Szex történetek, és pornó mesék – Oldal 83 – Elvetemült szex történetek, és erotikus mesék, fantáziák

Pisiszex

Eldöntöttük, hogy kerestünk egy szállodát a közelben. Egy óra az összepakolásra bőven elég lett volna, de volt még egy programpont, amiről Te sem tudtál, mert akkor még csak az én piszkos fantáziámban létezett: ki kellett preparálnom Téged az útra az új ajándékkal. Mikor beestünk a lakásba, megkértelek, hogy két éjszakára való cuccot villámgyorsan pakolj össze, majd menj pisilni, és levetkőzve gyere be a dolgozószobámba.

Pár perc múlva meg is jelentél meztelenül, csak a csinos magassarkú szandálod volt rajtad. Szemmel láthatóan feszélyezett, hogy nem tudod, mi fog most történni. De én még nem árultam el, kicsit tovább feszítettem a húrt… Megkértelek, hogy foglalj helyet a dönthető bőrfotelben, és bízz bennem. Csak az fog történni, ami Neked is kedvedre való. Lábaidat finoman széttártam és a karfára helyeztem, majd térd alatt egy-egy bőr szíjjal szorosan a karfákhoz kötöztem.
Nos – mondtam – a délelőtti négy pingponglabdás próbát a puncidban sikeresen kiálltad, az esti megpróbáltatás azonban még ennél is érdekesebb lesz: tudom, hogy a húgycső izgatása a kedvenced, ezért a meglepetés-öltözék ma estére – és előhúztam a zakóm zsebéből – egy flexibilis húgycső vibrátort. Felcsillant a szemed, majd rögtön össze is szűkült: a vastagságát méregetted. Nyugalom, kedvesem – mondtam – megfelelő tágítás után kapod meg a kis kéjrudat. Felhúztam a gumikesztyűt, óvatosan behelyeztem és rögzítettem a bekent speculumot, majd kinyitottam az előkészített, lefertőtlenített Hegar-sor dobozát, és síkosítás után elkezdtem a “műtétet”. Szívem szerint lassabban csináltam volna, de sajnos az idő sürgetett, így egy-egy szisszenés elhagyta ajkadat, de ettől még élvezted: a fotelbe terített lepedő hamar lucskosra ázott. Arra azonban kínosan ügyeltem, hogy ne élvezz el, addig még hosszú az út, azt ki kell érdemelni. Mikor úgy láttam, hogy már felesleges fájdalom nélkül betolható a vibrátor, bevezettem. Azért, hogy ne csúszhasson ki, pántokkal és ragasztószalaggal szorosan a combjaidhoz rögzítettem. Közöltem, hogy készen vagyunk, eloldoztalak, és kértem, hogy gyakorold egy kicsit a járást.
Igaz, hogy ez egy flexibilis vibrátor volt, mozgás közben azonban feszített, de hát szokni kell… Kértem, hogy próbálj meg néhányszor óvatosan leülni és felállni. Egy kis gyakorlás után – bár még furcsán szögletesek voltak a mozdulataid – ment is. Nagyobb tornára viszont még nem mertél vállalkozni, ezért kérted, hogy segítsek felvenni a bugyit és a szoknyádat. A pólóba bebújni már nem volt akadály, a melltartót hanyagoltad – én egyébként sem kedvelem. Készen is álltunk az indulásra.
Az emeletről lépcsőn lemenni még szokatlan kihívás volt számodra, a fordulókban meg is álltál, hogy valami nedvességet érzel a bugyidban. Vagy a forró puncidból visszafolyó síkosító volt az, vagy pár csepp pisi (talán épp a hólyagodnál lehetett a vibrátor vége? Ki tudja – bár amikor enyhe ellenállásba ütköztem a bevezetéskor, pár millimétert visszahúztam. Viszont az adott szituációban sem leellenőrizni, sem korrigálni nem volt sem időnk, sem lehetőségünk).
Beültünk az autóba. Ez Neked annyira nem volt egyszerű, de azért megoldottad, kicsit hátradöntötted az üléstámlát, hogy csökkentsd a feszítő érzést. Elindultunk. Az enyhe rázkódás az aszfaltfoltokkal javított úton hirtelen újabb nem várt megpróbáltatásoknak tette ki meggyötört húgycsövedet – félénken szóltál, hogy alighanem egy kicsit bepisiltél, és tudtad, hogy ezért büntetés lesz. De nem lett, csak maximumra tekertem az ülésfűtést, hogy száradjon az üléshuzat (persze így elkezdett izzadni a puncid is). Odaadtam az iPhone-omat, hogy közben keress a környéken wellness szállót, és foglaljunk szobát. Gonosz voltam: amint felvették, és elkezdtél beszélni, röviden megnyomtam a zsebemben a vibrátor kapcsolóját. A hatás frenetikus volt: megfeszültél, csípődet csaknem a plafonig toltad és felsikítottál.
Ezt még valahogy kimagyaráztad a beszélgetőpartnerednek azzal, hogy átszaladt előttünk egy kutya, de ezután telefonálásra már nem voltál hajlandó. No mindegy, lesz még ennek böjtje… Ezután én vettem kézbe a dolgokat, és második próbálkozásra sikerült szobát találnunk nem is túl messze egy jó szállodában.
Mikor odaértünk, javasoltam egy kis pancsolást a jacuzziban és a medencében, majd egy kis szaunázást. Ehhez persze ki kellett venni a vibrátorodat, de megnyugtattalak, hogy még vacsora előtt visszakapod…
Így is történt, és soha nem látott megpróbáltatások elé néztél. A vacsora közben a legváratlanabb pillanatokban nyomtam meg a távirányító gombját, hol a svédasztalról történő salátaszedés közben ejtetted el a villát, hol a borospohár járt táncot a kezedben… De mindig csak röviden, az élvezés még tabu volt. Végre felmentünk a szobába, és leszíjazhattalak a franciaágyra. Ezután jó félórás tortúra vette kezdetét: csak addig tartottam nyomva a gombot, amíg majdnem elélveztél, majd szünet következett. Addig én töltöttem egy-egy italt mindkettőnknek (szerencsére a minibár jól fel volt szerelve), majd újra kezdődött a játék. A végén már én is annyira felizgultam, hogy nem engedtem el a gombot addig, míg kínodban-gyönyörödben be nem pisiltél. Mikor kipihented magad, eloldoztalak, hogy most én következem

A nyitott házasság

Gyermekünk még nincs és ameddig kettesben vagyunk, szeretnénk minél jobban kiélvezni az életet. A nyitott házasság számunkra nem azt jelenti, hogy külön utakat járunk, hanem inkább másokat is próbálunk beszervezni erotikus játékainkba. Jelenleg is tart gyümölcsöző kapcsolatunk egy közelben lakó korunkbeli házaspárral. Egy társasutazáson ismertük meg őket. Fogalmunk sem volt róla, hogy két – három saroknyira laknak tőlünk.

