erotikus_történetek – Oldal 16 – Szex történetek, és pornó mesék

Egy kis érett szex

Szerelmes vóltam ebbe a nőbe, főleg azok után.hogy a legjobb barátom nője volt,és úgy baszhattam meg, hogy mindketten beleegyeztek. Ahhoz,hogy ezt a tőrténetet rendesen megismerjük,vissza kell menni az ídőben, jó 20 évet.

Akkor,még nagyon fiatalok vóltunk,színte elválaszthatatlan barátok,szó szerint,jóban-rosszban. Sokkal többre becsültük egymást,mint egynémely testvér. És,amikor megtőrtént ez a dolog,talán mégjobban „összekovácsolt”bennünket. Tőrtént,hogy a barátomnak nagyon megtetszett egy lány,aki,nekem is bejött,de mivel ő vólt az első,nem gőrdítettem akadályt a kapcsolatukhoz. Megkell mondanom,nagyon szép lány volt,nagyon jó alakkal,és nem vólt beképzelt,mint ahogy sok lány tudja magáról,hogy jól néz ki,és játsza a valagát!Hát,nem. Ő ,egy rendkívűl szolid,belevaló vagyány csaj vólt,aki mint később megtudtam,még szűz is vólt-ez ritkaság az ő korában-,és egyre jobban megszerette a sexet. Mivel,látta,hogy elválaszthatatlan barátok vagyunk,velem is megosztott színte mindent. Egyik alkalommal,mikor strandra mentünk,előttem vetkőzött le meztelenre,és húzta fel a bikini alsót. Csak az alsót,mivel melltartót soha nem viselt. Akkor láttam előszőr a csupasz punciját,amit egyáltalán nem takart,persze,nekem rögtön ágaskodott a szerszámom. Ezt ő is észrevette,csak mosolygott,és így mentünk le 3-asban a partra. Ott,eléggé sokat iszogattunk,és egyre többet beszéltünk a sexről,mindezt kötetlenül.
Egyszer csak a barátom váratlanul megkérdezte?!
Mondd csak. Szerinted,milyen csaj az Anita?! Elég sexis?
Hírtelen ért ez a kérdés,nem is tudtam mit feleljek erre,csak elpirúltam.
Ugyan,hagy már-szólalt meg Anita-,nem látod,hogy zavarba hozod?Egyébként meg nem olyan régen látott meztelenül,a felálló farka,mindent elárúlt.
Á,vagy úgy!Most már mindent értek!Mindig is színte megbabonázva nézed,vagyis,neked is bejön. Megbasznád?!
Nagyon elvörösödtem,színte köpni nyelni nem tudtam a hírtelen „szegezett”kérdéstől.
Te,dugnál vele?
Miért ne,ha te ezt akarod.
És,ha azt mondanám,most?!
Pont itt,ahol járkálnak?Na,nem bánom. A kérésed nekem parancs!De,egy kikötésem van. Semmi gumi,érezni akarom a faszt,nem a gumit.
Mielőtt még megszólalhattam volna,ledobta magáról az alsót,és máris elővette az ágaskodó „szerszámomat”.
Olyan gyorsan csinált mindent,hogy időm sem vólt semmire,máris a szájában vólt a farkam,szívta,nyalogatta a makkomat,majd belém ült,szembe velem,így foghattam a melleit,miközben rajtam lovagolt. Közben,a barátom,csak mosolyogva nézte a tőrténteket,majd,hírtelen Anitához térdelt.
Hát,ezt már én sem bírom tovább!
Elővette az ágaskodó”szerszámát”,és szopásra felkínálta Anitának. Az,rögtön bekapta ,és szivni kezdte,miközben a faszomon lovagolt. Színte,egyszerre élveztünk el mind a 3-an,Anitának a szája szélén csúrgott a geci,miközben én a pináját lőttem telibe. Majd,megelégedetten nyújtózkodtunk el a fűben,otthol csak nevetgéltünk azon,hogy milyen ingyenműsort adtunk a bámészkodóknak. Szóval,így vóltunk mi hárman. Egymás előtt soha nem volt titkunk,de,többet nem basztam meg Anitát,pedig lett vólna rá lehetőség. Ezzel,ő is tisztában volt. Nem egyszer előttem öltözött át,olyankor teljesen meztelen volt,egyáltalán nem volt szégyenlős.
Évekig vólt a barátom”szeretője”,vólt,hogy előttem szeretkeztek,mikor a barátomon lovagolt,vagy szopta a farkát,mindig nézte,hogy figyelem-e,mintha mindez nekem szólna.
Nagyon jól emlékszem,hogy egyszer,mikor kettesben voltunk,és fürödni készült,már teljesen meztelenül odajött hozzám.
Azt hiszed nem látom,hogy mikor kefél a barátod,úgy teszel,mintha minden közömbös lenne,pedig látom,hogy áll a faszod,vagyis kívánsz.
Hát,ezt negyon rosszu látod. Nekem a barátság szent. Az,hogy ti jól megvagytok,annak csak örülök.
Na,nem kell a duma!Látom,hogy most is áll a faszod. De,nincs apelláta. segítek rajta. Még mielőtt megszólalhattam volna,máris a kezében vólt,és elkezdte”kiverni”. Hamar elélveztem,fröcsögött a geci,nagyon jó vólt,látszik,hogy van benne gyakorlata. Nagyot nevetett,és elment zuhanyozni.
Pár hét múlva,zokogva jött hozzám. Történt ugyanis,hogy a barátom egy házi sex videót készített vele,tudtán kívűl,és azt egy pár haverjának megmutatta,és valahogy ez Anita tudomására jutott. Annyira összevesztek,hogy szakítás lett a vége,Anita nálam lelt”menedékre”,ennek már 20 éve. De,mi is tőrtént?
A barátom,már megunta Anitát,új”húsra”fájt a foga,csak sajnos,akit kinézett magának,az már foglalt volt. Ezért hát annyira összebarátkozott a csaj pasijával,még végül az felkinálta neki a csaját egy éjszakára,azzal a feltétellel,hogy ő meg ráveszi Anitát,hogy feküdjön le vele. Őneki össze is jött a dolog,egész éjjel keféltek,igen ám,csak Anita,hallani sem akart arról,hogy a neki egyáltalán nem szimpatikus hapsival lefeküdjön. Mivel a barátom,sehogy sem tudta meggyőzni,így találta ki,hogy Anitával házi pornót készít,azzal engesztelve a csaj hapsiját. Csak azzal nem számolt,hogy Anita tudomására jut,és szakítás lesz a vége.
Anita,addig könyörgött nekem,hogy költözzünk az ország másik végébe,megigéri,hogy örökre velem marad,még végül meggyőzött.
Mikor a teherautóra pakoltunk,a postás hozott egy levelet. A barátom írt,aki tudomást szerzett az elköltözésünkről,sok boldogságot kívánt,és főleg azt,hogy tegyem boldoggá Anitát. Az egész levél,legalább 3 oldal vólt,de tömören ez vólt a lényeg. Megmutattam Anitának is,aki mikor végig olvasta,dühödten tépte szét. Én,csak néztem,de nem szóltam semmit. Az új otthonunkat,szépen berendeztük,rengeteget szeretkeztünk,eltelt 20 év,de Anita most is olyan sexi mint ezelőtt vólt. Sok férfi megfordúl utána,színte levetköztetik a szemükkel,főleg,ha lenge ruhát visel,ugyanis melltartót még most sem visel,és lehetőleg úgy csinál,hogy minél többet láthassanak a melleiből,amit ő külön”értékel”,főleg,ha látja,hogy valamelyik láthatóan kívánja.
Egyik hétvégén,kényelmesen vóltunk otthol,Anitán csak egy köpeny,alatta semmi,rajtam meg egy fürdőnadrág,amikor csengettek.
Nagy meglepetésemre,egykori jóbarátom állt az ajtóban,a meglepetéstől szólni sem bírtam. Nem tudtam hírtelen,hogy elsírjam magam az örömtől,vagy ugorjak a nyakába. A helyzetet Anita oldotta meg,aki színtén meglepődött,de,azonnal beinvitálta egykori kedvesét.
Látom,szépen éltek,és semmit nem változtatok,Anita,most is olyan szép,akár csak 20 évvel ezelőtt.
Mesélj magadról, veled mi történt?!
Röviden,csak annyi. Annak idején,most így visszagondolva,nagy marhaségot csínáltam. Ugyanis az a csaj én miattam szakított a fiújával,majd 10 évig vóltunk házasok,amikor közölte,hogy ez így nem mehet,gyereket akar. Na,ekkor hagytam ott csapot papapot,és elindúltam új életet kezdeni. Sajnos,nem úgy alakúltak a dolgok,ahogy szerettem vólna,és sok-sok viszontagság után,itt kötöttem ki.
Nem akarom húzni az időt,elég az hozzá,hogy Anita megbocsátotta a 20 Évvel ezelőtt tőrténteket. Olyannyira,hogy az éjszakát is együtt töltötték. Én,nem szóltam semmit,hiszen valamikor egy párt alkottak,ő vette el a szűzességét,ő tanította a sex minden”formájára”,ő engedte,hogy megbasszam,tehát egyáltalán nem zavart,hogy együtt tőltik az éjszakát. Ezen az éjszakán nem az alvásé vólt a főszerep,csak a sexé,sőt,idővel engem is felkértek,hogy csatlakozzam hozzájuk. Tehát, olt itt minden. Szopás nyalás, meg minden amit ellehet képzelni. Reggelre Anita tiszta geci volt, csak úgy csöpögött róla. 2 napon át csak sexeltünk,majd a barátom hírtelen eltűnt,el sem köszönt,eltelt már vagy 15 év és semmi. lényeg,hogy jó vólt szép volt.

