A különbejáratú szextanár

Pontosan két éve történt meg az, amit addig csak álmaimban képzeltem el. Akkor másodéves voltam egy informatikai szakközépiskolában, abban az évben kellett döntenem, hogy a gépészetet, vagy az informatikai tudást részesítem előnyben, s megyek tovább szakirányban. A suliban végülis nem volt semmi gondom soha, bár az első évem elég nehezen ment, de másodikra összeszedtem magam. Nem volt gondom barátok terén sem: nem vagyok egy csúnya lány, amolyan átlagosnak vagyok mondható. Van két formásnak mondhatóm mellem, egy dicsért fenekem, meg egy amolyan nőies kis pocakom, amit én nem szeretnék, de még nem szabadultam meg tőle. Vállig érő fekete, hullámos haj, (másodikban még két fehér tincsem is volt benne) sötét szemek. Ez lennék én. Két várossal arrébb volt az iskolám, mint az otthonom, így mindig szépen vonatra ültem, és bementem a suliba. Reggelente én voltam bent egyedül diák, rajtam kívül általában csak egy portás volt, és ez így volt még háromnegyed órán keresztül legalább. Nos, mivel a fizikával igencsak sok gondom volt (mint most…) egy botrányosan sikerült tz után kicsöngetéskor első utam a tanáromhoz vezetett.
-Elnézést tanárúr, ráér most pár percre?
-Persze Eszter, mondd.
-Az lenne a kérdésem, hogy tudna-e nekem korrepetálást tartani?
Persze a tanárom, Gábor első reakciója az volt, hogy felhúzta a szemöldökét. De így még jobban kiviláglottak világító kék szemei.
-Rendben, mikor?
-Én mindig itt vagyok korán, reggelente, és még becsöngetés előtt lenne háromnegyed órám, és mondjuk csak ezt a két feladatot elmagyarázni legalább… A különbejáratú szextanár részletei…



Meghágott a nagybátyám

Nagybátyám mindig kedves volt hozzám, sokat évődött velem. Jóképű szuper pasinak tartottam és élveztem társaságát. Azt hiszem felesége kicsit féltékeny is volt rám. Bár soha nem közeledett hozzám. Mikor legutóbb meglátogattam őket, felesége nem volt otthon, amit nem is bántam. Beszélgettünk, viccelődtünk, amit most is élveztem. Szokás szerint kicsit kacérkodtam is vele.

-De fel vagy dobva ma.-jegyezte meg.-Csak nem valami hiányod van?

-Nem, nincsen. -De azért kicsit mórikálva körbefordultam előtte nevetve.

-Én megis úgy látom. Ma különösen szexin nézel ki.

-Mint mindig. Csak most veszed észre? -Riszáltam meg csípőmet előtte.

-Ne ingerelj te lány, mert egyszer megjárod.

-És mégis hogyan? -nevettem szemébe.

Ahogy láttam szemét megvillanni, furcsa bizsergés szaladt végig rajtam. De mivel soha nem volt köztünk semmi testiség, hát most sem tartottam tőle. Nagyon meg is lepődtem, mikor hátulról megfogta melleimet. Megmerevedtem, de nem húzódtam el, mert annyira jólesett tenyere érintése.

-Hmmm.- mordult fel.-Nincs is rajtad melltartó.
Meghágott a nagybátyám részletei…



A kentaur és a szűz

Mirakel völgyének ölelésében évszázadok óta békesség honolt. A Fekete folyó szüntelen folyása szelte két részre a termékeny földet, titkait a fellegekbe burkolózó bölcs hegytetők őrizték. A víz magába itta és messzire sodorta az egykor patakzó vért, tisztára mosva az ősi bűnöket.
A jobb féltek lankás zöldellő alföldje volt otthona az yrkrunak, míg a bal felén húzódó szurdok ehwazkru ménesek patadobogástól visszhangzott. A két nép útjai ritkán keresztezték egymást, s ha mégis így történt, távolságtartó, rideg tekintettel köszöntötték a másikat. Nem közösködtek, kivéve ha az érdek, vagy a körülmények úgy kívánták meg. Különösképpen nem szívlelték egymást, ám veszélyes vidékek húzódtak és ádáz népek éltek odaát, a Fafnir hegységen túl, s ők inkább sajátjaik biztonságát és jólétét választották értelmetlen háborúskodások helyett. A diplomácia aranykorszakát élték, íratlan törvényeikhez tartva magukat. Az új nemzedéket is ebben a szellemiségben nevelték. Történelmüket az idő szépítette mesés legendákká, így örökítették tovább sarjaiknak, a sötét történeteket az öregek vitték magukkal az árnyékvilágba.
Karlina szalmaszőke haját hátratűzve loholt keresztül a falun. Lenvászon, egyszerű, de remek szabású öltözete nem gátolta a mozgásban, tökéletesen követte szikár, kissé fiús, de áramvonalas és ruganyos alakját. Hegyke orrát megcsapta a füst szúrós szaga, a tüzet már megrakták és javában lobogott. Késésben volt, mint mindig. Előre felkészült vérmes anyja szigorú, drámaian túlzó, dorgáló szavaira. Egy vezető nem késhet, nem mutathat nemtörődömséget a népének. Különösen nem a beavatás előestéjén.
Nem mintha egyébként bármiről is lemaradna a háromnapos ünnep alatt, hiszen minden este ugyanúgy telik. Énekelnek, e világra invitálják az ősi istenek szellemét, ritmikus dobszóval tisztítják meg elméjüket a démonok gerjesztette ártalmas gondolatoktól, majd szertartásosan elfogyasztják az aznap ejtett friss vadat. Ja, és persze arcát vérrel és fekete növény nedvével festik meg szakrális mintákkal díszítve.
A kentaur és a szűz részletei…