Az üdülés alatt nem alakult ki semmiféle szexuális kapcsolat közöttünk. Egyszerűen jóléreztük együtt magunkat. Sokat beszélgettünk, szórakoztunk, de szó sem esett a testiségről. Megfogadtuk, hogy tartjuk a kapcsolatot hazatértünk után is. Így is lett. Eljárogattunk szórakozni, vacsorázni. Egyre jobban összeismerkedtünk. Rájöttünk, hogy nagyon is sok a közös bennünk és lassan – lassan a szex is terítékre került. Eleinte egymás előtt szeretkeztünk, ami mondhatom, sokkal izgalmasabbá tette együttléteinket. Majd megtörtént a párcsere is. Mostanra eléggé összeszokott négyesfogatot alkotunk. Nem is terveztük mások beavatását kis körünkbe. Sok dolgot együtt éltünk át először, illetve sok élményt csak együtt tudunk átélni. Innen indul rövid kis történetünk.
Nem tartom magam gátlásosnak, sem szégyenlősnek, de korábban még nem vitt be a lélek szexshopba. Pornófilmet is csak bátorító konyak után szoktam kikölcsönözni, de ilyen bolt előtt minden bátorságom és magabiztosságom elhagy. A feleségem szülinapjára pedig ígértem valami pajzán eszközt, de akkor nem is gondoltam, milyen nehezen tudom majd kivitelezni a dolgot. Csak álltam a szexbolt előtt, jobban mondva a harmadik kirakatnyira onnan és vártam, hogy visszaszálljon belém a lélek. Már közeledett a zárás és én még mindig kint voltam. Vettem egy nagy levegőt és lassú léptekkel odasétáltam az ajtóig majd hirtelen benyitottam. Nem történt semmi olyasmi, amitől korábban tartottam. Egy fiatal hölgy volt az eladó, aki azonnal nagyon udvariasan megkérdezte, hogy segíthet – e valamiben. Hebegtem, de végül kinyögtem, hogy a műkukik érdekelnének. Amikor megkérdezte, hogy saját részemre veszem – e, azt hittem kandikameráznak, de nem. Ránéztem és teljesen komolynak tűnt. Mondtam, hogy a feleségemet szeretném meglepni vele. Végigmutogatta a kínálatot, végül nagy dilemma után egy 40 centis duplavégű szerszámnál maradtam. Picit vastagabb volt az enyémnél és hasonlított az igazira. Szépen becsomagoltattam és alig vártam, hogy átadhassam kedvesemnek Anikónak. Szinte futva tettem meg az utat a metrótól hazáig. Majdnem megfeledkeztem a virágról. Végül minden együtt volt. Becsengettem.
Anikó sütött főzött otthon, mivel estére vendégeket vártunk. Ugye mondanom se kell, hogy kiket. Megcsókoltam és fülig érő szájjal adtam át szerzeményemet. Ő izgatottan bontogatta, majd meglepetten nézett rám. Nem gondolta volna, hogy valóban megveszem. Égtem a vágytól, hogy kipróbálhassuk. Ölembe kaptam hát asszonykámat és irány a hálószoba. Remegő kézzel próbáltam megszabadítani, amúgy sem túl sok ruhájától. A nagy igyekezetben a kis sütő – főző köténykéjét összecsombékoltam. Az nem is jött le, de nem is bántam, mert azon kívül minden ruhája a földre csúszott. Sőt, még izgató is volt rajta az a kis fehér ruhadarab, ami inkább kívánatosabbá tette csinos testét, mintsem eltakart volna belőle fontos részleteket.
Hanyatt fektettem Anikót és melleit a kötény pántjai mellett kiszabadítottam és élvezettel láttam hozzá a már meredt bimbók kényeztetéséhez. Egyik kezemmel bűvészi ügyességgel a feneke alá nyúltam és a punciját kezdtem simogatni, ellenőrizve, hogy mikor lesz már elég nedves. Nem akartam ajtóstól rontani a házba, de nem sok időnk volt míg a vendégeink megérkeznek. Nem is kellett sokat dolgoznom, mert a heves lerohanásom meghozta az eredményét. Ha pinácskájának lucskossága nem is árulta volna el, mennyire izgatott a drágám, akkor is meghallottam volna egyre zihálóbb lélegzetvételeiből és apróbb nyögéseiből. Egy ujjal már a csiklóját izgattam, ami keményen ágaskodott ki rejtekéből. Elérkezettnek láttam a pillanatot ajándékom felavatására.
Elővettem hát a műkukit. Anikó játékosan bekapta az egyik végét, szopást imitálva. Alig fért el a szájában a makk. Elég termetes jószág volt, a boltban nem tűnt ekkorának. Én bekaptam a másik végét, amin jót nevettünk mindketten. Majd megfogtam “segítőtársamat” és kedvesem puncijához közeledtem. Nem tudtam megállni, hogy ne nyaljak bele mélyen a vágatba, mert annyira imádom a szépen nyírt cuncusát. A nedvei már szüntelenül áramlottak, így mikor odaérintettem a kukit, hamar síkos lett a vége.
Köröztem a puncijánál, de nem akartam elsietni. Anikó a csípőjét megemelve próbált volna rácsúszni, de én még nem akartam. Inkább végigsimogattam az egész kukit a pinusán, egyre jobban benedvezve az oldalát is. Már a popsinyílásáig folytak nedvei, így oda is lecsúsztattam a kukit. Sohasem próbáltuk még az anális szexet, nem is forszíroztam, mert Anikó idegenkedett tőle. Most is rándult egyet, mikor odaértem, de inkább a meglepetéstől, mint attól, hogy kellemetlen lett volna. Ekkor elérkezettnek láttam az időt, hogy megnézzem befér – e a nagy műdorong. Kedvesem lucskos puncijához érintettem a makkot és óvatosan nyomtam előre. Lélegzete szaggatott lett és kicsiket sikkantott is, de lassan haladt befelé a játékszer. Amikor a makk eltűnt Anikóban, kicsit megálltam. Ő remegett a kéjtől és amolyan “abba ne hagyd!” pillantást vetett rám. Aprókat mozgatva haladtam befelé, amikor sistergést hallottunk a konyha felől. A feleségem kicsit megrándult, amikor eljutott tudatáig a felismerés, hogy félbehagyta a sütést és már ki tudja mióta és mi történik a konyhában. Próbált felkelni, de a méretes dorong nem engedte. Kelletlenül kihúztam belőle a műkukit és hagytam felkelni. Egy csókot nyomott az arcomra és mondta, hogy itt folytatjuk. Én már nem nagyon bíztam a dologban.
Nemsokára visszatért a konyhából, de gondterhelt arca elárulta, hogy nem az előbb félbehagyott ügyünk miatt érkezett vissza.
– Elromlott a sütő – mondta kissé ingerült hangon.
Tudtam, hogy nem rám mérges, de akkor is le voltam lombozva. Sajnos ilyen szerelések szempontjából nem vagyok az az “igazi férfi” típus. Sohasem érdekeltek igazán a hasonló szerelvények és például az autók sem. Hirtelen eszembe jutott a szomszédunk, aki segített már egy pár dologban, hátha ő ért a gáztűzhelyekhez is. Felhívtam, hogy lenne – e olyan kedves megnézni. Nemsokára csengetett is.
Ahogy beengedtem, nem értettem, miért bámulja annyira Anikót. Szerintem a kedvesem is elég későn kapcsolt, mert én is akkor döbbentem rá, hogy továbbra is csak a semmit nem takaró kötény van rajta. Kissé szégyenkező arccal elment magára kapni valamit. A szomszédunk, Józsi egy tapasztalt 45 év körüli férfi, így nemsokára rá is jött, az volt a gond, hogy kifutott a tepsiből az éppen sülő étel szaftja és az folyt bele a fúvókába. Azt mondta, hogy várni kell amíg lehűl, mert akkor tudja majd kitisztítani.
Közben befutottak vendégeink is, a közös nyaraláson megismert Attila és neje, Dóra. Először meg voltak lepődve, hogy kettő helyett hárman vagyunk, de hamar átlátták a helyzetet. Leültettük őket és Anikó inni hozott mindnyájunknak. Józsi is szívesen fogadta az italt. A feleségem bevezette vendégeinket a nappaliba. Én inkább udvariasságból, mint kíváncsiságból Józsival maradtam a konyhában. A fúvóka lehűlt, Józsi elkezdte a kipucolását egy drótkefével. Közben érdeklődő arccal figyeltem, ő pedig szakértő módon magyarázta a gáztűzhely működését. Ekkor kissé meg is feledkeztem vendégeinkről. Mikor újra égett a tűzhely, gondoltam szólok Anikónak, hogy folytathatja a félbehagyott sütést. Az első szólításomra nem jött válasz, a másodikra se. Nem szeretek ordítozni a lakásban, ezért inkább utánanéztem, miért is nem hallja a feleségem, hogy hívom.
Bementem a nappaliba, de egy teremtett lelket nem találtam ott. Az üres poharaik az asztalon, de ők sehol. Nem túl nagy a lakásunk, ezért sok gondolkodást nem igényelt, merre lehetnek. Benyitottam a hálószobába és egy gyönyörű kép fogadott. Attila a műkukival kényeztette a két lányt. A lábaim között azonnal élet jelentkezett, de próbáltam visszafogni magam, mert nem feledkeztem meg Józsiról, akit a konyhában hagytam. Szóltam Anikónak, hogy kész a tűzhely. Ő egy bosszús, de játékos pillantás kíséretében feltápászkodott. Ekkor láttam, hogy átnéz a vállam fölött. Megfordultam, és észrevettem, hogy Józsi az előszobából figyel minket. Rögtön eszembe ötlött, hogy vajon mit láthatott abból, amit én is láttam az előbb. Zavartan visszamentem a konyhába, ahová kis ruhaigazgatás után Anikó is követett. Ő is megkapta az instrukciókat Józsitól, hogy ezentúl hogyan tegye be a tepsit. Közben szomszédunkat kínálni se nagyon kellett az italból, töltött magának.
