Az egész egy szép péntek délután kezdődött egy kávéházban, ez szinte már szokás volt barátnőimmel suli után mindig a kávéházban lógtunk. Ekkor megjelent az a lány, akivel ki nem állhatjuk egymást, de komolyan két ennyire különböző ember, naná hogy nem bírja a másikat ő nagyon jómódú úri kislány az ember első ránézésre, úgy könyvelné el, mint egy cicababát, aki rettenetesen kényes. Igaz én sem panaszkodhatok hisz mindig is volt szép házunk csodálatos kert igen mondhatni, hogy az én családom és jómódú, de nekem mégsem szállt a fejembe. Én nem vagyok az, akihez hozzáér valaki, rögtön szalad apucihoz .Kiállok magamért,sőt meg is védem, ha kell akár verekedésbe is belemegyek. Emellett focizom amit imádok. Ő meg táncol szóval azért érthető ha nem bírtuk egymást.
Persze ezek olyan következtetés, amit az ember hallásból állapít meg, hisz ha soha nem beszélünk a másikkal nem tudhatjuk meg hogy igazából milyen ember is az az illető, és hát mi ketten is ebbe a hibába estünk. Ez sokban befolyásolta a történteket. De nemcsak belsőre voltunk ennyire különbözőek külsőre is. Neki fekte hosszú haja, gyönyörű zöld szeme igen bekell vallanom az mindig is megigézett most, hogy így visszagondolok csak ezelőtt sose ismertem be kicsivel alacsonyabb volt nálam hosszú karcsú teste, nekem barnás hajam volt ami minding felvolt dobva vagy szőkével vagy feketével esetenként vörössel, sötét barna szemem és kicsivel sportosabb kiállásom a focinak köszönhetően.
Csak csajok részletei…