Szexhorror 18+


Eni és én már régóta vártunk erre az estére. A szülei vidéki háza üresen áll, én el tudtam szakadni a melóból, ő végzett a vizsgáival, már csak egymással kellett törődnünk. Péntek este kikocsiztunk a házhoz, vittünk magunkkal egy kis kaját, gyertyákat, vörösbort, pezsgőt, szóval mindent, ami egy romantikus hétvégéhez kellhet. A ház egy dombos környéken állt, egy kis tó partján (már azon is agyaltam megérkezésünkkor, hogy vajon lehet-e abban is huncutkodni), távol a világ, legfőképp a város zajától, még a szomszédok is jó másfél kilométerre voltak. Senki sem zavarhatott meg minket.

Még aznap kiültünk a verandára, és végignéztük a naplementét. Aztán az esti szelek elől behúzódtunk a kandalló elé. Egy kis asztalon megvacsoráztunk, csak a pattogó tűz fénye világította be a helységet. Nagyon jót beszélgettünk, és ahogy fogyott a bor (később már a pezsgő is) egyre felszabadultabbak lettünk, egyre jobban levetkőztük a város nyomását és előítéleteit. És bizony Eni is egyre kihívóbb lett. Mintha melege lenne, kigombolta a blúzát, és kivillantak a tökéletes mellei. Ezen okot használtam fel én is, hogy levessem az ingem. Nem voltam egy Schwartzi, de azért a heti két konditerem jót tett a felsőtestemnek. Nem hiúságból csináltam, hanem, mert tudtam, Eni mennyire meg tud vadulni egy izmos férfitest látványától. Ezt vetettem be most is ellene. Láttam Eni szemében fellobbanni a tüzet. Ő is kijjebb gombolta a blúzát, és kiakasztotta az elől kapcsos melltartóját. Azt hiszem, ugyanaz a láng lobbant fel az én szememben is, mert Eni félreérthetetlen mosolyt villantott rám. Imádtam ezt a lányt, amellett, hogy nagyon jó esze volt, bomba teste és kacér viselkedése megbolondította a férfiakat. Felálltam, és odamentem hozzá. Lehajoltam, és egy hosszú, vad csókot adtam neki. Amint végeztem, emeltem volna fel a fejem, de ő elkapta a tarkóm, visszahúzott, és egy még szenvedélyesebb csókkal válaszolt. A kezem végigsiklott feszes hasán, és megállapodott kerek mellén. Már épp vettem volna le róla a blúzt, és a melltartót, amikor száját eltépte a csókomtól.

– Ne itt! – mondta, aztán felpattant, karon fogott, és felvitt az emeleti szobába. Az ágy előtt vetkőztettük le egymást, a másik bőrét simogatva, csókolgatva. Eni imádni való illattal rendelkezett. Nem a parfümje, vagy valami más piperecucc, a bőre, és kicsit tán az izzadtságszagát is szerettem, szerelemmel, mert Eni minden porcikájába szerelmesnek kell lenni. Ma valahogy még erősebbek voltak ezek a bódító illatok, teljesen bezsongtam. Nyaltam, haraptam, simogattam, amerre csak értem – persze gondosan kerülve az erogén zónáit, a nő imádja, ha váratják. Persze, ő sem tétlenkedett, de kb. pont azt csinálta, amit én. Amikor már meguntam a cicózást, megfogtam a hóna alatt, és amolyan macsósan felemeltem kissé, és az ágyra dobtam. Az ajtóval szembeni falon volt egy nagy ablak, amin nem volt sem függöny, sem semmi más sötétlő, így hát a Hold ezüstjében úszhatott a szoba, kedvére, még az ágy egyik fele is erősen megvilágítottnak tűnt az amúgy vaksötét éjszakában. Eni testén az apró izzadtságcseppek prizmaként törték meg az ezüst fényt. Csak álltam ott felette, és bámultam ahogy a gyönyörű melleken játszadozik a Hold. Éreztem, ez életem legboldogabb éjszakája. Aztán hirtelen, minden átmenet nélkül, mintegy ijesztve ugrottam a lányra. Szám végigjárta minden testtáját, a lábától kezdve, a vagináján és a mellein át a szájáig. Amint újra egy szenvedélyes, és vad csókban egyesültünk, belé helyeztem a péniszem.

Egy ideig lassan mozgattam a csípőm, rajta fekve teljes hosszomban, aztán felegyenesedtem, megfordítottam és négykézláb állítottam. Kezeit az ágy végén lévő vízszintesen futó deszkára tette, úgy támaszkodott. Mögé térdeltem és így egyesültünk újra. Megfogtam a csípőjét és egyre gyorsulva adtam át magam az élvezetnek. Közben magunkat néztem a szemben lévő fali tükörben. Csak Eni-t láttam, a jobbról ránk sütő holdsugár elvakítóan fehér ereje kiemelte őt a sötétségből, ami engem körbeölelt, és így nem látszottam. Az ágyékom egyre gyorsabb ütemben csattant a lány tökéletes fenekéhez. A sötétből előrenyúltam, a melleit masszírozni. Ekkor éreztem, ahogy égetően megfájdul a harapás-nyom, ami a múltheti nagy kóbor kutyától származott. Kicsit megálltam, és néztem, ahogy a holdsugártól hófehér ezüstként izzik fel a sötét bőrömön.
– Mi a baj, drágám? – kérdezte lihegve Eni.
– S-semmi – feleltem, és újra nekikezdtem a gyönyör apró szemcséinek gyűjtéséhez. Minden „döfés” a mámort hozta magával, és ez egyre csak fokozódott. Az orrom betöltötte vaginája bódító illata, félhangos kéjsikolyai a fülemben dübörögtek, a vér, mint egy óriásfolyam dobolt az ereimben, a bőre tapintása megvadította érzékeim. Ahogy a csúcs közeledett, behunytam a szemem, és teljes elmémmel a beteljesedésre koncentráltam. A szemem előtt villámok cikáztak, vörös mámor lett úrrá mindenen amit érzékeltem a világból, csak a testem nem bírta már a terhelést, az idegeim egyenesen fájdalommal tömték teli az agyamba küldött ingereket.
Aztán bekövetkezett.