Andika, viszket a lika

Úgy 13 éve történhetett, hogy találkoztam Andikával a faluban. Régóta vágytam rá, hogy megdugjam Andika fenekét, mert eddig még nem engedte meg. Hát végre…
Beszélgettünk egy kicsikét és szóba került, hogy érdekel a Visual c++ programozás és mivel ő akkortájt tanult valami hasonlót a Főiskolán, megkérdeztem tőle, hogy nem tudna e szerezni nekem valami könyvet róla.
– Meglátom mit tehetek – válaszolt
Ennyiben is maradtunk, én személy szerint úgy hittem, hogy kaptam egy üres ígéretet.
Eltelt 1-2 hónap, már meg is feledkeztem a beszélgetésünkről.
Egyik szombat délután tévét néztem és hallom ám, hogy csöngetnek.
– No, ki a fene ilyenkor? – morogtam –
amúgy is kicsit punnyadt hangulatomban voltam.
Kinézek, hát Andika az.
– Szia, mi újság? – kérdem
– Találtam egy c++ könyvet otthon,aztán eszembe jutottál.
– Egy pillanat kinyitom a kerítéskaput, aztán gyere be – válaszoltam.
Azt tudni kell, hogy Andikának nagyon szép, izgató feneke van, a hangja meg olyan hatással van rám, hogy egyből elkezd a farkam megkeményedni.
Basztunk már többször is régebben ( szó szerint baszás volt, mert csak a szex volt a lényeg, érzelmek nem számítottak ), de már jó pár éve ennek.
Bekisértem a lakásba.
– Kérsz valamit inni?
– Köszi, csak egy pohár vizet szeretnék – mondta.
– Figyu, gyere be a kisebb szobámba, úgyis ott a számítógépem, bekapcsolom, hátha valamit meg kell nézni rajt.
Bementünk a szobába, hellyel kínáltam.
– Leülök ide az ágyra, ha nem gond? – kérdezte
– Persze nyugodtan, hozom a vizet.
– Tessék – nyújtottam át
– Köszi, ez jólesett.
Leültem a fotelba a gép elé, miközben beszélgettünk, azon gondolkodtam, hogy most tényleg csak a könyvet hozta, vagy talán szeretne kicsit beszélgetni, esetleg valami huncutság jár a fejében? Komolyan mondom, kezdtem kicsit zavarban lenni.
Mindenesetre ( úgy ült, hogy nem látott rá a monitorra ) benyomtam egy pornófilmet. 🙂
Egyszer csak feláll az ágyról, odalép mellém és kérdezi:
– Mit nézel ilyen elmélyülten.
– Hááát…. – hebegtem
– Óh, hát ezért kalandozott el a figyelmed – nevetett.
Na ekkor már biztos voltam benne, hogy kellemes délutánban lesz részem.
Szorosan ott állt mellettem, mindjárt végig is simítottam a lábán, fel egészen a feneke közéig.
– Hogy bírtad ki, hogy egész idáig nem nyúltál hozzám?
– Hááát nem voltam biztos benne, hogy jó néven veszed.
– Pedig igazából ezért jöttem – azzal megmarkolta a farkam nadrágon keresztül.
– Azért érzem, hogy neked is ez forgott a gondolataidban, észrevettem ám – mosolygott, utalva rá, hogy a faszom már legalább 20 perce fel volt állva és a melegítőmön keresztül észrevette.
– Szeretnéd látni a fenekem? – kérdezte
Nagyon jól tudja, hogy Imádom a seggét és azt is tudja rólam, hogy a pornóban is azt szeretem látni, ha egy nagy fasszal seggbe dugnak keményen egy gyönyörű női feneket.
– Igen nagyon – nyeltem
Rátérdelt az ágyamra háttal nekem, majd szép lassan letolta a nadrágját térdhajlatig, de a tangát magán hagyta.
– Na, hogy tetszik? – dőlt előre a két könyökére, hogy minnél jobban kidomborodjon az a formás feneke.
– Csodálatos – és csomóban éreztem a hasam ágyékom fölött.
A faszom már annyira kemény volt, hogy szinte már fájt, tovább nem is bírtam a fotelban ülni.
Mögé léptem és elkeztem simogatni, gyúrni a popsiját kétoldalt.
A látvány szinte megőrjített.
Ellőttem a csodaszép segg, a tangán keresztül
átsejlik a szép pinája, kicsit feljebb pedig – Óhh- a vékony csík mellett, pedig a feneke lyukjának a környéke.
Elkezdtem csókolgatni a popsiját, közben azzal kínoztam magam, hogy meddig bírom ki, hogy ne huzzam félre a bugyiját és rámenjek a nyelvemmel a pinájára is.
Hát nem soká bírtam.
Ahogy finoman nyalogattam a bugyi mellett a fenekét, odanyúltam a bal kezemmel és szép lassan félrehúztam a tangáját.
– Na milyen? – fordult kissé hátra
– Tetszik?
– Igen nagyon – feleltem – és azonnal belenyaltam a pinájába.
Izgató, finom , nagyon kéjes érzés volt.
Hol teli nyelvel, hol csak a nyelvem hegyével köröztem, nyaltam, néha meg megpróbáltam minél mélyebben benyomni a nyelvemet a lyukjába.
– Szeretném, ha nyalnád a fenekem is, nagyon izgató, ha megteszik nekem, meg aztán tudom, hogy te is szereted csinálni.
Ígyhát mit tehettem ( persze örömmel ), eleget tettem a kérésének.
Finom, tiszta kis segge volt, nagyon izgató volt nyalni , eljátszottam azzal is ugyanazt, amit a pinájával és közben arra jutottam, ha törik, ha szakad, ma durván, keményen seggbe fogom dugni.
– Szerintem vegyük le a nadrágot, úgyis csak útban van. – szóltam kis idő múlva
Levette a nadrágját és a bugyiját, közben én is letoltam a melegítőm.
A faszom szinte úgy vágódott föl, ahogy kiszabadult a gatyámból.
– Basszus, jól fellehetsz izgulva! Rendesen vörös a makkod. – azzal elkapta a farkam s húzott rajta kettőt-hármat és elém térdelt.
– Ez igen! Jó kemény, így szeretem!
– Na lássuk csak, hogy áll vissza a helyére? – mondta, majd ezután jópárszor ráütött oldalról, szinte megpofozta a faszomat.
Hihetetlenül izgató érzés volt látni, hogy pár centire az arcátol ott lebeg a farkam és játszik vele. És a hangok! Ahogy nekicsapódik a faszom a kezéhez, bőrömhöz! Huh…
Asszem ő sem bírta már tovább, hogy ne kapja be, mert egy perc múlva megfogta a faszt ezután ráköpött, hogy jó nyálas legyen és elkezdte betömni a szájába.
– Szopd úgy, hogy a bőrt tartsd feszesen a tövénél! Így szeretem a legjobban.- kértem
Elöször teljesen vadul szopta, mert már nagyon kívánta, aztán elkezdett finoman körözni, nyalogatni a makkom tövénél a nyelvével, ahol a legérzékenyebb. A nyílást is szívogatta, nyalogatta ügyesen.
Néha lement a golyóimhoz is kinyújtott nyelvével alányalt, szinte már a fenekemtől kezdődően közben a kezével szorosan markolva a kemény dákót.
Alig bírtam ki, hogy ne élvezzek el.
Aztán megint elkezdte durván szopni, teljesen nyálasan, néha-néha rá is köpte, ami felgyűlt a szájában. Még cuppogós hangok is jöttek hozzá.
– Na, már nem bírom – lihegtem – térdelj fel az ágyra és mutasd a pinád, meg akarom baszni!
Szépen lement kutyapózba az ágyra, úgy irányítottam, hogy a feje az ágy végében volt, közel a falhoz és a feje teljesen lenn az ágyon.
Gyönyörűen kidomborodott így a popsija, tökéletes rálátásom volt mind a duzzadt, teljesen borotvált pinájára, mind a feneke lyukjára.
Mögé térdeltem, majd a farkam elkezdtem hozzádörzsölni a csiklójához.
Már neki is forró volt a puncija, az én faszom meg úgy lüktetett, hogy csak na.
– Baszd belém keményen! – utasított – erre várok mióta megjöttem!
Kicsit benyálaztam az ujjaimal a makkom, majd megmarkoltam a tövénél és egy erőteljes lökéssel teljesen bevágtam neki a pinájába
– Ez az! Ezt szeretem, ha így kúrnak keményen – nyögte – és én próbáltam is eleget tenni ennek.
Elkezdtem döfködni, ahogy csak bírtam, igyekezve kihasználni a farkam teljes hosszát.
Nagyon szeretem látni, ha úgy baszom, hogy a makkom töve kicsit kijön a pinájából, de nem teljesen, aztán keményen visszatolom egészen ütközésig. Ilyenkor a faszom fejénél kis pattanós érzés van és ez nagyon izgi.
Persze néha kicsúszik, de az is izgat, hogy milyen hangot ad ki ilyenkor.:)
– Ezt szeretem benned – mondta – úgy kúrsz mintha meg akarnád ölni a farkaddal a pinám.
Ha tudta volna, hogy még mit akarok!
Ahogy basztam, láttam, hogy teljesen nyálkás a faszom a pinája nedvétől, szépen rácsorgattam egy kis nyálat a segglyukára.
Finoman elkezdtem körözni a hüvelykujjammal rajta.
– Úgy tűnik élvezi – gondoltam – mivel kéjes nyögéseket hallatott.
Erre elkezdtem betolni a fenekébe az ujjam, miközben igyekeztem még durvábban dugni, hátha eltereli a figyelmet.
– Hé! – fordult hátra – azt nem szabad!
– Csak egy picikét! – kértem, mert nem igazán volt meggyőző a tiltás.
Mivel nem szólt többet, hanem visszafordult és élvezte a faszom, gondoltam megtehetem.
Nagyon óvatosan újra elkezdtem benyomni, miközben arra is figyeltem, hogy ne álljak le.
Kicsit éreztem, hogy fél a dologtól, de győzött a mámor és hagyta, hogy a hüvelykujjam betoljam a seggébe.
Cefet izgató volt! Ahogy basztam, az ujjamal éreztem a farkam a seggén át.
Elkezdte ő is élvezni, mert kis idő után, egyre keményebben vagdalta vissza a pináját a farkamra. Rá is kellett csapnom a fenekére, mert nem bírtam ki.
– Ó – nyögött fel – erre kihúztam a jobb hüvelykujjam a fenekéből és nagy erővel rácsaptam mégegyszer a popsijára.
– Igen, igen, igen! – nyögte – még üss rá!
Én meg is tettem mígnem teljesen kivörösödött a feneke. Borzasztóan kellemes volt, mert még soha nem csináltam ilyet.
Így kúrtunk jó ideig, csorgott a víz rólam, Andikából az élvezeti nedvek és arra gondoltam, hogy most talán megbaszhatom a fenekét is.
Rácsaptam mégegyet a fenekére és egy cuppanós hang kíséretében kirántottam a faszom a pinájából.
– Tetszik, ha ilyen durván basznak? – kérdeztem
– Igen szeretem, ha keményen megbasznak!
– Akkor most szeretném szétkúrni a segged is! – mondtam neki – s mivel a feje a falnál volt, gondoltam csak sikerül , hogy nem tud elmenekülni. 🙂
Kiderült aggodalmam teljesen felesleges volt, mert hátranézve azt mondta:
– Arra megkérlek, hogy ne úgy vágd bele, mint a puncimba, mert az nagyon fájni fog.
Megmondom őszintén, ahhoz lett volna kedvem, de így csak finoman odatettem kemény, vörös faszom a fenekéhez és szép lassan elkezdtem benyomni neki.
– Ne, ez fáj! – szisszent fel és megtámasztotta a hasam.
– Lazíts! – mondtam neki megállva,miközben a makkom eleje benn volt az ánuszában.
Éreztem, hogy kicsit szorong, mivel teljesen nekifeszülve is csak nagyon nehezen jutottam előre, ezért ebben a helyzetben megálltam és elkezdtem simogatni a hátát, fenekét, nem felejtve el, hogy lüktető farkam finom nyomást gyakoroljon a lyukra.
Kis idő múlva éreztem, hogy lassan engedni kezd a feneke és úgy tolja ki a popsiját, hogy könnyebben betudjon csúszni neki.
Kihasználtam hát az alkalmat és egy durvább mozdulattal bepattintottam a makkot a seggébe.
– Jaj! – nyögte s én majd belehaltam a látványba, ahogy láttam az erek a farkamon kidudorodnak, miközben a feneke szorosan körülölelte félig betett farkam.
– Erre vágytam már ezer éve! – nyögtem, miközben lassan betoltam neki tövig.
– Most nagyon megbaszom! – mondtam neki s mivel nem tudott előre menni, elkezdtem keményebben kúrni.
Hát az mekkora élmény volt! Főleg miután kis idő múlva szinte már mozognom sem kellett, mert ő csapkodta vissza a seggét a farkamra, szinte belehúzva magát.
– Oh, de jó! Nem is gondoltam volna! – lihegte – ahogy csattogott a feneke a hasamon.
Erre, ha lehet még jobban beindultam, és elkezdtem ki-be vagdalni neki úgy, hogy közben kivettem egészen. Így úgy éreztem, mintha mindegyik betolás egy újabb seggbaszás kezdete lenne. Félelmetesen mámorító volt.
– Szeretném, ha szemből is megdugnád ilyen keményen a seggem! – kérte
Megfordítottam hát, s lábait teljesen feltoltam a feje mellé, hogy lássam szépen kidomborodó pináját is, majd fölé hajolva, most már durván
bele tudtam nyomni a fenekébe.
Ahogy basztam s közben néztem ki-be jár a benne a farkam, már éreztem, hogy közel vagyok a csúcshoz, és ami meglepett, hogy Andikán is ezt vettem észre, ahhoz képest, hogy az elején még ellenezte.
Ígyhát nagyokat nyögve még keményebben kezdtem dugni a fenekét, majd az utolsó lökés után tövig benne hagyva lüktető faszomat, beleélveztem a popóba.
– Óhhhh! – élvezett el ő is miközben láttam, ahogy pinájából csorog a nedv.
– Hááát ez nagyon izgi volt – mondta kicsivel később miután megtudtunk szólalni.
– Majd meg kellene ismételnünk – fejezte be – de most mennem kell, mert sietek és megkaptam, amit akartam – mosolygott rám és végigsimította a farkam.
– Nekem is kellemes volt – köszöntem meg – majd felöltöztünk s kikisértem a kapun.
A c++ könyve azóta is nálam van, sokszor eszembe jut, hogy jó lenne, ha elugrana visszakérni. 🙂
Talán legközelebb leírhatom azt is nektek.

