Piroska és a farkas (animal)


Ez arról szól, hogyan képzelem én a Piroska és a farkas pornó mesét. Olvassátok szeretettel!


Piroska már nehezen mozgott a terhe miatt. Mindennapos volt. Társa, Farkas Szidomír, éppen élelembeszerzésen volt, és úgy gondolta, hogy elhozza a bábát, hogy vezesse le a szülést. A bába öt aranyért vállalta a kisdedek világra segítését. Megalkudtak és Szidomír előre kifizette őt, aztán elindultak az erdei házikó felé.
Piroska már erősen vajúdott és elfolyt a magzatvize is. Feltette a vizet a kályhára melegedni, aztán befeküdt a friss lepedőkkel áthúzott ágyba, így várva a bábát. Vajúdás közben átfutott elméjén élete fordulatot vett története.
Azon a ragyogó őszi napon kiskosarát a karjára véve, az édesanyja által megpakolt elemózsiával elindult a nagymama erdei házikója felé. Gyanús csend fogadta. A nagymama állig betakarózva feküdt az ágyában. Illendően köszöntötte, de csak rekedtes motyogás volt a válasz. Hozzá lépett és felhajtotta arcáról a dunyhát. Meglepetésére egy gyönyörű fiatal férfiarc nézett rá kéjsóváran. Kissé hátrahőkölt, majd megkérdezte tőle.
– Hát Te ki vagy?
– Én, egy vándorlegény vagyok és behúzódtam ide, ebbe az elhagyatott, üres házikóba éjszakára.
– Nem tudod, hogy hova tűnt a nagymamám? – kérdezte tőle ártatlan tudatlansággal Piroska. A farkas, mert, hogy ő volt a nagymama alteregója, imígyen válaszolt.
– A nagymamád, már az örök vadászmezőkre költözött: meghalt. Egy vadorzó lőtte le medve helyett…én már halva találtam rá a ház megett, el is temettem szegénykét. A vadászt pedig elkergettem.
– Ó, kedves fiatalember, hogy köszönhetném meg a hozzánk való jóságodat? Hoztam a nagymamának finom falatokat, felkínálhatom neked? – a farkas kéjsóváran jártatta tekintetét végig a hamvas szűz leányka arcán, testén és megszólalt.
– Ó, bájos leányzó elfogadom a kedvességedet – mondta, és felülve az ágyban, az ölébe tett kosárka tartalmát mind felfalta. Piroska látva, hogy a fiatal legénynek álcázott farkas némiképp elverve éhét, és nagyokat böffentve nyalogatta, valószerűtlenül hosszú, piros nyelvével kéjsóvár ajkait, megkérdezte tőle.
– Mivel tudnálak még megsegíteni deli legény?
– Hát, ami azt illeti, nagyon átfáztam az éjjel, ha mellém bújnál és megmelegítenél, gyöngyöm-violám, az jót tenne az egészségemnek – biztatta a farkas. Piroska, ártatlan tudatlanságában ráállt erre a karitatív cselekedetre és belegyezett, hogy mellé bújik. A farkas így biztatta.
– Vesd le ruhácskádat kisleányka, nem szeretném, ha összegyűrődne, mert mit is szólna az anyukád!
Piroska egyenként elkezdte levetegetni ruhadarabjait. Miután lehullott róla a pruszlik, a pöttyös szokna, a fehér karing is már csak egy bugyiban álldogált az ágy előtt. A farkas nógatva, megszólalt:
– Vesd le azt a kis ágyéktakaró bugyikát is, szeretném, ha egész testeddel megmelengetnél kis bülbül madaram. Piroska kibújt bugyijából is mellé bújt a farkasnak. A farkas rögtön átölelte, és elkezdte csókolni ajkait, hófehér hattyúnyakát, majd lejjebb a köldökéig. Közben hímvesszeje már ágaskodva kérte magának a részt. A lányka fölé guggolva felkínálta neki kőkemény dárdáját.
– Szopogassad drága kincsem ezt a finom nyalókát! – biztatta. Piroska, mit tehetett mást, elkezdte szopni ezt a hatalmas, piros fejűre duzzadó szex kígyót. Mikor már megjelentek az első harmatcseppek a farkas brámerjén, akkor, pozíciót váltva oldalra fordult Piroskával, és míg az hímvesszejét vallatta, az alatt ő meg hatalmas, recés nyelvével Piroska vérvörös szűzkelyhét vette munkába. Amikor már izzani kezdett, és vérrel telt meg a csiklója is, és megjelentek a kéj harmatcseppjei a csiklón, s kissé ráspriccelődtek a szőrös farkas nyelve, tudta, érezte a farkas, hogy most már cselekednie kell. Hirtelen pozíciót váltva, durván hanyatt lökte a szüzet és áttörve szűzhártyáját, tövig mártotta bele bíborlándzsáját. Piroska elalélt a fájdalomtól és kéjtől. A farkas hatalmas adag ejakulátumot pumpált be mohó hűvejébe és méhszáján át méhébe is juttatott egy-két hímivarsejtet.
– Juhhhuúj! Jajj, anyám! , nyögött a kéjtől a farkas hímlevével összekeveredő defloráció által okozott vérben fetrengő levegőért kapkodó Piroska. Aztán beleájult a kéjbe. Mire felébredt a bódító álomból, a legények álcázott vérfarkas, mert bizony egy vérfarkas tette magáévá a leányzót, úgy eltűnt, mint a kámfor. Egy levelet talált az asztalon: „kilenc hónap múlva, mikor eljön az órád, és elfolyik a magzatvized, megjelenek és segítem világra hozni közös gyermekeinket. Szidomír”
A bódult álom végetért, és újra, egyre szaporábban jöttek a göcsök. Ekkor léptek dobogása hallatszott, és megjelent a bába és a Szidomírnak álcázott vérfarkas. A szülés simán lefolyt. Két gyönyörű gyerekecskét hozott a világra Piroska. Egy kisfiút és egy kisleányt. Szidomír, alias, vérfarkas, ragaszkodott hozzá, hogy ő rágja el a köldökzsinórjukat. Ezáltal, amint elérik a felnőttkort mindketten vérfarkasokká válnak.
A bába bepólyálta a csöppségeket, és az anyjuk mellére fektette őket. Szidomír kikísérte a bábát. Amikor a ház mögé értek tépőfogait a bába nyaki ütőerébe vájta, és kiszívta életerejét. Az elaléltan hátra hanyatló bábaasszonyt még megerőszakolta, majd útjára engedte. Szidomír ettől kezdve békésen éldegélt szeretett nőjével, és gyönyörködött kis vérfarkas kölykei cseperedésében. Mert bizony igaz, hogy az idő múlásával még egy szakajtó kis vérfarkas csemetével örvendeztette meg őt Piroska. Boldogan éltek, amíg meg nem haltak.