– Nem mondtad, hogy vendéged van! – szegezte a jövevény a szemét a takaró alól félig-meddig kikukucskáló cicikre.
– Én se tudtam előre… Becsuknád az ablakot?
Az öreg, deréknál magasabbra húzott, kopott melegítőnadrágja és hasban feszülő trikója sportos image helyett aggódó gondolatokat ébresztett: Csak meg ne fázzon a bácsi!
– Fogalmam sincs, mitől nyílhatott ki, talán túl hevesek voltunk. – Dóra tett egy bátortalan kísérletet a felülésre, de visszahuppant. – Becsuknád?
A férfi – akiről Ákos megállapította, hogy ő lehet az a szomszéd, aki miatt be kellett volna zárni a bejáratot – hátrálva közelítette meg az ablakot, szemét le nem véve a meredten kandikáló mellbimbókról.
– Találtam egy kis jóféle itókát – mondta közben –, de visszajöhetek később is.
– Inkább hozz poharakat! – kérte a lány, és továbbra is olyan benyomást keltett a hangja, mintha nemcsak hirtelen kijózanodott volna, hanem, mint aki sosem iszik.
A ritkásan ősz, magashomlokú, nehézkes mozgású férfi magával vitte az üveget, úgy indult pohárkeresésre. A szobában csak néhány üres üveg éktelenkedett, egyéb kellék sehol.
– Felöltözzünk gyorsan? – kérdezte Ákos, bár nem szívesen kelt volna ki az ágyból, amikor Dóra hozzábújva a falloszát simogatta.
– Minek?
– Nem baj, hogy meglátott?
– Úgysem tudja, hogy kúrtunk.
– Szerintem sejti…
– Nem baj, megérti.
– Vele is szoktál…?
– Nem.
– Akkor meg irigykedik.
– Nincs miért. Számára is adott a lehetőség.
– Tehát mégis szoktál vele is…?
– Megpróbáltunk kúrni, de nem megy. Csak beszélgetni szoktunk, ha átjön.
– Hányszor próbáltátok?
– Hányszor? Mindig. Amikor csak átjön, néha többször is. – Dóra felemelte a hangját: – Mi lesz már? Nem találsz poharat?
– De ha nem megy neki, akkor minek erőlteted? – Ákos, mintha minden részletet tisztázni szeretne, hadarva kérdezősködött tovább.
– Ő akarja. De nem rossz, mert a csiklómat ingerli a faszával… Szerinted is rondán beszélek?
– Á, dehogy!… De akkor mért bámulta annyira a cicidet, ha már nem először látja?
– Nem szokta látni, mert csak alulról vetkőzünk le.
– Lehet, hogy ez lehet a baj – vélekedett Ákos –, meztelenül kellene próbálkozni.
– Jó – felelte szórakozottan a lány, és megkockáztatva a szédülést, felemelkedve fülelt a konyha felé. – Nézd meg a fürdőben, a mosdókagylón! – kiabálta az utasítást.
– Megvan – hallatszott rögtön. – Miért ott tartod?
– Kivittem fogmosáshoz, emlékszem már.
A három különféle pohár közül Dóra a legnagyobbat, a korsót kapta.
– Tedd csak le – tiltakozott rögtön, a paplan alatt nem engedve ki a farkat a markából –, majd akkor nyújtsd ide, ha öntöttél is bele valamit! Addig faszt állítok.
Ákosnak egy talpas kehely jutott.
– Ebből szoktál fogat mosni? – csodálkozott.
– Is. Ami a kezembe akad, azt a számba veszem. – Nyomatékul megszorította Ákos falloszát. – Inni meg üvegből szeretek, csak most miattad van ez a felhajtás.
– Nem fogsz szédülni? – súgta Ákos talányosan, a kilátásba helyezett orális szexre célozva.
Az öreg, aki jól ismerhette már Dórát, félreérthetetlen mozdulatokat téve a nadrágja előtt, ravaszkásan hunyorgott:
– Mit csapoljak bele?
– Mindegy – felelte a lány –, csak sokat és gyorsan.
A melegítőnadrágos szomszéd teletöltötte a korsót, és a lánynak nyújtotta a méznél világosabb színű italt. Dóra előhúzta a kezét a paplan alól.
– Egy kis türelem! – üzente az árván maradt fallosznak. – Ti nem isztok?
A lány fél literével szemben Ákos poharába másfél deci bor fért, és az öregnek is annyi maradt.
– Ti le akartok itatni? – kacagott Dóra. – Aztán meg csak kúrtok és kúrtok felváltva?
– Jó ötlet – nevetett a szomszéd.
– Nem fértek be egyszerre.
– Az ágyba? – Az öreg úgy tett, mintha vetkőzni akarna.
– A pinámba… Álljatok sorba! – Ezzel a lány az utolsó cseppig eltüntette a bort. Letette maga mellé a korsót, és két kézzel markolta meg Ákos falloszát a takaró alatt. – Te vagy az első! Már kúrhatsz is! – Egy váratlan mozdulattal lerúgta a takarót, szinte dicsekedve az álló farokkal.
Ákos kissé vonakodva, szeme sarkából az öreget lesve tápászkodott fel, vállára emelte az oldalra forduló lány egyik lábát, és fallosza besiklott a barlangba.
Az öreg zavartan, de kíváncsian pislogott, majd Ákos mereven támaszkodó karjai között benyúlva, megfogdosta Dóra melleit. Utána letérdelt az ágy mellé, és onnan tanulmányozta a szomszédlány forgalomban lévő punciját.
„Nem vagyok használható!” – jutott Ákos eszébe a telefonon át többször elhangzott mondat, – Dehogyisnem vagy használható! – lihegte-nyögte hangosan. – Mehet a szádba? – kérdezte zihálva.
– Jó, csak ne kelljen mozgatni a fejemet – érkezett a válasz. – Kúrd meg a számat!
A következő percben Ákos a lány fejére feküdt, és néhány mozdulat után telelövellte a száját. Kábultan hátranézett, és látta, hogy a szomszéd merev farokkal térdel Dóra lábai között, és két ujját nyomkodja a punciba.
– Na, gyere hamar te is, ne hagyjuk elveszni…! – szólalt meg friss, tiszta hangon a lány, mint akinek az akciótól elmúlt a részegsége. – Először pinába rakd… végre!