Nyári erotikus kaland


Este hat óra volt,még világos.Egy nagy kőtömbön ültem a tenger közvetlen közelében és a nap lemenő sugarait,vmint a gyönyörű tájat néztem.Ahogy körülnézek magam előtt megpillatom a naptól csillogó kékeszöld tengert(amilyen a szemm színe),a tenger közepén(nézőpont kérdése) egy kis sziget,melyet az üde növények zölddé tesznek.Mellettem a homokos part látható tele szebbnél szebb kagylókkal,egy eldugott hely,melyet még tavaly nyáron fedeztem fel,amikor itt nyaraltam a szüleimmel.
Most is szünidőmet töltöm itt,a nyár utolsó heteit.Vakációm alatt mindennap eljövök a tenger ezen csodás részére,a titkos helyemre,melyet rajtam kívül senki nem ismer,nem tud a létezéséről.Ezen a helyen tökéletes biztonságban érzem magam,teljes nyugalmat varázsol belém.Amikor itt vagyok szabad utat engedek a gondolataimnak és mélyen elmerülök bennük,miközben a nagy forróságban megcsapja az arcomat a hűsítő szél,mely jó érzéssel tölt el.Szeretek itt lenni,és azt sem bánnám ha itt kéne leélnem hátralévő életemet,annyira magával ragadott a hely.
Miközben itt töprengek mindenfélén egyszer csak észbe kapok,hogy beborult felettem az ég,és egész testemre vízcseppek zúdulnak.Órámra nézek és megdöbbenek.Nem is vettem észre hogy ilyen hamar elszállt az idő.Ideje lenne visszamennem a tengerparti nyaralónkhoz.Felálltem,még egy utolsó pillantást vetettem a téjra,majd elindultam „haza’’.Mikor visszaértem anyám kérdőre vont:
-Végre hogy megjöttél,már a vacsoraidő is elmúlt.Hol voltál idáig?

-Bocs anya,a tengerparton voltam és nem vettem észre,hogy már ilyen késő van.
-De többször ne forduljon elő.Nem szeretm ha ilyenkor egyedül csatangolsz és ki tudja mi történhet veled.Képzeld,apád kollégájának a fia itt lesz velünk pár napig,mert a szüleinek üzleti megbeszélésre kellett utazniuk,és nem merték a gyerekükre hagyni a házukat.Apádat kérték meg hogy addig felügyeljünk rá míg távol vannak.
-Legalább lesz kivel együttöltenem az időmet.
-Andrásnak hívják és ugyanannyi éves mint te.Remél jól ki fogtok jönni egymással.
Már épp kinyitottam a számat és meg akartam kérdezni,hogy pontosabban medig marad,amikor az ajtó fele pillantva megláttam egy alakot kijönni a házból.Kb. 180 cm magas lehetett,fekete haja,égszínkék szeme és írtó helyes volt.Izmos testétől,mely nem volt olyan kigyúrt,hanem épp megfelelő,teljesen elállt a lélegzetem és nemt tutam feltenni a kérdést anyának.Mikor kilépett meglátott minket és felénk vette az irányt,miközben le sem vette rólam gyönyörű szemeit.Pár másodperc volt az egész,de nekem egy örökkévalóságnak tűnt mire ide ért,majd megállt előttem és ő éppúgy nem tudott megszólalni .mint én.Egymást néztük és úgy tűnt,mintha megállt volna körülöttünk az idő.Any látva zavarunkat kettétörte hosszúnak tűnő pillantásunkat és megszólalt:
-Drágám,ő itt András-„ez a kedvenc nevem,nem lehet hogy így hívják” tűnődtem magamban-Andárs,ez pedig a lányom,Renáta.
Ekkor mindketten anya felé fordultunk,majd ismért egymásra néztünk,és ő kezét nyújtva felém,köszönt.Beleremegtem,ahogy mehallottam férfias hangját,majd megfogtam a kezét és végre nekem is sikerült megszólalnom:
-Szia!Remélem jól fogod itt érezni magad.
-Én is!-mondta.
Elnézést kértem tőle hogy megvárattam a vacsorával,és mindhárman elindultunk a ház felé,be a konyhába. A ház nem volt túl nagy,épp akkora mint egy átlagos nyaraló.Egész lakájos kis épület volt,hangulatos.Hat szobája volt,egy nappali,egy konyha,egy fürdőszoba és három hálószba,melyek frappáns ízléssel voltak berendezve.A szüleim és én két hálószobát foglaltunk el,míg a harmadik vendégek céljára szolgált. Látogatónk ezt a szobát kapta meg,és ekkor jutott eszembe, hogy milyen jó hogy ez a szoba most itt van,pedig azt hittem semmi hasznát nem fogjuk venni,mert sohasem hívtunk el senkit sem nyaralni,csak a barátnőmet,aki meg velem aludt egy szobában(két ágy van a szobámban mielőtt vki félreértené 🙂 ),mivel mindig későig fennt vagyunk és hülyülünk meg pletyizünk ameddig ki nem fáradunk,akárcsak minden barátnő.
