Seggrepacsi Mártival


Reggel úgy éreztem, mintha egész éjjel félkemény lett volna a farkam, mikor a mostoha húgommal egy ágyban aludtunk a veszprémi kollégiumban. Mikor felébredtünk, tudtam, hogy nem ártana egy jó, tojásos reggeli, de titokban mind a ketten élveztük az estét, és nem akartuk megtörni a varázst. Hirtelen eszembe jutott, mit játszottunk az első pörgetős esténken a gimnáziumi osztálykiránduláson.

– Gyere, bekötöm a szemed! – mondtam Mártinak, aki már korábban ébren volt.

– Mi van? Mit játszunk? – kérdezte felhúzva magán a lepedőt és felkönyökölt.

– Nem az igazi, mert nem vagyunk felöltözve, de sebaj – válaszoltam – A játék neve: MICSODÁM? – mondtam, miközben átkötöttem a tarkóján egy összehajtogatott abroszt.

– Micsodád? – kérdezte Márti és vigyorgott.

– Majd megérted! Szólj, ha érzed valamimet a testeden! Ki kell találnod, mivel érintettelek meg. Nem tudsz zálogot adni, de ha nem találsz, egy puszit kapok a számra! – mondtam neki.

– Hű, de izgalmasan hangzik! És ha nem is akarom kitalálni? – kérdezte Márti, és kacsintott is volna, ha nincs bekötve a szeme.

– Tudod mit? Legyen seggrepacsi!

– Óh ne! Akkor inkább mindent kitalálok!

Elhelyezkedtem a lábánál.

– Ezt is? – kérdeztem.

– Ez a combod! – nevetett Márti – Olyan nehéz!

– OK! Tízből egy! Húzd félre a takaród, mert így nem ér!

– Ki van a seggem!

– Miért? Nagyon szép! És tiszta – állapítottam meg. A húgom kuncogott.

– Jézusom, ez a kezed a fenekem hajlatánál!

– Persze! Most egy seggrepacsi jön, készülj!

– Auuúú! – Megint odahelyeztem a fütykösöm, széthúzva feneke félgömbjeit. Nagyon ingerlő volt, mereven álltam, mint egy koronaőr.

– Csak nem a kispéter? – kérdezte hitetlenkedve, és óvatosan szétnyitotta a combjait.

– OK! Talált! – Megnyaltam a melle hajlatát, megdörzsöltem az orrommal a lapockáját, a karommal a karját, a fülemmel a combját, de mindent kitalált. Akkor kapott csak seggest, mikor a talpához nyomtam a makkom. A nedvességből azt hitte, nyalogatom, aztán nagyot nyögött, mikor bejelentettem, hogy mit csinálok valójában a háta mögött.

Nem volt rossz, mert közben leplezetlenül bámulhattam a nagyajkait a világosbarna göndör szőrszálak között. Mikor cseréltünk, a hülye játékom miatt büntiből hanyatt fekve kellett tűrnöm hugicám ingerlését. A szájába vette a lábujjam, összedörzsölte a mellbimbónkat és feltűnően sokat foglalkozott kispéterrel, de mindig arra tippeltem, hogy végre rám ül, vagy nyalogatja a fütykösöm, de csak kuncogott. Sose tudtam volna korábban elképzelni, hogy ennyire át tud verni valaki a hónaljával, karjával és miegyébbel. Csak akkor hagyta abba, mikor észrevette, hogy a kezétől majdnem elcsöppenek. A hangokból ítélve közben ő is a puncijában matatott. Közben jól megéheztünk, de már felöltözve is végig állt a farkam, mert az jutott eszembe, amit a hónaljával csinált a reggel. Meg más is. Mi tagadás, gyorsan tanult a kis csaj! Nevetve meg is jegyezte a nadrágomra sandítva, hogy milyen jó, hogy nem lehet látni, ha a lányok izgalomban vannak.

Ami persze hülyeség, mert hazafelé csak addig volt rossz a stop, amíg eszembe nem jutott, hogy cserélje le az ingét a szűk pólójára, amit szinte kiböktek a mellbimbói. Elfogyott vagy két üveg somlói, míg hazaértünk. Otthon nem számoltunk be mindenről részletesen, de láttam, hogy anyámék mennyire boldogok Márti kicsattanó jókedvétől. Képzelem, Apu mit érzett, mikor Márti közel hajolt hozzá az esti puszinál a hálóingjében, ami kevés dolgot hagyott a képzeletnek. Én fergetegeset élveztem az ágyban, ami szégyen, de hasznos. Az átszűrődő hangok elárulták, hogy az emelet másik hálószobájában is forró volt a hangulat. Másnap vigyorogva köszöntünk egymásnak jó reggelt, és mikor kérdeztem Mártit, hogy jön-e velem strandolni, azonnal igent mondott.