A sütésből nem sok volt hátra, így pár percen belül finom illatok terjengtek a konyha felől. Anikó, szerintem csak udvariasságból megkérdezte Józsit, hogy van – e kedve velünk vacsorázni. Gondolom a válasz után azonnal meg is bánta, hogy ilyen jólnevelten viselkedett. Józsi szívest örömest igent mondott. Megterítettünk hát öt személyre és asztalhoz hívtuk vendégeinket is.
Lehet, hogy az ital okozta, de az asztalnál szinte végig Józsi beszélt. Rengeteg disznó viccet sütött el, amivel én úgy éreztem, hogy az előbb látottakra próbál utalni. Dícsérte a lányokat, hogy milyen szépek és csinosak, és bárcsak fiatalabb lenne pár évvel. Ekkor a kissé becsípett Dóra megjegyezte, hogy nem olyan öreg ő még, hogy ilyeneket mondjon. Erre a kedves megjegyzésre hálából Józsi végigsimította Dóra combját. Dóra kissé zavartan mosolygott, de nem szólt semmit. Kissé már bántam, hogy áthívtam, de mit tehettem volna?
Minél többet ivott, annál közelebb húzódott Dórához. Nemsokára észrevettem, amit rajtam kívül más nem láthatott, hogy Józsi keze Attila feleségének combját simogatja, és már egy pillanatra se veszi el onnan. Dóra eleinte idegesen pislogott körbe, de amint látta, hogy senki nem figyeli, hagyta neki, hagy csináljon amit akar. A beszélgetés evés után is folytatódott. Szerintem már mindenki Józsi távozására várt, de ő még csak egy fél mozdulatot sem tett az ajtó felé. Sőt, egyre feljebb haladt Dóra combján és már az amúgy se hosszú ruháját is felhajtotta egy kicsit. A combja belső részén nyugtatta a kezét, majd a bugyi felé közelített. Ekkor szántam el magam, hogy beinvitálom a társaságot a nappaliba. Mondanom sem kell, hogy Józsi úgy jött, mint akinek kötelező. Befelé jövet mind Anikó, mind Dóra fenekére rápaskolt egy kicsit.
Egyre szemtelenebbül célozgatott a hálószobában történtekre, de mivel mindannyiunk elengedte a füle mellett, abbahagyta a dolgot. Egyszer csak gondolt egyet és elköszönt tőlünk. Fellélegeztem. Azt mondta, ne kísérjük ki, hát nem kísértük.
Ekkor végre a tárgyra térhettünk.
– Láttam, hogy megmutattad nekik az ajándékodat. – kezdtem.
– Igen, már alig várom, hogy folytassuk, mert az nem járja, hogy az ember lányát saját szülinapján kétszer is félbeszakítsák! – mondta Anikó tréfásan, és azzal az egyik válláról hagyta lecsúszni a ruhája pántját.
Mögé álltam és simogatni kezdtem meztelen vállát, minden mozdulatomnál kicsivel lejjebb húzva a ruhát. Nemsokára már egyik mellét is kiszabadítottam és azt markolásztam nagy élvezettel. Attila elkezdte ugyanezt Dórával. Mindnyájan izgalomban voltunk, lehet, hogy a várakozás miatt is, vagy a helyzet hozta, de nem is törődtünk a külvilággal. Figyeltük egymást, ami csak fokozta az izgalmakat. Mintha tükör előtt álltunk volna, úgy nézhettünk ki. Amit egyikünk csinált a feleségével, azt csinálta a másikunk is. A lányok arca sugárzott a boldogságtól. Kisvártatva mindketten meztelenül álltak előttünk, a mi nadrágjainkban pedig egyre jobban feszült az izgalom.
Anikó hátranyúlt és megmarkolta a farkam, majd minden átmenet nélkül megfordult és térdre ereszkedve szabadította ki a sliccemből. Amikor ott meredezett előtte a szerszámom, hátra nézett Dórára, hogy tartja – e vele a lépést. Tartotta, kezében pedig Attila dorongja lüktetett. Mindketten szopni kezdték az előttük álló faszokat. Már nagyon vártam azt a nedves forró érzést, amit feleségem szájában éreztem. Ütemesen mozogtam, löktem a szájába magam. Ha sokáig így folytatódik, gyorsan a végére értem volna, de nem akartam még. Felhúztam magamhoz Anikót és megcsókoltam. Aztán ölben vittem a hálószobába. Utánunk jött Dóra és Attila is. Az ágyon még ott hevert a műkuki. Kezembe vettem és a sajátom mellé tettem, úgy fogva, mintha megnyúlt volna az enyém. Anikó hanyatt dobta magát és akkorára terpesztette combjait, mint még soha. Puncija nedvesen csillogott, nem is volt szükség síkosításra. Letettem a műfaszt az ágyra és óvatosan a sajátomat nyomtam tövig a puncijába. Nagy sóhajjal fogadott magába, majd még néhányszor mélyen belemerültem. Azzal kihúztam a farkam Anikóból és újra kézbe vettem a műfütyit. Attiláékra pillantva láttuk, hogy nagy 69 – ben vannak elfoglalva. Amint észrevették, hogy nézzük őket, abbahagyták. Nem mintha zavarban lettek volna, de tudták ők is, hogy ma valami előnyt élvez. És ez a valami Anikó ajándéka volt.
A műfasz egyik végét könnyedén becsúsztattam a feleségem puncijába. Ekkor Dóra is közelebb feküdt, így a másik vége az övébe került. Próbáltam ide – oda húzgálni, de nem volt az igazi. Ekkor bekövetkezett, amire egyikünk sem számított. Az ajtóból belépett Józsi, kezében a farkával, amelyen látszott, hogy nem most vette elő.
– Majd én megmutatom, hogy is kéne ezt – mondta borízű hangon.
Mindnyájan megrettentünk kissé. Visszajött? Vagy el sem ment? Mostmár mindegy, mert itt van. Nem akartam jelenetet rendezni, ezért feleségemre bíztam, hogy mit is teszünk. Józsi semmit sem vett észre pillanatnyi dilemmámból, hanem Dórát térdre segítette, majd Anikóval is ugyanezt tette. Négykézlábra állította őket, úgy hogy a fenekük tíz centire lehetett egymástól. Majd megmarkolta a műfaszt és ívben meghajlította. Odahelyezte a lányok puncijához és hagyta, hogy a begörbített műdorong lassan kírúgja magát. Így mélyen belebújt mindkét lány pinusába. Ekkor már biztos voltam benne, hogy Anikó annyira izgatott, hogy nem érdekli, ki és hogyan, de dugja már meg az ajándék fasszal. Józsi megfogta a kimaradó részét és húzogatni kezdte a fenekük között. A lányok egyre hangosabban sóhajtoztak. Nem bírtam tovább, annyira be voltam indulva, hogy már nem feszélyezett Józsi jelenléte sem, így Anikó szájába adtam a farkam, amit ő őrült tempóban szopni kezdett. Attila is követte a példámat. Józsi pedig egyik kezével a műbránert huzigálta, a másikkal hol a sajátját, hogy a lányok fenekét fogdosta. Néha a popsilyukaikat is megcélozta, amire mindig egy kisebb nemtetszést kifejező rándulás volt a válasz.
A műkuki már tocsogó hangokat adott ki, annyira nedves volt a lányoktól. Egyszer észrevettem, hogy szomszédom nemsokára elélvez. Egyre gyorsabban ráncigálta lüktető szerszámát, majd lassított. Farka hegyét Dóra fenekére irányította és egy adag gecit lőtt rá. A második löket Anikó popóján landolt és így váltogatta amíg csak egy csepp is jött belőle. Végül a farkával kente szét a fenekükön. A lányok mozgásából is arra következtettem, hogy nemsokára eljön a vég számukra is. Viszont Attila gyorsabb volt. Kirántotta faszát felesége szájából, de már nem tudta irányítani az első sugarat, mert az Dóra hajába ment. A többi pedig az arcára. Itt már én sem állhattam meg. Ki sem húztam a faszom Anikó szájából, hanem a torkára eresztettem bő táramat. Próbálta lenyelni amennyit csak tudott, de jutott az arcára is belőle.
Ekkor Józsi már csak a műkukival foglalkozott, mivel a sajátját már kifacsarta. Növelte az iramot. Egyszercsak Dóra háta elkezdett hullámzani és nagyokat nyögve élvezett. Rázkódott tőle az ágy. Ilyenkor nagyon közel nyomta a popsiját a kedveseméhez, amitől a műfasz nagy mélységekbe merült pináikban. Anikót is elérte a szülinapi orgazmusa. A popsinyílásának összehúzódásaiból láttam, hogy mindjárt robban. Szinte kiabált, dobálta magát. Gyönyöre nem akart szűnni. Közben Józsi gecijétől síkos popsiját markolásztam és a hátát simogattam. Mindkét lány kipirulva pihegett előttünk. Tudtam, hogy még nincs vége ennek az estének. Nem is tévedtem, hatalmas szexbuli volt.

