Az egész történet egy évvel ezelőtt, februárban kezdődött. Akkor ismertem meg Vivient. Egy discoban találkoztunk, mint két különálló haveri társaság idegen, ám barátkozásra igencsak hajló tagjai. Ő akkor múlt 17 éves, én pedig 24. Tudom, nagynak tűnik a korkülönbség, és a többiek is mondták, hogy ne hülyéskedjek, ez a lány nem nekem való, de akkor én csak megrántottam a vállam, mondván semmi komoly, de azért elkértem a számát. (biztos, ami biztos:) Másnap megbeszéltünk egy találkozót, és onnantól kezdve, míg együtt voltunk, minden nap találkoztunk. Elvarázsolt az a lány. Én eléggé szabad gondolkodású vagyok, voltam, nem igazán kötöttem le magamat még senki mellett. Ehhez képest Vivien rendesen megfogott, Ő egy kedves, visszafogott lány, helyes pofival, majdnem popsiig érő barna hajjal, ártatlan mosollyal.
Levett a lábamról mindjárt az első találkozásunkkor. Kiderült róla, hogy nemrég jött vissza dél-Amerikából, hogy nem is olyan alamuszi nyuszi, mint amilyennek látszik, hogy imádja az embereket, mindig kész jókedvre deríteni bárkit, hogy olyan mint egy cica, szeret szeretni, és nagyon lehet imádni. A barátaim nem értettek, azt szajkózták, hogy nem hozzám való, de én tudtam, hogy megtaláltam ŐT, igen, csupa nagybetűvel! Mindig rácsodálkoztam, hogy milyen szép, nagyon felpörgetett pusztán az érintésével, egy kacér mosolyával, vagy mikor hozzám simult az a törékeny test, amit még más férfi nem fedezett fel előttem. Azt gondoltam, hogy ő az igazi, és csak az enyém, rám várt, s én őt kerestem. Elkezdtünk járni, ismerkedni egymással, én tudtam, hogy nem akárkiről van szó, nem siettem el semmit, nem siettettem, meg akartam élni a kapcsolatot teljes mélységében, átadtam magam minden érzésnek, a csillagokat is lehoztam volna, csak egy szavába került.. azt hiszem életemben először szerelmes lettem!
Egy kis petting részletei…