A lány akit meg kell alázni

Dóra egy szolgalelkű kegyvesztett volt csupán birodalmamban. Vele aztán bármit meg lehetett csinálni. Csak be kellett vezetnem a szado-mazo világába.

Dóra szokás szerint 7-8 perccel a megbeszélt időpont előtt ért a találkozó helyszínére. „A legnagyobb udvariatlanság késni, váratni valakit. Inkább te várj másra” – tanították a szülei. Nem ment rögtön a találkozási pontra, percekig figyelte kissé távolabbról a helyet. Megnyugodva látta, hogy az emberek nem figyelnek a mély beugróra, senki még csak oda se néz. Közben egyre gondolkodott.

– Őrült vagyok, amiért belementem ebbe. Miért kell nekem ilyen hülyeséget csinálnom? Annyian szeretnének velem járni, akiket ismerek egy ideje, és akkor nekem pont ez kell?
Hétköznapi szemmel tényleg fura volt, amit tett. Egy olyan férfival fog találkozni, életében először, aki az apja lehetne: Dóra 25 éves, akit vár, az meg 47. És ez a férfi meg fogja alázni, fájdalmat fog neki okozni, és lehet, hogy cserébe még csak ki sem elégíti. Mindezt pedig azért teheti meg, mert Dóra ebbe előre beleegyezett.

A lány akit meg kell alázni részletei…

Szeretkeztél már hajón?

A nyárra összegyűjtöttem egy kis pénzt, és egyhetes hajóútra mentem a Földközi-tengeren. Képzeld csak el, még a szüleimet is sikerült meggyőzni, hogy ne aggódjanak, és elengedtek! A Nap szinte éget, ahogy a fedélzeti napozón fekszem. Még a ruganyos nyugágy is szinte izzik alattam. Hosszú, fiatal, bronzbarna combjaimra néha tajték csöppen, ahogy egy nagyobb hullámmal találkozunk.

Mikor ritkán-ritkán vékony kis bárányfelhô kúszik fölénk, hűs szellő támad, amely jólesően simogatja felforrósodott pórusaimat. Ilyenkor résnyire kinyitom a szemem, és a tenger csodálatos habjaira tekintek.

Hatalmas csend van, csak halk csobogás jelzi, hogy úton vagyunk. Telnek a percek és az órák, és úgy érzem, hogy ez már maga a paradicsom.

Az első három nap így telt. Ezzel az édes semmittevéssel. Még enni is ritkán jártam le a fedélzetről. Amikor kissé körülpillantottam, mindig ugyanazt a matrózt láttam, aki mohón falta testemet a gyönyörű mélybarna szemével.

Csinos, izmos, fiatal fiú volt. Huszonöt év körüli. Nem volt rangja, egyszerűen csak egy matróz. Nagyon romantikus, nem igaz?

A negyedik napon kicsit szemeztem vele. Felbátorodott és közelebb jött. Így telt el a délután, hogy néztük egymást. És mosolyogtunk. Mosolyogtunk a legtűzőbb aranyfényben, és mosolyogtunk a bíbor alkonyatban is. Aztán mikor egy pillanatra behúnytam a szemem és újra kinyitottam, eltűnt. Szinte úgy éreztem, csak álom volt az egész.

Másnap már kora hajnalban kifeküdtem a napra. Még nem ébredtem fel egészen; lehúnyt szemmel hevertem és ábrándoztam. Egyszercsak puha érintést éreztem a bokám körül. Épp csak kilestem hosszú pilláim alól, és már láttam is, hogy Ő az!

Nem vette észre, hogy ébren vagyok. Érzékien, lassan simogatott. ah… mmmmmmmh… Egészen belefeledkezett. Erős, meleg ujjaival finoman végigcirógatta lábfejemet, és alig hallhatóan felsóhajtott. Rájöttem, hogy szerelmes lett belém.

Nem árultam el magam. Hagytam, hogy ujjaival lassan végigzongorázza combomat. Ihletetten, oh… szinte áhitattal vette birtokba testemet. Végigborzongott gerincemen a gyönyör. ah… Nagyon ügyes fiú volt.

Legalább negyedóra eltelt, mire a szerelem szertartásának hódolva elért bikinim szegélyéhez. Ott megtorpant egy pillanatra, majd újra megindult, lassan tapogatózva mmmmmmmh… szeméremdombom felé. Még mindig nem akartam megzavarni. Továbbra is behúnyt szemmel feküdtem, és ah… oh… élveztem izgatott érintését.

Egészen felbátorodott. Fölémhajolt, és lehelletfinom csókot nyomott ajkaimra. Nem bírtam tovább. Felnyitottam a szemem, és karjaimmal határozottan körülfontam testét. Megrezzent, ahogy megértette, hogy régóta figyelem, de nem húzódott el. Megint mosolygott, és újra megcsókolt. mmmmmmmh… az a száj, ha újra érezhetném! mmmmmmh…

Magamrahúztam őt, és eszeveszett csókolózásba kezdtünk. oh… Kezeivel tovább folytatta testem felfedezését, és fantasztikus ügyességgel szabadított meg fürdőruhámtól, míg én hófehér matróznadrágjának elejét gombolgattam.

