Egy felejthetetlen baráti összejövetel története


Lacival és feleségével Évával már régre nyúlik vissza a barátságunk. Még a Lacika születése idején ismerkedtünk meg. Jó barátok lettünk, annyira, hogy felkértek bennünket, legyünk a Lacika keresztszülei. Mi még akkor nem voltunk házasok sem a feleségemmel Anitával. Ennek már jó néhány éve. Lacika az idén érettségizik.
Mint minden évben június végén egy népes baráti társasággal ünnepelték meg a nevük napját. A kertváros szélén laktak, környéken csak néhány szomszéddal, így nem zavartak senkit, ha egész éjjel ment a hangos zene. Ilyenkor összejött néhány rokon. Laci szülei, Éva szülei, Éve testvére, és sok-sok barát, családostól, illetve a Lacika barátai, fiúk-lányok. Többgenerációs buli, mindenki jól érezte magát, folyt a pia literszámra. A társaság nagy része ismerte már egymást. Minden ilyen alkalmon jelen volt. A tavalyi buliról sajnos hamar hazamentünk, már nem is tudom miért. Később tudtuk meg, hogy a hajnaltájt már egy kicsit felszabadult lett a csapat. Lányok már nem voltak szomjasok, és vetkőző showt adtak elő, majd a medencében folytatták. A partinak Éva háziasszony vetett végett. Talán ez évben is fog történni valami érdekes, izgalmas dolog.

Laciéknak a ház mellett volt egy nagy 2 állásos garázs, ami elég nagy volt ahhoz, hogy ott elférjünk mindannyian. Két furgon is kényelmesen elfért benne. Két sorban asztalok voltak, az egyik oldalon nagy fa asztalok padokkal, a másik sorban műanyag asztalok székekkel, amit a vacsora után el lehetett rakni, és máris volt hely táncolni. A bográcsban már délután óta főztük a marhapörköltet, a húsok bepácolva a grillezéshez, a hűtő megrakva italokkal. 7 körül érkeztek a vendégek, a rokonok, majd a Lacika barátai, fiúk lányok vegyesen. Párban és páratlanul is. Érkezési sorrendben már ült is mindenki az asztalhoz, evés előtt koccintás, aztán a frissen érkezőkkel szintén koccintás. A hangulat emelkedett, a kaja, és főleg a pia is fogyott. A társaság egy része kint beszélgetett, dohányzott, másik része bent az asztaloknál míg megint mások már táncoltak. A zene szólt hangosan, bent már csak akkor hallottuk a másik hangját, ha közel hajoltunk hozzá. Ahogy ott ülök az egyik asztalnál, néztem a fiatalokat, melyiket ismerem meg tavaly-tavalyelőttről, de hát abban a korban egy év alatt is sokat változnak. A szemem megakadt az egyik leányzón, aki úgy 17-18 lehetett. Eddig még nem láttam, nem emlékeztem az elmúlt évekből rá, biztosan új a társaságban. A feleségemre Anitára emlékeztetett, mikor ennyi idős volt. Olyan 165cm lehetett, és nem a manapság divatos fogpiszkáló láb, vékony, „sefenék”, „secici” alkata volt, mint a többi lánynak. Izmos lába, szép kerek feneke, viszonylag széles csípője, keskeny dereka a szoknya és a felsője között. A felsőjét domborította egy kellemes méretű formás cici, ami szerintem nem volt melltartóba csomagolva, szabadon ringtak a fölső alatt. Azon tűnődtem, hogy Anitának is ekkora volt nagyjából. Milyen kényelmesen elfért a lazán nyitott tenyeremben. Azóta eltelt vagy 20 év, de két gyerek után, kicsit megasszonyosodva, immár méretes kéttenyérnyi cicijeivel, nagyobbacska, de még mindig kerek fenékkel is csodásan néz ki. Néztem tovább a kislányt, és ami miatt még elbűvölt, akárcsak Anitának, hosszú természetes vörös haja volt. Ahogy így elgondolkodva végig mértem eljutottam a bájosan kerek, mosolygós arcáig, két oldalt a kis gödröcskékkel, majd egész a szeméig. Gyönyörű zöld szemei voltak, és éppen rám néztek. Ekkor gondolkodtam el rajta, hogy vajon mennyi ideje nézhetem már? Mikor összeért a tekintetünk, a lány elmosolyodott. Pár másodpercig még álltuk egymás tekintetét, de aztán bejöttek a barátnői is és elmentek inni valamit. Ekkor esett le, hogy én meg stírölöm ezt a tizenéves kislányt, mikor itt a család, barátok, de szerencsére ez senkinek sem tűnt föl.