Mindenki macskája

– Aztán jó zalai nohát kaptál-e a szilvapálinka előtt? Tudod, olyan rózsaszínes, schillerest, kaparóst, vastag, fehér, gömbölyű üvegpohárban.
– Előtte, Tóni bácsi? Meg utána, meg közben! Csak épp a pohárban nem keverték össze, és a vőlegénynek mindenkivel koccintania kellett. Rettenetes volt!
– Bizony, az úgy szokás arrafelé. Egyetlen ellenszere van, jó, faggyús, büdös birkapörkölttel megágyazni neki. Akkor aztán mindegy mit iszol és mennyit.
– Egy idő után így is mindegy volt. A menyasszonytáncnál már a seprű támasztotta őt a falhoz. – nevetett Edit.
– El is lopták Editet, ami a népi folklór szerint nagy szégyen. – fűztem hozzá bűnbánóan.
– Gyerekkori barátaim tréfáltak meg. – szúrta közbe gyorsan újdonsült feleségem.
– Mit nem hallok Editke? Aztán legalább rendesen megtiszteltek azok a gyerekkori barátok?
– No de Tóni bácsi! – jött zavarba Edit.
– Ismerlek én téged. No meg a jó falusi lakodalmakat is, amikor idegen legény akar benősülni egy házhoz. – mosolygott Tóni bácsi mindentudóan.
Nem fogtam fel mondatainak súlyát, hiszen mit tudtam én még akkor Editről.
Számomra ő hosszú combú, alma mellű, csodás barna szépség volt, aki körül vibrált a levegő. Aki, bár távoli zalai faluból került a főiskolára, cseppnyi elfogódottság nélkül állt szóba bárkivel, és könnyed, táncos lábakkal lépdelt a pesti éjszakában. Szemének vidám szikráit pedig semmilyen éjszakázás nem tudta megtörni, a sötét karikák, a duzzadt, kiharapott ajkak csak karakterisztikusabbá, végzetesebbé tették az arcát. A fiúk cinkos pillantásait elismerésnek vélve kihúztam magam mellette, és büszkén hagytam, hogy Edit hozzám simítsa csípőjét.
Csak néha gyötörtek homályos sejtések, amikor zárva találtam ajtaját a koleszban, vagy csak egy cédula várt, két sorban odavetett mentegetőzéssel. De hát a lepke sem tudja, hogy a lámpa nem csak ragyogó, fényes, de éget is. Fenntartások nélkül örültem Edit vad és korlátlan szabadságának, izgalmas, színes ismeretségi körének. Szédülten hagytam, hogy magával vonjon kielégíthetetlen kíváncsisága féktelen játékaiba, és meg kell mondanom, soha nem csalódtam benne. Egyszerű szülei számára diplomás, egyetlen lányuk volt, minden büszkeségük tárgya és forrása, aki jó állást, lakást, férjet is talált a távoli Pesten, ahol ők életükben tán egyszer, ha jártak. Az otthon tyúkokat etető, tehenet fejő Editet valószínűleg meg sem ismerték volna az éjszakai 100 évesben, vagy a Bukarest szálló bárjában. De azt én sem sejtettem, hogy Editben nem két, hanem három lélek lakozik.
A kortalan – öreg Tóni bácsi, akinek beszámoltunk falusi lakodalmunk hányattatásairól, jobban tájékozott volt. Annál is inkább, mert ő is Edit különös – excentrikus baráti köréhez tartozott. Vagy inkább fordítva, Edit volt nagy becsben tartott virága Tóni bácsi gonddal ápolt rózsakertjének. Mert Tóni bácsi úgy volt a nőkkel, mint kertész a virágjaival. Soha nem tudott betelni illatukkal, mindig az új és új formák, színek, alakzatok kötötték le figyelmét. A hamvas szirmú, alig bimbózó gyereklányoktól, a lángolóan szétnyílt, régi bájukat hallatlan önfegyelemmel őrző, végzetes, vörös rózsa szépasszonyokig. Sőt, néha még egy-egy gyorsan elvirágzó, vadrózsa-cigánylány is feltűnt a villa kertjének bokrai között. Senki nem tudta, hogy Tóni bácsi honnan jött, miért nincs családja, vannak-e rokonai, miből él, és mivel üti agyon az időt naphosszat. Délutánonként angolra, franciára, olaszra oktatta különböző külkereskedelmi vállalatok hőn áhított álláshelyeit már elnyert, de épp elkötelezettségük okán többnyire csak oroszul beszélő kádereit. No meg előrelátó, gondoskodó szülők gimnazista gyermekeit.
– Erre parancsoljon! – hajolt meg könnyedén Tóni bácsi a 15 éves, farmeros gyereklánynak, és tökéletes úriemberként vezette be a szalonba, amelynek bútorai, szőnyegei halványan őrizték még a villa nappalijának régi fényét. Tanítványai a grammatikai szabályokon túl kultúrát, viselkedést, stílust, eleganciát is tanultak tőle. Esetleg mást is, mert a rossznyelvek szerint Tóni bácsi néha nem elégedett meg a szívéhez közel álló rózsák illatával. Ám én azt hiszem, inkább csak gyönyörködött bennük.
Akkoriban, a 70-es évek végén a Piért-boltok kirakatainak félreeső zugaiban már fel-feltűntek az első rózsaszín-szemérmes aktnaptárok. A Filmmúzeum már játszotta a Dekameront és a Canterbury meséket, de a cenzúra meg a mozigépész ollója nyomán többnyire csak az eszmei mondanivaló maradt a vetített kópián. Tudtuk, hogy létezik videomagnó, de a többség, még csak a Dániából csempészett Super 8-as pornófilm tekercsekhez juthatott hozzá. S persze ez a többség is szűk és nagyon zárt baráti köröket jelentett. Hát persze, hogy osztatlan elismerést keltettek Tóni bácsi 30-as, 50-es évekbeli fényképei és amatőr filmjei. El sem tudtuk képzelni ki és hogyan készíthetett ilyen felvételeket a sötét 50-es években. De Tóni bácsi csak mosolygott: “Az érzékeket nem lehet betiltani, és minél jobban elnyomják őket, annál erősebben dolgoznak.” – mondta.
Áhítatos rajongói voltunk Tóni bácsi titokzatos forrásokból táplálkozó régi és újabb gyűjteményének. A hatalmas kert, és a közepén álló villa pedig számos eldugott zugot kínált felajzott érzékeink kielégítésére, amit Tóni bácsi cinkos mosollyal még bátorított is.
De a tabuk nélküli, szabad beszélgetés, a legújabb, itthon még meg sem jelent regények, a bennfentes politikai pletykák, a pikáns viccek legalább olyan csábítóak voltak, mint a szex. Tóni bácsi villája intézmény volt a kiválasztott kevesek számára.
Neki számoltunk be az elkövetkezendő életünktől oly távoli és egzotikus paraszt lagzinkról, ahová igazi barátaink nem voltak, talán nem is lehettek volna hivatalosak. Úgy gondoltuk, nekik majd idehaza tartunk egy nagyobb méretű házibulit, “hivatalossá téve” előttük is egymáshoz tartozásunkat. De Tóni bácsi kitalálta gondolatunkat.
– No és mit szólnátok, ha …
Igaz, hogy második lakodalmunkra nem volt hivatalos a fél falu, és nem a hegyesre pödört bajszú, pirospozsgás násznagy rigmusai szabták meg a teendők és az ételek szigorú rendjét, de a nők körülményes készülődése egy cseppet sem volt rövidebb. Vali, Edit, Andrea és Tünde már délben felverték Tóni bácsi villájának csendjét, meg a rendjét is, lehet, az öreg már rég megbánta, hogy kedvenc rózsájának lakodalmat kívánt rendezni. Mi ugyan csak hatra voltunk odarendelve, de a lányok még csak akkor vonultak el öltözködni, és ez legalább másfél órát tartott. A háziasszonyi teendőket Tóni bácsi kérésére ellátó Vali időnként kijött, ellátott minket szendvicsekkel, aztán gondosan becsukva maga után az ajtót, újra eltűnt.
– Türelem, addig foglaljátok el magatokat! – mondta mindannyiszor.
Azért a különbség szembeötlő volt, a házi főzésű szilvapálinka helyett fekete és piros címkéjű cseresznyés üvegek sorakoztak az asztalon. A hűtőben szépen egymásra tárazott Sztalicsnaják lapultak, a kancsókban pedig Tóni bácsi Eger környéki pincékből beszerzett Medoc-ja és Leánykája piroslott meg sápadozott. Annyi pia volt összekészítve, mintha legalábbis legénybúcsút tartanánk, azt is három napost. Pedig tudtam, valójában inkább Edit leánybúcsúja ez, a társaság az övé, s én még igazán nem váltottam meg a belépőjegyet a villába.
Hát elfoglaltuk magunkat, amíg a lányok készülődtek, közben kezdtem magam úgy érezni, mint a zalai lakodalomban, nem tudtam már, a fejem zsibbad-e jobban vagy a lábam. De a többiekben is emelkedett a nyomás, mert Laci és Tamás mindenáron meg akarták kukkolni a menyasszony öltöztetését. Ezért felmásztak az ablak előtti cseresznyefára, mi pedig fogadtunk, hogy melyikük esik le előbb. Látni ugyan nem sokat láthattak, mert amikor cseresznyemagokkal kezdték lődözni az ablakot, a lányok rögtön behúzták a függönyt. Ráadásul a bevonulásról is lekéstek, mert tényleg nem tudtak lemászni a fáról.
Sokáig készülődtek, de az eredmény minden várakozást felülmúlt. A villa nappaliba vezető széles lépcsőjén először Vali jelent meg. A jó harmincas asszonyon, már akadt néhány felesleges kiló, de tagadhatatlanul a legjobb helyeken volt kipárnázva. Ő azonban csak bejelentette a menyasszonyt, lakonikus tömörséggel:
– Na, akkor most fogjátok meg az állatokat, nehogy leessen!
Leesett, mert Edit helyett megjelent Tünde, Tóni bácsi legújabb, 17 éves, még gimnazista tanítványa.
Besütött szőke hajjal, rózsaszín selyemben, koszorúslányként virágot hintve, legfeljebb 15-nek látszott.
