Éppen a barátomnál aludtam, mikor hajnali 4 körül megcsörrent a telefon. Igazából nem bántam, mert nem tudtam aludni Balázs (a barátom) horkolásától. Amikor rápillantottam a telóra, láttam, hogy Robi hiv. Aki nem tudná, annak annyit mondanék, hogy Robi egy nagyon közeli barátom. Testi és lelki barátom. Mosolyogva vettem fel a telót:
– Szia! Mondjad! – szóltam bele a telcsibe.
– Helló… figyu, nem tudnál átjönni…? Pokolian kivagyok… aludni se tudok, és csak veled tudom megbeszélni ezeket. Örülnék, ha átjönnél. – mondta Robi álmos hanggal.
– Nézd, itt vagyok Balázsnál, de nem gond, valahogy átugrok.
– Ugye nem baj, tényleg?- kérdezett vissza bizonytalanul Robim.
– Dehogyis… ne bolondozz már! Na, akkor összekapom magam és ott vagyok.
Azzal el is köszöntünk és percek alatt felöltöztem, rendbe tettem magam.
– Hová mész? – ébredt meg Balázs.
– Ne hari, eszembe jutott pár dolog és addig nem tudok aludni, amig ezeket el nem intézem.
Hajnali szökés részletei…