Igazából soha semmi dolgom nem volt Zsuzsával, egyike volt azon kolléganőimnek, akikről alig tudtam valamit. Elvált, egy gyerek anyja, emellett a munkahelyi “suttogó propaganda” révén azzal is tisztában voltam, hogy férfi kollegáim közül kivel “járt” abban az időben, amikor én még nem dolgoztam ott.
Ami még tudott volt róla, hogy eléggé szűkölködik: volt férje nem fizet rendesen, ezért minden fillérre szüksége van, de ezek a dolgok engem nem igazán foglalkoztattak. Őt magát sohasem kedveltem, túl sokat pofázott, és általában véve egy buta tyúknak tartottam. Ám ez időtájt eléggé hadilábon álltam nőügyben, míg a fizetésemből jócskán félre tudtam tenni, és rendszeresen megengedhettem belőle magamnak ezt-azt.
Az egyik nap a liftajtónál azt láttam, hogy egy másik kolléganőm használt gyerekruhákat ad át neki egy szatyorban, aztán a liftbe beszállva Zsuzsa arról beszélt neki, hogy nem tud olyan ütemben 5-10 ezer forintot előteremteni, ahogy nő a gyerek. Ahogy beszélt, a fogait bámultam, és a szája mozgását, és arra gondoltam, hányszor élvezték tele ezt a soha be nem záródó levesnyelőt. Ahogy szálltak ki a liftből, rám nézett és észrevette, hogy a száját bámulom, meg talán azt is érezte, ahogy a vállát követem szemeimmel, majd egy villanásra szandálos lábujjain is elkalandozom.
Volt még tíz percem munkakezdésig, és a WC felé vettem az irányt, hogy könnyítsek szűk farmernadrágom szorításán. De önkéntelenül a női öltöző felé mentem inkább: valamiféle izgalmas ötlet hajtott, olyasmi, ami lebeszélt róla, hogy a vécédeszkán ülve éljem ki a hirtelen született képsorozatot: ahogy megszopatom és kinyalom Zsuzsát, ahogy felhúzom őt a faszomra, és végül ráélvezek a vállára. Nem, ezt most másként is el lehet intézni.
– Figyelj, tényleg olyan jól jönne neked alkalmanként 5000 ft plusz? – kérdeztem egyenesen tőle, miután kihívtam az öltözőből, talán először, amióta itt dolgozom. – Hát figyelj, persze, tudod a gyerek… – de nem hagytam, hogy végig mondja azt, ami engem egyáltalán nem érdekel. – Igen, tudom, azért kérdezem, mert… én tudnék neked alkalmanként kisebb összegeket adni – mondtam egyre lassuló szóformálással, és igyekeztem közben mélyen a szemébe nézni.
Láttam rajta, hogy egyelőre nem kapisgálja a lényeget. – Ajándékba? Óó, hogyhogy.. – de következő mondatommal fasszopó vonású szájára tapasztottam a szót. Nem csak azért, mert a “hülye picsa”-vihogást el akartam kerülni, hanem mert közben önkéntelenül is hozzám ért a karjával, és ettől a beszédközpontomban elszakadt az egyik gyeplő.
– Nem-nem, szó sincs róla, hogy ajándékba – mondtam még félig röhögve, ám a következõ mondattal megfogtam a vállait, és komolyan a a szemébe néztem. – Csak arról van szó, hogy megteszel nekem valamit, amiért én fizetek.
Hagytam neki két másodperc szünetet, de amikor mondani akart valamit, a szájára tettem a tenyeremet, és arrébb húztam a lányt, a liftajtó mögötti sarokba, majd folytattam.
– Figyelj, kell a pénz, ugye? Nekem meg idõnként kell valami,, amit te gond nélkül meg tudsz adni nekem. Szerintem nem vagyok egy bányarém, és garantálom, hogy senki nem fogja megtudni, hogy mit csinálunk. Én elõre odaadom a pénzt, és aztán utána ki-ki megy a maga dolgára, semmi érzelem, vagy kapcsolat, meg ilyenek, érted?
– Te most azt akarod, hogy feküdjek le veled?
– Nem Zsuzsa, én azt mondom, hogy idõnként szólok, hogy szükségem van rád, te pedig jössz, ha tudsz, és ha akarsz. Érted? Figyelj, nem ragozom tovább, adok kétezret, ha leszopsz, adok ötezret, ha eljössz hozzám egy menetre, és ha éjszakára is ottmaradsz, akkor legyen tíz.