Pimasz mosollyal pukedlizett, mint egy rosszcsont angyalka, és leszaladt a lépcsőn Tóni bácsi karjaiba, hisz Edit másként amúgy sem fért volna el a lépcsőn. Edit szélesen terülő, hófehér tüll szoknyája teljesen betöltötte a lépcső szélességét. Titok volt, honnan szerezték a ruhát. A széles szoknya felett dereka különösen vékonynak, megroppanthatónak tűnt. Az elől dúsan hímzett selyem felsőrész áttetsző tüllben folytatódott, ami a nyakán záródott, de vállait, karját szabadon hagyta. Kezén könyékig érő fehér csipkekesztyű, fényes, barna haján apró gyöngyökkel ékesített ezüst fejék. Az tartotta a hosszú, derekáig lógó fátylat. Az utána lépő Andrea még eligazgatta a ruha alját, aztán a királynő levonult.
Ma sem tudnám eldönteni, melyik volt az igazi esküvőnk, a zalai, vagy a pesti. Mindkettő tartogatott meglepetéseket. De akkor, Tóni bácsi szertartásos köszöntését hallgatva, úgy éreztem, ez az igazi.
Azért persze, itt Pesten is végig csinálták velünk az összes elképzelhető játékot, amit magyar lakodalmakon valaha kitaláltak. Az egy pohárból ivástól, az egy kanállal evésen keresztül az egy cipőbe bújásig, no meg a menyasszonyi torta szeleteléséig. De itt nem feszélyeztek a játékok, a vaskos tréfák és anekdoták a nászéjszakáról. A társalgás pedig az idő előrehaladtával amúgy is egyre felszabadultabb lett, már mindenki ugratott mindenkit, amikor Vali szót kért.
– Éjfél elmúlt, ideje, hogy menyecske legyen a menyasszonyból.
– Még mit nem, hogy most megint eltűnjetek másfél órára, mi!? – tiltakozott Kálmán.
– És a menyasszonytánc hol marad? – kérdezte Imre, mint egyetlen, a szükséges formaságokon már átesett házasember a társaságban.
– Engem táncoltass, ne a menyasszonyt! – feleselt vele Vali, a felesége.
– Nem mentek sehova! Tessék itt átöltözni! – élénkült meg Laci, aki eddig nagyon mély letargiában iddogált.
– Átöltözni, átöltözni! Lássuk a menyecskét, lássuk a menyecskét! – skandálták kórusban a férfiak, örülve, hogy a kifogyott tréfák után végre megint történik valami.
Tóni bácsi sejtelmes mosollyal, hajolt Vali füléhez, aki eltűnt, majd hamarosan egy ki tudja honnan előhalászott szakadozott zsomborral tért vissza, és harsány hangon jelentette be.
– Eladó a menyasszony! Eladó a menyasszony! – de zenét nem tett fel hozzá, hát a nappali közepére penderített Edit is csak állt, nem tudván, hogy is lesz ez most, de Vali helyesbített.
– Eladó a menyasszony, ruhája!
Meg volt-e előre beszélve ez a sajátos menyasszonytánc, nem tudom, Andrea és Tünde a piruló, vonakodó Edit mellé álltak, és hófehér, csupa fátyol menyasszonyi ruhájában megperdítették az ámuló férfiszemek előtt.
Tamás és Laci látták már Editet ennél kevesebb ruhában is, fogták és érintették őt már a maga csupasz és őrjítő meztelenségében is. Mégis az ártatlan, szűzies, fehér ruha, a napbarnított bőrön is jól látható pirulás, izgatóbbá tette őt, mint valaha. Edit izgalmát a menyasszonyi ruha mellrészének hullámzása jelezte, vállgödrében nyugtalanul lüktetett a verőér, keze jól láthatóan remegett, hiába igyekezett azt szoknyájához szorítani. Andrea cinkos pillantást vetett a fal mellett álló Valira, és végigsimította feleségem barna haját, karcsú nyakát, a ruha által szabadon hagyott gömbölyű vállát. Szembefordította velünk, és lágyan hátravetette az Edit fejdíszéről hosszan lecsüngő áttetsző fátylat. A menyasszony másik oldalán Tünde állt riadtan, még nem engedte el Edit kezét, de a lába már menekítette volna. A tapinthatóvá vált csendben ő is megsejtette, mi következhet, s az éhes férfiakon körbepillantva Tóni bácsi mellé menekült, aki megnyugtatóan zárta tenyerébe a kezét.
– Eladó a menyasszony! – törte szét a csendet Vali.
– Soha nem voltál még ilyen szép. – hallottam Kálmán rekedt hangját.
Ötszázas hullott az odaperdülő Vali zsomborába, és Andrea keze nyomán repült a könnyű, átlátszó tüllszoknya.
– Ó, hát hány van rajta? – morajlott fel a csalódott férfisereg.
A szoknya ugyanolyan széles harangként borította Editet deréktól lefelé, mint az előbb. De a bankók, s a szoknyák szaporán hullani kezdtek, a játékba gyorsan beletanuló Edit minden pördülésénél magasabbra emelkedett az egyre könnyebbé váló ruha. A kutató pillantások pedig egyre többet képzeltek a kivillanó, izmos vádlik, telt combok fölé, közé. Az utolsó, vékony tüllszoknya azonban feszes, szűk, fehér selyem alsószoknyát rejtett.
Edit kerek feneke láttán bárhol felhördültek volna, most azonban furcsa csend lett. A kissé előrebukó vállú, lehajtott fejű, félmeztelen menyasszony látványa felkavaró volt. Azt hiszem, mindenki úgy érezte, mintha valami szégyenletes dolgon kapták volna. Hiába tudtam, hogy mosolygós, barna évfolyamtársnőm áll előttem, aki sem kapcsolatunk előtt, sem alatt, nem élt önmegtartóztató életet. Mégsem haboztam egy percig sem, hogy feleségül vegyem. Aki soha nem rejtette szépségét senki elől, aki adakozó volt de ezért nem lehetett rá haragudni.
De az ártatlanság, tisztaság, fehérség attribútumaival felruházott, és azoktól félig megfosztott menyasszony ott hallatlanul izgatónak, egyben végtelenül megalázottnak tűnt. Valami ilyesmit érezhettek a többiek is, mert senki nem nyúlt a pohara után, abbamaradtak a tréfák, Tünde rémülten ült Tóni bácsiba kapaszkodva, amíg Andrea megszabadította feleségemet a ruha felső részétől is. Az áttetsző, finom, csupa csipke melltartót még soha nem láttam rajta. Mint később megtudtam Tóni bácsi nászajándéka volt, dekadens, tiltott kapitalista termék a vasfüggönyön túlról. A kosár csak alulról ölelte, tartotta Edit alma melleit, a sötéten barnálló, izgatott bimbókat már szabadon hagyta. A fehér csipke és melleinek nap nem látta fehérsége, szemben a meleg júniusban már lebarnult nyakával, vállával megint a tiltott leselkedésen való rajtakapottság érzetét keltette. Amikor végül a selyem alsószoknya is lehullott, egy emberként szakadt ki belőlünk a sóhaj. A melltartóhoz tartozó apró bugyi izgatóbb volt, mintha semmi nem lett volna rajta. Mintha az egész nadrág a szélén végigfutó keskeny csipkedíszből állt volna. A leheletvékony anyag leszorította a vadul burjánzó szőrszálakat, rásimult Edit nagy, erős szeméremajkaira. A biztos kényelmetlen körömcipő megfeszítette lábát, amúgy is izmos combjait a fehér harisnyában. Csipkés bugyiban, melltartóban, állt előttünk a lefátyolozott menyasszony.
Soha még ilyen kívánatosnak nem láttam Editet, mint akkor. Dermedt csend volt, mindenki, a lányok is csak a látványt itták magukba. Vali, a már mindent próbált nősténytigris sután tartotta a zsombort, Andrea úgy maradt, guggolva Edit mellett, ahogy az alsószoknyát lesegítette róla utoljára. Senki nem merte megtörni a varázst. Nem tudta, mi lenne az a szó, az a mozdulat, ami nem otromba, durva, közönséges és mégis továbblépve feloldja a már-már elviselhetetlen feszültséget.
Edit bugyiján mindenki által láthatóan nedves folt kezdett terjedni. Úgy éreztem, fel kell állnom, a karomba ölelve átmenni vele valamelyik szobába, beteljesíteni mindenki által látható vágyát. S így megfosztani őket a lefátyolozott menyasszony, lüktető, meleg ölének, duzzadó, kemény mellének látványától. Csak egy pillantásra vártam Edittől, egy bíztató szemvillanásra, hogy vigyem már, hogy rám vár, nekem mutatja kívánatos testét.
A csend elviselhetetlen feszültséget idézett fel bennem. Gyűlölöm a csendet.
Gyerekkoromban gyakran nem tudtam, mit követtem el akaratlanul. Bűneimre csak anyám hallgatása figyelmeztetett. Napokig tudott hallgatni, némán, szűkre szabott mozdulatokkal irányított, elém tette az ételt, leszedte a tányért, vagy mutatott a fürdőszobára, figyelmeztetve teendőimre. Hallgatása minden büszkeséget kiölt belőlem, megalázkodva találtam ki újabb és újabb bűnöket, de soha nem tudtam meg, melyik volt az, amelyik haragját kiváltotta. Mert mindenki bűnös, ameddig ártatlanságát be nem bizonyítja. De a hosszú vezeklés után édes volt a megbocsátás, amikor egy bíztató mosollyal magához hívott, az ölébe vett, és halkan duruzsolva a fülembe súgta: “Ugye, nem csinálsz ilyet többet?” ezért a fülemet simogató meleg leheletért mindent megígértem.
De most hiába vártam Edit bíztató pillantására, mosolyára. Lassú, fáradt tekintete nem engem keresett. Hát tudtam, várnom kell még, de a varázst valakinek meg kell törnie.
Edit Tóni bácsi szemét kereste könyörgőn, reménykedve, és talán némi büszke diadallal. Az öreg nehezen tápászkodott fel kedvenc foteljából, két tenyerébe fogta Edit arcát, gyengéden szájon csókolta.
– Vigyétek, öltöztessétek fel! Mert amikor visszahozzátok, már végérvényesen Józsefhez tartozik. – nézett Imrére, a korelnökre, rajta kívül a társaságban.