Belegondolni is „rossz” volt mi lett volna ,ha ez a szoba most nem lenne és egy szobában kellett volna aludnom Andrással.Nem bírtam volna megállni hogy hozzá ne érjek,egész testét végig ne simítsam,magamhoz ne szorítsam,meg ne csókoljam…Beleborzongtam a gondolataimba.Észre sem vettem,amikor a hátam mögé lépett vki,majd rekedt hangon megszólalt az ismerős hang mely betöltötte egész lényemet:
-Bocsáss meg.Nem akartalak megijeszteni.-Persze nem azrt futott végig rajtam a hideg,mert hirtelen mögöttem volt(észre sem vettem),de ezt ő nem tudta.
-Nem ijesztettél meg…csak…eléggé lehűlt a levegő és…fázok.-hazudtam.-Most megyek aludni,mert eléggé elfáradtam a mai nap során.Jó éjt.-ám az igaz ok nem a fáradságvolt,hanem mert úgy éreztem ha egy percnél is tovább maradok menten ráugrok és megcsókolom.
-Jó éjszakát.-mondta,majd ő is visszavonult a szobájába.
Másnap reggel korán felkeltem,reggeliztem,majd felvettem a bikinimet és egy szoknyát.Mielőtt elmentem odakiáltottam anyáéknak,akik szokásos reggeli kávéjukat itták,hogy „Elmentem”,és már épp a kilincset készültem lenyomni,amikor apám megszólalt („A fenébe” -mondtam magamban):
-Hová ilyen sietősen?
-Csak a szokásos reggeli sétámra megyek apa.-vágtam rá,csakhogy mihamarabbeltűnjek mielőtt…és ebben a pillanatban jött András.
-Jó reggelt.-motyogta alig hallható álmos hangon,haja kócos volt,szemén látszott hogy még nem tért teljesen magához.Eszméletlen aranyosan nézett ki.Már pusztán a látványától felforrósodott a vérem.Nem bírtam tovább…úgy éreztem rögtön elégek,szaporán lélegeztem és friss levegőre volt szükségem.Míg anyáék az újonnan betoppant vendégre figyeltek,kihasználtam az alkalmat,és gyorsan kimentem az ajtón,majd sietős léptekkel elindultam a titkos helyem felé nem figyelve senkire és semmire.Rosszul tettem hogy nem voltam óvatos.Mikor odaértem futásnak eredtem,hogy érezzem a kizúduló,majd visszafolyó tenger habjainak csobbanását a talpam alatt.
-Várj már,ne siess annyira!Még kora reggel van te meg máris le akarsz rázni. Majd szörnyet haltam(na jó ez azért túlzás),annyira megijedtem a hang hallatán. András volt. Végig követett,így a titkos helyem többé már nem volt titkos. Most már nincs visszaút,szembe kell nézni a sorssal.
-Te meg…mit…keresel itt??-kérdeztem még mindig kapkodva a levegőt.
-Beszélnem kell veled!-mondta majd lesütötte a szemét,hogy ne kelljen az enyémbe néznie,elém állt,és folytatta.-Tudod…tegnap amikor megláttalak azt hittem csak álmodom…nem jutottam szóhoz annyira elvarázsolt a szépséged …és…és… -habozott,látszott rajta,hogy nehezére esik kiejteni a szavakat egy idegen előtt,és már azt hittem efejezetlenül marad a mondat,amikor felemelte kis buksiját,haja még mindig kócos volt, majd belenézett a szemembe és befejezte amit elkezdett-és..azt hiszem belédszerettem.