Egyszerre értük el a szerelem értelmének csúcsát, a létezés legvégső határát. Hosszú sikollyal adta tudtomra, érzi, ahogy reszketve belélövelem az élet koncentrátumát. Éreztem a testén végigfutó, egyre gyengülő gyönyörhullámokat. A hátára hajoltam, és szorosan átkaroltam. Így tartottam vagy egy percig, aztán mindketten lerogytunk, egymáson hasalva. Gyengén zihált, de ütemesen. Tetszett ez az ütemesség, rászorítottam az arcom a hátára. Ő egyik kezével hátranyúlt, és a hajamba túrt, aztán végigsimította a pofám. De az alak nem a megszokott volt, megállt a keze. Lassan felemelkedett kissé, hogy a tükörből viszontláthassa, megbizonyosodjon arról, amit a kezének nem hitt el. A szeme elkerekedett, a szája félig kinyílt, és az arca a szex hevétől pirospozsgásból hirtelen falfehérré vált.

Kifordult alólam, és most már közvetlenül rám nézett. A saját szemével akarta látni. De nem, a tükör nem hazudott. Mély levegőt vett, és velőtrázó sikoly szakadt ki belőle. Érzékeny füleimet betöltötte a hang, ami, mint egy turbina süvített. Sokáig tűrtem ezt a hangzavart, tán két másodpercig is, aztán elegem lett a fejfájdító ordításból, és felkelőben, hangos morgással adtam neki egy olyan pofont visszakézből, hogy a falhoz repült, arról pedig lassan a földre csúszott/esett. Térdre álltam az ágyon és belenéztem a tükörbe. Nem akartam elhinni, amit látok. A besütő Hold fénye egy vérfarkast világított meg, egy farkasembert, egy farkast, aki valaha ember volt. A fejem teljesen egy kutyáé volt, a felső testem emberi, mégis sokkal nagyobb és izmosabb, mint eddig. Az egész testem sűrű, sötétszürke bunda borította. Sárgán izzó szemek, fehéren csillogó agyarak, gyilkos mancsok. Nem, ez nem lehetek én, ez csak valami rossz álom!
Felálltam és odamentem Eni-hez. A hajánál fogva felemeltem, és végigszaglásztam.

Neeeem! Mit csinálsz vele?! Tedd le!

A lány magához tért átmeneti ájulásából és újra sikított egyet. Eldobtam újból, most visszafelé. Most sikerült valamennyire a lábaira érkeznie, a kezével kapaszkodott meg. Lassan megindultam felé, mire ő pánikszerűen menekült a szoba túlvégébe. Mielőtt egyáltalán arra gondolhatott, lezártam az ablak, mint menekülési út felé vezető útját: olyat rúgtam az évtizedes tölgyfa-ágyba, hogy az csikorogva majd másfél métert csúszott, elzárva Eni-t az ablaktól. Éreztem a levegőben a rémült iszonyt. De ez csak jobban feltüzelte a belőlem előtörő elementális gonoszt.

Nem, én ezt nem akarom, nee!

A sarok felé tudott már csak menni, egyre jobban beszorítottam. Ahogy odaértem hozzá, vacogva nyögdécselt, kiutat keresve. Hiába, mert megragadtam a maga elé tartott karját, és úgy megrántottam, hogy az könyékből kiszakadt.

Neeem! Ezt nem teheted vele, ez nem én vagyok, úristen, neeem!

A jajveszékelése csak olaj volt a tűzre, kinyitottam a pofám, és a megmaradt felkarját csak egy nyakmozdulattal téptem le. Felsikoltott, újra. A számban éreztem az édes-sós húsának ízét.
Te szentséges ég! Hogy teheted ezt vele?! Neem! Állj! Neeee! Ne tedd!

Megfogtam a másik kezét, és újabbat fordulva, a szoba padlójának közepére dobtam. A hátára érkezett, és én szinte már abban a pillanatban a hasán ültem. Sorra téptem le a végtagjait, de mielőtt elvérezhetett volna, megérezte, ahogyan az erős karmok felszántják a gyönyörű hasfalát és kihúzzák a beleit, amit a csattogó fogak tépnek szét.
Mindeközben hiába próbáltam magam megfékezni.

Neee, Eni!!! Nem, ezt nem teheted vele, neeem! Szerelmem! Egyetlenem, nem, nem szabad, őt szeretem, neeeheeeh! Kicsim, egyetlen drágaságom, bocsáss meg, ez nem én vagyok, ezt nem én csinálom! Nem tudom megallítani, nem!

Hiába dörömböltem kifelé a homlokomon, hiába kapartam belülről a szemem, nem tudtam megállítani, nem tudtam megfordítani, eltéríteni, megfékezni. Rá kellett jönnöm, hogy egy jelentéktelen és tehetetlen kis része vagyok csupán önnön elmémnek. A végén már csak ültem és sírtam az elmém egy eldugott, sötét zugában, ahová kevésbé hallatszódtak be a jajgatások és a szörnyeteg morgása.

Reggel arra tértem magamhoz, hogy meztelenül, vércsatakosan fekszem embriópózban egy vérmocskos falú szobában, magamhoz ölelve, szorítva az egyetlen dolgot, ami megmaradt Eni-ből, a fejét. Az egyetlent, a gyönyör mámorának emlékén kívül. A szeretetén.