A tekintetek, melyeknek fókuszában eddig Edit állt, most összezavarodtak. Tóni bácsi érzéke a drámai jelenetek iránt tökéletes volt. Senki nem mert nézni, senkire. Vali a zsomborban heverő bankjegyekre meredt, amíg férje ellépett mellette. Kálmán félszeg mosollyal kerülte ki guggoló barátnőjét, és alig merte megfogni Edit kezét. Én pedig akár a fejemre is állhattam volna, mert felém még véletlenül sem nézett senki. Lehet, hogy furcsa, de nem Editet láttam, hanem hihetetlen élességgel a guggoló Andrea combjai között világító fehér bugyit bámultam. Amíg Andrea egyszer csak felugrott, és harsány “Még mit nem!” kiáltással iramodott Editék után, majd feldöntve Tamást és Lacit, akik épp lehajtott fejjel oldalogtak el Tünde mellett. A feszültség egy pillanat alatt szertefoszlott, Vali levágta a zsombort.
– Erről nem volt szó Tóni bácsi! – villogó, féltékeny szemmel nézett az ajtó mögött eltűnt férje után.
Csak Tünde ült még mindig dermedten, ahogy Tóni bácsi otthagyta, és a szőnyeg mintáit bámulta a lába előtt. Az öreg mosolyogva simított végig Vali felháborodástól kipirult arcán.
– Miért van az, hogy a nők képtelenek elviselni, ha valami nélkülük történik?
Aztán nagy pohár hideg vodkát nyomott a kezembe, és mellém ereszkedett a díványra.
– Nem szabad csalódottnak érezned magad! Ismered Editet, nagy bátorságra vall őt feleségül venni. Biztos számot vetettél azzal, hogy ő olyan, mint egy működő vulkán. Élvezheted áldásait, de ha kitör, feléget, felperzsel maga körül mindent. Aztán megnyugszik, és újra szőlőskertekkel, gyümölcsösökkel lehet koszorúzni. Jó feleséged lesz, ha képes vagy elfogadni ezt a tulajdonságát. S te erős ember vagy, tudod, hogy a bőkezű, adakozó nők … – és csak mondta, mondta, duruzsolta, míg odabent a szobában …
Nem mondom, hogy nem éreztem csalódottságot. Persze azt mindig tudtam, hogy Editet nem lehet kisajátítani. De úgy gondoltam, vadászataira ezen túl én is elkísérhetem, és osztozhatok féktelen örömeiben. Valami akaratlan vétek lehetett, ami miatt Edit megfosztott a szomszéd szobában tomboló nászéjszakától?
– Na, menjünk mi is! – emelkedett fel egyszer csak Tóni bácsi.
– Azért nekünk sem kell unatkoznunk. – fűzte még hozzá, és Vali úgy nyalta meg a szája szélét, hogy biztos voltam benne, legszívesebben itt helyben elfogyasztana minket.
Csak Tünde üldögélt bátortalanul, magába roskadva.
– Gyere te is Tünde! Te sem maradhatsz ki mindenből. – fogta meg a kezét Tóni bácsi.
Nem tudom, hány év lehetett közöttük, negyven biztos, egy egész emberöltő. A sötét öltönyös, enyhén görnyedt, ősz férfi, s a habos – fodros koszorúslányruhába öltözött Tünde úgy álltak egymás mellett, mint egy régi fénykép: nagyapa a Városligetbe viszi unokáját, vagy első bálozó kislány szigorú családi felügyelet alatt. De most másról szólt a dolog, és a szeles, mindenhez értek, mindenbe beleszólok Tünde megrettenve hallgatott. Érezte ezt Vali is, mert belém karolva a gyereklány felé küldött bátorító mosolyt.
De Tóni bácsi nem fölfelé vezetett minket a széles lépcsőn a hálószobák felé, hanem ki a verandára, aztán a sötét, csillagfényes kertbe. A széles, magas, vasrácsos ablakon át beláttunk a kivilágított szobába.
A piros, babos, gondosan vasalt menyecskeruha a szék támlájára készítve érintetlenül várta a menyasszonyt, aki ugyanúgy fátyolban, harisnyában és fehérneműben mindenkinek kitárulkozva hevert a széles ágyon, ahogy elváltunk tőle. Még a leheletnyi bugyit sem vetették le róla, bár az láthatóan nem akadályozta a férfiakat semmiben. Az agyonázott vékony anyag, s a nedves foltok Edit hasán mutatták, valaki már szerette őt. Imre, mert ő ült egy szál kigombolt fehér ingben Edit fejénél, aki vékony ujjaival játszott a nedvesen csillogó, félig már puha hímvesszővel.
– Kár, elkéstünk! – súgta a fülembe Vali.
Gondolom, ő a férjét szerette volna látni Edit “asszonnyá avatásán”, de elkésésről szó sem volt. Odabent Andrea, aki eddig Kálmánt készítette fel a feladatra, kisiklatta szájából a nagyra nőtt vöröslő dorongot, és félrehúzta Edit visszacsúszott bugyiját.
Az indiai szerelmi művészet tankönyve, a Káma Szútra, méret szerint is osztályozza a nőket és a férfiakat. Nos Edit méretei lélegzetelállítóak, még szerencse, hogy a legkisebb érintésre is érzékeny, mert őt betölteni szinte lehetetlen feladat.
Kálmán is könnyedén siklott be, s Edit lehunyt szemmel, mozdulatlanul fogadta rohamait. A világító fehér harisnyás combok, A lehunyt szemmel fekvő menyasszony arcát félig eltakaró fátyol, a fekete öltönyben várakozó Tamás és Laci nyitott sliccéből feléje szegeződő falloszok látványa több volt, mint amit nyugodtan el lehet viselni. Erkölcsi gyávaság lenne nem elmondani, hogy a látvány felizgatott. A fiúk a legnagyobb gyengédséggel nyúltak Edithez, az egész jelenet mégis a perverz megalázottság érzetét keltette. Kálmán nem is bírta sokáig, egy hördüléssel kitépte magát, és áradása olyan bőséges volt, hogy még Edit nyakán, vállgödrében is eltévedt spermacseppek csillogtak.
Tünde szapora légzését hallottam magam mellett, aztán egy tapogatózó kezet éreztem a nadrágomon. Meglepetéssel vettem tudomásul, hogy Tóni bácsi az, aki egymás után pattintja ki sliccem gombjait, szabadítja ki farkamat az alsónadrágból, aztán Tünde apró, puha kezét szorítja rá. Óvatosan mutatta neki, mit csináljon, így ketten simogatták vadul lüktető szerszámomat. Vali nyitott szájjal vette a levegőt, egyik kezével könnyű nyári ruháját emelte fel, a másik a bugyijába mélyedt, de közben le nem vette volna szemét a szobában játszódó jelenetről.
Tamás és Laci már a koleszban is élvezték együtt Editet, most sem akart egyikük sem második lenni. A bugyijától immár megfosztott menyasszony előredőlve lovagolt Tamáson, betakarva mindkettőjüket a hosszan lelógó fátyollal. Laci úgy ügyeskedett, hogy hátulról férjen Edithez. Mintha szendvicsbe fogták volna, de ismerve Editet, sejtettem, másról van szó. Ilyen kitágult állapotban ő képes volt két szerszámot is a puncijába fogadni, a fiúk egyszerre izgathatták egymást és Editet.
Az ágyon hullámzó jelenet Andreára sem maradt hatástalan, az egyik fotel támlájára hajolva kínálta magát, s bár méretekben nem vetekedhetett Edittel, fehéren világító kerek popsija, a combjai közül előtüremkedő szőkésbarna pihék nagyon is csábítóak voltak. Vali felszisszent mellettem, amikor odabent Kálmán előzékenyen az ő férjét engedte barátnője mögé. Hiába, Kálmán sosem volt féltékeny fajta, az ágyon himbálózó Laokon-csoport pedig jobban izgatta a fantáziáját. Némi nehézséggel felkapaszkodott hozzájuk, és Tamás feje mellé térdelve Edit szájának kínálta magát.
Vali egyetlen mozdulattal tépte le magáról bugyiját, állát az ablakpárkányra támasztotta, két kézzel megragadta a vasrácsot, és széles, asszonyos fenekét fordította felém.
– Gyere, már! Mire vársz? Nem látod, mit csinálnak a feleségeddel?
A bosszú sajátos fajtáját űzzük mi most, gondoltam, amíg behatoltam jókora fenekéhez illő, öblös puncijába. De Vali elégedett morgással vette tudomásul az ütemes csattanásokat, tán még azt is kiszámolta, hogy ugyanazt az ütemet követjük – e, mint odabent a férje Andreával. Tünde ámuló szemmel lépett közelebb hozzánk. Nem tudta, mit nézzen, az odabent lassan a csúcshoz közelgő orgiát, vagy idekint a csípőjét vadul tekerő, hangosan élvező Valit.
Tünde alig ivott az éjszaka, azt hiszem, ő mindvégig józan maradt, mi viszont bőségesen poharaztunk, s Edit vetkőztetése, majd “nászéjszakára” vitele minden gátlást feloldott bennünk. Így lehetett, hogy amikor az egyébként mindig tapintatos, kedves Vali megérezte Tünde bátortalanul simogató kezét terjedelmes tomporán, hátranyúlt, és minden teketória nélkül a combjai közé húzta azt.
– Ott simogasd kislány, nyugodtan bedughatod az ujjadat is! Csak figyelj, és tanulj! – mondta rekedten, durván.
A szobában Edit fürdött a három fiú spermájában. Nem ők vettek észre minket először. A fotelra hajoló Andrea, s az ablakba könyöklő Vali pillantása fúródott egymásba. Aztán Imréé az enyémbe. Amikor észrevett minket, széles mosolyra nyílt az ajka, s nyitott tenyérrel nagyot csapott Andrea fenekére.
Nevettem, és válaszul én is elkezdtem előbb óvatosan, aztán egyre nagyobbakat csapva fenekelni Valit. Az egymásnak válaszoló csattanások keltették fel a többiek figyelmét. A fiúk Andreát és Imrét állták körül, nevetve bíztatták őket. Edit letépte fátylát, ami eddig mindent kibírt, megtörülgette maszatos arcát, combjait, és kitárva az ablakot nekem szurkolt.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy az ablakpárkányra támaszkodó Vali széles, puha hátán kivehetővé válik a bikini felső részének világos csíkja. Hajnalodott.
Utólag felmerül bennem, vajon Tóni bácsi valóban így gondolta-e? Tudta-e, mi fog történni? Akarta – e, hogy Tünde is köztünk maradjon, vagy játékos hajlama őt is megtréfálta, s csak sodródott az eseményekkel.
Akkor már hiába próbálta elvonni onnan a 17 éves kislányt. Hát csak óvón átfogta a vállát, és hagyta, hogy még utoljára Tünde kezébe helyezzem szerszámomat, és egy rándulással a tenyerébe élvezzek.