A kelő Nap most érte el teljes nappali fényét. Ahogy a vakító sugarak elomlottak a tengeren, minket már meztelenségünk teljes díszében találtak.

oh… Gyönyörű percekig szítottuk egymásban a szerelem tüzét, majd matrózom határozott mozdulattal tett a magáévá. mmmmmmmh… Felsikkantottam, de az éles fájdalmat egyetlen szempillantás alatt felváltotta valami szokatlan, eddig még nem érzett, csodállatos érzés… A kelő nap aranyló sugarai élesen kirajzolták előttem Matrózom sziluettjét, miközben érzékeink csónakján lassan úszni kezdtünk a beteljesülés felé. ah… hamarosan elkapott minket a földöntúli izgalom, és együtt repültünk át a kielégülés tágranyílt kapuján.

Boldogan feküdtünk aztán egymás karjaiban, pihegő testünk továbbra is egybeforrt, a Nap pedig ontani kezdte perzselő aranysugarait…

Anyu lett a nőideálom és a kurvám

Amikor anyámnál egyszer bebuktam a pornóval, azt hittem gáz lesz. Aztán elkezdtünk beszélgetni a szexről, majd közeledni egymáshoz minden tekintetben.

Elhúzott sötételőfüggönyök, a számítógép csöndes, néha meglepve fel-erősödő zúgása, anyu szöszmötölése odakint. Én csak ültem az ágyam szélén jólesően vakarózva, bal kezemben a kávéval, mintha el sem hinném, hogy ott van. Kint lehetett vagy harminc fok, úgy nyolc óra magasságában; álmosan néztem a függönyök résein beszűrődő júliusi izzást, és az igazat megvallva szerettem volna, ha legalább vagy tíz fokkal hűvösebb lenne. Kedvetlenül megittam a kávét, aztán kisétáltam a konyhába.
-Úgy készülj, hogy ma tiéd a mosogatás. – fenyegetett meg anyu, és láttam rajta, hogy komolyan gondolja. – Nekem itt van a padlástér. A szobádban eszel?
Mindig csodálkoztam rajta, hogy tud a korai kelés ellenére is olyan friss lenni mindig; arckifejezése általában olyan volt, mint akit éppen most vertek fel valami nagyon szép álomból, és nem tud kikerülni annak hatása alól. Kinyitot-tam a hűtőszekrényt. – Igen, ha nem baj … Korán keltél?
Rámnézett. Ajka szélén mindig ott bújkál valami, kifejezetten az én buta kérdéseimnek szánt cinkos kis mosoly. – Ha fél hét neked korán van … Hékás, én bevásárolni is voltam már.
-Ezzel most felvágsz.
-Úgy aludtál, hogy azt sem vetted észre, hogy megpusziltalak.
Erre el kellett vörösödnöm. Sosem tiltakoztam a puszija ellen, csak akkor, ha többen is voltak körülöttünk – vagy ha apu a közelben volt. Vágtam egy fintort, és gyorsan megpusziltam az arcát. Szőke haja megint a szemébe lógott, én meg akaratlanul is elsimítottam onnan – de amikor lehajolt a lapátért, az a tincs megint odahullott.
-Hagyd csak, a héten majd elmegyek fodrászhoz. – már az ajtóban voltam, amikor utánamszólt. – Mész ma valahová, egyetlenem?
Húha. Ilyenkor valamit tervez, már abból láttam, ahogy nagy levegőt vesz és lehúzigálja melléről a trikót. – Nem. A mai programom az lesz, hogy végre ki-játszom magam. – és mutatóujjammal úgy doboltam a tálca szélén, mintha legalábbis az egér bal gombja lenne.
-Hát, ha van feles energiád, akkor délután segíthetnél nekem odafent. – és a partvis nyelével a mennyezet felé bökött. – Szeptemberre rendet kell ott rak-nunk, mire jönnek az új albérlők.
-De csak délután! Addig is van egy lezáratlan ügyem Gandhival.
Anyu csak pislogott, és meg gügyén kacarászva visszamentem a szobámba, kezemben a szendvicsekkel rogyásig rakott tálcával. Gyorsan beizzítottam a Civilization 3-at, és mire betöltötte a gép a játékot, én már be is vágtam egy fél szendvicset. Akkor Hammurabi volt a karakterem, és bosszantott, hogy Gandhi, felrúgva a meg nem támadási szerződést, összefogott Kleopátrával ellenem. Talán egy óra múlva döntöttem úgy, hogy fel kellene állni és meg-mozgatni a tagjaimat; a vállam és a karom mindig borzasztóan el tud zsib-badni a gép előtt ülve. Visszavittem a konyhába a tálcát, anyu könnyezve vágta fel éppen a hagymát, kézfejével törölgetve a szemét.
-Mikor mosogassak?
Szipogva válaszolt, dühösen az asztalra csapva a kést. – Akár most is neki-láthatsz, ha a dalai láma engedi … A fenébe is, nem tudom, miért vacakolok ennyit ezzel a kurva hagymával.
Feszengve tettem le a tálcát. Anyu zsebkendőt ráncigált elő a sortja zsebéből, azzal törölte meg a szemét. Tudtam, hogy kemény hete volt, bíróság, ügyvéd meg minden … én meg csak hallgatásommal asszisztáltam hozzá. Melléléptem, és sután megsimogattam a derekát; éreztem, hogy el-ernyed a háta egy pillanatra, majd megfeszültek újra az izmok. Feszes volt mindene, mint valami gitárhúr.
-Tudok segíteni valamiben?
-Csak a takarításban. Nem értem. – kifújta az orrát. – Egész héten semmi bajom nem volt, most meg felmérgel ez a kis hagyma. – hirtelen, egy félfordu-lattal megfordult, és átölelte egy pillanatra a nyakamat bal karjával, és megint megpuszilt száraz ajkaival. Megsimogattam a fenekét, csak úgy; gyönyörűen és éretten gömbölyded volt ez a berendezés mindig, és meglepően melegnek éreztem a sort csúszós anyaga alatt. Mosolya végre szétterült az arcán. – Nem viszed onnan a kezed?
És játékosan meglegyintett a konyharuhával.
-Szóval? – sóhajtottam. – Mit segítsek?
-Mondom: délutánig semmit. Addig is ne legyél útban. Ne is lássalak.
Kicsit megkönnyebbülve ültem le a gép elé. Anyu ritkán borul ki. Nem szereti a bánatát magába fojtani, és tőlem is elvárja, hogy megosszam vele gondjaimat. Talán ezt nem értette meg apu. Szórakozottan levettem a pólóm, mert egyre fülledtebb lett a hőség, rossz még belegondolni is, hogy délután takarítanom kell, ráadásul a tetőtérben …
Újabb óra telt el. Vészesen közeledett a nyugdíjazásom ideje, közben Gandhi mérnökei már mindenféle ketyeréket építettek a készülő űrhajójukba … Észre sem vettem, ahogy ebédidőbe fordult lassan a nap,csak azt, hogy anyu lép be a szobába. Szeme tiszta volt, vonásai frissek, haja vizes – biztosan megfürdött. Megállt az ajtófélfának támaszkodva, és diszkréten köhintett.
-Hahó. Én is itt vagyok.
-Tudom. – feleseltem. – Hallottam, amikor bejöttél. De miért kopogtál? -Hátrafordultam. Megint halványzöld trikóját húzogatta, meg-meglegyezve annak szélével a hasát. Elég nagy mellei vannak anyunak, és néha mások előtt is csinálta így – csak szórakozottságból. A hasa sosem volt igazán lapos, puhán és barnán domborodott elő; és ahogy az ajtófélfának támaszkodott, széles csípője és kemény combjai még teltebbnek tűntek. Nagy körülmé-nyesen kiléptem a játékból, és elzártam a gépet.
-Hát, nem tudtam, éppen miben zavarlak meg … – már megint az a mosoly. Ilyenkor nem lehet tudni, viccel-e vagy komolyan beszél.
Akkor rendeztem át a szobát és fordítottam el a számítógép monitorát másik irányba, amikor anyu legnagyobb megrökönyödésemre áthajolt egyszer a vállam felett, és azt mondta, hogy nem hiszi el, hogy ezeket a csajokat nem piszkálták komputerileg. Hát a szívbajt hozta rám, és én ijedtemben azt is elfelejtettem, hogyan kell bezárni a képnézegetőt, csak kattintgattam ide-oda.
-Most jobban érdekel a játék … De ha érdekel, ebéd után megnézegethetjük azokat a képeket. Még megvannak.
Legyintett. – Kösz, nekem más dolgom van. És ne kezdd, hogy féltékeny vagyok. Nekem legalább mindenem természetes. -Gyorsan másfelé fordultam zavaromban, a pólómat keresgéltem. Mire felvettem, még mindig ott állt az ajtónak dőlve, tűnődve, ajkát beharapva, mint amikor nagyon eltöpreng valamin,a padlót nézve. Én meg gyorsan újra megsimogattam a csípőjét, és belecsókoltam a nyakába vállának finom hajlata mentén, hogy meglepetésében felsikkantott; éreztem rajta a hagyma szagát épp úgy,mint a tusfürdő és a zuhanyzó párás illatát. Úgy meglódult egy pillanatra a szívverésem, mint az imént, a konyhában.
-Menjél már. Mosd meg a kezed. – mondta elgyengülve … aztán minden átmenet nélkül átfonta két karjával a nyakam, kemény melleit az én mell-kasomnak préselve, és megcsókolta a szájam szélét. Aztán elengedett; csak úgy izzott az arca, én meg csak álltam, mint a sóbálvány. Aztán, ha rekedtesen is, de hamar megjött a hangja. – És teríts meg. Menj már.
És rácsapott a fenekemre. Csak úgy biztatásképpen.
Csendben ebédeltünk meg. Szólt mindenfelől a déli harangszó, a rádióból meg kintről; aztán a hírek. Robbantás itt, hurrikán ott, csupán a mi konyhánk-ban van ilyen csend. Anyu, miközben feltálalta a nagy nehezen elkészített pörköltet, dudorászott magában; akkor tűntek csak fel olyan apróságok ,mint hogy borotválja a hónalját vagy hogy másik trikó van rajta, mint délelőtt. Szűk kis konyhánk van egyébként, a hűtő mellé bepréselt ebédlőasztal mellett ketten épp hogy elfértünk – normális körülmények között a szék alá húzott lábakkal. Most azonban mindketten kinyújtottuk lábunkat, anyu az enyémen pihentette az övéit. Egyszer, a bal kezemmel megérintettem; ugyanolyan tömör, meleg húsból volt, mint a feneke. Anyu kezében megrezzent a villa, de nem nézett rám, én meg nem akartam tovább játszadozni.
Igazság szerint olyan erekcióm volt ebéd közben, hogy az már szinte fájt. Lopva anyura néztem, de ő nem figyelt rám, hanem a híreket hallgatta. Moso-gatás közben is igyekeztem szorosan a mosogatóhoz tapadó magatartást folytatni, miközben anyu ide-oda járkált, leszedte az asztalt, elémrakta a szennyes edényeket – közben melle neki-nekilibbent a könyökömnek. Szemem sarkából figyeltem, ahogy lehajol, hogy visszatolja a székeket az asztal alá, vagy kinyitja a hűtőt; nagy mellei kelletlenül követték felsőtestének mozgását, nehézkesen ringva közben. Egyszer meg is álltam, és megittam két pohár vizet hirtelen. A meleg. Csak a meleg.
Egy kicsit leültem még játszani, de nem ment a játék; határozottan vesztésre álltam a civilizációk nagy párharcában. Csak ültem a vibráló monitor előtt. Az ajtó csukva volt. Kiléptem a játékból, és megnyitottam a képnézegetőt – de előbb úgy gondoltam, a biztonság kedvéért kinézek a konyhába. Anyu nem volt ott; a hálószobából hallottam hangokat. Nyitva hagyta az ajtót. Éppen akkor vette le a trikót, a szekrényben keresett valamit. Hangosan dobbant a szívem, ahogy néztem csupasz hátát, rajta a bikinifelső által hátrahagyott világosabb tanúvonallal. Épp csak hátra tudtam lépni, ahogy megfordult; aztán nagy garral visszaléptem, mint aki most jön a konyhából.
-Anyu, itt vagy?
-Itt vagyok, a szobában. Súgjad, kicsim.
Félig elfordult, így csak egy pillanatra láttam karja alatt elővillanni szép, fejlett jobb keblét. Nagy levegőt vettem. – Mikor megyünk takarítani?
-Ha ráérsz, és nem anyád stírolásával lennél elfoglalva, akkor hallottad volna, amikor azt mondom, hogy amint átöltöztem, mehetünk.
Azt hittem, ez komoly letolás, és már leforrázva indultam is volna kifelé, ami-kor nevetve utánamszólt: – Hé, azért segíthetnél egy picit. – és mutatta a bikini melltartójának szabadon lengő pántját. Odaléptem.
-Sosem tudom, mikor hülyéskedsz, és mikor vagy mérges. – mondtam duzzogva, és összekapcsoltam a pántot.
-Jaj, fiam, ha valakinek, hát neked érezned kellene a különbséget. Mindig ilyen izzadt a kezed?