– De most ezt hogy képzeled? – kérdezte, ám szemében a döbbenet mellett azt láttam, valahol élvezi a szituációt. Mi tagadás, kicsit engem is elkapott a gépszíj, el tudom képzelni, hogy ott akkor a fellépésemnek volt valami “hallgass, te kurva, mert most azonnal szétbaszlak” -szerű komolysága. Levegő után kapkodtam, és le akartam zárni ezt az egész hülye szitut, gondoltam, legfeljebb nem köszön vissza vagy fél évig, én meg beleverem ezt az egész ötletet két tépés vécépapírba. Már majdnem sarkon fordultam, hogy ott hagyom az egészet, amikor megragadta a karomat: “figyelj…!”
– Nem Zsuzsa, te figyelj. Munka után várlak a tetőtéri zuhanyzó előtt, egy kétezressel. Ha kell, akkor ott majd teszed a dolgodat, érted?
Majd kiugrott a szívem délután kettő óra öt perckor a zuhanyzó bejáratánál. Arra számítottam, hogy, ott állok majd bénán egy negyed órát, aztán hazamegyek lenyugodni. Zsuzsának híre-hamva nem volt, ám pár perc múlva megszólalt a mobilom. Ő volt az.
– Szia…figyelj, ez most olyan hülyén jön ki… nem is tudom, hogy mondjam… Nem beszélhetnénk meg a dolgot nálad? Én most ráérek kábé másfél órára, ha mondasz egy címet, akkor ott megvárlak, de inkább külön menjünk, oké?
Persze, hogy oké, még szerencse, hogy közel lakom, így fél háromkor már a kapuban találkoztunk. Egy szót sem szóltam hozzá, csak kinyitottam a kaput, majd felmentünk a lépcsőn. Igyekeztem mellette haladni, hogy azt érezze: partnerként tekintek rá, és nem kurvát látok benne, akinek már a lépcsőn rálehet izgulni a fenekére. Amikor beléptünk az ajtón, majd a szobába, nem kínáltam hellyel, láttam rajta, hogy iszonyú zavarban van, ám elejét akartam venni az olyanfajta tétova beszélgetésnek, amely arról szólt volna, hogy akkor ez most mi, amit csinálunk. Részemről elsősorban üzlet, ezért mielőtt egy szót szólt volna, elővettem az előkészített ötezrest a farmerem zsebéből, és letettem az asztalra. Ezen a ponton kitört belőle a feszültség:
– Hhhhátt, ez nem lehet igaz, miért kell ezt most így? – és folytatta volna, de ekkor már én nem bírtam magammal.
– Zsuzsa, ebből elég legyen! Tedd el ezt a pénzt, jó helyre kerül, és látom rajtad, hogy téged is izgat a dolog. Szerintem inkább csináljuk, minthogy beszélgessünk róla, oké? Ha részedről nem menne a dolog, akkor nem lennél itt, igaz? Csak arra kérlek, hogyha csináljuk, akkor csináljuk rendesen, akkor mindent beleadunk, nem? Rendben?
És ezzel az utolsó szóval megfogtam mindkét csuklóját és magamhoz húztam, majd mögé fordultam, és hátulról szorosan rátapadtam. Farmeremen keresztül is belém hatolt feneke domborulata, és miközben a nyakát kezdtem csókolni – még mindig fogva mindkét kézfejét – a faszomtól az agyamig visszhangzott a mondat: “Most kegyetlenül megbaszlak!”. Úgy zuhantam térdre, mint egy ólommal teli zsák, arcomat belemosva háta ívébe, aztán a rekedt hangján feltörő első nyögéssel nagyjából egyidőben belefúrtam számat a fanekébe.
Milyen vékony is ez a nyári egyrészes ruha – gondolhattam volna, ám gondolkodásról szó sem volt, hiszen azonnal feltűrtem ruhája alját, és nyelvemmel hegyesen átdöftem a bugyijátt, néhány felderítő csapással a segglyukát keresve. Egyszerűen a világon semmi más nem érdekelt ekkor, mint a bugyin keresztül kitapogatni a picinyke nyílást, aztán körkörös mozgással elkezdeni tágítani. Észre sem vettem, hogy eközben apró lépésekkel a heverő felé közeledtünk, talán Zsuzsa szándékosan tette meg ezt a pár lépést, mindenesetre hirtelen rátérdelt a heverőre, és egyetlen hirtelen mozdulattal levette magáról a ruhát.