Baszás a liftben

Kedves ismerőseinket látogattuk meg barátommal, Olivérrel, ahol egy aranyos kissrác született, s ahogy szokás, kis édességgel, ajándékkal felszerelkezve babanézőbe indultunk. Katával, az újdonsült anyukával megbeszéltük, hogy egy csinos etetőszékkel fogjuk „meglepni”, masszív, fából készült darabbal, melyet még együtt néztünk ki pár hónapja egy séta közben.

A lakásukra, egy panelház 3. emeletére igyekeztünk, s mivel kicsit késésben voltunk a megbeszélt időponthoz képest ( a pontosság ugye a kisgyerek miatt fontos ), a nagy ajándékdobozzal együtt hamar beugrottunk az üres liftbe, és uzsgyi fel! A lift azonban gondolt egyet, leállt a 2. és 3. emelet között, ezután semmiféle gombnyomásra, bíztatásra nem moccant. A szűk lift foglyai lettünk. Ráadásul a vészcsengő sem segített, úgy tünt, az sem működik.

Azt hiszem, van egy kis klausztrofóbiám, mert ilyenkor könnyen bepánikolok. Olivér ezt rögtön látta rajtam, meg ismer is, hiszen évek óta együtt vagyunk. Elkezdett nyugtatgatni, humorosra venni a dolgot, hogy legalább végre ketten vagyunk, az utóbbi időben ezt úgyis hiányoltuk, de nem sok sikerrel. Ekkos kétségbeesett arcomat kezdte símogatni, szájamat csókjával tapasztotta be, mielőtt ijedtemben kiáltanék. Majd a fülemet kezdte szelíden harapdálni, szopogatni – ezt nagyon imádom, erre mindig begerjedek. Át is futott rajtam egy kellemes, bizsergő melegség, elvonta figyelmemet szorult helyzetünkről, és ijedelmem kissé alábbhagyott. Olivér kedvesen folytatta, miközben szájával tovább időzött a fülcimpámnál – szenzációsan csinálta. Kezei megtalálták a laza nyári pólóba bújtatott melleimet, a könnyű kis melltartó sem volt akadály a nagy, erős biztonságot árasztó tenyere előtt. Ki is szabadította őket egy pillanat alatt, és csókolta, símogatta őket.

Egyre jobban oldódott szorongó érzésem attól, hogy két emelet között függünk egy kis fémdobozkában, mert már csak egymásra figyeltünk , ketten maradtunk felszabadult vágyainkkal, és ehhez a tökéletes kettőshöz nem kell semmi a külvilágból. Beletúrtam sűrű fekete hajába, ujjaimmal végigszántottam fejbőrét, le a tarkójáig. Közben ő figyelmen kívül hagyva rövid kis szoknyámat már kezével a bugyimnál járt, és attól ügyesen megszabadított. Aztán gondosan a zsebébe gyűrte – nehogy a földre pottyanva bepiszkolódjon. Ekkor felhúztam trikóját a mellkasánál, csókoltam, símogattam, majd meglazítottam nadrágját, ami már ugyancsak feszessé vált ágaskodó szerszáma felett. Miután kiszabadítottam, szájammal nyalogattam, kényeztettem kicsit. Közben hálás, gyengéd símogatását éreztem a vállamon, hátamon. Majd egy erős mozdulattal felemelt az etetőszék masszív dobozára (utólag örülök, hogy Katának nem valami könnyű kis műanyag holmi tetszett meg). A dobozon ülve éppen megfelelő magasságban voltam ahhoz, hogy erőlködés nélkül belémhatoljon. Vékony kis szoknyám a derekam körül, mint egy öv, semmi akadálya nem volt a fantasztikus érzést kibontó ritmusos mozgásnak. Ujja finom símogatásával is besegítve hamar rámtört az orgazmus minden porcikámat betöltő hulláma. Kicsit lágyabb mozdulatok után újra beleerősítve Olivér is elment, majd egymásba borulva, szoros ölelésben megpihentünk.

Lassan visszatértünk a valóságba, a doboz, a lift zárt kabinja, összefirkált fala…

Hangok hallatszottak és ekkor megmozdult velünk a lift. Lassan, szaggatottan, lépésben ereszkedni kezdett. Egy pillanat alatt felfogtuk, hogy megindult a mentési akció, és másodperceken belül az ajtó is megnyílik. Ezt a rövid időt kellett felhasználnunk, hogy kapkodva rendbeszedjük magunkat. Nadrág fel, szoknya le, póló a helyére, máris nyílott az ajtó.

A földszinten találtuk magunkat. A lift előtt pár várakozó lakó a házmesterrel, aki kiszabadított bennünket véget vetve kalandunknak. Kicsit ziláltan nézhettünk ki, de szerintem meg sem fordult a fejükben, hogy milyen csúcsokat röpültünk be az elmúlt percekben, túlszárnyalva a harmadik, sőt tizedik emeletet is.

Kissé megkésve érkeztünk barátainkhoz, akik persze örömmel fogadtak és csöppet sem nehezteltek emiatt.

Az csak később jutott eszembe a nappalijukban ülve a beszélgetés közben, hogy a bugyim Olivér zsebében maradt 🙂

Bekaplak a ribanc vicces meséje

Hallgassatok meg egy olyan történetet, amit nem igazán hinnék el, ha nem velem történt volna meg. Ilyennel a bohózatokban lehet találkozni. Ám a való életben ez a poen sokkal nagyobbat szól.
Szóval akkoriban együtt éltem a barátommal, akivel amúgy rendesen meg voltam elégedve, már amikor meglehettem. Ritkán volt otthon és általában éhes, fáradt és álmos volt, csak férfi nem.
Barátnőm egyik buliján megismertem egy fiút, aki jó illatu, kedves, udvarias, magas, jóképü, stb-stb volt. Egyszóval nekem bejött. Nem sokára éreztette velem, hogy én is neki, de nagyon. Sokat táncoltunk, végig magához szorított és éreztem, hogy bizony igencsak tettrekész. Már néha kínos is volt, mert alig birtunk magunkkal. Végülis hajnalig kínoztuk egymást, mire végre beszélni kezdtünk erről a problémánkról is. A lényeg az, hogy megbeszéltük feljön hozzám, hiszen egyedűl vagyok. A barátom vidéken dolgozott, és csak két nap múlva volt esedékes a hazajövetele. Taxit hivott,mert már ivott, én megadtam a címemet és 20 perc múlva már a lakásban voltunk. Itt már alig bírtunk magunkkal, ezért nagyon gyors zuhany következett. Aztán pedig a franciaágyon tettük egymást boldoggá. Nem csalódtam benne, s ő sem bennem. Minden tökéletes volt. Minden megtörtént, amit csak akartunk. Másnap estig a lakás összes szegletét megtiszteltük a jelenlétünkkel. Szinte megrészegültünk a boldogságtól. Csodálatos érzés volt, mennyire egymásrataláltunk. A legapróbb kívánságainktól a fantázia szülte csodákig mindent kipróbáltunk. Nem is tudtuk merre van a lent és a fent, de kit is érdekelt ez akkor? Senkit sem ! Úsztunk a boldogságban, és teljes önkívületben csókoltuk egymást ahol értük. És ekkor megszólalt a csengő!! Az ajtó üvegbetétjén áttetszett egy emberi alak, a barátomé, és ő nyomta a csengőt, ami úgy visitott, hogy majdnem bele süketültünk. Ki ez ? kérdezte és mégjobban magához húzott. Az agyamon átvillant az ott kint, és ez itt bent! Atyám most mi lesz ? Mit tegyek ? Mit tehetek ilyen helyzetben ? Nem ugorhat ki az emeletről….. És ekkor támadt egy nagyon jó ötletem… A szekrény !!! Ennek a szekrénynek alul volt egy cipőtartó polca, amin néhány pár cipő árválkodott csak. Gyorsan ráfeküdt erre a polcra, ami félelmetes nyikorgásával igyekezett tudatni velünk, hogy egyáltalán nem örül az ötletünknek. Utána dobáltam a cuccait , majd behajtottam a szekrény ajtaját, és már szaladtam is az ajtóhoz elforditani a zárban hagyott kulcsot. Párom zsörtölődve, kimerülten lépett be, és azonnal közölte, hogy csak aludni szeretne, de még gyorsan zuhany lesz, aztán pedig beesik az ágyba. Még szerencse gondoltam, legalább addig eltűnik a fiú a szekrényből. Barátom kezdte levetni a holmijait és a fotelbe szórta, én meg szedegettem össze őket. Ebben a pillanatban egy hatalmas robaj hallatszott, megremegett a padló alattunk, mintha csak földrengés lenne. Leszakadt a polc és a fiú kigurult a szekrényből mesztelenűl a barátom lábai elé, aki akkor már gatyában bámulta a csodát. Nem hitt a saját szemének. Azt hittem elájulok. Itt sok magyarázatra nem volt szükség. Ami még érdekes lehet az az, hogy ez a fiú lett a férjem.

Kolesz porn

Sokat utazgattunk diákként nyaranta barátokkal, hátizsákosan. Jópár éve – bár elég hűvös nyári időszak volt – megbeszéltük páran, irány Csehország. Szállás: olcsó kolesz. Aztán többeknek rosszul jött ki a lépés, és az indulás reggelén, kitartva az utazás mellett, végül ketten maradtunk Olivérrel, akit addig csak felületesen ismertem.