-Meleg van. – komótosan végighúztam ujjaimat a megcsavarodott pánton, aztán egy pillanatra megállapodtam kétoldalt mellei hajlatán. Úgy álltam mögötte, orrommal jó illatú hajában. – Nem félsz, hogy leszakad a melltartó? Nem ekkora súlyra tervezték. – és elkalandoztak ujjaim, becsúszva a pánt alá, ezúttal felülről simogatva kebleit.
Bugyborékolva felkacagott, és én boldogan jöttem rá, hogy kibővültek játékom határai. Remegett a kezem, amikor visszahúztam.
-Elférnek azok ott. Mi bajod van egyébként a nagy mellű csajokkal? – folytatta az évődést.
-Semmi. Imádom őket.
-Ó. A következő áldozat meg a popsim lesz, mi?
Úgy gondoltam, rakok még rá egy lapáttal, és most kissé ráérősebben simo-gattam meg fenekét, ezúttal elkalandozva a sort gumírozott pántja alá. – Gyönyörű feszes. Nincs ezzel gond. – mondtam rekedten.
-Csak bókolsz. – megsimogatta az arcom. – Amíg én elkészülök, felvihetnél pár dolgot a padlástérbe. Mosogatószert, ilyesmit.
A padlástér furcsán meghitt terület volt számomra mindig is. Apu sorra becsődölő vállalkozásai közül kétségtelenül ez volt a legsikeresebb; tíz éve mindenféle figura megfordult nálunk, és a kétszer három ágyas albérlet na-gyon jól jövedelmezett. Gázkitermelők, idénymunkások, útépítők, de laktak itt varrónők is egy évig nem kis örömömre és anyu bosszúságára. Kinyitottam az ablakokat, borzasztóan megállt odafönt a levegő; három hónapja nem is járt fönt senki sem. Kiálltam az utcára nyíló nagy erkélyre, onnan néztem, ahogy vibrál a levegő az aszfalt fölött, amíg meg nem hallottam anyu lépteit. Valami jelenség volt zöld bikinijében, és csak addig tartott a varázs, amíg a kezembe nem nyomta a porszívót.
Késő délutánig dolgoztunk; ezúttal mélyebb és meghittebb volt a csend, mint ebéd közben. A porszívózással igyekeztem minél hamarabb végezni, hogy a közelében lehessek; együtt mostuk le az utcai, kisebbik szoba ablakait. Volt valami álmatag, derűs hangulata az egésznek, amikor mindketten saját gon- dolatainkkal vagyunk elfoglalva, nem is nézünk egymásra, egy-két szót váltunk csak … Én persze néha rápillantottam, néztam, ahogy szőke haján fénylik a délutáni nap,vagy ahogy felnyúl, hogy elérje az ablak felső részét is, és meg-feszül a teste, hasa keményre nyúlik, keblei az üveghez lapulnak …
Öt óra felé, amikor már lihegtünk a melegtől és a fáradtságtól, anyu elővarázsolt a hűtőből egy palack hideg kólát; kiderült, hogy már egy reggel felhozta ilyen esetekre. Leültünk békés egyetértésben az ágyra, az utcára nyíló ablak tárva-nyitva; akkor éreztem csak, milyen szomjas vagyok, nem is ittam semmit dél óta.
-Ne olyan mohón. – nevetett anyu. – És hagyják nekem is.
Egy pohár volt csak fent. Töltöttem neki kólát, és ő jólesően megitta; bal keze a combomon pihent. Rövidnadrág volt rajtam, más semmi, és éreztem, hogy mocorog a farkam teste közelségétől, ahogy száraz ujjai motoznak combomon.
-Furcsa. – maga elé emelte a poharat, és szürke szemeivel bandzsítva nézte az üveg alján maradt jégtörmeléket. Mondanivalója azonban ellentmondott vicces arckifejezésének. – Apáddal nem tudtunk sohasem ilyen harmóniában dolgozgatni. Valamelyikünk mindig ellent akart mondani a másiknak.
-Muszáj most róla beszélnünk? – kérdeztem feszengve.
Rámnézett hosszan, ahogy szokott, aztán megsimogatta az arcomat, kezét ottfelejtette fülemnél, míg másik keze a jéghideg pohárral a combomon pihent. Én meg ügyetlenül átfogtam a derekát. Talán egy percig feszengtünk így egymás mellett, míg végre meg nem mozdultam, kezem a derekáról a vállára csúszott, így húzva őt magamhoz. Cserepes, duzzadt ajkai a fülemet súrolták, aztán nagysokára megcsókolta alig érezhetően a nyakam. Most még, jutott eszembe, most még mondhatom, hogy nem, ez még belefér úgy-ahogy egy anya-fiú kapcsolatba, nem is követné második csók az elsőt, de bal kezem már mozdul is, és megfogom a jobb mellét. Határozottabb most a csókja, én pedig felbátorodva kezdem masszírozni azt az elomló gömbölyűséget. Érzem tenyeremen, mekkorára duzzadt a bimbója, ajkai ekkor már arcomon járnak, majd szájam szélén … Visszacsókolok, erre keze el-mozdul a combomról, és farkamra csúszik. Lehunyt szemmel csókolom, mert egyszerűen nem merek a szemébe nézni, nyelve a számban, közben előveszi a farkamat.
-Nem mersz rámnézni? – kérdezi hirtelen, egészen komolyan.
-Nem. – válaszolom, és elengedem a mellét, mire ő is visszahúzza a nadrá-gomat a helyére. – Ne haragudj.
-Haragudni? – lepődik meg. – Már miért kéne haragudnom?
Ég az arcom, ahogy válaszolok: – Mert gyönyörű vagy.
Elég buta válasz, nevet is rajta, majd belekócol a hajamba. – Fáradtak vagyunk mindketten és izzadtak meg porosak. Mi lenne, ha megfürödnénk?
-Most ..?
-Hát, ha te kibírod estig, akkor várhatunk is.
Ezen a válaszon elrágódok egy kicsit, miközben ő feláll, és leveszi mell-tartóját. Bimbóudvarai nagyok és sötétek, bimbói visszasüllyedtek újra alap-állapotba; derekán a kis hurkácskák medrében verejték csillan, ahogy mozdul. Hátat fordítva nekem húzza le a bikinialsót is, elbűvölve nézem nagy fenekét, ahogy ring az egész, ahogy mozog. Szó nélkül kimegy a fürdőszobába, kis-vártatva hallom is a zuhany sziszegését, ahogy beállítja. Miközben levetkőzök én is, eszembe jut, hogy amikor lakók vannak, odalent mi is halljuk mindig, amikor zuhanyoznak. Kissé hülyén érzem magam, mert a fütykösöm félmere-ven lengedezik összevissza lépés közben; anyu nekem háttal áll a zuhany-rózsa alatt. Köhintek, nehogy megijedjen – nem tudom, miért gondoltam azt, hogy megijedhet – és mögélépek.
Sokáig csak simogatom, gyönyörködtem benne. Imádom a testét, nem tehetek róla. Megmostam izmos hátát, gyűrögettem derekán a hurkácskákat, aztán fenekének vágatába csúsztattam a kezemet. Hirtelen hátranyúlt, és a bal kezemet a mellére húzta; tusfürdőtől volt síkos a bőre, és én elkezdtem masszírozni a bimbóját. Keménynek és rugalmasnak éreztem. Közben odalent matatva széthúztam hátulról szeméremajkait, és közéjükszúrtam középső ujjamat; aztán ahogy egyre feljebb tornásztam magam hüvelyében, mutató-, majd gyűrűsujjamnak már sokkal könnyebb dolga volt, így matattam három ujjal anyuban.
Végre megfordult. Valamivel alacsonyabb nálam, le kellett hajolnom, hogy meg tudjam nyalni a mellét, amit ő adott a számba készségesen. Újra meg-kerestem csatakos szeméremszőrzetében a szűk nyílást, és felnyomtam megint neki ujjaimat egyenként. Bimbócskája ott volt végre a számban, türelmetlenül szopni kezdtem, így is maradtunk néhány percig – vagy egy pillanatig ..? – amikor eltolta zihálva arcomat a mellétől.
-Ezt tanultad te a lányoknál? Ne siess már annyira. Mert neked mindig rohannod kell valahová.
Ezzel letérdelt elém. Félresöpörte arcából csatakos haját, és kezébe fogta fütykösömet. Finoman lehúzta a bőrt róla, majd ajkai közé szívta a makkomat, azon járatta a fejét, hogy kiszállt a lábaimból az erő. Nem engedte beljebb egy jottányival sem, csak nyelvével ingerelte a hegyét, éreztem ,ahogy beljebb próbál férkőzni a nedvedző kis résbe, aztán feladja, és makkom aljának, annak a hihetetlenül érzékeny kis koronának szenteli minden figyelmét.
-Anyu. – próbáltam neki mondani, de ő csak szopott tovább állhatatosan, én meg nem tehettem mást, minthogy fejére nyomjam kezem; löktem egy nagyot a csípőmön, amikor éreztem, hogy vége, és belelövelltem a szájába. Ő nem kapta el a fejét, szaporán nyeldekelve fogadta ondómat. Reszkető lábakkal álltam, majd lecsúsztam a nedves csempe mellett. Ő meg csak mosolygott; felállt, majd kiöblögette a száját a kézmosó csap alatt.
A kisebbik ,napsütötte szobában ülve vártam; azt mondta, feltétlenül fel kell még valamit hoznia. Sejtettem, mi az, és a gyomrom már a puszta gondolatától is görcsbe rándult. Időbe telt, míg visszaért, hiszen a lépcső a lakáson kívül volt, újra fel kellett öltöznie, meg lemennie, kinyitni az ajtót, bemenni a hálószobába, kinyitni azt a fiókot, amelynek tartalmából én is vettem már kölcsön, persze apu tudta nélkül … Nem tudom, mennyi lehetett az idő akkor, hat órára járhatott talán, de a forróság tovább vibrált odakint, mint délben.
Anyu öléről mindig az jut eszembe, hogy termékeny. Amikor leheveredett mellém az ágyra, úgy tárult fel előttem puncija, mint valami nagy, húsos virág. Tudtam, hogy most azt csinálok vele, amit akarok, felhúzom a kotont és belenyomom a farkam, csak győzzön kapálózni … De nem siettem, és nem volt még akkor sem igazán merevedésem, amikor megnyalintottam először a csiklóját. Előtte inkább végigpuszilgattam kemény combját; azok belsejét valahogy puhábbnak és simábbnak éreztem, mint a lányokét, akikkel eddig dolgom volt ezen a téren. Fanszőrzete is dúsabbnak tűnt, mint az övék, hiába volt precízen körbeborotválva, mégis olyannak éreztem, mint a drót. Még vizes volt odalent, le lefetyeltem bozontjáról a vizet, aztán duzzadt kis csiklóját vettem célba, közben pedig ujjaztam, ujjaim szinte otthon voltak már hüvelyében. Nem igazán volt türelmem ehhez a játékhoz, de éreztem, mennyire jó neki, aztán meg már egyre jobban ízlett …
Teljesen elzsibbadt a nyelvem. Suta, nyálas csókot nyomtam a mellére, miközben ő felült. Akkorra rendesen kemény voltam. Szétkente az előnedvet a makkomon, amely csak úgy vágyta megint puha száját, majd ráhúzta a kotont. Remegett a keze, szerintem már nagyon türelmetlen volt ő is, megint csókolta az arcomat meg a számat, miközben beléhatoltam. Ernyedtnek éreztem magam alatt testét, néha bimbói után kaptam számmal, de a végén már nem tellett tőlem többre, mint hogy a nyakába lihegjek … nem néztem közben az arcát, pedig egész délután azon fantáziáltam, hogy nézem majd, ahogy élvez. Ehelyett inkább lökdöstem szorgalmasan, ő meg csípőmre fonta combját, még mélyebben akart magába fogadni, és én egészen mélynek éreztem őt, ahogy dugtam. Onnan tudtam, hogy elélvezett, hogy a fenekembe markolt és szaporán lihegni kezdett, ennyi hangot adott csak ki, más semmit … aztán el-ernyedt, én pedig még löktem kettőt, és kész voltam, mint a házifeladat. Rá-borultam, ő pedig megcsókolt újra meg újra.
-Most hülyének tartasz, ugye? – kérdezte később, amikor legördültem róla.
Bágyadtan ránéztem. Kisimult volt az arca, mosolya mégis fáradt. Azt hittem még néhány perccel ezelőtt, hogy elélvezek, és vége – ehelyett újra meg-csókoltam nagy merészen a száját. – Én is csak annyira vagyok hülye, mint te.
Bal könyökére támaszkodott, úgy hajolt fölém – mellei a bordáimra felakadva, haja az arcomban. Aztán kicsit feljebb húzódzkodott, ajka így egy magasság-ba került az enyémmel.
-Egyezzünk meg abban, hogy mindketten jó nagy hülyeséget csináltunk. – nevetett. – És nehogy lelkifurdalásod legyen nekem.
-Majd igyekszem. Mikor fejezzük be a takarítást?
-Majd holnap. – ásított, majd felült. – Ha lesz hozzá kedved, és nem azon jár az eszed, hogyan győzzél a buta játékaidban. Meg hát hosszú még ez a nyár… lesz mindenre időnk.
Felültem én is. Felkapta bugyiját meg melltartóját a földről, én pedig meg-csókoltam még gömbölyű vállát gyorsan. Úgy tett, mintha mi sem történt volna, álmosan öltözött fel, egy pillanatra ért csak hozzám, akkor, amikor megcirógatta az arcomat kézfejével.
És csak mosolygott.

