Úgysem tudja, hogy kúrtunk


– Nem mondtad, hogy vendéged van! – szegezte a jövevény a szemét a takaró alól félig-meddig kikukucskáló cicikre.

– Én se tudtam előre… Becsuknád az ablakot?

Az öreg, deréknál magasabbra húzott, kopott melegítőnadrágja és hasban feszülő trikója sportos image helyett aggódó gondolatokat ébresztett: Csak meg ne fázzon a bácsi!

– Fogalmam sincs, mitől nyílhatott ki, talán túl hevesek voltunk. – Dóra tett egy bátortalan kísérletet a felülésre, de visszahuppant. – Becsuknád?

A férfi – akiről Ákos megállapította, hogy ő lehet az a szomszéd, aki miatt be kellett volna zárni a bejáratot – hátrálva közelítette meg az ablakot, szemét le nem véve a meredten kandikáló mellbimbókról.

– Találtam egy kis jóféle itókát – mondta közben –, de visszajöhetek később is.

– Inkább hozz poharakat! – kérte a lány, és továbbra is olyan benyomást keltett a hangja, mintha nemcsak hirtelen kijózanodott volna, hanem, mint aki sosem iszik.

A ritkásan ősz, magashomlokú, nehézkes mozgású férfi magával vitte az üveget, úgy indult pohárkeresésre. A szobában csak néhány üres üveg éktelenkedett, egyéb kellék sehol.

– Felöltözzünk gyorsan? – kérdezte Ákos, bár nem szívesen kelt volna ki az ágyból, amikor Dóra hozzábújva a falloszát simogatta.

– Minek?

– Nem baj, hogy meglátott?

– Úgysem tudja, hogy kúrtunk.

– Szerintem sejti…

– Nem baj, megérti.

– Vele is szoktál…?

– Nem.

– Akkor meg irigykedik.

– Nincs miért. Számára is adott a lehetőség.

– Tehát mégis szoktál vele is…?

– Megpróbáltunk kúrni, de nem megy. Csak beszélgetni szoktunk, ha átjön.

– Hányszor próbáltátok?

– Hányszor? Mindig. Amikor csak átjön, néha többször is. – Dóra felemelte a hangját: – Mi lesz már? Nem találsz poharat?

– De ha nem megy neki, akkor minek erőlteted? – Ákos, mintha minden részletet tisztázni szeretne, hadarva kérdezősködött tovább.

– Ő akarja. De nem rossz, mert a csiklómat ingerli a faszával… Szerinted is rondán beszélek?

– Á, dehogy!… De akkor mért bámulta annyira a cicidet, ha már nem először látja?

– Nem szokta látni, mert csak alulról vetkőzünk le.

– Lehet, hogy ez lehet a baj – vélekedett Ákos –, meztelenül kellene próbálkozni.

– Jó – felelte szórakozottan a lány, és megkockáztatva a szédülést, felemelkedve fülelt a konyha felé. – Nézd meg a fürdőben, a mosdókagylón! – kiabálta az utasítást.

– Megvan – hallatszott rögtön. – Miért ott tartod?

– Kivittem fogmosáshoz, emlékszem már.

A három különféle pohár közül Dóra a legnagyobbat, a korsót kapta.

– Tedd csak le – tiltakozott rögtön, a paplan alatt nem engedve ki a farkat a markából –, majd akkor nyújtsd ide, ha öntöttél is bele valamit! Addig faszt állítok.

Ákosnak egy talpas kehely jutott.

– Ebből szoktál fogat mosni? – csodálkozott.

– Is. Ami a kezembe akad, azt a számba veszem. – Nyomatékul megszorította Ákos falloszát. – Inni meg üvegből szeretek, csak most miattad van ez a felhajtás.

– Nem fogsz szédülni? – súgta Ákos talányosan, a kilátásba helyezett orális szexre célozva.

Az öreg, aki jól ismerhette már Dórát, félreérthetetlen mozdulatokat téve a nadrágja előtt, ravaszkásan hunyorgott:

– Mit csapoljak bele?

– Mindegy – felelte a lány –, csak sokat és gyorsan.

A melegítőnadrágos szomszéd teletöltötte a korsót, és a lánynak nyújtotta a méznél világosabb színű italt. Dóra előhúzta a kezét a paplan alól.

– Egy kis türelem! – üzente az árván maradt fallosznak. – Ti nem isztok?

A lány fél literével szemben Ákos poharába másfél deci bor fért, és az öregnek is annyi maradt.

– Ti le akartok itatni? – kacagott Dóra. – Aztán meg csak kúrtok és kúrtok felváltva?

– Jó ötlet – nevetett a szomszéd.

– Nem fértek be egyszerre.

– Az ágyba? – Az öreg úgy tett, mintha vetkőzni akarna.

– A pinámba… Álljatok sorba! – Ezzel a lány az utolsó cseppig eltüntette a bort. Letette maga mellé a korsót, és két kézzel markolta meg Ákos falloszát a takaró alatt. – Te vagy az első! Már kúrhatsz is! – Egy váratlan mozdulattal lerúgta a takarót, szinte dicsekedve az álló farokkal.

Ákos kissé vonakodva, szeme sarkából az öreget lesve tápászkodott fel, vállára emelte az oldalra forduló lány egyik lábát, és fallosza besiklott a barlangba.

Az öreg zavartan, de kíváncsian pislogott, majd Ákos mereven támaszkodó karjai között benyúlva, megfogdosta Dóra melleit. Utána letérdelt az ágy mellé, és onnan tanulmányozta a szomszédlány forgalomban lévő punciját.

„Nem vagyok használható!” – jutott Ákos eszébe a telefonon át többször elhangzott mondat, – Dehogyisnem vagy használható! – lihegte-nyögte hangosan. – Mehet a szádba? – kérdezte zihálva.

– Jó, csak ne kelljen mozgatni a fejemet – érkezett a válasz. – Kúrd meg a számat!

A következő percben Ákos a lány fejére feküdt, és néhány mozdulat után telelövellte a száját. Kábultan hátranézett, és látta, hogy a szomszéd merev farokkal térdel Dóra lábai között, és két ujját nyomkodja a punciba.

– Na, gyere hamar te is, ne hagyjuk elveszni…! – szólalt meg friss, tiszta hangon a lány, mint akinek az akciótól elmúlt a részegsége. – Először pinába rakd… végre!