Megcsapta az orromat bőre tejes felületéből áradó illat, és arra gondoltam, most minden másodperc időhúzás lenne, amit a nadrágom lefejtésével töltenék. De muszáj volt megtennem, amilyen gyorsan csak lehet, hogy el ne veszítsem folyamatossá váló hörgéseinek hangulatát. Pár másodperc alatt letéptem magamról az összes ruhát, a faszom kökeményen meredt előre, hirtelen eszembe jutott, vajon lehet-e még ezt fokozni, vajon Zsuzsa tud-e még keményebbre szopni egy faszt? Ráhajoltam a hátára és a faszomat a combjai közé csúsztattam, jobb kezemmel pedig a pinájához nyúltam, és masszírozni kezdtem, még mindig a bugyin keresztül. Csak pár pillanatig tartott mindez, mert az eszemben még mindig Zsuzsa segglyuka járt. Mintha megérezte volna ezt, rendesen feltérdelt az ágyra, én pedig a bokájára húztam a bugyiját, amelyből már áradt a pina-lé mámorító illata.
Még nem akartam a pináját nyalni, az agyamat szinte teljesen bilincsbe verte a magamtól kiadott vezényszó: most aztán mindent beleadunk, mi ketten. Azt akartam, hogy érezze: minden porcikáját fel akarom térképezni, és felhasználni arra, hogy minél nagyobbat élvezzek, minél több gecit fröcsköljek majd üvöltve a szájába, az arcára vagy egyenesen a pinájába. Széthúztam a seggét, amennyire csak tudtam, és nyelvemet belefúrtam a lyukba. Édes volt és ragadós, és örömmel tapasztaltam, hogy szorítása minden nyelvnyapásra egyre lazább. Végül már olyan volt, mintha valami bársonyos pép-ben turkálna a nyelvem, éreztem hát, hogy eljött a váltás ideje. Zsuzsa és kigondolt valamit, talán azt, hogy rábukik a faszomra, vagy hanyatt dobja magát, hogy kezdjem el baszni. Nekem azonban más volt a tervem, ezért erélyesen megfogtam a tarkóját, és kutyapózban tartottam őt. – Még ne, várj – hörögtem halkan, csakhogy megnyugtassam, aztán mutató és középső ujjamat szorosan összezárva finoman bedugtam a pinájába.
Az egész segge tiszta lé volt már, a hüvejkujjammal tompán megkerestem a segglyukát, és rajta tartottam vagy fél percig, miközben a másik kettővel finoman ujjaztam Zsuzsát. Ezt a dolgot pisztoly-fogásnak neveztem el, és valamikor régen, egy Erika nevű barátnőmön próbáltam ki, aki nagyon élvezte, amikor mindkét lyukát kipeckeltem, és ráélvezhetett a kezemre. Zsuzsának sem volt ellenére, pláne úgy, hogy a kétujjas pina-tágítás közben bal kezemmel megkerestem a bal mellbimbóját, és rákentem egy kis pina-lucskot, majd úgy masszíroztam. Finoman nyögdécselt, ám amikor eljött az altáji pépesítés fokozhatatlan vége, és hüvelykujjam is finoman beleolvadt a tátongó segglyukba, felüvöltött:
– Haaaaaooooo…..üüüüü….üü…üüüü…hhhhháááááááá..ggghhhha….
Körülbelül fél percig hagytam benne “a pisztolyt”, tehát az ujjaimat, szinte mozdulatlanul, és figyeltem, ahogy Zsuzsa minden ízében remegve, csukott szemmel üvölt. Lassan húztam ki belőle az ujjaimat, majd egy hirtelen mozdulattal hanyatt fordítottam a lányt, és föléje hajolva csókolni kezdtem a száját. Ráfeküdtem,, hogy a hasán érezze csontkemény faszomat, amely nemsokára az ujjaim helyébe lép. Talán egy percig vonaglottunk így egymáson, smárolás közben pedig eszembe jutott, hogy még nem is szopta le a faszomat. – Most nagyon megbaszlak – hörögtem a fülébe, mire ő röpkén felkacagott, de nem komolyan, talán csak a pillanat pornófilm-szerűsége futott át az agyán. Ám a részemről nem engedélyezett civil kacagás bosszúért kiáltott, ezért gyorsan feltérdeltem, hogy megszopathassam. Gyorsan a feje alá kapott egy kispárnát, hogy jól be tudja kapni a faszomat, ám mivel nem hagytam, hogy rendesen felüljön, pár másodperc múlva már praktikusabbnak tűnt, ha a lábamat a feje fölött átveve, felülről kezdem el kúrni a száját.
