Éppen a barátomnál aludtam, mikor hajnali 4 körül megcsörrent a telefon. Igazából nem bántam, mert nem tudtam aludni Balázs (a barátom) horkolásától. Amikor rápillantottam a telóra, láttam, hogy Robi hiv. Aki nem tudná, annak annyit mondanék, hogy Robi egy nagyon közeli barátom. Testi és lelki barátom. Mosolyogva vettem fel a telót:
– Szia! Mondjad! – szóltam bele a telcsibe.
– Helló… figyu, nem tudnál átjönni…? Pokolian kivagyok… aludni se tudok, és csak veled tudom megbeszélni ezeket. Örülnék, ha átjönnél. – mondta Robi álmos hanggal.
– Nézd, itt vagyok Balázsnál, de nem gond, valahogy átugrok.
– Ugye nem baj, tényleg?- kérdezett vissza bizonytalanul Robim.
– Dehogyis… ne bolondozz már! Na, akkor összekapom magam és ott vagyok.
Azzal el is köszöntünk és percek alatt felöltöztem, rendbe tettem magam.
– Hová mész? – ébredt meg Balázs.
– Ne hari, eszembe jutott pár dolog és addig nem tudok aludni, amig ezeket el nem intézem.
– Hajnali négykor?
– Most nem tudok aludni!
– Oké… majd visszajössz?
– Nem igérem.
Majd kiviharzottam a lakásból. Sűrű léptekkel indultam meg Robiék házának az irányába, aki szerencsére nem lakott túl messze. Agyamban közben vadul kuszálódtak a gondolatok:
„Minek vagyok vele (Balázzsal), ha nem szeretem?” – ez a kérdés gyakran felmerült az utóbbi időszakban.
A válasz erre egyszerűen az volt, hogyha már ráfogtam, hogy apa lesz, legalább ne hagyjam ott, azaz most ne.
Hosszú óráknak tűntek azok a percek, amíg odaértem Robihoz, aki másodpercek alatt kint termett a kutyák ugatása hallatán.
– Jó reggelt, gyere csak be! – üdvözölt, megkönnyebbült mosollyal.
– Köszike, jó reggelt neked is.
Csendben belépdeltünk a szobájába, nehogy megébredjenek a szülők, ugyanis Robi még a szüleivel él, viszont ezek mellett dolgozik és tanul.
– Huppanj le… ott az ágyam… a kanapé… ahová gondolod! – kínált hellyel.
Örömmel terültem el az ágyán, amit nagyon- nagyon szerettem, hiszen nemcsak kényelmes, de sok jó emlék fűz hozzá.
Hasra fordultam, őszintén szólva, nem tudom milyen megfontolásból… Robi kapva kapott az alkalmon és elkezdte masszírozni a hátam.
– Most megvagy! – suttogta nevetve a fülembe.
– Hmmmm – nyögtem fel, hiszen nagyon kellemes volt a masszírozás.
– Csak nem felizgultál? – kérdezte Robi spontán, nálunk ezek a spontán és őszinte kérdések eléggé gyakoriak voltak nálunk.
– Nem állok túl messze tőle…
Robi ezen felbátorodva egyre szenvedélyesebben masszírozott, kezei minden egyes mozdulattal egyre távolabb merészkedtek a kezdeti kiindulási helyzetüktől. Ez egyre jobban izgatott.
Egyszercsak azon kaptam magam, hogy a melltartóm ki lett kapcsolva. Robi egy boxerban és egy pólóban volt, de egy- egy mozdulatánál éreztem, hogy férfiassága már meredezik. Kezemmel combjához értem és simogatni kezdtem, közben pedig éreztem, hogy ez Robit mégjobban izgalomba hozza. Robi vékony alkat volt és a sportolás meglátszott rajta. Nem volt kigyúrt, hanem olyan (számomra) jó alakú. Lassan levette a felsőmet és az ominózus melltartómat is. Végig nyalogatta a gerincemet, ami a gyengém… persze, ő ezt tudta jól. Ez a nyalogatás, lágy csókolgatás akaratlanul is de halk nyögéseket váltott ki belőlem:
– Áhh… áhh…
Lágyan megfordított és hasamat kezdte csókolgatni, nyalogatni. Kigombolta a farmeromat és lehúzta rólam. Én
levettem róla a polóját, Robi pedig benyúlt a bugyimba.
– Méghogy nem vagy felizgulva! – mosolygott elégedetten.
Válaszul „öv alá” pillantottam és halkan megjegyeztem:
– Te beszélsz? – és közben a boxerjától fosztottam meg, szinte téptem le róla…
Ő a bugyimat szedte le rólam sietve.
Teljesen pucérak lettünk. A félhomályban sikerült elkapnom Robi ragyogó tekintetét, aki jól látható mosollyal pásztázta végig testemet. Rámásztam Robira, és szenvedélyesen elkezdtünk csókolózni, ő pedig megmarkolta a fenekem, egy hirtelen mozdulattal pedig felém kerekedett.
Ujjaival először mégegyszer megbizonyosodott róla, hogy eléggé nedves vagyok- e már, majd lágyan belém hatolt. Nagyon jó volt. Halkan felnyögtünk:
– Áhh.. – így én.
– Hmmm.. – így Robi.
Először lassan csinálta, majd egyre jobban gyorsultunk. Már mind a ketten borzalmasan egymásra voltunk izgulva, hiszen egymás látványa, ruhátlanul is eléggé kellemes volt.
Közben simogattuk egymást, csókolóztunk, hol vadabbul, szenvedélyesen, hol pedig egész lágyan. A végtelenségig játszottuk volna ezt.
Ám, egyszer pedig éreztem, hogy Robi teste megfeszül és halk nyögés hagyja el a száját.
Megcsókoltam, ez az érzés pedig feltette az i- re a pontot: eljuttatott a csúcsra. Még hosszú percekig ölelgettük egymást, viszont ezt a csodás nyugalmat telefonom rezgése zavarta meg.
Nagyot sóhajtottam, majd tunyán odakúsztunk a telefonhoz. Balázs keresett. Összenéztünk… aztán visszafeküdtem.
– Taposd meg azt a tetves telefont! – suttogtam bosszúsan- Pont a legrosszabbkor hiv ez a birka is.- utaltam Balázsra.
Kis idő múlva abba is maradt a zizegés, mire megkönnyebbülten összenéztünk, de kisvártatva újra belekezdett idegölő rezgésébe. Ingerülten kaptam a telefon felé:
– Nah, mondjad!
– Szia, mi jót csinálsz? – kíváncsiskodott Balázs.
– Hali, el kellett intéznem egy- két dolgot, ugye nem haragszol?
– Miket?
– Lelki dolgok, majd személyesen megbeszéljük, nem telefontéma. Ugye megérted?
– Aha. Oké. Mikor jössz vissza?
– Nézd, még szeretnék egy kicsit magam maradni, töprengeni… majd rád csörgök…
– Stimm.
– Akkor csáó!
– Csáó!
Azzal letettem a telót és feltápászkodtam.
– Valami baj van? – érdeklődött Robi.
– Nem, nem… csak félek, hogy kiderül minden. Nem is értem miért titkolózunk.
– Belementünk ebbe a játékba, neked kapcsolatod van… igazából jó kérdés. Nem fogok mentegetőzni. De most… – és hosszan megcsókolt.
Majd a csók után átöleltük egymást és halkan távoztam…