Az este folytatódott, ittunk, táncoltunk. Nem párban, hanem úgy mindenki mindenkivel. Volt ott mindenféle zene. Mai pörgősebb, már retrónak mondható, a mi fiatalságunkra emlékeztető zenék, még magyar nóták is. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a vörös kislány pont elém kerül, fenekét az ágyékomhoz nyomta, ott táncolt pár másodpercig, majd továbbállt. Akár véletlen is lehetett. Egyszer igen, de másodszor már nem. Bevallom jól esett, és kezdett érdekelni, mi fog ebből kisülni. Mikor harmadszor is oda tévedt, átöleltem a derekát. Lesz, ami lesz. Ennyi idő is elég volt, hogy az ágyékomhoz simuló formás feneke megindítsa odalent a vérkeringést. Hímtagom kezdett megkeményedni, ezért is engedtem el, mielőtt még esetleg látványos dudor keletkezne a nadrágomon. Meleg lévén, most is csak a térdig érő farmer nadrágom volt rajtam. Kezdődő izgalmamat azért biztosan megérezte, mert mikor elengedtem a derekát megfordult, szemembe nézett, huncut mosoly volt az arcán. Tudta, hogy már elvarázsolt.

Később Lacival beszélgettünk az asztalnál, aki ezután kiment rágyújtani. Ekkor két pohárral a kezében a vörös leányzó termett előttem:

-Mit iszik? – kérdezte magázva, úgy, hogy egészen közel hajolt hozzám. Csodás illata volt a parfümjének, és ahogy előrehajolt, beigazolódott, hogy nem volt rajta melltartó. Felsőjébe beláttam, s láttam a gyönyörű halmokat. Gondoltam, sőt már tudtam ez a lány játszik velem. De meg kell hagyni, ügyesen csinálja. Rám nézett, látta, hogy tetszik amit láttam, megint csak mosolygott.

– Talán pertut! – mondtam. Majd elvettem az asztalról egy üveget, hogy öntök a poharakba, majd mikor visszaültem, a lány a combomra ült. Csodás feneke ott pihent a combomon, derekát átöleltem. Férfiasságom megint éledezni kezdett. A pertut megittuk, természetesen a velejáró puszik sem maradtak el.

-Most már tegezhetsz – mondta nevetve. Majd egyik kezével térdemre, másikkal a dudorodó ágyékomra támaszkodva fölállt, dobott egy puszit és kiment a garázsból. Már másodszor sikerült felhúznia a kiscsajnak. Kellett nekem kikezdeni vele. De hát nem is én kezdtem. Vagy mégis? Ki tudja már.

Le kellett hűteni magam. Ezt nem szabad, mi van, ha meglátja Anita? Kezembe vettem egy hideg sört, és kimentem a levegőre. kint beszélgettünk, iszogattunk. A kis vöröst nem is láttam egy ideig. Megpróbáltam nem figyelni rá. Néhány sörrel később éreztem, hogy az elfogyasztott folyadék hatására veseműködésem intenzívebbé vált. Elindultam a fürdőszobába. Más is hasonlóan gondolkodott, mert már a nappali ablakából láttam, amint éppen két lány megy be a mosdóba, és még ketten várakoznak az ajtóban. Annyit én nem tudok várni, gondoltam magamban. Más megoldást kellett kitalálnom. Elindultam, hogy megkerülöm a garázst, mögötte keresek egy jóképű fát, amit megöntözhetek. Amint befordultam a garázs mögé, más is hasonlóképpen gondolkodott, mint én. Kit látok a fűben guggolni egy fa tövében. A vörös kislány. Mikor meglátott felnevetett.

-Foglalt volt a mosdó? – kérdeztem

-Igen. Gyere, van még itt hely! – csilingelt a hangja, és úgy vihogott, majd elesett. Ilyen invitálásnak nem lehetett ellenállni.

Mellé álltam, ő a garázs felé fordulva, én a kert felé. Kigomboltam a nadrágom, cipzárt lehúztam, meg egy kicsit a nadrágot is. Elővettem a farkam, és már jött is belőle. A lány végig csak nézte. Én meg őt. Ekkor vettem észre, hogy nincs bugyi a lábára lehúzva, talán nincs is rajta? A gondolattól, hogy ott van mellettem, és végig nézi, a kezemben ágaskodni kezdett a szerszámom. A leány is észrevette. Nem volt nehéz. Előbb vízszintesen, majd ívben jött a vízsugár. Ekkor már úgy nevetett, azt hittem valaki meghallja. De szerencsére a zene még elég hangosan szólt. Ő ekkorra végzett. Kért egy pzs-t. Volt a nadrágom farzsebében. Miközben kivette, a nadrágom teljesen lecsúsztatta a bokámig. Ott álltam előtte letolt nadrággal csupasz fenékkel, kezemben a kemény holdat bámuló farkammal. Mellém állt, fülig érő szájjal érdeklődve figyelte a szerszámomat, ami nem akart elapadni. Mikor végeztem, mondta, hogy megtörölgeti azt is. Egyik kezével lehúzta a bőrt tövig a másikban lévő papír zsebkendővel pedig a makkom törölgette körbe. Olyan lassan és olyan érzékkel csinálta, azt hittem rögtön elmegyek ott a kezébe. Letette a papír-zsebkendőt, de a farkam nem engedte el. Lassan elkezdte húzogatni rajta a bőrt és már végig az arcomat nézte a reakciómat. Csak álltam ott megbabonázva, nagyokat sóhajtottam, és már gondolkodni sem tudtam, hagytam az eseményeket haladni, hagytam, hogy ő irányítson. Elvesztem. Néztem az arcát, és láttam a kéjt, az ő szemében is, a csillogást. Elengedte a farkam, a garázs felé fordult, előre dőlt, felhajtotta a szoknyáját nekitámaszkodott a falnak fenekét kitolta felém, és mondta:

-Gyere!

