt kint: előbb egy, majd egy második, végül három ujj furakodott be a lány hüvelyébe, és forgott, mozgott benne.
Dóra egyre közelebb jutott a csúcshoz. A férfi azonban nem csak az uralkodásban, ebben is mester volt. Nem engedte, hogy a lány túlságosan beinduljon, inkább lassított, kicsit visszahúzta, csökkentette az izgalmát. Aztán megint emelte. Dóra sosem tapasztalt ilyet. Eddig, ha sikerült beinduljon, mindig hamar célba is ért. Most nem, a férfi szinte visszarántotta a cél előtt egy lépéssel, nem is egyszer.
A férfi bal keze, mellyel főleg tartotta Dórát, olykor a lány mellével, bimbójával játszott. De ezt is felhasználta a visszahúzáshoz: ha kellett, megszorította, megcsavarta a bimbót, hogy így csökkentse az izgalmat. Dóra már nem is tudta, hányszor húzta vissza a férfi a küszöbről. Aztán egyszer nem csak fél lépést húzta vissza. Abbahagyta a puncija izgatását, és a mellét is elengedte. Dórában lassan csökkent az izgalom, és közben nőtt a kétségbeesett kételkedés. „Lehet, hogy mégsem elégedett? Lehet, hogy csak ennyi örömöt érdemlek?” Aztán meglátta a férfi kezében a saját vibrijét. Odatartotta a szájához, és hozzányomta. Dóra kinyitotta a száját, a vibrátor becsúszott, a lány pedig elkezdte nyalni, szopni, mintha igazi hímvessző lenne. Közben érezte, amint a férfi ismét elkezd játszani a bimbójával, nem engedi teljesen „leereszteni”. Amikor a vibrátor már jó nedves, csúszós volt, Painman kihúzta a lány szájából. Hegyét lassan végighúzta Dóra nyakán, majd hozzáérintette a bimbójához. Be is kapcsolta, alacsony fokozatra, a rezgéstől a bimbó még keményebb lett. Aztán a műszer megint lassan lejjebb vándorolt, ismét kikapcsolva, és végül elért a réshez. Dóra érezte, hogy hozzáér a csiklójához. És megint működött, rezgett, rezgette a csiklót; Dóra izgalma ismét fokozódott. Aztán ott volt a gép a kisajkak közt, de még nem bent.
-Szeretnéd magadban érezni?
-Nagyon szeretném, Uram.
-Akkor kérjed szépen!
-Kérem, Uram, szánjon meg, és kegyeskedjen belémnyomni a vibrit! Könyörgöm, dugja bele a lucskos pinámba!
A következő pillanatban teljesült a kérés. Igaz, nem egészen úgy, ahogy Dóra képzelte: a férfi egyetlen mozdulattal teljesen benyomta az eszközt, úgy, hogy hátul elég erősen megütötte a hüvelyboltozatot. Fájt, Dóra fel is jajdult. De a mozdulatot nem követte újabb, a motor sem működött, úgyhogy igazából nem okozott sem komoly fájdalmat, sem újabb örömöt.
-Mozgassam is, te kis ringyó?
-Alázatosan kérem, Uram, ha úgy gondolja jónak, mozgassa bennem a vibrit.
A férfi eleinte csak ki-be mozgatta az eszközt, később kicsit forgatta is. Dóra ismét izgatottabb lett. De a motor még mindig nem ment. És olykor ismét nekifeszült a hüvely hátsó falának, kellemetlenül megnyomva.
-Bekapcsoljam, szuka? Szeretnéd, ha rezegne?
-Nagyon szeretném, Uram. Könyörögve kérem, kapcsolja be a motort!
Kis mozdulat, és a vibri elkezdett működni. Először épp csak hogy, aztán egyre erősebben. Hamarosan a maximumon működött. Dóra pedig egyre jobban élvezte, majd egyszer csak megszűnt a külvilág. Repült, egyre feljebb, végül már semmit nem érzett. Nem érezte, hogy a férfi keze szorítja a mellbimbóját, nem hallotta a saját kéjes sikolyát sem, amit az orgazmus csalt elő, nem látott és nem hallott.
