Pontosan két éve történt meg az, amit addig csak álmaimban képzeltem el. Akkor másodéves voltam egy informatikai szakközépiskolában, abban az évben kellett döntenem, hogy a gépészetet, vagy az informatikai tudást részesítem előnyben, s megyek tovább szakirányban. A suliban végülis nem volt semmi gondom soha, bár az első évem elég nehezen ment, de másodikra összeszedtem magam. Nem volt gondom barátok terén sem: nem vagyok egy csúnya lány, amolyan átlagosnak vagyok mondható. Van két formásnak mondhatóm mellem, egy dicsért fenekem, meg egy amolyan nőies kis pocakom, amit én nem szeretnék, de még nem szabadultam meg tőle. Vállig érő fekete, hullámos haj, (másodikban még két fehér tincsem is volt benne) sötét szemek. Ez lennék én. Két várossal arrébb volt az iskolám, mint az otthonom, így mindig szépen vonatra ültem, és bementem a suliba. Reggelente én voltam bent egyedül diák, rajtam kívül általában csak egy portás volt, és ez így volt még háromnegyed órán keresztül legalább. Nos, mivel a fizikával igencsak sok gondom volt (mint most…) egy botrányosan sikerült tz után kicsöngetéskor első utam a tanáromhoz vezetett.
-Elnézést tanárúr, ráér most pár percre?
-Persze Eszter, mondd.
-Az lenne a kérdésem, hogy tudna-e nekem korrepetálást tartani?
Persze a tanárom, Gábor első reakciója az volt, hogy felhúzta a szemöldökét. De így még jobban kiviláglottak világító kék szemei.
-Rendben, mikor?
-Én mindig itt vagyok korán, reggelente, és még becsöngetés előtt lenne háromnegyed órám, és mondjuk csak ezt a két feladatot elmagyarázni legalább… A különbejáratú szextanár részletei…
Címke: iskolás
Kefélés a vonaton
A nyíregyházi technikum elvégzése után a mátraaljai főiskolára jelentkeztem. A középiskola alatt kollégista voltam, és megérintve ezt a szabadságot döntöttem úgy, hogy minél messzebb kerüljek otthonról. Korábban élveztem az utazást, de az évek múlásával egyre unalmasabbá vált. Ha tehetem igyekszem mindig a leggyorsabb és legkényelmesebb módot választani, jelen esetben a vonatot, és előnyben részesítem az IC-t. Noha esetemben két személyvonat kell az eléréséhez ami totál megbonyolítja, de legalább ezt szeretem.
Miután végeztem a decemberben tervezett utolsó vizsgámmal, csomagoltam nagy gonddal a karácsonyi ajándékokat a másnapi utazáshoz. Serénykedésemet olykor megszakítottam egy-egy cigarettaszünettel, melyet tekintettel a szobatársakra mindig a folyosón folytattam. A füstölés közepette járt az agyam, hogy mindent bepakoltam? Töprengés során egy lány szólított meg, hogy tudok-e tüzet adni? Andi volt az, szem-szomszédom barátnője. Ő is Nyíregyházán végzett és Ő is hasonlóan gondolkodott annak idején a továbbtanulást illetően, amikor ide jelentkezett. Albérletben lakott, de barátja miatt gyakran megfordult a kollégiumban. Nagy szerelem övezte kapcsolatukat, ami még máig is tart. Gyorsan előkotortam zsebemből a gyújtót, és tüzet adtam. Nincs rossz alakja, az IQ-ja is a helyén van, de mivel más adja neki a betevőt, így soha nem is gondoltam arra, hogy megkörnyékezzem. Beszélgetni kezdtünk és kiderült, hogy holnap jön Ő is haza, de más vonattal. Rábeszéltem, hogy tartson velem. IC-n még egyszer ült, hamar belement, így nem volt nehéz legyőzni a gondolatot, hogy egyedül utazom majd. Nosza gyerünk az állomásra helyjegyet venni! Jegyváltás után elköszöntünk egymástól, én a koliba indultam, Ő az albérletbe.
Kefélés a vonaton részletei…