El sem akartam hinni. Ott volt előttem a gyönyörű fehér kerek feneke. Tényleg nem volt rajta bugyi! Ki tudott volna ellenállni? Csak csodáltam, az ámulattól nem tudtam hirtelen mit kezdjek először is vele. Leguggoltam, kézbe vettem, simogattam a fenekét, pici csókokat adtam rá. Belenyaltam a gyönyörű húsos, nedves puncijába. Nagyon finom volt. Bedugtam az egyik ujjam. A lány nagyot sóhajtott. Szerettem volna kiélvezni ezt a finom tini puncit.

-Ne! Erre most nincs időnk! Csak dugj meg! – Adtam még gyorsan a kerek dombokra egy puszit.

Felálltam, odaillesztettem az ágaskodó farkam a vágyakozó puncihoz, szépen becsúsztattam a makkom. Nagyon nedves volt már, bár könnyen bement, azért lassan csináltam. A lány már nem bírt várni, fenekét gyorsan hátra tolta, úgy benne voltam tövig, hogy a kerek feneke rásimult az ágyékomra. Isteni érzés volt. Forró volt, és teljesen körülölelte a farkam, ami kitöltötte a puncit. Kiélveztem ezt pár másodpercig, majd kicsit kiengedtem, hogy csak a makk maradt benn, megfogtam a csípőjét, és ismét tövig húztam a farkamra. A lány egyet halkat sikított. Megálltam, vártam, de szólt, hogy ez nagyon jó. Ne hagyjam abba! Nagy lendülettel elkezdtem dugni. Csattogott a kerek feneke az ágyékomon. Nagyon tetszett neki, de nekem is. Ő egyre nedvesebb lett, a farkam pedig egyre jobban lüktetett. Egyik kezemmel benyúltam a fölsője alá, a mellét masszíroztam, gyúrogattam, bimbója kő kemény volt. Itt ez a csodás kislány, aki beleadott apait-anyait, hogy elcsábítson, és sikerült neki. Nem is akárhogyan. Éreztem, hogy hiába az elfogyasztott pia mennyiség, nem bírom már sokáig. A lány is egyre szaporában vette a levegőt, és egyre hangosabban sóhajtozott. Sikerült tartanom addig amíg meg nem éreztem, hogy teste megfeszült, majd sikított egyet, és lábai megremegve elélvezett. Nem bírtam már tovább, a szép fenekére engedtem élvezetem nedveit, beterítve azt. Sóhajtoztam, lábaim remegtek.

-Hú keresztapa ez nagyon király volt! – hallottam meg ekkor a Lacika húgának, Lillának a hangját, aki ki tudja mióta állhatott mellettünk. Teljesen ki voltam kapcsolva. Nem létezett más csak a kislány, a csodás feneke, forró puncija és a benne dolgozó, lüktető farkam. Beugrott, hogy Lilla mindet végignézte, elmondhatja Anitának. Bukta van. Szerintem ez látszott az arcomon, a szememben.

-Nyugi nem mondom el keresztanyának. – azzal megfogta már csak félig merev farkam, finoman megsimogatta – Hacsak…. – kezdett bele az alkuba, de nem folytatta – Majd máskor. – mondta, majd eltűnt a garázs sarkánál. Mit akarhat ez a kis bestia? De nem volt idő tűnődni ezen.

Gyorsan rendbe szedtük magunkat. Egy csókot adtam a lánynak, megköszöntem ezt a csodálatos élményt, majd külön-külön előjöttünk a garázs mögül.

Mikor a garázs elé értem, Lacikával találkoztam, aki gondolom, látta, hogy a kis vörös is meg én is a garázs mögül jövünk elő, s megkérdezte:

-Na milyen volt a Nóri, ugye milyen jól tud szopni? – ekkor tudtam meg a nevét. Szabadkoztam, hogy ilyen nem történt. És végül is tényleg. De talán majd egyszer.

Beszélgettünk még egy pár szót egy sör társaságában, mikor megjelent Anita egy pohárral a kezében. Valami gyümölcsleves vörösboros koktélt kortyolgatott. Látszott rajta, hogy ő is ivott már pár kortyot. Vidám volt, de azért megjegyezte, hogy alig látott ma este, és vele még nem is táncoltam. Mivel épp az egyik kedvenc számunk szólt odabent, megöleltem, megcsókoltam.

-Hölgyem! Szabad egy táncra? – természetesen igent mondott, kézen fogtam, bementünk a garázsba, letette a poharat, bepördültünk a tánctérre. Hosszú még az éjszaka…