„Ember tervez, Isten végez.” Szokták mondani okos emberek, és valóban így van. Dani (alias: drága) és én (alias: cica) is hiába álmodtuk és terveztük meg első randinkat, semmi nem úgy történt, mint vágytuk volna. Az, hogy mégis jóra alakultak a dolgok mégis sokban köszönhető annak, hogy osszú hónapokon az újra és újra elhalasztott találkozások miatt szóban minden személyes és szexuális jellegű vágyunkat megosztottunk egymással. Több volt ez a kapcsolat már csetes korában is egyszerű netszexnél, ezt mindketten tudtuk. Hiába ismerkedtünk össze egy eléggé szexorientált szobában, hiába került újra meg újra szóba köztünk a szexualitás, kapcsolatunk mégis más volt, mint a „milyen színű bugyi van rajtad” és a „gyere át dugunk egyet” típusúak.
Eleve úgy ismerkedtünk össze ama kedves szobában, hogy szex helyett elcsezsett szerelmi életemmel traktáltam szegényt, mire ő védekezőleg a saját elcseszett nemi életével kérkedett.
Sokáig azonban a nemiség csak amolyan alap téma volt köztünk, nem beszélgettünk arról mit csinálnmánk, ha… Nem kértük a másiktól, hogy mesélje el miben van. Nem traktált azzal, hogy neki mekkora, és hány óráig áll peckesen… Viszont beszélgettünk. Ami manapság egyre ritkább. Kiderült, hogy szinte semmiben nem egyezik a véleményünk, nem ugyanazokast a filmeket szeretjük, néhány kivételtől eltekintve. Hogy teljesen más elképzelésünk van a továbbiakról, mégis tökéletesen elbeszélgettünk. Aztán egyszer bhirtelen mégis megjelent a szex köztünk, ahogyan „normális” esetben már megismerkedésdünkkor kellett volna. Persze nálunk ez sem volt csetkapcsolathoz mérten normálisnak mondható, tekintve, hogy sem ő nem tekintett engem gumibabának, és én sem egy érzések nélküli önállóan mozgó vibrátornak és műnyelvnek tartottam.
Netszex részletei…