A piercing

Egy nyári meleg nap volt…Emlékszem, augusztus 10. Én 15 voltam(vagyok), míg baránőm Petra augusztus 3.-án volt 15. Erre az alkalomra mentünk piercinget csináltatni.

Egy nyári meleg nap volt…Emlékszem, augusztus 10. Én 15 voltam (vagyok), míg baránőm Petra augusztus 3.-án volt 15. Erre az alkalomra mentünk piercinget csináltatni. Mindettőnk szülei milliomosok, és mindent megengednek nekünk. Nekem már volt egy a nyelvemben, most mindketten köldök be akartunk.
Petra épp összeveszett a szüleivel,ezért valami vadban is gondolkodott.

Mikor odaértünk a szalonhoz, meglátta a képeket.
-punci piercinget akarok!-jelentette ki,és már ment is be.
Nekem nem volt szimpatikus a szalon, sok kigyúrt állat, tele tetkókkal, de a barátnőm ide akaart jönni.
-szeretnénk 3 piercinget!-mondta a pultnál ,egy eléggé ronda hapsinak.Az meg csak mosolygott Petrán,mivel eléggé kívánatos lány volt. Most egy mini fehér topot viselt,és egy fehér miniszoknyát,alá piros tangát. Gyönyörű mellei,és hasa volt. Hosszú szőke haja,és szép zöld szeme.
-oké! menjetek oda a függöny mögé, mindjárt megyek-mondta a srác. Bementünk. Volt egy asztal, amire fel kellett feküdni a lyuk beszúrásához, és volt egy kanapé is.
-oda feküdj fel! hova szeretnél piercinget?- kérdezte a pasi,mikor bejött.
-köldökömbe,és oda le:)-felelte Petra,majd szépen felfeküdt az asztalra.
Láttam a srácon,hogy nagyon megkívánta,és elkezdte simogatni.Én kicsit megijedtem,Petrának viszont tetszett.
A srác lehúzta a szoknyáját,és a Piros tangát. Petra teljesen szét tette gyönyörű lábait. A srác felemelte a tűt.
-mehet? vagy egy kicsit érzéstelenítsem?
-érzéstelenítés!
A hapsi kihúzott egy fiókot,és elővett belöle egy nagyon nagy kék vibrátort.Hirtelen felnyomta petrának. Ő feljajdult. A vibrátor gyönyörűen nézett ki szépen leborotvált puncijában. A srác rámnézett.
-gyere!-mondta.
-hova?én nem szállok be!-tiltakoztam.
-azonnal idejössz-kött oda hozzám, és odarángatott az asztalhoz.
-nyald ki!-parancsolta. Ekkora már az összes (azt hiszem 5) nagy kigyúrt állat odajött.
Kinyaltam petrát,és még sok dolgot kellett csinálnunk.Leszoptuk mindegyiket, ujjaztak, meg minden. De nagyon jó volt.
A végén ingyen beszúrták a piercinget.