Egy pillanatig sem kellett neki semmit sem “magyaráznom”, és a kezeit már el is tűntette az útból, finoman két oldalról megmarkolva a fenekemet. “Végre egy nő, aki tudja, hogy amikor a száját baszom, akkor azt akarom érezni, mintha a szűk pinájában, vagy a segglyukában szánkáznék a faszommal”. Zsuzsa pont olyan szűkre szorította az ajkai és a nyelve alkotta nyílást, hogy a legtökéletesebb baszási élményt nyújtsa nekem, én pedig pár perc múlva már úgy éreztem, hogy akár itt be is fejezhetnénk az egészet, megkoronázva egy falremegtető üvöltéssel, és pár korty sűrű fehér gecivel Zsuzsa fogai közt.
De én meg akartam baszni ezt a nőt. Vajon ötezer forintért meddig, hány pecig fogom bírni elélvezés nélkül? Hová lenne jó elélvezni? A pinájába? A szájába? Vagy verjek rá egy liter gecit a szeplős arcára? Élvezzek rá a fejére, hogy a hajába száradt geci-foszlányokkal kelljen felszállnia a villamosra? Hogy lecsillapítsam gondolataimat, úgy döntöttem, szánok pár percet a gyengédségre is, ezért a pinája fölé hajoltam, és finoman, a köldöke felől elkezdtem nyalni. Zsuzsa nagyon élvezte, hálás volt ezért a jutalom percért, amely mintha engesztelő gyógyír lett volna az iménti szájba-kúrásért. Csak két perc múlva nyúlt a farkamért és a szájához húzta, finoman elkezdte verni, nyelve hegyével pedig a makkomat paskolgatta. Általában nagyon szeretem a 69-es pózt, de inkább a fordított felállást, amikor én vagyok alul, és átadhatom magam a csaj cidázási praktikáinak. Ha én vagyok felül, mint most Zsuzsával, akkor tartanom kell az alsó testemet, nehogy “agyonnyomjam”, bár az is igaz, felülről sokkal jobban hozzáférek a csiklójához. Rövidesen kiderült, hogy ő is a hagyományos felfekvést szereti, ezért átfordultunk a heverőn, és szabályosan beleült a nyelvembe, amely megvadulva fúrta magát még mindig szaftos segglyukába.
De ezt sokáig nem lehet csinálni, az arcom és a szemeim teljesen megteltek a pinájából patakzó lédús áradattal; ez az a pont, amikor az ember annyira elveszti a kontrollt, hogy egyszerre akar belenyalni mindkét lyukba, sőt, gyakorlatilag szét akarja áztatni a szájában a két lyukat elválasztó gumis “kaput”, mint egy áldozási ostyát. És mindeközben Zsuzsa folyamatosan verte a faszomat…
Szinte egyszerre gondoltunk arra, hogy ideje elkezdeni a lényeget. A lehető legegyszerűbb mozdulattal döntöttem hátára a lányt, lábait pedig felhúztam gyertyába. A farkam szinte gőzölgött, amikor odatettem a pinájához, és ezúttal semmi értelmét nem láttam holmi körkörös mozgatású, bekopogó izgatásnak. Beletoltam a faszomat, Zsuzsa pinája pedig egy kölcsönös, mélyről szakadó hörgés kíséretében pedig elnyelte.
“Hűűűooooommmghhhhhhh…….huuuuuungggggggááááaaaaaaaahhhh….vvvvvvvvvmmmmmmm…..hhhá…hhhá…hhááá…hháááá….háá”
A szaggatott hangadások Zsuzsa szájából még állatibb módon ingereltek. Korábban mindig is izgatott, hogy ez a munkahelyünkön soha be nem álló rekedt, fátyolos beszédhang hogyan élvezhet? Vagy talán azért ilyen rekedt, mert túl sokan, túl sokszor megbaszták? Szétbaszta volna a hangját? Most, ahogy hosszan járattam benne a faszomat, hirtelen eszembe jutottak ezek a régi, futkárózó kérdések, amelyek valljuk be: minden egyes kolléganővel kapcsolatban felmerülnek, akiket legszívesebben mindennap megkúrnál, vagy legalábbis jól megszopatnál.