Pár perc múlva vége volt. A vibrátor már nem volt benne, a férfi már nem simogatta, csak tartotta. Dóra lassan magához tért. Amikor addig megfeszülő teste elernyedt, a férfi elengedte. A lány lecsúszott, letérdelt. Arra nem volt még ereje, hogy ügyeljen a helyes testtartásra, de már eléggé magánál volt ahhoz, hogy megköszönje az élményt.
-Hálásan köszönöm, Uram, amiért arra méltatott, hogy gyönyörben részesítsen.
Kézcsók után pedig le kellett nyalni a vibrátort. Ilyet sosem csinált, eddig nem érezte, milyen is a saját puncinedvének az íze. Most érezte, és megállapította, hogy nem is kellemetlen.
Ezután már szinte semmi sem történt. Kimentek a fürdőbe, ahol Dóra alaposan lemosta a férfit, meg is törölte. Aztán egyedül maradt, amíg maga is megtisztálkodott. Mikor visszament a szobába, a férfi épp befejezte az öltözködést. Dóra már épp le akart térdelni elé, de nem kellett. Csak lassan körbefordulnia, hogy a férfi alaposan megnézhesse még egyszer.
-Jól van, pár óra múlva semmi nem látszik majd. Menj, öltözz fel!
-Köszönöm, Uram, a kegyességét – mondta, mielőtt kiment. Az előszobában (megint csak az ablak felé fordulva) pillanatok alatt öltözött fel. Épp a szandálját csatolta, mikor a férfi megállt mellette.
-Ez a tied, tedd el – nyújtotta a vibrátort. Dóra gyorsan elsüllyesztette a táskájába.
-Kész vagy? Mehetünk?
-Igen, Uram. Még egyszer köszönöm, hogy szolgálhattam.
A férfi kinyitotta a bejárati ajtót. Dóra kilépett, hallotta, ahogy a kulcs megfordul a zárban. Aztán elindultak visszafelé. A lány megint maga elé nézett, de most kicsit nehezebben járt. Gyenge volt az élvezettől, és fájt minden porcikája. Vegyes érzései voltak.
-Itt elválunk. Nagyon meg voltam elégedve veled. Ha úgy gondolod, folytathatjuk. Most ne válaszolj, gondolkodj nyugodtan. Egyelőre a chaten sem fogunk találkozni. De három nap múlva ugyanebben az időben ugyanitt várlak. Ha te is folytatni akarod, akkor megint ott állsz majd, mint ma. Ha nem akarod folytatni, akkor nem, akkor utána majd a chaten elmondhatod, miért nem. Szia!
Mire Dóra felnézett, egyedül állt a beugró előtt, amelynek mélyén pár órája lehajtott fejjel várta a férfit.
Este Dóra a szokott időben felment a chatre, de a férfi nem volt ott. Várt egy ideig, aztán kilépett. Ez történt másnap is, harmadnap is. Közben gondolkodott. A nyomok, amint a férfi is mondta, estére eltűntek. A fájdalom lassabban enyhült, pedig még forró fürdőt is vett, amennyire a kis kádban lehetett, de két nap alatt azért elmúlt. Tudta, hogy ez igazából csak bemutató és felmérés volt, a jövőben, ha elmegy, komolyabb nyomokra, több fájdalomra, több megalázásra számíthat, és nem biztos, hogy ismét lesz élvezetben része.
Azzal feküdt le, hogy nem megy el. Kipróbálta, kibírta, de igazából nem akarja ismét. Nem akar több fájdalmat, nem akar több megalázást.
Délelőtt a megbeszélt időpontban pedig ott állt a beugró mélyén, hátratett kézzel, lehajtott fejjel.