Hétköznapi élvezetek

Amikor új lakásba költöztem, akkor új energiával telt meg szexuális életem, ráadásul összehozott a sors egy régi szerelmemmel.

Új város, új lakás, új élet. A bútorok már tegnap a helyükre kerültek, de a szoba közepén még ott tornyosulnak a ruhákkal, könyvekkel, apróságokkal teli dobozok.
– Jó lenne ma már ezen is túl lenni – intek feléjük. – Segítesz majd adogatni, ha letöröltem a polcokat? – kérdezem a férjem.
– Nem arról volt szó, hogy nagybevásárlást kell csinálnunk?
– De. Azt is meg kell csinálni – sóhajtom. Hosszú lesz a mai nap is, már látom.
– Na figyelj! Összeírod a listát, hogy mit kell venni, én elmegyek a gyerekkel, bevásárolok, megebédelünk, meg neked is hozunk valami kaját. Addig te nyugodtan takaríthatsz, pakolászhatsz. – mondja rövid hallgatás után a párom.
Tudom, meg érzem is a hangjából, hogy jobban esne neki, ha velük mennék, mert nem szeret egyedül vásárolni, de sok értelme nincs. A pakolással is gyorsabban haladok még egyedül is, ha közben nincs útban senki.
Így aztán gyorsan megírom a listát, és miután magamra maradok, fejest ugrok a rendrakásba.

Lassan már dél felé jár, mire nagyjából végzem. Épp nekivesekedem, hogy a feleslegessé vált papírdobozokat lehordjam a lakásból a szemeteshez, amikor csöngetnek. Errol rögtön eszembe jut, hogy sürgosen kulcsot kell másoltatnunk, hogy legyen mindkettonknek, és miközben kinyitom az ajtót, hogy beengedjem a férjem, a szám is nyitom, hogy rögtön közöljem is vele ezt. Aztán nyitva is marad a szám, de a hang bennreked. Csak állok ott leesett állal, kikerekedett szemmel. Mert az ajtóban nem a férjem áll.

Lassan már húsz éve nem láttam ot, de rögtön felismerem. Annyiszor bámultam ot a gimnázium folyosóján a szünetekben, az iskolai kosármeccseken, amikre csak miatta mentem el, az ünnepségeken, ha szerencsémre úgy sorakoztattak fel minket, hogy láthattam ot, hogy teljesen beleégett az agyamba egy kép róla. Emlékszem, régen 100 méterrol is felismertem a járása, a mozgása alapján. Most itt van, alig fél méterre tolem, mégse hiszem el, hogy ez tényleg o. MIT KERES ITT?! HOGY KERÜL IDE?! A szívem egy hosszú pillanatra elfelejt verni, de aztán bezzeg olyan heves dobogásba kezd, mint annakidején, amikor egyszer leült a barátjával a mi asztalunkhoz az ebédloben, mert nem volt máshol hely. Majdnem megfulladtam akkor az ételtol, úgy összeszorult a torkom izgalmamban.
De most is az ájulás kerülget. Alig jut el a tudatomig a szava, ahogy köszön, bemutatkozik (feleslegesen), és aztán magyarázatként hozzáteszi:
– Én vagyok Kristóf új osztályfonöke. Családlátogatásra jöttem.
Aztán csak néz várakozóan, kutatóan. Én meg csak állok ott megkövülten, kócos hajjal, porosan, izzadtan, egy szál ujjatlan kisköpenyben, hónom alatt egy halom összehajtott papírdobozzal. TE JÓ ISTEN, mit gondolhat rólam?! Muszáj megszólalni, megmozdulni!
Eloször is sürgosen becsukom a szám, és nyelek egy nagyot, meg gyorsan pislogok néhányat, hogy magamhoz térjek.
– Elnézést… – motyogom, és félrehúzódom, hogy beengedjem. – Azt hittem, a férjem jött meg… Elmentek bevásárolni Kristóffal…
… De nemsokára már itt kell lenniük…
JAJJ, EGEK! Az eloszoba tele dobozokkal, bemutatkoznom is illene, de hogy nyújtsak kezet, amikor tiszta kosz vagyok. Meg magáznom is kellene, hisz tulajdonképpen teljesen egyoldalú volt az ismeretségünk, o soha észre sem vett, de hogy magázzak valakit, akibe 4 éven keresztül olyan veszettül szerelmes voltam, akirol annyit ábrándoztam, és akinek a közelségétol még most is remeg a lábam.
– Elnézést, hogy így magukra török bejelentkezés nélkül, de a beiratkozáskor még nem tudott a férje telefonszámot megadni, hogy elore ideszólhattam volna. Sajnálom, hogy megzavartam a munkában, de sürgosen beszélnünk kell a hétfoi nap miatt. – mondja, miközben belép, és tétován megáll a dobozhalom elott.
Ráadásul még el is pirul zavarában. És olyan furcsán is néz… aztán nyel egy nagyot, és elkapja rólam a szemét… EGEK, csak nem ismert rám?! Hiszen attól, hogy látszólag keresztülnézett rajtam, még tudhatta, hogy ki küldött neki képeslapot születésnapjára, meg mozijegyet egy osztálytársnojén keresztül.
És akkor… és akkor visszapillant rám még egyszer, de nem a szemembe néz, hanem a lábamra. AHA!! Szóval a mini alól kilátszó combom a pirulás oka!!
Mázsás súly gördül le a lelkemrol, legszívesebben felnevetnék, de csak egy széles mosolyt engedélyezek magamnak, a zavarom tovaszáll, s bár a szívdobogás megmarad, most már viszonylag nyugodtan tudom kezelni a helyzetet. Megszabadulok a hónom alatt lévo dobozoktól, betessékelem a nappaliba, elmagyarázom, hogy kicsit korai a családlátogatás, mert még be se rendezkedtünk igazán, és újabb suru „elnézés” – ek közepette eltunök a fürdoszobában, hogy kezet mossak.
Kapkodva végigtörlöm magam egy benedvesített törülközovel, megfésülködöm, s miután nagyjából visszanyertem emberi formám, utánamegyek a szobába. Háttal áll, a könyveket nézi a polcon. A fenekén feszül a vászon farmer, szokás szerint sportcipot visel, és persze sötétkék a pólója, még jobban kiemelve szokeségét, kék szemét. Mit sem változott az ízlése… és az alakja se. Talán kicsit soványabb. És rövidebb a haja, pedig a félhosszú jobban áll neki. Legszívesebben odalépnék a háta mögé, átkarolnám, hozzásimulnék, belekapaszkodnék izmos mellkasába, keskeny csípojébe, és arcomat a hátának szorítva elsuttognám, hogy o volt életem legnagyobb szerelme, és azóta se volt senki, senki, aki felébresztette volna bennem ezt a szenvedélyes érzést. És hogy tudom, most már nem is fogja senki. És hogy nem hittem volna, hogy látom még az életben, és ez egy óriási csoda. Megérzi a jelenlétem, hátranéz, megfordul, és találkozik a tekintetünk. Láthat valamit a szememben az elozo gondolataimból, mert vizsgálódóvá válik a nézése. Magam is meglepodöm a merészségemen, ahogy megállom, és nem fordítom el a fejem. És o is csak néz, de már nem kutatóan, inkább… gyönyörködve…. Nem, ezt nem hihetem!… És mégis: mintha simogatná az arcomat a tekintetével. És halvány, bátortalan mosoly lebeg a szája sarkán. Valami hihetetlen bátorság száll meg ettol, és kibukik belolem:
– Te ugye miskolci vagy?
Elkerekedik a szeme, és most az o szája marad tátva egy pillanatra.
– Igen.
– És a Hermanba jártál. – ezt már nem is kérdezem.
– Igen.
– Emlékszem rád. Egy évfolyamra jártunk. Én per 5 – ös voltam.
– Én meg per 3 – as. (Nekem mondod? – gondolom magamban vigyorogva.) Nahát… – nyögi, és megint kutatva néz, próbál emlékezni rám.
Megmondom neki a lánykori nevem, de biztos vagyok benne, hogy nem fog emlékezni rám.
– Nem, nem emlékszem. Én jobbára csak a saját osztálytársaim ismertem, meg még pár srácot, akikkel egy kosárcsapatban játszottam.
– Kosárlabdáról jut eszembe: Kristóf régi iskolájában karate – edzéseket is tartottak, és o már kék öves volt. Meg úszni is járt. Minden reggel hajnalban már mennem kellett vele, mert ha nem lett lefárasztva még iskola elott, nem bírt nyugton ülni az órákon.
Lassan belemerülünk egy tanár – szülo beszélgetésbe, azzal a különbséggel, hogy szerencsére visszategez. És talán ez az oka, hogy fokozatosan felenged, és sokkal inkább barátivá válik a hangnem, mint hivatalossá. Hétfon kezdodik egy háromnapos osztálykirándulás, emiatt jött, hogy figyelmeztessen minket: nem lesz tanítás. Amikor a múlt héten a férjem beíratta a gyereket az iskolába, ezt elfejtették mondani neki.
– Elvileg eljöhet o is velünk, bár nincs befizetve, de az egyik gyerek eltörte a lábát, és így se o, se az édesanyja, aki kíséroként jött volna velünk, nem jöhet, de a helyük megvan, és így legalább nem veszne kárba.
Nagy kísértést érzek, hogy lelkesen én is jelentkezzek kíséronek, de nem lehet: kezdenem kell az új munkahelyemen. Pedig rákérdez, hogy nem tudnék – e velük menni. Elmagyarázom a helyzetet, mire lassan elterelodik a beszélgetés az iskoláról és a gyerekrol a munkámra, meg a költözés okaira. Istenem, úgy issza a szavaimat, mintha isteni kinyilatkoztatást hallgatna! Eloredolve, csillogó szemekkel bámulva figyel rám, és a nem szuno kérdései is oszinte érdeklodésrol árulkodnak. Valami remegés kezdodik bennem a gyomrom táján, csodát érzek közeledni. De hát már maga az is csoda, hogy itt van, hogy láthatom, hogy beszélhetek vele! Elmerül bennem minden más lassan, olyan mintha csak mi ketten léteznénk a világegyetemben. Egyszer csak elfogy a mondanivalóm, és o se kérdez. Csönd telepedik közénk, és felszakítja bennem a régi sóvárgást: tudom, hogy ott van a szememben, mit érzek iránta, és tudom, hogy olvas a tekintetembol. És mintha tükörbe néznék: az o szemébol is vágy sugárzik felém. Mozdulnék és látom: o is mozdulna felém, de megbénítanak bennünket a társadalmi konvenciók. Mégis: édes ez a szenvedés. Keseruségként ér, ahogy megszólal a csengo, és szétrombolja ezt a meghitt pillanatot.
Látom a sajnálkozást az o szemében is, ahogy a megérkezo fiúk visszarángatnak minket a való világba. El is búcsúzik hamar. Az ajtóban még megfordul, mintha mondani akarna valamit, és én megérzem, hogy találkozni szeretne még velem, de hirtelenjében nem tud ürügyet kitalálni rá. A torkomban dobog a szívem. Tudom, hogy végzetes lépésre szánom el magam, s talán hiábavalóan, de azt is tudom: örök életemben bánnám, ha nem élnék ezzel a csodaszeru alkalommal. A férjem a gyerekkel már a konyhában pakol, kettesben vagyunk az eloszobában, és én halálraszánt merészséggel megfogom a karját, picit megszorítom, és nyomatékosan azt mondom:
– Bemegyek majd az iskolába érdeklodni, hogy sikerül Kristófnak a beilleszkedés az új közösségbe.
– Az jó lesz. Oda fogok figyelni rá, megígérem. – sóhajtja, hosszan a szemembe nézve. És közben mindketten tudjuk, hogy a szavak mögött mi bújik meg. Hogy elindultunk egy úton, ami ki tudja, hová vezet majd.