E szavak a lelkem mélyéig hatoltak, és hatalmasat dobbant a szívem.Nem hittem a fülemnek.”Ez biztos csak egy álom” gondoltam magamban,de ahogy észrevettem,hogy a tenger habjai még mindig a lábamat nyaldossák,rádöbbentem hogy ez a valóság.Csak álltam ott előtte,szótlanul,továbbra is őt nézve.Nem tudta mire vélni a hallgatásomat,közelebb lépett hozzám,két kezével megfogta az arcomat és megcsókolt.Amilyen váratlan volt ez a csók olyan gyorsasággal szakadtunk el egymástól. A csók gyöngéd volt és édes.Mikor kinyitottam a szememet láttam az övében a vágyakozást,mintha azt mondaná „Ne kínozz tovább,merrt meghalok,ha most rögtön le nem fekszem veled”.Már az egész testem bizsergett és én éppúgy vágytam rá mint ő rám. Aztán másodszor is megcsókolt,ez már hosszú volt és szenvedélyes.Nem tudtam megszólalni,nem tudtam neki ellenállni.Kezével eltüntette a nyakamat borító hajzuhatagot,majd megpuszilta és finoman rágcsálta a fülcimpámat,majd haladt lefele a nyakamon,a vállamon, aztán azon kaptam magam,hogy már nincs rajtam a melltartóm,miközben András a mellemet maszírozta,nyalta,szívta,csókolta…levegőt sem kaptam olyan jól esett.Egy pillanatra abbahagyta,gyöngéden megfogott, majd lefektetett a földre.Ekkor végre sikerült megszólalnom:
-András…ne …kérlek…nem szabad,nem lehet…-nyöszörögtem.
-Psszt…most már nem utasíthatsz vissza…már nem…késő van ahhoz hogy visszautasíts…-szólt rekedt hangon,majd megfogta a rajtam lévő még megmaradt ruhámat és eltüntette a testemről.Ismét a melleimre tapadt,közben én a fejét simogattam és a hajába túrtam.Ő haladt lefele,most a hasamat halmozta el gyöngéd csókokkal,aztán a szemérmemhez ért.Először csak puszilgatta,majd hevesen nyalta rendkívül gyorsan,és én azon kaptam magam,hogy lélegzetvisszafolytva élvezem amit művel,és éreztem mentem a csúcsra jutok.
Hogy ne élvezzek el már rögtön az elején ,eltoltam magamtól,fölé kerekedtem,és én is elkezdtem beborítani testét apró csókokkal,végigsimogatni minden egyes porcikáját.A fülcimpájánál kezdtem és haladtam lefele,a nyakán,a mellkasán, közben kezeimmel a pihe-puha mellkasszőrzetét simogattam,majd elértm a hasát. Aztán feltérdeltem,lehúztam fürőnaciját és a hímvesszője körül puszilgattam,vigyázva nehogy hozzáérjek az érzékeny testrészhez. Végül végignyaltam a herezacskóit és a rudat,majd az egyik kezemmel megfogtam és számba vettem. Még mindig nyaltam,faltam,majd szopogatni kezdtem,először lassú,aztán gyors tempóban.Láttam rajta hogy élvezi.Mikor már nem bírta tovább,megfogta a fejemet és felemelte,hogy hagyjam abba. Engedelmeskedtem,és most megint én kerültem alulra. Megfogta a farkát,odahelyezte barlangom bejáratához,mely már nedves volt és várt rá,majd egy könnyed lökéssel belémhatolt és lassú tempóba kezdett.Éreztem ahogy kitölt teljesen,ahogy lüktet bennem.Gyorsabb iramot diktált,és csípőmet mozgatva segítettem,hogy minél mélyebben magamban érezhessem. Felszálltam egészen a magaslatokig,jóval a föld fölé,és csak egyre jobb lett,még jobban tovább repített,a csúcson is túlra. Rajta is ugyanez látszódott.Aztán mindketten elélveztünk nagy nyögések közepedte.Éreztem hogy szétáramlik bennem vmi melegség. Ő rám borult de még mindig bennem volt,és így feküdtünk pár percig egymás mellett ölelkezve,csöndesen.
Végül kihúzta péniszét,de még mindig egymás mellett maradtunk.Pár perc múlva felálltunk,a tengerben lemostuk szerelmünk utolsó jeleit is,majd felöltöztünk és kéz a kézben indultunk vissza a nyaralóhoz.
Anyáék megdöbbenve néztek ránk,de egy szót sem szóltam. Elmeséltük hogy rögtön egymásba szerettünk és ezentúl együtt leszünk.Szüleimnek semmi kifogásuk nem volt kapcsolatunk ellen.
Még egy hétig maradtunk a nyaralóban,csodás perceket eltöltve Andrással,majd hazajöttünk. Először Andrást vittük haza, de mielőtt kiszállt volna a kocsiból egy búcsúcsókot adott és kezembe nyomott egy darabka cetlit, melyen a telefonszáma volt. Azóta is tarjuk a kapcsolatunkat és máig szívesen emlészem vissza erre az elfelejthetetlen első tralálkozásra.

Mindez persze nem igaz ,csak én találtam ki az egész történetet. 🙂 De azért szeretném meghallgatni a véleményeteket,hogy milyenre sikerült,legyen az rossz vagy jó.