Szexkaland a parkban (fikció)

Myának nem okozott nehézséget bejutni erre a partyra, elég volt megvillantania elbűvölő mosolyát és már szélesre is tárult előtte a bejárati ajtó. Bent remgeteg ismeretlen ember próbálta túlkiabálni a hangos zenét. Sosem látott férfiak ügyködtek azon, hogy szóba elegyedjenek vele, de ő már rutinosan válogatott közöttük. Egy csinos nő pezsgőspoharakkal teli tálcát nyújtott felé, egyet rögtön le is hajtott, egy másikkal a kezében pedig tétován leült egy bárszékre. Bár a szomszéd széken egy harsány, jóképű, fiatal fiú tartotta szóval, nem volt az esete, így alig feltűnően körbejáratta tekintetét a vendégeken.
Egy magányos középkorú férfi tűnt fel a hatalmas szoba egyik sarkában. Átlagos súlyával, középmagas termetével, jellegtelen frizurájával, átható tekintetű kék szemeivel rendes ember benyomását keltette. Mire Mya eldöntötte, hogy a férfi tökéletes választás lehet egy futókalandhoz, akkorra már nyilvánvalóvá is vált érdeklődése a férfi számára. A nő, mint akit rajta kaptak, mosolyogva, szégyellősen lesütötte a szemét, de csak egy pillanatra. Igaz ugyan, hogy “igent” bólintott a hozzá beszélő machónak, de a másik fickó sokkal jobban érdekelte.
Szexkaland a parkban (fikció) részletei…



A szerelemboszorkány (szextörténet)

Nem tudjuk, honnan jött az a lány. Sosem mondta el. Egyszer csak ott volt, és beragyogta az éjszakát. Nézett csillogó szemeivel, vizsgálódva fürkészett, én pedig már az első pillanatban elvesztem pillantásában, huncut fénye annyira magával ragadott. Aztán rám vetette kislányos mosolyát, és úgy éreztem, különlegesen puha vasmarokba fogtak.

– Táncolunk? – kérdezte könnyedén, én pedig bólintottam rá, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

A haverok röhögtek, mivel sohasem láttak még táncolni. De csak addig röhögtek, amíg észre nem vették a lány mozgásán a vágyat. Még a léptei is érzékiek voltak. Nemcsak az ajkai, a pillantása, hatalmas hajzuhataga, hanem még a füle tövében, a nyaka ívében is volt valami bujaság. Egyedül kislányos mosolya, az nem illett a képbe, de az meg éppen ezért volt lefegyverző.

Fiatal volt, de nem csitri. Mindenre és mindenkire nevetett. Nem vihogott, szemében komoly fényekkel viselte az életet, érettebb volt mindenkinél. Persze, ezt nem tudtam még ott és akkor, a klubban. Csak lötyögtem mellette, nemtörődöm módon, kívülállóként, ő azonban teljesen átszellemülten táncolt. Becsukta a szemét, vonaglott a ritmusra, dobálta, rázta a csípőjét, mintha szeretkezne. Úgy tűnt, nem is érdekli, hogy van-e rajta kívül valaki a teremben, ám mikor kinyitotta a szemét, az nagyon beszédes volt. Karjait a vállamra fonta, és a tekintete azt mondta, hogy örömet keres. Örömet, mindenáron…

Még most is nehezen írom le a nevét.
A szerelemboszorkány (szextörténet) részletei…