Milyen jó is, hogy most én valóban kúrom ezt a nőt….. Gyorsan meg is fordítottam Zsuzsát, és hátulról raktam bele a faszomat. mert nekem az a szó, hogy megbaszni, azt jelenti: hátulról megragadni a fenekét, esetleg egyik kézzel a vállát, és így járatni a faszomat, ügyelve arra, hogy a fenekének csattogását soha el ne veszítse a fülem. Ezek az apró püffenések, ahogy fenekéhez csapódik az ágyékom, keveredve a pinából áradó szaft bársonyos szörcsögésével… ez az a hang, amelyet Zsuzsa ziháló hörgése közepette is tisztán szerettem volna hallani. Mintha minden egyes ilyen akusztikai effektus egy cseppel több gecit termelne belőlem:
“Ffgytyp……ffgytypc…..cffftyfpt….”
A hangverseny élvezete közben éreztem, hogy Zsuzsa a végét járja, nyögései ugyanis egyre hosszabb lélegzetű, és egyre magasabb frekvenciájú visításokba tömörödtek, így hát lassítottam, és amikor elérkezett a robbanás pillanata, hirtelen megálltam. Zsuzsa pinájában kattant a bilincs, szoros perecként fonta körül a faszt, teste pedig, mint egy rozsdás olló, őrült vonaglásokkal adta a világ tudtára, hogy a nők nagyon szeretnek baszni.
Zsuzsa hangja egy oktávval mélyebben ordított, az orgazmus végén szakaszossá válva, gondosan lekövetve testének és hüvelyének földrengését. Én eközben meg sem mozdultam, a ziháló tüdőm csakis egyetlen gondolatot fújt ki és be: “Élvezz te kurva!”. Mikor lecsengett a vihar, ismét mozgatni kezdtem a faszomat, majd ügyelve arra, hogy ki ne csússzon, oldalvást feküdtünk. Zsuzsa még mindig csukodt szemmel feküdt, közben én azt vettem észre, hogy mennyire szétázott a pinája, és minden, ami körülötte van.
– Nyugodtan seggbekúrhatsz. Tudom, hogy azt akarod – szólalt meg, még mindig csukott szemmel. Eeeez igen, gondoltam, miközben óvatosan kihúztam a faszomat a pinájából, majd átcsúsztattam a három centivel közelebb lévő nyíláshoz. Minden pillanat számít, az épp-elélvezett pina szinte baráti kézfogással adta át a tágra nyalt-ujjazott segglyuknak a faszt, amely egy-két percen belül elélvezni készült.
Nem kellett erőltetni a dolgot, különben is: nekem épp elég, ha csak félig nyeli el a faszomat a segge, a lényeg az, hogy ebbe a szűk, gumis furatba tolhassam bele az összes gecimet. Zsuzsa még egyszer felnyikorgott, amikor a makkom átlépte a zárógyűrű felpuhult ellenállását, de aztán már csak ütemesen sóhajtozott. Két percig tartott az egész, eddig tudtam magam tűrtőztetni, eddig tudtam késleltetni a gecizésemet, leginkább azt a gondolatképet ismételve, hogy “ezentúl erre a nőre is úgy fogok nézni, mint akit seggbekúrtam”. Mert azért lássuk be: aki tetszik, az azért tetszik, mert seggbebasznád..
Lehet, hogy az egész társasház hallotta, amikor beleélveztem, a főműsor kb 10 másodpercig üvöltött, a végén apró horkantások kísérték azokat a finom utó-lökéseket, amelyek az utolsó csebb gecit pumpálták Zsuzsa végbélcsatornájába. Kihúztam belőle a faszomat, és egy-két percig némán pihegtünk, talán csak a fenekéből lassan kiszivárgó geci lepedőről áradó illata adta az első alkalmat a megszólalásra.
De nem sokat dumáltunk, gyorsan lezuhanyzott, felkapta a ruháját és elment. Egy két napig zavartan köszöntünk egymásnak a munkahelyen, ám később – a szükség törvényt bont törvénye alapján – többször összejöttünk még. Úgy emllékszem, körülbelül 3-4-szer szopott le a megbeszélt árfolyamért, általában a női vécében hogy izgalmasabb legyen), ilyen délutáni egymenetes már több volt, és két éjszaka nálam is aludt. Ilyenkor este kétszer basztam meg, és reggel, ébredés után is geci-partival indult a nap. Úgy összességében mintegy hatvanezer forintot keresett “rajtam”, és ahogy mostanában néha közösen felidézzük az akkori dolgokat, azt mondja, nem is bánta meg.