Végül is nem mentem be az iskolába. Nem volt rá szükség. Kisváros ez, egyetlen uszodája van. És o odafigyelt a mondatomra, hogy én kísértem mindig a fiam úszni, és ez ezentúl is így lesz. Már az elso alkalommal összetalálkoztunk. Láttam, ahogy végigsiklik a tekintete a fürdoruhás alakomon, és megemelkedik a mellkasa a mély sóhajtól, amit felszakít belole a látvány. Pedig sose voltam különösebb szépség, és így a 4. x felé, a szüléstol, szoptatástól megváltozva, pláne nem vagyok olyan veszettül kívánatos. Mégis kellettem neki, és ezt egy percig sem titkolta. Valami szavak nélküli megértés alakult ki közöttünk. Persze beszélgettünk sokat: a gyerekrol, az iskoláról, a sportról, a városról – közömbös témákról. De a szavak mögött mást gondoltunk.
Eleinte az uszodában találkozgattunk, de hamar meggyozött, hogy elég nagy már a gyerek, hogy egyedül járhasson úszni, és attól kezdve felcseréltem az úszást a délutáni konditeremmel. O ajánlotta, o kísért el eloször, o mutatta meg a gépek használatát, segített edzéstervet kidolgozni (testnevelés szakosként értett hozzá), látszólag mintha csak egy régi ismerosének tenne szívességet ezzel. Nem hiszem, hogy a külso szemlélo bármit észrevett volna rajtunk. De én tudtam, hogy nem pusztán udvariasság vezeti, amikor hazakísér edzés után. És o is tudta, hogy miért ballagok olyan lassan az oldalán.

Új város, új lakás, új élet – régi szerelem. 2 hónapja már, hogy újra lobog a régi tuz a szívemben. Amelyik soha ki nem tudott hunyni, csak parázslott eltemetve a tole távol töltött évek, a szürke mindennapok, a másokkal való kényszeru próbálkozások, a magánytól való félelembol kötött kompromisszumok súlya alatt.
És most itt van, itt áll elottem. Túlóráztam, nem mentem edzésre, és kilépve a cég kapuján megláttam ot az utca túloldalán a kocsijának támaszkodva. Ahogy észrevett, kihúzta magát, tett egy tétova fél lépést felém. Az egész férfi egy kérdojel, süt belole a feszültség, az aggodalom. Ég a szeme, remeg a szája széle. Nem biztos benne, hogy hogyan fogadom ezt az akcióját. Hiszen én férjnél vagyok, és o a fiam tanára. És ez egy kisváros.
Nem tudja, hogy nem érdekel, ha ég és föld összeszakad is: KELL NEKEM! Olyan rég és olyan nagyon kell!!
– Túlóráztál?
– Igen. Nem tudtam menni edzésre.
– Hazavigyelek?
– Igen.
Aztán mélyet lélegezve, összeszoruló torokkal hozzáteszem:
– Hozzád.
Megrándul, azt hiszem, hogy itt a nyílt utcán megcsókol, de fegyelmezi magát. Csak a szeme beszél.
Szótlanul nyitja az ajtót, besegít. Az úton végig hallgatunk, látom, hogy kényszerítenie kell magát, hogy a vezetésre figyeljen, és ne hajtson túl gyorsan. De nem lakik messze. Eloreenged az ajtónál, de hátra se fordulva csapja be maga után. Azonnal a kezem után nyúl, nekiveti a hátát az ajtónak, és magához ránt, lecsap az ajkamra a szája. Mint a kiéhezett vándor, aki végre élelemhez jut, olyan mohón csókol, szinte felfal, tenyere szorosan fogja a fejem, ujjai a hajamat túrják, másik keze a hátamat, a csípomet szorongatja. Aztán megnyugszik kicsit, míg lélegzetért kapkodunk, vállgödrébe fekteti arcom, simogatása lelassul, lágyabbá válik. Megint rámhajol a szájával, de most már gyengéd a csókja, inkább csak sok apró puszi – mintha így kérne bocsánatot az elozo hevességéért. Aztán csak néz, néz hosszan a szemembe, már nem is simogat, inkább lágyan ringat az ölében:
– Te egy csoda vagy! – suttogja mosolyogva.
– Ez az egész egy csoda. És te nem is tudod, hogy mekkora – felelem, de nem hagyok idot neki, hogy rákérdezzen: miért?
Most én csapok le a szájára, úgy tapadok hozzá egész testemmel, mintha bele akarnék olvadni, eggyé akarnék válni vele – és tényleg azt akarok. De valami közénk feszül, és érzem, hogy nem esik jól neki a hevességem. Eltolom hát a csípomet tole, hogy a kezem közénk férhessen, és kiszabadítsam a nadrágbörtönbol ezt az édes akadályt. De a gazdája mást gondol, csak annyit hagy, hogy végigsimítsak rajta a nadrágon keresztül, aztán a csuklómnál fogva eltolja a kezem, és már terel is a szoba felé, az ágya felé, ahol aztán vetkoztetni kezd. Minél kevesebb a ruha rajtam, annál kevesebb hely van a borömön is, amit még nem csókolt meg, nem cirógatott meg a kezeivel. Már a bugyimnál jár mire odáig jutok, hogy levarázsoljam róla a pólót – csak velem hajlandó foglalkozni, nem segít nekem, hogy le tudjam vetkoztetni. Mikor a bugyi alatti területet kezdi el feltérképezni a szájával, nekem is elmegy a kedvem a további próbálkozásoktól, átadom magam a gyönyöröknek. Remeg a lábam, és úgy érzem, mindjárt bepisilek, ahogy a nyelve újra és újra végigsiklik a csiklómon. Egyszeruen nem bírom tovább, el kell tolnom a fejét, annyira intenzív az érzés, hogy nem tudom elviselni. Felnéz rám kérdon. Beleremeg a lelkem az arca látványába: olyan szép! Annyira szeretem! Rászorítom a tenyerét a szeméremdombomra, de a végre végighullámzó borzongásom sokkal inkább a szemétol van, mint a kezétol.
Mikor kicsit megnyugszom, hátrahanyatlom az ágyra, húznám magamra ot is, de végre eszébe jut, hogy elobb meg kellene mégis szabadulnia a felesleges ruhanemuktol. Meg is teszi pár rántással, és máris ott bújik az ölemben, végre a combjaim közé ölelhetem a derekát, háta mögött keresztbe tett bokáimmal szorosan magamhoz húzom, talpammal a fenekét simogatom, míg egy hosszú, mély csókban forrunk össze. A nyelvem felfedezoútra indul a szájában, érzem, hogy izgalma magasba csap ettol. Tenyerével végigsimít a fenekemen, hüvelykujja közben a bejáratot keresi meg és simítja végig, hogy segítsen megtalálni a tapogatózó, vágyakozó testrészének a neki kedves helyet. Besegítek neki én is a kezemmel, nem mulasztva elobb egy kicsit becézgetni azt a kemény és mégis puha rudat, mielott magamba ereszteném. Lassan, fokozatosan hatol belém, pont úgy, ahogy szeretem: eloször csak a bejáratot izgatva, aztán egyre mélyebbre elmerülve bennem, míg végül, mikor már a szenvedélyem a csúcson jár, teljesen betöltve, hogy a heréi érintése lökjön át abba az állapotba, amikor megszunik létezni a világ, csak a gyönyör van, és a vad szívdobogás. Eddig még sose tudtam ezt a pillanatot nyitott szemmel átélni, de most el se tudom képzelni, hogy ne lássam ot közben. O is engem néz, valami sosem – látott van a szemében. Egymás forró lélegzetét érezzük, ahogy levego után kapkodva együtt ringunk az kéj hullámain. Aztán lassan elcsitul a testünk. De az én lelkem még mindig remeg, ahogy megértem: mennyivel másabb volt ez a szerelmeskedés, mint az összes eddigi szeretkezésem. Azok hétköznapi élvezetek voltak. Ez maga volt a csoda!