Többórás vonatozás, majd csavargás a kisvárosban. Jóléreztük magunkat együtt, kölcsönösen egyre vonzóbbnak találtuk egymást. A külvilág felfedezése helyett már inkább a másik felfedezésére vágytunk.

Késő délutánra kellemesen elfáradva, de egymástól teljesen feldobódva értünk a szállásunkra. A portáson kívül senki sem volt a kollégiumban, kongott az ürességtől (nem túl nagy épület, 12-14 fős termek emeletes ágyakkal zsúfolva), kedvünkre válogathattunk a szobák között.

Fantasztikus volt a közösen töltött nap, Olivér kedves, szórakoztató srác volt, az a fajta, aki minden helyzetben feltalálja magát, és bárhol jól érzi magát. Izgalmas volt az idegen környezet, és izgató volt egymás jelenléte.

Úgy döntöttünk, hogy együtt lezuhanyozunk, majd valamelyik emeleti terembe bevackolódunk. Itt csak egy zuhanyzó volt, a másik, a fiúmosdó valahol a porta mellett a földszinten. Az ajtókilincset az egyik diák hazavihette, csak egy lyuk maradt utána. Zár helyett Olivér – megnyugtatásképpen – egy ott lévő ócska, a fröcsögő víztől már szétázott széket tolt az ajtó elé, ami fölösleges volt, hiszen egy lélek sem volt az épületben, csak az utcai zajok szűrődtek be tompán. Az apró ablak nem sok fényt engedett be.

A ránk váró este izgalma lázba hozott. Javasoltam, hogy egyenként szabadítsuk meg egymást ruháinktól, egyet ő vesz le rólam, egyet én róla, majd megint ő, és így szép lassan, míg el nem fogy. (Túl sok ugyan nem volt rajtunk.)

A gyér világításban apránként kibontakozó testünk látványa, egymás közelsége, a símogatások elvarázsoltak, teljesen belefeledkeztünk egymásba. A ruha takarásából kikerülő minden újabb testrészemet végigcsókolta Olivér, én is az övét. Egyre szabadabbnak éreztük magunkat. Már nem is a lepukkant zuhanyzóban voltunk, hanem a menyország kapujában. Végül a bugyimat olyan érzékien, lassan, átéléssel húzta le, majd csókokkal halmozott el, hogy melegség öntött el és remegni kezdett a lábam. Addigra az ő szerszáma is rendesen emelkedett, nagyon kikívánkozott már a helyéről. Legugoltam, és az utolsó ruhadarabjából kiszabadítva, arcomhoz szorítva szájammal végigsimítgattam. Éreztem hogy nemsokára elsül.

Nem akartam siettetni a dolgot, ezért lassan felálltam, szorosan a testéhez simulva. Összeölelkeztünk,egymáshoz tapadva szinte eggyé váltunk, minél nagyobb felületen akartam érezni őt.

Ekkor idegen zaj tört be a mi közös világunkba: egészen közel egy elfojtott köhintés… Megrémültem, visszazuhantam a fellegekből az ócska kollégiumi zuhanyzóba. Mindketten a hang irányába kaptuk a fejünket. A félhomályban az ajtó elé tolt szék ikertestvérén a mosdók mögött a belső sarokban alig észrevehetően egy őszes, kissé bárgyú kinézetű, munkaruhába öltözött mozdulatlanul ülő férfi alakja bontakozott ki. A zuhiba lépéskor csak egymásra figyeltünk, és annyira egymásba gabalyodtunk, hogy nem vettük észre, rajtunk kívül egy szerelő bóbiskolt itt, aki közben felébredt és látványunktól meg sem mert moccanni, csak szájtátva nézett, mint a moziban. Miután felfedeztük, lassan fölkelt a székről, mintha vége lenne az előadásnak, mellettünk elhaladva bíztatóan felénk bólintott, majd a zárat pótló széket odébbtolva kisétált, behúzva maga mögött az ajtót. Hallottuk, amint a folyosón a „Fel torreádor…” dallamát dúdolva elment. (Talán feleségéhez indult haza ezzel az indulóval, és az elmúlt óra vizuális élményével.)

A hajókirándulás

Jó kis társasággal indultunk egy hajókirándulásra. Volt mindenkinek párja. Kinek komolyabb, kinek még egészen friss. Az én párom egy gyerekkori pajtásom volt, akihez semmi nem vonzott. Szinte észre sem vettem. Pedig a csajok odavoltak érte nagyon. Én nem is vettem férfiszámba, nekem ő a pajtásom volt mindig is. Amúgy már igy utólag el kell ismernem igencsak vak lehettem, mert nagyon jó fej volt. Szóval eljött velem, hogy ne jöjjek egyedűl, merthogy éppen mosolyszünet volt otthon. Ajtóbecsapás, férjotthagyás. Gondolom ismerős mindenkinek.

Szóval elhelyezkedtünk ki-ki a kabinjában. Aztán a társalgóba vonultunk.Ittunk is és nagyon jó kis üvegpörgetősdit játszottunk, de csak csókban. Mindig az előzővel kellett csókolózni annak, akinél az üveg megállt. A hangulat a tetőfokára hágott. Jócskán ittunk is. Hajnal 4 felé elálmosodtunk. Indultunk zuhanyozni, és lefeküdni. A zuhanyzót szép sorjában látogattuk. Én voltam az utolsó. Szépen, ahogy kell kiléptem a ruháimból és a földre ejtettem, majd beléptem a kabinba és behúztam az ajtaját. Egy mozdulattal kinyitottam a csapot. Abban a pillanatban tök forróviz vágott ki hatalmas sugárban, és megtelt a kabin forrógőzzel. Később tudtam meg, valami gond volt a csapnál és nálam adta meg magát. Szóval valahogyan kinyitottam a kabinajtót, de a kezemet megégette a forró gőz. Aztán ilyedtemben úgy, ahogy voltam kirohantam a folyosóra, ahol egy lélelek sem volt.
Nem gondolkodtam, csak az járt a fejemben, mielőbb a kabinomba kell érnem. Egy rövid folyosón végigmenni egy örökkévalóságnak tűnt, de végre ott álltam az ajtó előtt pucéran. Hogy semmi nincs rajtam ebben a pillanatban nem is volt fontos, de nem is jutott az eszembe. Beléptem, sötét volt. Felkapcsoltam a villanyt. A fiú félálomban volt, de felült az ágyán, szemeit dörgölte és ásitott egy szépet. Aztán,mint aki nem hisz a szemének, hatalmasra nyitotta és úgy meresztette rám, mintha UFOT látott volna. A szemei kidülledtek, karja leesett, a száját nem csukta be az ásitás után, és úgy kihúzta magát, mintha kardot nyelt volna! Nem hitte, amit látott . Ittam még egy kortyot a megkezdett pezsgős üvegből, aztán teljes hoszamban hanyattestem az ágyamon. Csak úgy, ahogy voltam, és elaludtam.
Sok idő biztosan nem telhetett el, amikor éreztem arcomnál a lehelletét. Finoman lehelt egy puszit a szeméjamra, persze nem nyitottam ki a szememet. Úgy tettem,mintha aludnék. Kiváncsi lettem, meddig mer elmenni, mit enged meg magának.
Aztán megsimogatta az arcomat és még közelebb éreztem a testét az enyémhez. De vártam mi lesz még ezután. Kezdett tetszeni ez a játék. Minden mozdulata között hagyott néhány másodpercet. Gondolom várta felébredek-e, vagy sem? Persze én nem ébredtem fel, sőt hatalmasat nyújtóztam, és amit még nem láthatott a félhomályban eddig, azt most megcsodálhatta. Hallottam ahogy kezdi kapkodni a levegőt. Igyekszik óvatosan kifújni, hogy ne ébresszen fel vele, hamár eddig nem sikerült neki. Én meg vártam és figyeltem minden mozdulatát. Ekkor már határozottan élveztem a helyzetet. Eddig nem vettem észre, hogy ilyen férfias, és ilyen gyengéd férfivé érett. Fölém hajolt és finoman megcsókolta a számat. De semmi, én aludtam tovább. Várt aztán felbátorodott és elkezdett simogatni szépen, lejjebb és lejjebb. A titkos helyeken igencsak elidőzött, ami nagyon felizgatott bennünket. Közben kisérőként puszilgatott, ahol csak lehetett, és hát lehetett, mert én ugye aludtam, de milyen mélyen Istenem ! Igaz eddigre már úgy éreztem tennem kell valamit nekem is. Mindenek előtt valahogyan fel kellene ébrednem! De olyan izgalmas volt igy, lopva szeretve lenni. Ki akartam élvezni minden pillanatát ezeknek a perceknek. Ő pedig egyre bátrabb lett ! És nem sokára már éreztem, hogy tudja nem alszom, és ezt az én teremtette játékot nem is akarta elrontani. Együtt játszott velem még egy ideig. Mindketten nagyon remegtünk a vágytól, nagyon fel voltunk már húzva. Szinte izzott a levegő körülöttünk. Aztán Hatalmas erővel, mégis nagyon finoman estünk egymásnak. Olyat szeretkeztünk, amilyenről még csak nem is álmodtam soha. Aztán ismét és ismét. Ekkor szólalt meg először. Nagyon halkan, de érthetően a fülembe súgta: Tudtam, én éreztem, hogy ez egyszer meg fog történni ! Köszönöm Neked.